Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-29 / 39. szám - Krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Ráskay László: Németország vagyoni arisztokráciája

ugyan mihez szólna hozzá a társadalmi félszegségek ostorozójia, ha nem a kalap - kérdéshez. — Mindenesetre igyekszem tárgyilagos maradni e korszerű harc két frontja között: a hűvös elfogulatlanság egyrészt jól jön a meleg ellen, (másrészt biztosítja számomra mindkét fél rokon­­szenvét. Tehát kalapot emelek azok előtt, akik ezt a ruhadarabot laz emberi­ség rákfenéjének minősítik, de (a nemes kalapos-céh hitvallására is esküszöm ha­jadonfőt az isten szabad ege altt. Bö’cs ember vagyok én, nem vagyok bolond, hogy véleményem legyen. (Mint Aránj János mondja: A kalapom cilinder Nem holmi csekélység, Ha felteszem, magasság, Ha leveszem, mélység. Ugyanis, nem kell a dolgot elhamarkod­ni. Nem megy az ilyesmi máról holnap ra és nyilvánvaló, hogy a kalapviselés bűnös szenvedélyéről leszokni ép olyan nehéz lesz, mint amilyen nehéz volt hoz­zászokni. Le kell építeni előbb mindazt az erkölcsi és esztétikai értéket, amit évszázadok raktak a fejünk l tetejére, mint valami modern piramist, (amit most homoktorlaszba akar fojtani a korszel­lem számumvihara. Mi lesz a nótákkal, ha (a késő utókor fia a pántlikás kalapról szóló elégiát nem fogja tudni (méltányolni többé? »—♦ Hogy fogja megérteni azt a mélységes összefüggést, amit a kor vátesze a ka­lap pántlikájának la szél I által (történő1 huzamos (fujdogálása és az ő kedvesének váratlan hűtlensége között megfigyelt? Mi lesz az árvalány hajjal, kérdem a megfelelő minisztériumot? És mi lesz a* bokrétával? És |mi lesz a balszememmel, kérdem Grósz Emil kiváló (barátomat, a szemészeti klinika nagyhírű tanárát, ha nem vághatom rá kalapomat, a szabad­­ságos kiskönyv várása alkalmából, kér­dem a Hadügyminiszter ur őexcellenciá­ját? | Hogy a legnagyobb bajról ne is be, szeljek. Még említeni is egé;z óvatosan merem, (ilyen válságos időkben. Hogy is írjam körül -ezt ia kényes pontot? A népiélek, mint térképészeti hivatal Ma­gyarország helyét, bokrétái minőségben a megfelelő szélességi és hosszúsági fo­kok között isten kalapjának legexponál­tabb részén állapította meg. Tette ezt abban a jogosnak látszó feltevésben, hogy a Föld szóbanforgónak felséges ruházatát kalap gyanánt egészíti ki. Ez a feltevés jogos volt, mert az isten az embert, elsősorban a magyar embert sa­ját képére teremtette, már pedig az em­ber kalapot hord. Mi lesz, ha iez (a f 1- tevés megdől? És mi lesz azzal a bizonyos vidéki szatóccsal, a közismert anekdotából, aki meztelenül ül az elhagyott holtban, ka­lappal a fején, hogy aszongya, hátha, mégis bejön valaki? Még se végig fej lett volna az a ka­lap, ami alatt az a kalaptalan ötlet megszületett? Az egész kérdést tárgytalannak érzem. Nevetséges. Ha a világ elvetvén ha­gyományait, fejetetejére áll, ehez a mű­velethez úgy sincs kalapra szüksége. Ha pedig nincs kalapra szüksége, miért áll a fejetetejére? j Ez itt a kérdés. Az a gyanúm, nehezen fogjuk mi a ika­­laptalanságot kalap alá hozni. Karinthy Frigyes Németország vagyoni arisztokráciája A háború alaposan megváltoztatta Németország leggazdagabb emberei­nek névsorát. Egykor első helyen szereplő nevek teljesen eltűntek, fe­jedelmi gazdagságok semmivé fosz­lottak, de