Képes Hét, 1929 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1929-09-08 / 36. szám - N. Jaczkó Olga: Törött serleg
Törött serleg Irta: N. Jaczkó Olga Annával annyira volt már, hogy mikor elutazott, odaadta neki a lakása kulcsát. A lány belepirult. Mert ez olyasmit jelent, mintha bezárkóznék vele a lakásába. Aztán komoly, asszonyi engedelmességgel ment fel és szívességié nemcsak pepecselő, pajtásos apróságokig terjedt, nemcsak, hogy ellátta az üveges jácintokat friss vízzel, hanem szép gondosan kitisztogatta a szertehagyott ruhákat, rendbehozta a szekrényeket, végül pedig leült az ablak mellé és megjavitgatta az arra szorult ruhán emüefcet. Az elhaladó emberek, akik észrevették, tiszteletteljesen köszöntötték, mint a mindenkitől becsült férfi jövendő asszonyát... A nagybátyjánál már volt egy vendég, amikor odaérkezett a férfi. Üde arcú, barna fiatal lány, a bátyja még szintén viruló feleségének a húga. Áttetsző bőre alatt mint valami piros pilleszárny, állandóan gyorsan hullámzott a vér. A nénje hirtelenkedve kovácsolta köztük a bizalmat. — Megcsókolhatod Milit, hiszen tulajdonképpen rokonod! A Mili arcán várakozó nyugalomban maradt a piros pille, de a férfi szégyellt ilyen játékba kezdeni. Vacsoránál nehéz, édes borral pecsétengették a sok felhordott régi történet igazságát. A férfi kimelegedett és ellustult. Engedelmet kért és cigarettájával átment a másik szobába. Kabátját letette és ingujjban feküdt végig a díványon. Egyszer csak dúdolva benyitott Mili. — Bocsánat, nem tudtam ,hogy ilyen kényelembe helyezte magát! De azért nem fordult vissza, odament' a divány végénél álló szekrényhez és rakosgatni kezdett benne. A házigazdának közben eszébe jutott valami jóizü história. — Tyhü, ezt még nem mondtam el a fiúnak! Miska, Miska, gyere csak vissza egy pohár borra és egy jó anekdotára! A másik szoba felé indult. Az asszony megfogta a karját. — Hagyd csak békén, most ment be Mili, — tette hozzá nyomatékosan. A férfi odament figyelmen kívül akarta hagyni a lány jelenlétét. Behunyta a szemét. Egyszerre csak belekapott egy kéz a haja fürtjeibe. —- Ejnye, micsoda gavallér maga? így semmibe sem venni a társaságot és félkilenctől szundikálni? A csípős húzásból valami emlékeztető édesség futott végig a férfi idegein. Otthon ilyenkor Anna játszani szokott a hajával... motoszkáló, félénk ujjai mintha apró Ígéreteket osztogatnának az eljövendő asszonyiságból. Megfogta a Mili kötekedő kezét és belerántotta dús hajába. — Nem úgy, hanem igy kell csinálni! Mili megpróbálta az utasítás szerint. — így? Áthajolt a divány karján, egészen a férfi arca fölé. Kivágott blúza leesett és szabadon engedte a keblét. A férfi egy picit feljebb dobta iá fejét s a .leány melle ráborult... Az asszony odaát éppen most tartotta jónak, hogy benyisson. Nem fordult vissza. — Igen, hát ti igy... amint látom, már nagyszerűen elintéztétek a dolgotokat! Mili felkapózva, szótlanul igazgatta a ruháját. A férfi mámora kíváncsiságba kezdett tisztulni, szerette volna tudni, mire célozgat az asszony, aki valami beismerésfélére várakozva állott előttük. A férfi nem érezte a magyarázkodás szükségét ilyen ösztönösen természetes és éppen azért magyarázhatatlan felindulás után. Az semmi! A vérnek egy lépése, amiről nem tud semmit az agy, vagy a lélek, hátmit lehet arról beszélni? Egyébről pedig nem tudott maga és Mili között. Kivette a tárcáját és rágyújtott egy józanitó cigarettára. Másnap eluazása előtt, mikor a háziasszony behozta a reggelit, jelentős tekintetet vetve az urára, magára hagyta a két férfit. — Miska te, mi történt közietek? — kérdezte komolyan a bátyja. A férfit még mindig zavarta a tegnapi mámor, nem tudott számot vetni a dolog jelentőségével. — Azt hiszem, hogy semmi különös, — mondta röviden. — De igen, Mili szólt sirt az asszony előtt s azt mondta, hogy nem kerülhet a világ szeme elé, ha ki nem magyarázod a dolgot. Látod: reggelihez sem jött! Nézd, testvér, az nem lehet, hogy az én házamban a mi részünkről inkorrektség érjen egy nőt! Menj be a lányhoz és intézd el a dolgot! A fiatalember kissé ingerülten állt fel, hogy engedelmeskedjék. Különös, mindenáron problémát akarnak csinálni egy alaptalan csekélységből! Mili lehajtott fejjel állt a tegnapi helyén, a piros pillék ott lebegtek az arcán. Az a vágyismét feltámadt a férfiban, hogy a vére hálójába kerítve őket, de gondolata nem volt az ügyről. Végül nagynehezen rátévedt egy sablonra, amellyel el lehet intézni a dolog formaságait. A kezét nyújtotta a leánynak: — Megengedi Miliikie, hogy levélben mindent megmagyarázzak? A leány arcáról egyszeribe lepergett az a kis erőltetett neheztelés és szégyen. Kezet adott olyan mozdulattal, amely diadalmasan fejezte ki az utasítást a megírandó levél tartalmára nézve. A vonat ismét visszadöcögtette a férfit gondolatta'lan érzéki zsibbadtságába. Látta a pirosarcu leányt, érezte a leomló blúzban lágy keblét, mint szárnyak alatt a madár pelyhes, puha testét. Elaludt. Déltájban ébredt, a fíiggönyözetlien ablakokon beáradó nap mintha éles injekciókkal költögette volna öntudatra. Bántani kezdte az elmúlt nap emléke. — Majd csak lesz valahogy, — gondolta, — levélben tényleg kimagyarázom, úgy hogy Mili sem láthat az egészben valami következetesség alapját. Mikor alkonyba hüvíösödött a délután, már a faluja vidékén futott a vonat. Rendes, mindennapi életének lég-, köre betódult hozzá és sepregetni kezdett minden zavaró hatást. Felfrissültén csodálkozott, hogy utitársai most is gyűrötten, hajlott gerinccel kuporognak az üléseken. Leemelte a feje felől súlyos csomagját, de csak azért tette, hogy kinyújtózhassék, végleg kiütve fejét a ránehezedő nyomásból. Már rét jött, már erdő nyúlt bele ... már otthon volt .... minit a hegyek tiszta forrása fakadt elébe az Anna szeme. Már mindjárt látni fogja a valóságban és akkor minden jó lesz, elintéződik mindent. Mierit az Anna szeméből, merít a leikéből és minden helyreigazodik! Merít... de igen... mivel? Van-e még mivel jogosan az Anna leikébe nyúlnia? Most már a gondolataira, az érzéseire józianodott az a tegnapi mámor... és cserepekben hullott ki saját kezéből férfijellemének hitele.
