Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-16 / 11. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (11)
Berlin utánozza Parist. J hideg őszi napokon nyílt kályhákkal fűtik a kávéházak terraszát. ablakrostély csavarszögekkel volt az ablakfához erősítve s úgy remélte, hogy a kis reszelöt csavarhuzónak használhatja, ha a hegyét letöri. Azonban minden erőlködése meddő volt. A csavarszögek nem mozdultak. Próbálgatta minden oldalról, végül is kétségbeesetten abbahagyta az erején felüli kísérletezést. A neszre a kutyák az ablak alá húzódtak s mérgesen megugatták. Nem tudta, mihez kezdjen. Olvasnivalója nincs, kis karkötőórája megállt. Föl és alá sétált, hogy a félelmét elűzze. Sokszor szinte fölsikoltott. Mit csinálhat Lizzy? Es Dorn? — Tán csak nem lettem belé szerelmes, hogy annyiszor jut az eszembe — gondolta és ez a gondolat mosolyt Miklas dr., Ausztria uj köztársasági elnöke. lopott arcára. Ez az ember ide fog jönni utána, egész biztos. Lecsavarta a lámpát és kikönyökölt az ablakba. A ház túlsó oldala felől kibújt a hold. Kísérteties fehér fénye erősödött és a sötétlő tárgyakra ezüst patinát vetett. Hirtelen lépéseket hallót a haliból. Gyorsan visszament asztalához s újból fölcsavarta a lámpát. Az ajtó kinyílt s az orvos lepett be a szobába. Részeg volt, az arca beesett és a tagjai reszkedtek. — Menjünk ki innen — szólt és kifelé húzta a lépcsőre. -— Oltsa el a lámpát — szólt az egyik sarok felé, ahonnan a házvezetőnő bujt elő és teljesítette a parancsot.- Mi történt, doktor ur, valami olyan talán? ... — Maradjon csendben, — suttogta Tappat dr. — Eloltotta? — El, — mondta az ellenszenves hangú asszony. — De nem érteni, miért aggódjunk. A doktor ur sokat ivott és álmodta az egészet. — Beverem a koponyáját, ha még egyszer igy pofázik — izgult az orvos. — Láttam, hogy egy autó jött fel a dombon. Egyenesen a ház elé. Azt hiszi talán, vak vagyok? Valaki kiszállt belőle és a fal mellett van. Loisnak a fülébe dobolt a szive. Az orvos suttogva mondta: — Ha bőgni vagy kiabálni mer, vigyázzon, elvágom a torkát. Amit én mondok, meg is teszem, megértette? Lois a következő pillanatban érezte, hogy egy görcsre kötött kendőt gyömöszölnek a szájába és a kezét hátraláncolják. — Ne védekezzék, baja nem lesz, csak ha kiabál. Üljön ide. Már kopog is. Mindketten nesztelenül mentek ki az udvarra. — Ki van itt? — kérdezte az asszony. Lois feszülten figyelt s a hang hallatára szinte fölsikoltott. — A ház urával szeretnék beszélni — mondta Michael Dorn. (Folyt. Iköv.)
