Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-17 / 46. szám - Herczeg Ferenc: Üzlet - üzlet
Rabinovich nem tudott erre mit válaszolni, főleg azért nem, mivel a meredek lépcsőn kissé elfulladt a lélekzete. Csak akkor jutott megint szóhoz, mikor már ott ült a méltóságos ur kék-sárga szalonjában. Előbb azonban fölhajtott egy pohár bort és rágyújtott egy Henry Clayre. Nem igen bírta ugyan a nagy havannákat, de tudta, hogy a méltóságos azokat az ő pénzén vásárolja — és igyekezett valamit megmenteni a maga számára. A nagy úrral való süni érintkezés folyamán némileg elsajátította már annak könnyed életbölcsességét. — Mi lesz most már? — kérdezte Rabinovich. A méltóságos ur jónak látta, hogy irányt szabjon a keletkező párbeszédnek. — Képzelje — mondta derült nyugalommal -— doktor Faragó árverést kért ellenem. Rongyos tízezer korona miatt! — Az az embernyuzó? — fakadt ki Rabinovich, aki — ezt meg kell neki adni — szivéből gyűlölte a többi uzsorásokat. A méltóságos ur indíttatva érezte magát, hogy megvédje Faragót. — Doktor Faragó ideálja az uzsorásnak. Mert, sajnos, sok kontár is lézeng ezen a pályán. A kontáruzsorás azt hiszi, hogy neki derüre-borura tönkre kell tenni az embereket. Ez azonban tévedés. Tönkretenni csak azokat szabad, akiknek pénzük van. — Akkor miért akarja Faragó most tönkretenni a méltóságos urat? — kérdezte Rabinovich. A házigazda finoman mosolygott. Aztán egyszerre igy szólt: — Tudja ön, mi a halász-pelikán? — Nem tudom! — morogta Rabinovich kedvetlenül. — Majd megmagyarázom. Japánban betanított pelikánokkal halásznak. Rézkarikát tesznek a madár nyakára, hogy le ne nyelhesse az elfogott halat, aztán vízbe küldik. Amit a pelikán fog, azt a halász kiveszi a csőréből. Ez a halász-pelikán. Most Faragó doktor úgy tesz velem, mint a japán ember a pelikánnal. Az árverés arra Cigányok zeneiskolája. A magyarországi cigányzenészek szakítottak ama régi tradíciójakkal, hogy kotta nélkül játszanak s az uj generáció számára modern zeneiskolát rendeztek be.
