Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-11-17 / 46. szám - Orbán Janka: Elengedlek

A prágai Hungária—Spárta-mérkőzésről. A Hungária legénysége a meccs előtt. Zsuzsika jött az uzsonnával. Csodálatos, a szemében most ott vélt az a tündöklés, amelybe Péter hiába vágyott érkezésekor. Ott volt és a Miska kérése mellé szegődött pártolólag. Természetes, hogy az okosabb enged... Másnap négy óraikor: — Apuci, drága, tessék nekiem adni azt a lila-barna nyakkendőt, úgyis olyan ritkán hordja! — Mi jut eszedbe? Nem lehet!! — Hát akkor legalább egyetlenegyszer kölcsön! — Még mit ki nem gondolsz? Takarodj! A fiú szomorúan ment el. Péter csibulkra gyújtott és újságot vett elő. Egyszer csak átinteget a szomszédszobából Zsuzsika. — Péterkém, gyere ide, de hamar, hamar! — Hagyj békét, Zsuzsika! — Gyere hát! Péter bosszúsan ment át. Az asszony behúzta az ab­lakfülkébe : — Nézd: a túloldalon megy Fekete Sári, — miatta akart Misi mindenáron tánciskolába járni! — A haszontalan kölyök! És te még pártoltad... Szé­­gyeld magad, mama! Az asszony nem is hederitett a szemrehányásra. — Nézd... ugy-e helyes? Jól áll neki az a borvörös kabátka. Ni, tegnap bársonyvirág volt a prémgallérjába tűzve, ma élő szegfű! Biztosan az én gavallér fiam vette! ... Apuci,... add oda Misinek azt a lila-barna nyakken­dőt. Kamarás Péternek valahogy nem jutott eszébe a ne­heztelés, hogy Zsuzsika is éppen azt tudja elkérni, amit tőle kapott a névnapjára. Ráfeledkezett a fruskára, eleven ringó mozdulataira, nem is gondolt rá, hogy mit mond, mikor válaszolt a feleségének: — Odaadom, oda ... Az élet újra keveri a kártyát a játékhoz, amelyben a szivekből fűzött pirosat fogja megtenni tromfnak, ők pe­dig megfeledkezve minden becsapásról, csillogó szemmel hajolnak oda kibicelni. ELENGEDLEK Egyszer fiatal friss, szűzi számból szinte bántón pattogott őszinte, öntudatos szavam. Akkor fogott kézen az élet. Most halk okosan is, csak vigyázva beszelek, a gondolkozás átvert minden fehér álmon. Lehunyom szemem ... Most megfogódzhatnám felém nyúló, karcsú izmos ujjaidba de, kék a szemed ... És elengedlek, hogy meg ne csaljam hazudva mindkettőnket. Beléreszketek halántékomban a homályos jövő ver fájdalmas, rendszertelen ütemet. Rimaszombat. Orbán Janka.

Next

/
Oldalképek
Tartalom