Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-10-21 / 3. szám - Lichtenberg, William: Kitty Pitty r.-t.

segítség, kívülálló munkaerő beavatkozása nélkül, egyes­­egyedül termel, üzemi költsége nincs, alkalmazottakra nincs szüksége. A világ legreálisabb és legegyszerűbb üzlete. A részvények széles körben vannak elhelyezve, a részvényesek személyesen, érthető okból érdeklődnek a részvénytársaság iránt, a fellépések sikere tehát teljes mértékben biztosítva van. A newyorki tőzsdén határozottan bizakodó volt a hangulat Kity Pitty-részvények iránt. A newyorki kikötő időtlen idők óta nem látott olyan fogadtatást, mint aminőben Kitty Pitty részesült, amikor hajója megérkezett. Az emberek tízezrei tolongtak az utcákon s a részvénytulajdonosok ezrei szították a tünte­tést, abban a reményben, hogy tekintélyes árfolyam­emelkedést érnek el. Az ötlet bevált, a részvények •emelkedtek 'és az egész tőzsdei viliág megegyezett ab­ban, hogy Kitty Pitty a jövendő papírja. Már a hajón a riporterek légiója ostromolta meg Kitty Pittyt, aki ártatlanul elmesélte eseménytelen élet­történetét. Másnap azán elcsodálkozva olvashatta az új­ságokban, hogy csecsemőkorában, Tirolban egy kőszáli sas elragadta bölcsőjéből és egy lakatlan szigetre vitte. Tnnen szabadította meg a bátor hős, aki huszonnégy órát úszott a nyílt tengeren, karján a gyermekkel. Kitty azóta sem látta szüleit, az őserdőben nőtt fel és a mada­rak énekéből leste el hangkulturáját. Az ilyen hírek példátlanul felcsigázták a nagyközön­ség érdeklődését az énekesnő iránt. A részvények árfo­lyama viharosan emelkedett. Amikor másnap Kitty Pitty felkereshette végre Mr. Blonstine irodáját a 124-ik utcában, az első kérdése az volt, hol éis mit !fog énekelni. — Miss Pitty, — mondotta Blonstine, a nagy rész­vénytársaság elnökéhez illő gőgös arccal, — először, ter­mészetesen, a tőzsdén fog énekelni és pedig holnap, a legnagyobb forgalom idején. — Helyes, — egyezett bele Pitty, aki elhatározta, hogy semmin sem fog csodálkozni többé és mindenben Blonstine utasításaihoz alkalmazkodik. — De mit éne­keljek ...? Mr. Blonstine megütközve nézett rá: Amit akar! Az mindegy!... Próbálja például az ,,O Tannenbaum“ kezdetű dalt énekelni, az errefelé igen népszerű! Tehát legyen a Tannenbaum! Ahhoz próba sem kell! ... És ki fog kisérni? Blonstine majdnem elvesztette a türelmét az érthe­tetlen kérdésre: Hogy ki fog kisérni.. . Hát, természetesen a bör­­zeterem kórusa ... # A newyorki tőzsdén éppen hét vége volt, viharos börzenap, amikor a spekuláció realizálta vásárlásait. Mindazonáltal Ford, Rockefeller, Morgan és a többi nagy­­papir iránt alig mutatkozott érdeklődés, mig a Kitty Pitty r.-t. részvényeiért valósággal törték magukat az emberek. Ádáz harc volt kitörőben Carnegie és Blonsti­ne között a részvénytöbbség birtokáért... S amikor az őrjöngő kiáltozás a szenvedélytől túlfűtött teremben tető­pontra hágott, — egyszerre tiszta, csengő, diadalmas női énekhang szárnyalt végig szivbemarkolóan a newyorki A losonci YM<CA épülebe. Berlin New-York nyomában. A gigantikus méretű uj központi pályaudvar terve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom