Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-02-03 / 5. szám - Szini Gyula: Tetőtűz

Óriási hóesések Európaszerte. Egy dán mozdony, mely hatalmas hóekéje ellenére végképp elakadt a háromméteres hóban.

Óriási hóesések Európaszerte. Finnországban egy vasúti hivatalnok ebben az eszkimóöltözetben megy kutyájával a vágányokat ellenőrizni.

Tetőtűz

Jrta: Színi Gyula

A kékhimes abroszon virágos findzsákban párolgóit- a kávé. Az ódon, fekete, sárgarézfogantyus pohárszékböl az asztalra kerültek a kis ezüstkanalak és a csillogó cukormillye.

Az ablakfülke félhomályából selyemruha halk suhogása hallatszott. Ósdi szabású violaselyem köntösében lassan közeledett az asztal felé Agáta kisasszony és elefántcsont szin kezével helyresimitotta kacér-an fehér hajszálait.

Bágyadt könnyűséggel intett egy magas, szikár, ősz urnák, hogy üljön melléje. Ez az öreg ur karcsú, elegáns, de roskatag volt fekete ruhájában, mint valami Erard-zongora. Szava dallamosan csengett, bár a megreszketett hurok bánatosan rezgő zengésével.

A levegő tele volt bánattal, lemondással és mintha a múlt aranypora mint sápadt fátyol terjengett volna a szobában.

A bútorok gondosan ápolt, sima fényük alatt korhadtak voltak és a szu percegett bennük. A rézkilincsek a végzetes rozsdától, a fehérre festett ajtókat a sárguládól már c-siak lelkiismeretes gondossággal lehetett óvni. A zöld függönyök ráncosán, szinte hervadtan lógtak le. A kopárral fehérre mosott padlón kiütközött a fa vörös-barna erezete. A régi falióra bús melódiákat ketyegett.

De egyszerre hosszú, éles csicsergéssel megszólalt a kalitkában a kanári-madár.

Egy fiatal leány lépett be a szobába. Vízzel telt kis porcellánvályut hozott és betette a kalitkába.

— Márta, nem láttad Pénest? — kérdezte Agáta kis^ asszony.

A leány nem válaszolt, hanem önkéntelen sejtéssel az ajtó felé fordult, amely ebben a pillanatban megnyílt és egy nagy, ábrándos hajú ifjú lépett be rajta. Mosolygott és az arca ki volt pirulva.

Valami pajkosság, csintalanság ült a szemében, úgy, hogy Agáta önkéntelenül Mártára nézett, aki fülig elvörösödött.-—- Mit lebzseltek folyton a konyhában? — kérdezte Agáta szigorúan, de magában mosolyogva gondolt arra az időre, amikor még ő is ilyen fiatal volt.

— Üljetek már le! — szólt rájuk.

Márta az asztalra tette a vizes palackot, leült a csipkehorgolással díszített székre és kék szeme pajzán csillogásával intett Dénesnek, hogy foglaljon helyet mellette.

A szobában egyre sűrűsödött a. homály. A finom öreg ur a fekete ruhájában, amelynek szövete olyan gyöngéd és törékeny volt, mint eszméi, filozófus volt. Még Párisból hozta miagával Charles Fourier eszméit és a hetvenes években, miikor még ifjú volt, a miég neim egyesitett Pesten főként fiatal emberekből álló szabadgondolkodó kört alapított, amelynek működése azonban abban a kedvezőtlen korban nyomtalan maradt. Egyetlen vívmányuk volt, hogy Ludvig Büchnert, a német materialista filozófust, Pestre tudták hozni, hogy a Vigadóban tartson felolvasást.

Büchner megjelent a felolvasó asztalnál, hogy meggyőzze az embereket az atheizmus jogosságáról, de riadtan nézett körül, mert a teremben épp tizenkettőn voltak (a kis kör tagjai), vele együtt tehát tizenhármán.

— Uraim, — kérdezte csodálkozva a német filozófus,