Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-11-03 / 44. szám - Irodalom, művészet • Komlós Aladár: Szinházi esték - Brogyányi Kálmán: Kodolányi János regényei
nak, nevetnek. Haliga, csak hallga! Miről beszélnek? Csodálatos, önök kitalálták! Szerelemről van szó. Boldogtalan szerelemről, melyet addig ráznak majd ide-oda, mig a harmadik felvonás végére mégiscsak kiderül valahogy a boldogtalanok ege s végigfut rajta a békés családi tűzhely minden oldalról bebiztosított szivárványive. Szerelem? Nem gondolják, hogy ez a szó, ez a fogalom a színházi kelléktár legporosabb rekvizitumai közül való? Nem gondolják, mintha a szerelemről legújabban kiderült volna, hogy egészen más valami, mint aminek eddig hittük? Ezért hatnak oly idegenül a színpadon elhangzó mondatok: „Amanda, mit ér nélküled az élet?“ Előadás után a hölgyek drága bundáikba bújnak s bankvezér-férjeik oldalán kényelembe helyezkednek a pompás autókban, amik tülkölve futnak el velük az esős, végtelen éjszakába. Csak a szinpad és a kulisszák maradnak itt az árva sötétségben s boldogságról és boldogtalanságról álmodoznak tovább a krinolinok a hűvös magazinokban. Leszünk-e még boldogok? # Talán igen, talán nem. Vozári Dezső IRODALOM. H V V E S T E T Színházi esték (Molnár Ferenc: Egy, kettő, három, Vígszínház.) Norrison bankárnál egy féléve van már vendégségben az amerikai autókirály leánya, a szűzies erényü, komoly, de kissé gőgös Lídia. Mikor kiderül, hogy a szűzies erényü, komoly, de kissé gőgös hajadon hónapokkal ezelőtt titokban feleségül ment egy esetlen, faragatlan soffőrhöz, Norrison hozzálát, hogy amenynyire még lehet, megmentse a helyzetet. Nincs más hátra: jó partit kell csinálni a soffőrből. De sietni kell: Lydia szülei egy óra múlva megérkeznek! A darab igazi tárgya, komikumának, egész hatásának forrása már most abban a szédítő sietségben és büvészi lélekjelenlétben van, amellyel a bankár egy óra alatt tip-top grófi gavallért varázsol a szerencsés soffőrből. Molnár az utóbbi években, úgy látszik, lemondott a nagy témákról, amelyekkel valaha a színpadot és az eget ostromolta, a szeretet, a jóság, a bűn problémáiról: megőszült, bölcs lett, s ma mintha úgy érezné, hogy nincs érdemesebb feladat, mint egy kis tréfát nyújtani az embereknek, de azt aztán jól kell megcsinálni. Az utolsó Molnár-darabok érezhetően szándékos igénytelenségében van valami az öregkor rezignációjából. Mint mikor ősszel az erdő leveti a fölösleges nyári pompát. Minek az a nagy erőlködés, roppant problémák fortyogása? Ha van valami tételes tanulsága az utolsó Molnár-müveknek, legföljebb anynyi, hogy a bölcsen alkalmazott hazugság a legjobban ajánlható eszköz válságos helyzetek megoldására. Az élet tele kodolányi János regényei Most jelent meg a „Futótűz“ cimü regénye. A Móricz Zsigmond utáni, erősen szociális tendenciájú magyar regények közül való. A háború utolsó éveit a forradalomban vergődő, lázas magyar középosztályt analizálja egy széthulló család vonásain keresztül. És ez Kodolányi regényének lényege. A szociális beállítottságú társadalmi analízis. Ebben uj és meglepően kifejező. Az egyéni lélekelemezés helyett az osztály beállítottság gyövan fölösleges szenvedésekkel: a legkülönb, amit tehetünk, az, hogy egy-egy jóleső illúzió teremtésével kellemes perceket szerzünk az ostoba emberbogaraknak. Egy illúzió teremtésével, vagy egy kis viccel... Molnár a „Játék a kastélyban“ cimü darabban jutott el először erre az álláspontra s azóta valami nagy érett nyugalom önti el minden írását. Legújabb