Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-16 / 11. szám - A Képes Hét gyermekszépségversenye

Az üveg csodái. A berlini képzőművészeti akadémia kiállításán a leggroteszkebb alakú művészi üveg. készítményeket mutatták be.

Az asztma gyógyítható! A német Auer-társaság legújabban olyan készüléket és álarcot gyártott, amely meggátolja az asztmát okozó anyagok beszivását.

Az uj stubnyafürdői Gyógyhotel

(Kramer felvétele. Privigve)

tézkedett s ha valami rosszul ment, dühöngött. A kislány végül jobban lett, de egészen lefogyott. Az asszony ekkor az izgalmak miatt ágynak dőlt, két napig feküdt.

— Majd elmentek mindaketteu nyaralni. Szereztem pénzt, elmész, fiam a gyerekkel a Balatonhoz. Akármilyen drága. Ott leszel egesz őszig, rendbejöttök szépen. A gyereknek is jó lesz a finom levegő.

Klugné elutazott a kisbabával és cselédjével. Két hónapig nyaralt. A nyaralás nagyon jót tett neki. Makkegészségesen tért vissza, a kis babának nem volt semmi baja, megnőtt, megszépült, ritkábban sírt, sokat nevetett. Az asszony is szinte tulkövér lett. Vidám volt, nyugodtan foglalkozott a babuskájával, sót... amikor betoppant Kanyaró látogatóba, még ot is örvendve fogadta. Es csodák csodája, Kanyaró, mintha csak ezt honorálta volna, egészen okos és hasznos dolgot mondott:

— Meg kell szigorúan parancsolni a cselédnek, hogy a gyermekkocsit csakis a járdán tologassa, soha kocsiutra ne térjen, uccán át nem szabad mennie, mindig csak ebben a négyszögben sétáljon: a sarkig, ott az S.. .-uccán a körútig, ott a K.. ,-uccáig és ismét tovább eddig a maguk uccájáig és a kapuig. Ezt megteheti hatszor is, mindig csak ezt a négyszöget, de átmenni valamelyik uccán ne merjen. A gyermekére csak az anya maga tud vigyázni, ilyen ostoba kis parasztleányban nem szabad túlságosan bízni.

De még mielőtt elment, mégis csak azt fejtegette, hogy ha már gyermeke van egy házaspárnak, akkor legyen legalább három. Azért, mert akkor egynek az elvesztését könyebben elviselik.

— Jó, jó, de minek magyarázza ezt nekünk és éppen most, a fene egye meg öt — magyarázta azután Klugné az urának.

Vasárnapra Kanyaró ebédre volt hivatalos Klugékhoz. Jó ebéd volt, sört is ittak, nevetgélve beszélgettek, Kanyaró is sokat viccelt, kitört belőle a lappangó duhaj. Most szinte tetszett Khignénak. barátságosan koccintott vele és kacagva, némi célzással igy szólt hozzá:

— Mégis csak szép az élet!

— Ezt megszavazom. Most megszavazom, — kiáltotta Kanyaró. ,

Ebéd után a babával mulattak.

— Hogy megszépült! — csodálkozott Kanyaró. -— Gyönyörű kis gyerek. Bár sose lehet ilyen kicsinynél tudni, milyen lesz, ha felnő. Egy nőrokonom egész hétéves koráig csodaszép volt, szépségdijat is nyert gyermekversenyen, mégis egész jelentéktelen nő lett belőle, inkább csúnya, mint szép.

Eh! Ez szép kislány, a mi lányunk és punktum! Ha nagy lesz, még szebb lesz — jelentette ki Klugné erélyesen.

No hisz nem azért mondom — védekezett Kanyaró. — Ö bizonyára szép lesz, hisz a szülei is szépek. Csak az Isten tartsa meg. Addig még sok idő van hátra és egy gyermeket annyi veszély fenyeget. Először is a fertőző gyermekbetegségek. Azután . . . éppen most olvastam egy kimutatást, amelyben . ..

Klugné halkan közbeszólt, szinte szelíd tekintetet vetve Kanyaróra:

—- Hallja maga Kanyaró! Ha maga még egyszer azt meri mondani, hogy ez a kislány meghal, vagy egyáltalában meghallhat, vagy hogy akár én, akár az uram valaha is meghalhatunk, vagy hogy nehéz az élet és hogy mindenkit érhet baleset, vagy akár csak hogy télen nagyon hideg van. nyáron ellenben tűrhetetlen a hőség, akkor én akármit, ami a kezem ügyébe esik, felkapok és azt úgy vágom a maga fejéhez, hogy ezer darabra törik. Bocsásson meg, kedves Kanyaró, nem volt más mód, ezt igy szépen meg kellett már önnek mondanom.