Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-29 / 39. szám - Bozzay Margit: A szülő és a gyermek
a színek megváltoznak, az esti fény, a világítás más színeket követel. Az estélyi toilettek színe a világoskék, az ezüstszürke és a rengeteg sok ezüst és arany. Az a hölgy, aki már nagyban készül a premiérekre, az estélyi ruhák után is intenziven érdeklődik. Megtudja, hogy val megegyező szinti anyagból, legfeljebb keskeny arany vagy ezüst bőrpiével. A brokát vagy a sima ezüst és arany bőrcipők egyáltalán nem divatosak. Nagy meglepetés éri őnagyságát a keztyüüzletben is. Tudniillik újra divat lett a hosszú kesztyű, még pedig színes az estélyiruha legjobb esetben nem uszályos, de minden esetben a földet söpri, nagyon sziik, az oldalán rengeteg kapocs van, hogy be tudjon bújni és hogy olyan sok anyagot igényel, hogy a tavalyi már gazdag estélyiruhából az idei ruha harmadrésze sem kerülne ki. Anyagokban is igen nagy a változatosság, legnagyobb sláger, hogy újra divatba jött a Iámé, azonban a legvékonyabb kiadásban és legtöbbször valódi arany- vagy ezüstszálakkal átszőve. Mellette a moiret, a crepe romain, a fényes, nehéz satin dominálnak. Igen nagy és fájdalmas meglepetés a szabókra nézve, hogy majdnem minden párisi estélyiruhakollekcióban egy-két példányban szerepel a világos muslin-emprimé toilett. Tehát, akinek ilyen nyárról van, az télen is bátran viselheti. Az estélyi köpenyek legnagyobbrészt laméből vagy muszlinbársonyból készülnek, háromnegyed hosszúak és Patou kollekciójának a szenzációja a sleppes estélyiköpeny, amelyik szabásában teljesen hozzásimul az estélyiruha vonalaihoz. A bemutatott ruhák mellett a karcsú és szép mannequinek természetesen a legújabb kreációju cipőket is viselték. Amilyen komplikáltak a ruhák, olyan egyszerűek a nappali cipők. Rendszerint kivágott pumsok, antilopból és mindig csak színben harmonizáló bőrrel vannak díszítve. A sportcipők bagariabörből, ismét klasszikus fazonuak, szabályos, fűzős félcipők. Rendkívül üdék, frissek és szépek az estélyicipők, a ruha ányagábőrökben. A párisi bemutatókon nagyon sok világoskék, világoszöld és a harisnya színével megegyező testszinii kesztyűt mutattak be, fekete toilettekhez pedig nagyon elegánsak a hosszú fekete puha antilopkesztyük. A nappali toilettekhez a csuklóban erősen ráncolt, mosható pasztellszínű svéd bőrslipperek az elegánsak. A harisnyák nappalra változatlanul kékrókaszinüek, estére pedig halványrózsaszinüek. Erről a szép és üde divatról nem tudnak lemondani a parisiennek. Még a háború előtt irta meg Knoblauch szellemes darabját Önagysága ruhájáról s egész sereg képben mutatta be, hogy milyen sok ember mennyi munkájába kerül, mig önagysága grand toilette-je kialakul. De az uj párisi divatot meglátva, egészen bizonyos, hogy Knoblauch revü-szerü képei közé még beleírhatna vagy egy uj tucatot. Guthy Böske. A szülő és a gyermek Minden idők leghálásabb témája, a múlt dicsőítése és a ma lesajnódása, sohasem élte még annyira aranykorát mint ma, amikor az emberek jelentékeny része szinte kultuszt űz abból, hogy ellenségesen fogadjon mindent, amit a ma teremt és dédelgessen mindent, ami a múltban gyökerezik. Ha ezek az elégedetlenségek az általános viszonyokra vonatkoznak, még csak érthető a dolog, különösen, ha a. „régi jó világ“ gondtalan henyeségét a mai élet minden pillanatot kihasználó kényszerűségével állítjuk szembe. Nem érthető azonban akkor, ha a viszonyok kényszerítő hatása és az emberi nem szükségszerű fejlődése folytán megváltozott embertípusokat helyezi készakarva olyan világítás elé, amely azoknak csak esetleges hibáit tükrözi vissza letagadhatatlan előnyeik nélkül. Hogy ebben a rossz világításban első helyen áll a mindkét nemű fiatalság, az magától értetődik. A lány, mert túlságosan önálló és felvilágosult, a fiú, mert kiveszett belőle a szülői tisztelet, a kötelességtudás. Hogy ez a balvélemény a legjobb esetben is rosszhiszeműség, az tagadhatatlan . . . Igaz, hogy vannak kivételek, de hát azok voltak máskor is, s elvégre a kevés kivételért nem lehet mindenkit megbélyegezni. Annál is inkább, mert aki nem elfogultságból vagy hallomásból ítél, az éppen az ellenkezőről van meggyőződve. Vagyis az tudja, hogy a mai okosan nevelt gyermekből egyáltalán nem veszett ki a szülői tisztelet, s hogy ami látszólag tiszteletlenségnek tetszik, az nem egyéb meghitt bizalmasságnál .. . Ennek a magyarázata pedig az, hogy a mai szülő rájött végre arra a hamis és célra nem vezető álláspontra, amellyel a régi szülő nevelési rendszere kivétel nélkül zátonyra futott... A szülői tekintély szigorúság utján való fentartásának rossz hatására. Ezen a rossz hatáson okulva a mai szülő elsősorban nem mint szülő, hanem mint barát áll a gyereke mellett, barátnak járó bizalmat és őszinteséget élvez, teljes ellentétben a régi szülővel, aki a szülői presztízs magaslatán állva vajmi ritkán jutott -el gyermekeinek belső életéhez ... Mert magától értetődik, hogy a túlságos tekintélytartás eredménye nem meghittség, őszinteség, bizalom, hogy hazugságokra, elhallgatásokra, takargatásokra adott alkalmat, s hogy a barát és barátnő mindig többet tudtak a gyermek belső életéről, gondolatairól és érzéseiről. Éppen így magától értetődik az is, hogy ezek mellett az elvek mellett a szülők iránti tiszteletnek is inkább a félelem, mint a szeretet volt az alapköve. Ma egészen más a helyzet... A mai apa nem akar többé korlátlan hatalmú despota lenni, akinek a jelenlétében lélekzeni is csak rendesen szabad s akitől kitüntetés számba megy, ha szóba áll a gyermekeivel. A mai apa jóbarát, aki szívesen lumpol a jogász fiával és szívesen megsimogatja a kis leánya bábuját is. Hogy ez a közvetlen érintkezési mód látszólag csorbát ejt a tiszteleten, hogy a gyermek ma nem úgy beszél a szüleivel, mint hajdanában, hogy közelebbinek, jobban egyűvévalónak hiszi magát velük, az természetes. Éppen igy vagyunk a többi kérdéssel is. A régi gyenrmek, amikor elérkezett az ideje, épp úgy elgodolkozott bizonyos dolgok felett, mint a mai, de mert bizalom hiányában nem mert a szüleihez menni, elment felvilágosításért a cselédekhez vagy a barátaihoz ... S a szülő — már amelyik fáradságot vett magának, hogy ilyen kérdésekkel is foglalkozzék — meg volt nyugodva és büszke volt rá, hogy a gyermeke még gyermek, akit az élet problémái nem érdekeinek. Pedig érdekelték ... de álszenteskedés alá rejtette az érdeklődését -—
