Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-21 / 3. szám - Szépségápolás, divat • Szenes Erzsi: A szépségről, a fiatalságról és a lélek erejéről - Őszi divatlevelek
ség, gyűlölet,, bosszúvágy a felesége és annak kedvese ellen. Elhatározza, hogy megöli őket. A nagy változás, amely az apában történik, feltárja Lucio előtlt, milyen nagy szüksége van az emberi lélek nyugalmának a vallás erkölcsi támaszára. Ismét magára ölti tehát az eldobott papi öltönyt és eben a ruhában megakadályozza apját gyilkos tervének a végrehajtásában. Pirandello egy másik munkája is közel van már a befejezéshez. A darab cimét azonban még nem határosa m'Jg, Ennek a tartalma a következő: Egy utolsórendü színészid rsaság, amelyet ,-A grófnő színtársulatáénak neveznek, nyomorúságosán tengeti é'etét és városról városra jár Olaszországban. Vezetőjük egy grófnő. aki nlatonikusan megszeretett egy fiatal költőt és annak halála után egyetlen színmüvét adja elő mindenütt, noha még nem talált olyan közönséget, amely azt végig is hallgatta volna. A grófnő azonban meg van győződve arról, hogy a szinrnü igazi mestermü és törhetetlenül folymüa képzelt misszióját, amely már a teljes anyagi romlást hozta magával. A szi itársulat eljut Szardínia egy kis falujába, ahol éppen egy gazdag családiból való fiatal pár házasságát ünnepelik. A falu lakói mind primitív emberek, akik a földművelésen kívül egyébbel nem fotrlaikoznak. A színészek mindamellett elérik azt, hogy a lakodalmi vacsora után előadják e’ő^ük a darabjukat. Egy hirtelen ös<zeütött színpadon megkezdik az előadást, amig a meghívottak félig részeg tömege a vacsoránál ül. Az történik azonban, hogy a borgőztől elkábult parasztok lem képesek többé megkülönböztetni a ;átékot a valóságtól. Annyira beleélik magukat a színpadon történtekbe, hogv a maguk mődia szerint akarják ezt folytatni. A színészek ennek tremészetesen nem tehetnek eleget, amire a részeg had összetöri őket, mint megannyi fababát. Nem másképpen, mint, ahosv néha egy kevésbé primitív közönség is megtesz ilyesmit a városi színházakban. Szépségápolás, divat A szépségről, a fiatalságról és a lélek erejéről A szépség és a fiatalság az, amivel a legkönnyebb élni és nem csoda, hogy a mai kor asszonyai, akiket a kor tempója kegyetlenül elhasznál, mindent elkövetnek testük érdekében tornával és kozmetikával. A frissítő nagy lélekzei vételt a sportot, a mindenfajta mozgás előnyeit nem is lehet tagadni. Annál meglepőbb, hogy szépségük és fiatalságuk körüli harcban, amelybe az asszonyok a kozmetika összes fegyvereivel indulnak, mintha megfeledkeznének a lélek erejéről, erről a csodálatos, ki nem apadó fényforrásról, amely nélkül a testen eggyorsabban győzedelmeskedik az idő. Engem legelőször Elisabeth Bergner győzött meg a lélek szépséget adó ereiéről. A lélek és az értelem sugaraiból van az ő szépsége öss'zétéve, a szeme melegsége, lélektől fényes arca, kezének egy-egy mozdulata, amely a légbe’ső én legmélyebb tárnáiból közvetít titkokat és ő maga egészen, aki előtt úgy áll meg az ember, mint egy vers előtt, amelyet időben olvas a felfedezés és a megértés örömével. Pedig Elisabeth Bergner nem is szép, hogy éreztessem ezt, nem külső szépséggel megáldott valaki. Mikor kilép a színpadra, vagy megjelenik a vásznon, még jelentéktelen, de egyszerre fivirul az arca, a lelke mélyén rejlő gyémántsugarak világítják át és nem lehet őt többé nem a legszebbnek tartani. Mellette, hogy ne is említsek mást. Eszterházy Ágnes például, akit „ragyogó szépség“ jelzővel emlegetnek, csak percre szép a vásznon, azután ott a szemünk előtt hervad el és unalmas lesz, mint egy megszokott dekoráció. Nem segíti lélek sem a játékát, sem a szépségét. Azért csodálkoztam őszintén, amikor a Paramount-filmgyár mintegy másfél évvel ezelőtt nagy apparátussal és sok költséggel ,,Miss Európa“-t választott az úgynevezett szép nők közül és hitte azt, hogy valamelyik be fog érkezni a filmen. Vagy azon, hogy egy híres rendező Hollywoodból egész Budapestig jött, hogy Budapest szépei közül találjon valakit, aki a vásznon 'tehetségesen tud. mozogni. Érzésem szerint a filmre való arc és a .nem filmre való arc között oly nagy a különbség, mint amilyen különbség volna mondjuk Leonardo da Vinci Giocondája