Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám - Wallace, G. H.: Kisértet a hajón
Újból fölcsöngette a rendőrséget. Kételye rögtön szétoszlott. A bűnügyi osztály a távirdiahivatalban intézkedés bevárása nélkül magától megszerezte a távirat eredetijét. A rendőrség Írásszakértői a Rasselyer-Brownpalotába mentek s az ott talált iratokkal való összehasonlítás alapján kétséget kizáróan megállapították, hogy a kézirat nem hamis. A kihallgatott soffőr is azt vallotta, hogy Mrs. Rasselyer-Brownt a délelőtt folyamán valóban a kérdéses postahivatal elé vitte. Úrnője szökése felől azonban semmi fölvilágositást nem tudott adni. A nő egy üzlet elé vitette magát, ott kiszállt és a kocsit hazaküldte. Onnan valószínűleg taxival ment tovább, de ezt a taxit a rendőrség nem tudta előteremteni — legalább ezideig nem... Hopkins a pöriratokat irattáskájába dugta és a dél utáni vonattal a kormányzó nyaralóhelyére utazott. Ragyogó őiszi nap volt. A kormányzó úszónadrágban ült egy gyümölcsfa tetején és újságot olvasott. „No, mi baj?“ dörögte, amikor Hopkinst meglátta. — Két pörujnaföilvételi kérvény futott be a halálraítélt Edward Lane ügyében. A kormányzó nagyon jól érezte magát a fa tetején s egy csepp kedve sem volt onnan lemászni. Inkább beleegyezett a perújításba. — Nem lesz baj, ha egy kissé elhúzzák a dolgot. Ebben a hónapban már úgyis volt egy kivégzésünk •— kiáltotta le. — A dolgokat be kell tudni osztani. A referensnek skrupulusai voltak. — A pörujitásnak ebben az esetben kevés értelme lenne, mert a koronatanú közben nyomtalanul eltűnt. Esküdtszék. (Nemes Endre rajza.) — Hát jó, végeztesse ki, ha már annyira akarja. — Bocsánatot kérek, én éppen ellenkezőleg ... — Hát akkor mondja meg végre, mit akar — türelmetlenkedett a kormányzó. —- Nem kell kivégezni? — A halálraítélt büntetését élethossziglani börtönné kell enyhíteni — dadogott a szerencsétlen Hopkins bátortalanul. — Tekintettel arra, hogy ... —• All right —- vágott a szavába gyorsan a kormányzó. A referens untatta. Igazán nem szép ettől az embertől, hogy még itt is hivatali ügyekkel kellemetlenkedik. —• Mikorra van kitűzve a kivégzés? — Holnap reggeli hat órára. .-— Akkor a titkárom az Írásbeli rendelkezést autón viszi be a fogházba, hogy még idejében ott legyen. Tegye csak le azt a papirost. Majd később Írom alá. Most nem akarok lemászni. Mit gondol, olyan könnyű dolog volt idáig fölkapaszkodni? —■ — —- ------Mennyi ideig tart az ut a fegyházig? — kérdezte a titkár a soffőrtöl. — Ha kényelmesen utazunk, akkor négy 'és fél óra. — Akkor elég lesz éjfélkor indulnunk. Nekem különben is még fontos elintézni valóim vannak. Jöjjön értem háromnegyed tizenkettőkor. — Igenis. . A titkár hazament. A barátnője már ott várta. A titkár huszonhat éves volt, a leány ellenben szőke és olyan tüzes, mintha barna lenne. Nem vették észre, hogy szállnak az órák ... Még mindig első csókjukat csókolták, amikor a soffőr már a" ablak alatt tülkölt. Autóba szálltak. — Először hazavisszük a kisasszonyt — rendelkezett a titkár. A kocsivezető a második sebességet kapcsolta be s az autó elszáguldott. Nyár. (Nemes Endre rajza.)