egyfelvonásosát is, amelyet most mutatott be a Vigszinház, természetesen kitünően (egyetlen szinháza Pestnek, ahová az ember az előadás jósága tekintetében biztosra mehet). Azonban, sajnos, az „Egy, kettő, három“ igénytelensége nagyobb a kelleténél. Az utolsó mondat pátosza („az emberiség szégyelje magát“) nem téveszthet meg: nem az emberi korruptság kicsúfolása folyik itt, hanem Norrison bankár cirkuszi mutatványának ünneplése. Csakhogy ez a cirkuszi mutatvány nem elég impozáns. Norrison, amint elhatározza, hogy cselekedni fog, azonnal, egy szuszra elfuj egy sereg utasítást, a néző szédülve és káprázó füllel hallgatja s nem érti, mi szüksége lesz a soffőrnek — például — a magnéziumra, a kis darab hatása aztán végig abból táplálkozik, ahogy a jelenetek rendjén sorra kiderül az első pillanatban homályos parancsok értelme, hogy például a magnézium a soffőr lefényképezéséhez kellett az újságok számára. Ezt a „zsenialitását tessék harminccal megszorozni, s körülbelül megkapják az „Egy, kettő, három“ cimü egyfelvonásost. Komlós Aladár kereit kutatja. De ezt olyan egységes koncepcióban, hogy az időrendben megjelenő regényeit alig lehet egymástól elkülöníteni, egymásba kapcsoládnak. Idáig még nagyon kevés szó esett körötte. Csak írásai, regényei jelennek meg sorra 1923-tól. A „Nyugat“-ba viszi fel első nagyjelentőségű novelláját, a „Sötétségiét. Ormánysági parasztnovella. Közvetlen utána hozza a „Szép Zsuzska“ cimü regényét. A baranyai szerb megszállás milliőjében egy öregedő aggszüz vágyódásait rajzolja. A regény férfi hősének jellemrajzában már jelentkezik a háború hatása a paraszti lélekre. A paraszt és a falu társadalmi helyzetét és defektusait rajzolja meg a következő nagy regényében, a „Kántor József megdicsőülése“ címűben. A háború utáni falu osztálytagozódását és erkölcsi destruálódását mutatja be. Egy részeges paraszt a regény főhőse, akiből a halála után a fél falu hamis tanúskodása ideális, józan és feddhetetlen jellemű embert farag. Amikor a regény hőse, Kántor József gutaütést kap és haldoklik, rokonai végrendeletet csináltatnak vele, melyben a legkisebb leányát, teljesen kinullázzák. A leány megtámadja a végrendeletet és be akarja bizonyítani, hogy az öreg teljesen beszámíthatatlan volt. Tanúként felvonultatja a fél falut. És jönnek a nehéz lépésű, becsületes munkában öregedett parasztok, imádságos parasztasszonyok és mind megesküszik arra, hogy Kántor József nagyon derék, józan, munkás ember volt és megfontoltan végrendelkezett. Egy öntudatlan, a súlyos életsorsba kovácsolt osztályharc eskette hamisan a parasztokat, mert a legkisebbik leány úriemberhez ment férjhez. Azok a jelenetek, ahogyan a biró előtt kikivánkoznak az egyszerű emberekből a szolidaritás és osztályközösség hangjai az idegen vagyonba tolakodóval szemben, a legmesteribb részletek egyike. Magyar problémáink zömét boncolja Kodolányi paraszttárgyu írásaiban. Etnográfiai sallang nélkül mutat rá a gazdasági okokra, melyek nyomása veszedelmesen destruálja a paraszt lelkületét. Rámutat a kisbirtokrendszer szűk kereteire, melyeken a paraszt változtatni anynyira nem tud, hogy mikor igényei nőnek, a nagy latifundiumok megmásíthatatlan korlátái kettéroppantják az egész családot és leszórják a földről. Kodolányi a jelenségek mögé lát és éles szemmel analizálja ki a jelenségből a kor- és osztályjellemzőt. Ő már kiszabadult az etnográfia és a líra hullámzásából. Amit leír, az mind konstrukció szerint való nyugodt, logikai tartalmat jelentő mondat. Brogyányi Kálmán.
