Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-10-06 / 40. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
— Mindenüvé. A kapitány szobájába, a raktárhely** ségbe, a parancsnoki hidra, a konyhába, a kabinokba, a hajó minden helyiségébe. — És hol van a csempészáru? — Miféle csempészáru? — No, ne legyen olyan nehéz felfogású, — folytatta Mary. — Az csak kézenfekvő, hogy ez egy csempészhajó. Vagy alkoholt vagy fegyvereket csempésznek. Leuthner fölkacagott. — Lehet, hogy igaza van. De mindenekelőtt hallgasson az egész dologról. Leporolta a ruháját, mely a földalatti vándorlás alatt alaposan bepiszkolódott és újból a sakktáblához lépett. — A futóval lépek. Mary megfogta huszárját. — Sakk. 10. Mikor az ételt föltálalták, Alice helye még üres volt. — Mrs. Pyne nem jön ebédelni? — kérdezte Leuthner a másodkapitánytól. — Nem. Mrs. Pyne rendszerint a szobájában étkezik. Leuthner csalódottan hallgatott el. Bár Crawen kapitány már tegnap említést tett Mrs Pyne ebbeli szokásáról, de titokban azt remélte, hogy az asszony a jövőben az ö kedvéért mégis részt fog venni a közös étkezéseken. Fölvette asztalkendőjét, hogy a térdére terítse. Az asztalkendő hajtásából egy papirszelet esett ki. Posta Alicetól. A kapitány ügyesen az ölébe sodorta. Izgatottságát senki sem vette észre. Kisimította a papírlapot és a világ legközönyösebb arckifejezésével kibetiizte a szemmelláthatóan elferdített Írással odafirkantott szavakat: ,.Ha drága az életed, akkor ne csavarogj a hajó belsejében és az első kikötőben eredj a pokolba“. Leuthner a zsebébe gyűrte a papirost. Ki csúsztathatta ezt az asztalkendőjébe? Alice? A másodkapitány? A kormányos? Az orvos? Gyanakvó tekintettel mérte végig asztaltársait. Vagy pedig — Mary? Szóval tréfa az egész? A kis Miss a legkomolyabb arccal kanalazta levesét. Leuthner nyomott hangulatban fejezte be ebédjét- Ebéd után a tiszteik egyedülhagyták Maryvel. Odanyujtotta a lánynak a papirost. — Ön irta? Mary tekintete átszaladt a papirszeleten. —- Nagyszerű! Kisértet van a hajón. Magánkívül volt az örömtől. — Én egyáltalán nem találom a dolgot olyan mulatságosnak — csóválta a fejét Leuthner és a leány kezéből kivette a narancsot, amit Mary kiválasztott magának. — Ne egyék belőle! — Miért ne egyem? — ellenkezett a lány. — Mert a szakács gyanús. Csak azokból a fogásokból szabad ennünk, melyekből a többiek is fogyasztanak. Mary bánatos tekintetet vetett a szép narancsra. — Az ember nem is hinné, hogy------Elhallgatott, mert egy matróz lépett be az étterembe, a kezében hatalmas nagy tál. Mary már mindenkit ismert a hajón. Ezt a matrózt is— Mit visz? — kérdezte tőle kíváncsian. —- Mrs. Pyne ebédjét — mosolygott kajánul a matróz. — Mutassa csak! A matróz fölemelte a födőt. — Óriás-adag — jegyezte meg Mary elismerően. — Oh, Mrs. Pyne nagyszerű étvággyal dicsekedhet. — Le a kalappal! Miikor a matróz elment, Mary és Leuthner egymásra pillantott. — Azt hiszem, Mrs. Pyne a kísértedet is táplálja — mondotta Mary. Leuthner kapitány kis biccentéssel jelezte, hogy maga is ebben a hiszemben van. Azért étkezik hát akkor Alice a saját szobájában-------! A csemegetálról elvett egy pompás kaliforniai barackot és beleharapott. A leány kérdő tekintetet vetett rá. — Nyugodtan ehetjük —- nyilatkoztatta ki Leuthner. — A szakácsnak semmi köze sincs az egészhez. Ö annyit ehet a konyhában, amennyi csak belefér. A kisértet más lesz.-— De hát ki az akkor? 11. Leuthner hátradiilt fekvőszékében és egy csillagászati könyvet olvasott, melyet Crawen kapitánytól kért kölcsön. Észre sem vette, hogy Mary melléje lépett. A kis Miss titokzatos arcot vágott. — Óriási újdonságom van az ön számára. — Micsoda?-—- Hallottam a kísérletet beszélni. Leuthner hirtelen felült és letette a könyvet. — Hol? — faggatta Maryt. Varzi olasz automobilista, a monzai nagy díj győztese.