teljesen uj nevek tulajdon­képpen alig tűntek fel. Az inflációs idők nagy gazdagjai, a Stinnesek és társaik ma már ter­mészetesen nem jutnak helyhez eb­ben a névsorban. A különböző össze­állítások közül a leghitelesebbnek az a lista mondható, melyet a belügymi­nisztériumnak egyik nyugalmazott tanácsosa állított össze, alapos és minden adatot részletesen feldolgozó munka után. Sok érdekességet árul el ez az ösz­­szeállitás. Kiderül, hogy a demokra­tikus és republikánus Németország leggazdagabb emberei ma is a volt nralkodóház tagjai. A tíz leggazda­gabb között csak három polgárember szerepel, ketten a kereskedelmet, egy pedig a nagyipart képviseli. A nagy­iparhoz tartozik természetesen a már régen nemesitett Krupp-család. A monarchisták, akik sokszor szok­tak a szegény császár balsorsán so­pánkodni, megnyugvással áUapithat­ják meg, hogy a német birodalom leggazdagabb embere ma is a doorni száműzött. A volt császár érdekköré­be tartozó birtokok, kastélyok, mű­kincsek értéke az ötszáz millió már­kát meghaladja. A vagyona jelenté­keny részét a háromszáznyolcvan­­négy ezer holdas földbirtok teszi ki. De a többi Hohenzollern-her cegek sem panaszkodhatnak, hiszen például Friedrich Leopold herceg hatvankét­ezer, Friedrich Heirich herceg pedig hatvannégyezer holdnak ura. Nem sokkal szegényebb volt csá­száránál a leggazdagabb német ari­sztokrata, Thurn und Taxis Albert herceg sem, aki Regensburgban él. Még a magnyar földbirtokvagyonok is eltörpülnek az uralkodó családok­kal egyenrangú Thurn-Taxisok va­gyona mellett. Négyszázkilencvenöt­ezer hold felett rendelkezik a család feje. Ebből száznegyvennégyezer hold van Németországban, a többi Cseh­szlovákiában, Horvátországban és Lengyelországban. Miután ezeknek a birtokrészeknek értéke jóval kisebb, mint a német területé, körülbelül két­százhetven millió márkára értékelik a hercegi vagyont. Az infláció legke­vésbé sem érintette a Thurn-Taxisok gazdagságát, miután úgy a szántóföl­dek, mint a hatalmas erdőségek ér­téke az utóbbi években még csak nö­vekedett. Hozzájuk képest elszegényedett a harmadik helyen szereplő Bertha Krupp von Bőiden und Halbach. Né­metország leggazdagabb asszonya a Krupp-vagyon örököse. Vagyona ma „csak“ kétszáz millió márka, mig a háború előtt háromszázhusz millió márka gondoskodott huszonegy mil­lió évi kamatról. De még igy is ele­­, gendők a Krupp-müvek ahhoz, hogy a nagy vagyon egyetlen örökösének a harmadik helyet biztosítsák a leg­gazdagabb tizek között. A Thyssen-család, melyet a ma­gyar arisztokráciához szoros szálak fűznek, a negyedik helyen áll. A Ver­­einigte Stahlwerke elnökének August Thyssennek vagyonát a két fiú, Fritz Thyssen és Heinrich von Thyssen- Bornemissza, aki különben magyar báró, örökölte. Fritz Thyssennek va­gyona körülbelül száznegyven millió márka, Thyssen-Bornemisszáé körül­belül hatvan millió. A soron következő hercegeket két vaskereskedő előzi meg. Ottó Wolf és Ottmár Strausz, a kölni Ottó Wolf vaskereskedés tulajdonosai, akiknek szintén a német fémiparban vannak nagy érdekeltségeik. Ottó Wolf száz­harminc millió, Ottmár Strauss pedig hetven millió márka boldog tulajdo­nosa. Johann Fürst zu Hohenlohe Oeh­­ringen foglalja el százhetvenezer holdjával és százhuszonöt millió már­ka vagyonával a hatodik helyet. KRÓNIKA

Next

/
Oldalképek
Tartalom