Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1929-09-15 / 37. szám - Őszi divatprognózis

az emberek elfogyasztanak. Felével is fent lehetne tartani a szervezetet, felével is el lehetne végezni a reánk váró munkát, sőt a felével feltétlenül egészségesebbek, szebbek és kulturáltabbak volnánk.

A tultáplálkozásról lemondani és kevesebb táplálékkal beérni felnőtt korban nem egészen könnyű feladat és erős elhatározást meg következetességet kíván. A gyomor és a belek ki vannak tágulva s már a legkisebb ételmennyiség elvonásánál erélyesen követelőznek. A szervezet azonban, ahogy hozzá szokott a nagyobb mennyiségű táplálék felvételéhez, lassan-lassan hozzá fog szokni a kisebb mennyiségühöz is, ha elég erősek vagyunk és következetesen munkával és szórakozással tesszük könnyebbé az átmenet elég keserves időszakát.

Nem szabad azt hinni, hogy a redukált ételmennyiség árt a szervezetnek s kissebbiti az ember munkaképességeit. Háromszori mérsékelt, egyszerű étkezés tökéletesen elégséges s az étkezések közötti időszakban a legkövetkezetesebben tartózkodni kell a legkisebb táplálék felvételétől is. Nemcsak azért, mert az egészséges életműködés szempontjából a gyomornak is szüksége van pihenőre, hanem azért is, mert semmi sem hizlal jobban, mint a rendszertelen torkoskodás.

Ha megvan bennünk az elhatározás s ha a gyomor követelődzési kísérletei haegy táplálékról való lemondás, vagy a tározottan visszautasitjuk, sokkal könynyebben, mint gondolni mernénk, szokhatunk hozzá a kevesebb táplálék felvételéhez ... Nem kell azt hinni, hogy egytultáplálkozás redukálása már egyenlő a koplalással. A szervezet, — elégséges \izfelvétel mellett, — napokig, sőt hetekig tartó teljes táplálékelvonást is kibír, s mint orvosilag kimutatható, minden hátrányos következmény nélkül. Ugyannyira, hogy az első pár nap kellemetlen átmenete után, még a munkaképesség sem csökken.

Az ételmennyiség szabályozása mellett nem kevésbé fontos az ételminőség szabályozása sem. Téves az a felfogás, hogy a hús nélkülözhetetlen s hogy életfentartó munkánk közepette a húsételekből merítjük az erőt.

A húsételek egyáltalán nem nélkülözhetetlenek. Nélkülözhetetlenek a vitamin tartalmú gyümölcsök és zöldségfélék, amelyeknek hiányos felvétele, mint számtalan orvosi vizsgálatból kitűnik, nagyon gyakran okozója különféle betegségeknek és a test hiányos, hibás fejlődésének is.

Éppígy nem fontosak a nagyon sokak által olyan táplálónak ismert csokoládé- és cukorfélék sem. Ezek legnagyobb része ugyanis nem természetes cukrot, hanem mesterséges édesítőszert tartalmaz, amelynek nemcsak hogy semmi tápereje nincs, de nagyon gyakran — különösen gyermekeknél —■ gyomorrontást és étvágytalanságot idéz elő.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni a szesz és más izgatószerek kerülését, sem az egészség törvénykönyvének azt a legfontosabb paragrafusát, hogy csak az az ember lehet egészséges és szép, akinek minden szerve rendszeres működésben van és hibátlanul, fennakadás nélkül végzi az emberi gépezetben reá rótt feladatot.

Őszi divatprognózis

Páris, szeptember.

Az aszfalt még lángol a hőségtől, a kávéházak, éttermek teraszai még lenge, habos csipkékbe, muszlinokba takart hölgyektől tarkállanak, a fagylaltbüffékben még nem lehet üres asztalt kapni, s mégis a nagy divatszalonok szüntelenül zugó ventillátorjai már az őszi divatterméktől kábult fejek felett frissítik a levegőt.

A nap szikrázik, a hőmérő 40 Celsiust mutat, de a divatban már itt az ősz. Itt vannak a lágy színek, az uj formák, a megváltozott vonalak, s bár a divathölgy még mindig az uj iz ingerével veszi magára lenge, nagyvirágos muszlinkompléját — mert érzi, hogy elragadó benne — a Lelongok, Worthok, Patouk, Chanellek már azon töprengenek, mibe öltöztessék majd ősszel, hogy kellően kihangsúlyozzák a tengeri fürdőkön bronzbarnára égett bőre üde egészségét, szépségét.

Hogy a töprengések és tervezgetések közben nézeteltérések támadnak, hogy

az egyik diktátor a magas, a másik a hosszú derék, az egyik a sima vonal, a másik a glokni, az egyik a rövid szoknya, a másik az uszály mellett dönt, az természetes. Az is természetes, hogy mindegyik kiviszi a maga akaratát s elkészítteti a maga modelljeit, ha néha kissé bizarrok is azok.

Hogy a sokszor egészen ellentétes dolgokból azután mi marad meg, s mi lesz az uralkodó, azt már ritkán a diktátorok döntik el, mert ebben a legtöbbször a hölgyközönség szeszélye, pillanatnyi tetszése, ízlése, vágya a döntő.

Éppen ezért, a kora ősz és nyárutó divatját nem lehet még minden vonatkozásban mint egy bevégzett, megváltozhatatlan tényt leszögezni, mert ez egyelőre még nem teljesen bevégzett dolog.

Annyi azonban tény, hogy a kora őszi és nyárutói kosztümök, komplék, sőt estiruhák is, majdnem túlnyomóan háromnegyedes hosszúságú kabátokkal készülnek, arra az álláspontra támaszkodva, hogy a háromnegyedes kompié és