Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-10-13 / 41. szám - Egri Viktor: A kutya

1. A Rajna-vidékről hazatérő angol csapatokat odahaza nagy lelkesedéssel fogadják. 2. Nagy port vert fel Németországban a birodalom két

leanaauobb bankjának, a Deutsche Bank és a Diskonto-Gesellschaft fúziójának híre. A Deutsche Bank berlini palotája. 3. A Diskonto-Gesellschaft székháza.

tem az ablakból a holdat. Teli tányérja sárgán, rejtelmes fénnyel ragyogott. A kert kavicsai fehéren villogtak ebben az erős elbűvölő holdsütésben és bóditóan szállt fel a sok illat.

Nem jó ilyenkor holdat nézni, gyerekkori babonák ébrednek, — nyugtalanitó ez a telihold, ez a rejtelmes, némái! és hidegen ömlő fény. Mintha felpuffadt halotti fej égne odafönn...

Álmomból fellrezzentem. A fülemet elnyújtott panaszos hang ütötte meg. Egy percig nem voltam tisztában, honnan jön ez a hang. Felültem ágyamban; újra felhangzott az üvöltés. Odaroihantam az ablakhoz ... ügy rémlett, mintha a szélben megreccsenő fák közt egy kutya égnek meresztené nyakát és szüköilne, jajgatva vonitana. A hold megbabonázott egy kutyát és eszelősen rávonit.

Újból hallatszott a vonítás.

Olyan volt, mintha emberi lélek sikoltana... Nem lehetett kutya, itt a házban vonít valaki, őrjítően vonit. Egy ember torkából buggyan ez a szörnyű állati hang.

Mi történik itt? ...

Hirtelen meg világosodott előttem minden.

. •. Fekszem az ágyban, véres kötésekkel a testem körül. Nem tudok mozdulni, hangom nincs, láz utáni gyengeség bénává tette a nyelvemet. Csak a szemem éil és mohón figyel körül... Nem tudom, hány perce lehet, hogy újból öntudatnál vagyok... Az ágy lábánál egy zászlós ül. Kötés van a homloka körül... Igen, már emlékszem. Felszedtek a szanitécek, hordágy, valami ronda barakk tele hörgő sebesültekkel, kocsi, autó és ez itt valami hevenyészett tábori kórház lesz ... Semmi fájdalmat nem érzek; milyen jó itt. Kint süt a nap, ül a zászlós az ágyamon és beszél. Milyen furcsákat mond!

— Abban a minutumban átfúrta az egész házat a gránát. Átütötte a falakat és bumsz, a konyhában szétvetette a tűzhelyt. Akkor kaptam a splittert a

fejembe. Látod, itt ment be! Akkor történt, abban a minutumban. A kutya meglátott és rámrohant.

Mindeddig minden szavát megértettem. A sebesülését meséli el. Nem nagy eset lehetett. Kicsit untatott a beszéde. De mit akart azzal a kutyával?

— A kutya meglátott, beletúrta magát a sebbe és felszaladt a fejembe — szólt váratlan fordulattal a zászlós. — Most itt van a fejemben a kutya. Tudod, ez olyan nagyszerű, senki sem látja rajtam, hogy kutya vagyok. Jelentkezni fogok „Meldehund“-nak. Átszaladok a drótsövények alatt, kinyomozom az ellenséges árkokat és usdi jövök vissza.

És a „kutya“ ravasz vigyorral felém hajolt. Zöld láng csapott fel a szemében, rám vicsorította fogait, azt hittem, hogy nyomban torkomnak esik, rémületemben megjött a hangom, felkiáltottam és elvesztettem eszméletemet...