Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-15 / 37. szám - Herczeg Ferenc: Vöröshaju hölgy
— Pezsgőt? — lehetetlen! — kiáltotta Stefi a kagylóba. — Fusson iki a két szemem, ha nem igaz! — replikázott Markovicsné Kis-Ponorról. — Rögtön indulok, hazamegyek! — Bajos lesz, a legközelebbi vonat csak este indul. — Jaj, Istenem, mit tegyek? — Tessék az uramnak telefonálni, Markovicsnak. Ö majd szerez automobilt. — Igen, igen! Autón megyék! Most tehát itt voltak, a féltékenység lázában szepegő asszony és a két tanú. Az autót óvatosan a szomszéd uc cában hagyták. Stefi egyik szemével végigtapogatta a női blúzt, melyet az ura a kezében tartott, aztán gépiesen, mint az alvajáró, belépett az üvegfolyosóira. Az asztal szépen meg volt terítve két személyre, a közepén virág és a hütő, két arany - nyaku butéliával. A vöröshaju hölgy azalatt odabent éppen a Bőregér-ikeringőt zongorázta. Stefi mindent hallott, mindent látott. Hosszan, végtelen gyűlölettel és reménytelenül nézett az urára. Majd megszólalt idegenül csengő, rekedt hangon: —■ Telkét ezért kelllett engem annyi furfanggal eltávolítani ha- Izulról? Kiváncsi vagyok, miféle hazugságokat fogsz most kieszelni! * Az iró itt félbeszakítja meséjét és egyenesen türelmes olvasóihoz fordul. — íme, itt van egy derék ember, Barna kisponori ügyvéd, aki önhibáján kívül kétségbeejtő helyzetbe került. Az író, felelősségének érzetében, maga is megijedt a szellemektől, melyeket fölidézett. Ti urak, akiket hasonló veszedelem érhet, ti hölgyek, akik egyszer talán szintén lakásnézőbe mentek Kis-Ponorra, szóljatok, mit tegyen a sajnálatraméltó Barna, hogy kimeneküljön kínos helyzetéből? Mit tegyen, hogy megóvja házát a botránytól, hogy megmentse a vöröshaju hölgy szeplőtlen becsületét és hogy bebizonyítsa a maga ártatlanságát? Itt cselekedni kell, még pedig tüstént! Ha Barna elhibázza a dolgát, akkor emberi hatalom nem drótozza össze többé családi boldogságának cserepeit. Mit mondjon? Stefi őnagysága nem fogja elhinni az igazságot, különösen akkor nem, ha meglátja majd a zongorázó hölgy vörös haját és fehér karjait. * Szerencse, hogy az én Barnám fiskális, még pedig a csavaros esznek fajtából való. Ö tudja, hogy vannak helyzetek a házasember életében, mikor bűnt követ el, ha igazat mond. — Ezért kellett engem annyi furfanggal eltávolítani hazulról? — mondta Stefi. És hozzátette: — Nos, kiváncsi vagyok, miféle hazugságokat fog most kieszelni? Odalép tehát Stefi őnagysága elé, lehajtja a fejét és komor ábrázattal mondja: — Tetten értek, nincs értelme a tagadásnak. Bevallom, igenis, egy nő van odabenn és az a nő — a szeretőm! Stefi leütötte ez a cinizmus a lábáról. Ájultanroskadt egy székre, a terített asztal mellé. Markovicsné az orra alá tartotta az angol sót, melyet már az autóban is sűrűn használt. Markovics belépett a nappaliba, Barna utánament. — Markovics, — mondta halkan az ügyvéd —furcsa, de való, nekünk most közös az érdekünk. Én válni akarok Stefitől és el akarom venni a szeretőmet. Egy nagy bankár lánya, egy pár milliója van, — hiszen érti Maga most már koncertturnét rendezhet Stefivel. — Annál jobb! — vélekedett Markovics. — A dolog azonban nem olyan egyszerű, mint maguk, hiszik. Az asszony szeret ugyan, de fél a botránytól. Nem akarja otthagyni a családját. Tagadni fog és én mint gavallér ember — maga azt be fogja látni — nem bizonyithatok ellene. — Majd bizonyítunk mi! — mondta Markovics. — Mit bizonyíthatnak? Hogy itt találtak egy nőt, aki levetette a blúzát? No csak várja meg, hogyan fogja ezt őnagysága a bíróság előtt kimagyarázni! Meseasszony az! Minden versre tud kádén ciát! Meglássa: Hosszú, csúnya per lesz belőle és senki sem tudja, hová lyukad majd ki a királyi Kúria. De ha maga reám hallgat, akkor öt A vadnyugat Madonnája. (Baclanova, Paramount-sztár.)
