Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-14 / 2. szám - Krudy Gyula: Harras Rudolf közkatona egyik története
Bródy Endre ungvári zeneszerző, akinek operettjét elfogadta a budapesti Fővárosi Operettszinház. A csikágói Amerikán Turniture Mart, a világ legnagyobb (épülete. Harras Rudolf közkatona egyik története H Képes Hét számára írta: Krúdy Gyula* ) *Krúdy Gyula összes müvei az iró ötvenéves születésnapján, ez évben jelennek meg. Mutatvány a sajtó alatt levő müvekből. Egy v ándorkatona érkezett a városba. Már akkor esteledett, a városka kéményeiről szakadozottan, bujdosva menekültek a füstök a déli szél elől, a házikók' meglapultak a hasukban őrzött lámpásokkal, tüzekkel, a vándorkatonát por-Jfergeteg kisérte a kapuig, mintha bajtársai jöttek volna idáig a csatából. Brúnó, a porkoláb történetesen a vámháznál szívta pipáját, mint a legtöbb este, mikor a vámszedő 'felesége kenyeret dagasztott és friss lángost sütött. Brúnó szakértelemmel végig nézte a vándorkatonát. — Ez is a jerg'liben virrad meg — szólt barátjához, a vámszedőhöz. Amint egy rövid, órácska múlva hivatták is Brúnót az Arany Csillaghoz, kulcsaival, bilincseivel, vassisakos lámpásával, ólmos fütykösével, bikamozgásával. A katona szerencsésen 'ejbevert valakit a cinkorsóval, lárma keletkezett, a fogadós abbahagyta a lutriszámok gusztá■lását, egyszerre nézte meg a linzi lottó eredményét a hírlapban, számjait nem találta, régi katona-fegyvert ragadott, a tiunya háziszolga boldogan, lelkendezve futott Brúnóért. — Verjétek le a lámpást! — kiabált a vándorkatona láthatatlan bajtársainak. Végül elnyomták és megbilincselve a börtönbe vetették. * Ez a börtön a bástyafalba volt építve, ahol gyermekek szoktak játszadozni, míg estenden titkos szerelmesek osontak el a bokrokba, mint a denevérek. A börtön faajtaján van egy lyuk. Innen néha égő, vadállat-szemek tüzelnek ki a sétányra, máskor részeg gajdolást hallanak a gyerekek a föld alól, majd meg keservesen sir valaki a föld alatt. Vájjon imi lehet odabent a sötétségben, ahonnan fogoly sasok rikácsolnak, nyavalyatörősök vergődnek, kóborló őrültek üvöltenek? Mikor a vándorkatonát a „jergliibe“ dobták, csak egy 'őrült öregember volt a börtön lakója. Olyan öreg és olyan őrült, hogy már csak hideglelősen ült egy sarokban, sohasem nézett ki a lyukon a világba, még akkor se, amikor a cinóber-piros arcú városi örömleány unalmában a ruháját lengette a sétatéren: pedig ilyenkor a rabok mind az ajtóhoz tódultak. A vándorkatona (névszenint Harras Rudolf, mint a makkalsó, amiért sokszor verekedett pajtásaival) figyelr meztetőleg ímegütögette a rabtársát: — Öreg, ha eszedbe jutna éjszaka gyújtogatni, előbb kelts fel! Aztán 'ledőlt a földre a katona, két kezét feje alá tette és elbámészkodott a sötétbe. Némi lelkiismeretfurdalásai voltak elalvás előtt, hisz nem verekedni jött ebbe a városba, hanem egy leányt meglátogatni, megkérdezni tőle, hogy mekkora a gyerekük és nem volna-e célszerű összekötni életük sajkáit? Vándorlásaiban (messze országokban járt a katona) sokszor elgondolta, hogy szentképek alatt előbb megesketi a leányt, hogy ihü volt... hü lesz. Oláhországban, ahol asszonyok húzzák a kocsit, elhatározta, hogy ezentúl nem dolgozik, majd eltartja otthon az a leány, majd kiszolgálja a vendégeket. Magyarországon: rossz hirt hallott a leányról, a'í, Arany Csillagnál („ott emelgeti a ruháját a bástyasétányon Andimandi, akár fuj a szél, akár nem“ mondták) mire verekedni kezdett, mint egy veszett.