és Gioconua esetleges fényképe között, ha ez a szépséges asszony történetesen lefényképeztette volna magát. A filmszinésznőnek azokat a szépségeket kell kivetítenie magából, amelyeket a művész szeme látna meg rajta, ha megmintázná vagy megfestené, csak a lélek lámpásával átvllágitottan hat cgy filmszinésznő szépnek, lesz felejthetetlen, másképp nem veszik észre és nem emlékszik rá senkisem. A lélek ereje nélkül csak úgy széthull minden szépség, mint a kerti virágok szépsége, ha az ősz rájuk leheli. Az idő gyorsan és kíméletlenül győzedelmeskedik minden forma fölött, amelyet nem tölt be a lélek. Évekkel ezelőtt találkoztam egy tizéves gyermekleánnyal. Magam is gyermek még, nem ösmertem a görög művészet remekeit es nem ösmertem Michel-Angelo Dávidját, amelyet az erő, a fiatalság és a szépség szintézisként üdvözöltem Florenchen az Anticha Casa előtt. De ez a kisleány frisseségében, üdeségében, harmatból es tavaszból való szépségével jobban megkapott akkor, mint később a ^gcsodálatosabb formák, amelyeket művész ih’etett keze teremtett és amelyeket -átnem adatott. Tökéletes szépségű volt ez a gyermek, a művészet vonzó, elvarázsoló erejét sugározta. És néhány év múlva a gyermek húsz éves lett és mindebből a varázslatból nem maradt semmi sem. Ez a fiatal leány pillanatra még szép volt, de a szemek üresek voltak, üres vöd az egész arc és az egész testből hiányzottá harmónia. Valaki, aki tökéletes formákkal szépnek született, de nem tudta megszerezni az erőt, amellyel ezt a szépséget kivirágoztatlhatta, megtartha’.ta Trclna — a lélek erejét. És a szépségen kívül is ezen mulik minden, a fiatalság, a ruganyosság és a munkakedv. Mindennek a torna, a kozmetika csak segitője lehet és nem tényezője. A tényező a lélek ereje. Ismerek egy szobrásznőt, G. Lázár Ilonát, aki ölvén éves korában kezdett el először szobrokat faragni. Kis faszobrai olyanok, mintha gyermekes .áhitat és lüktető fiatalság egyesülne bennük. Egy fiatal lélek első, nagyszerű kinyilatkoztatásaként hatnak. Honnan vette ez az ötven és egynéhány éves asszony azt a kifejező erőt, amely csak a tizennyolchúsz évesek sajátja, honnan a bátorságot, hitet, amely nélkül nem lőhet megindulni a művészet utján, s amelyhez csak a fiatalságban van lendület? Hogyan őrizte meg magát ennyire? Hogyan lehetséges az, hogy lelkének hullámzásai még oly erősek, hogy egy fiatal, induló, nagyon tehetséges művészt sejteni a munkái mögött? A lélek erejének, ha jelen való, ki kell fejeződnie, hol a testen keresztül, hol azokban a dolgokban, amelyek a művészet jegyében -zűletnek. Mert a lélek állandóan a formát keresi, hogy azt betöltse. A lélek ifjúságot adó erejének bizonysága G. Lázár Ilona művészete. A testet a lélek tartja, ifjúsága őrzi legtovább. Az idő így nehezen győzedelmeskedik fölötte, mert csak nagysokára tudja eloltani a lélek lámpását. Szenes Erzsi. Őszi divatievelek i. Gyökeres, nagy változást tulajdonképpen nem hozott az őszi divat. De valami kis újszerűség azért mindegyik ruhán akad. Nem sok. Csak éppen annyi, hogy ne lehessen változatlanul hordani a régit. Az uj divat a legtöbbször nem hoz erőszakos újításokat. Lassankint alakul ki a régiből. Alig vesszük észre. Eleinte azt mondjuk: „Ó, nem is változott tavaly óta a divat. Jó lesz még a tavalyi ruha is“. Emlékezzünk csak vissza: az öv például nem egyik szezonról a másikra került a derékvonalból a csípő közepére. Centiméterenként csúszott mindig lejjebb, mintha titokban okaita volna megtenni azt az utat. Igaz, hogy mikor aztán sikerült a legmélyebb pontot elérnie, évekig ott is maradt és úgy látszott, hogy a világért sem akar viszszamenni. Aztán egyszer csai< mégis megindult visszafelé. Talán még lassabban, mint ahogyan lefelé csúszott.. És egyszer csak azon vettük magunkat észre, hogy az öv megint a derékvona’ban van. Elsősorban a kabátövekre áll ez, azután a délelőtti és sportruhákra, de jóval megrövidült az elegáns délutáni és estélyi ruhák dereka is. így volt például az idei estélyi ruhák szabálytalan hosszúságával is. Már ko-Kiadó: Tarján Ödön Szerkesztő: Szvatkó Pál dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Praha, Panská 12. III. — Nyomatott: Mercy Heinrich Fia nyomdájában, Prágában. A nyomásért felélős: J. Charvát.
