Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-16 / 11. szám - Zilahy Lajos: A tábornok (részlet)
Az első fedezék a telefonosztagé. A második fedezékben két tiszt sakkozik. A harmadik fedezékben fölnyitott könyvek között ül az asztal mellett Székely László főhadnagy és dolgozik. A negyedik fedezékben két altiszt van. Az egyik háttal ül és szájmuzsikán egy nótát fujdogál halkan. A másik az ágyon heverészik. Valamennyien köpenyben és sapkában vannak, gallérjukat fázósan feltürték. A tisztek nyakában ott lóg a berámázott tábori térkép. Az egyes fedezékek között lépcsők vezetnek fel a lövészárok tetejére. A derengő homályban a lövészárok tetején felfűzött szuronnyal egy őrszem mozdulatlan sziluettje látszik. Néhány pillanat múlva valahol bent a sötétben egy elnyújtott hang kiált: —- Tizenkét óra! Felváltani az őrszemet! Az árkok tetején nemsokára két katona jelenik meg felfűzött szuronnyal. Megállanak az őrszem mellett. Az egyik a káplár, a másik az uj őrszem.) KÁPLÁR (a régi őrszemhez): Van valami újság? ŐRSZEM: Semmi. KÁPLÁR: Add át a posztodat. ŐRSZEM (kinyújtott karral balfelé mutat. Az uj őrszemhez): Attól a bakterháztól addig a malomkéményig, ahol az a két fűzfa van, ott gépfegyverek vannak. Ott jobbra, fent a dombtetőn, két tábori üteg van beásva. Csak arra figyelj. KÁPLÁR (az uj őrszemhez): Megértetted? AZ UJ ŐRSZEM: Megértettem. (A káplár a régi őrszemmel elmegy. Az uj őrszem ott marad, ugyanolyan sziluettet mutatva.) SARKADY (hadnagy. Jobbról jön a sötétből. Belép a második fedezékbe, ahol László dolgozik. Leoldja a kardját és felakasztja egy szegre. Közben odaszól Lászlónak): Megvakulsz már te, ha ennyit firkálsz! (Belenéz az Írásba ■és kibetüzi); „Hübérellenes mozgalmak a XIV. században.“ (Leül mellé. Ásit. Az arcát gyűri.) A fene ott egye meg, ahány mozgalom vót valaha a világon! LÁSZLÓ (nem felel. Dolgozik). SÁRKÁDY (átkiált a szomszédos fedezékbe): Melyikőtök cincogtatja azt a szájmuzsikát? (A szájmuzsika elhallgat.) Három nap óta mindig ezt az egy nótát nyaggatjátok! KERESZTES FŐHADNAGY (aki a második fedezékben sakkozik): Nem, barátom, csak lépj a királynéval! Ha megfogtad, tessék lépni vele! MÁSIK TISZT (gyűlölködve): Te nem fogtad meg ■előbb a futót? KERESZTES: Nem léptem vele? (Tovább sakkoznak.) LÁSZLÓ (félreteszi a munkáját). SÁRKÁDY: Kaptál máma levelet? LÁSZLÓ: Nem. De a legényem is azok között van, akik munícióért mentek. Hány óra? SARK ADY: Éjfél. LÁSZLÓ: Minden percben meg kell neki érkezni. Biztosan hoz levelet, mert a feleségemnél is járt. ŐRMESTER (egy bakát hoz. Lászlóhoz): Főhadnagy ur, kérem, a Kovács zászlós ur küldte ezt az embert a harmadik cugból. LÁSZLÓ (kilép a fedezékből. A bakához): Hogy hívnak? BAKA: Szabó Péter. LÁSZLÓ: Mit csináltál? BAKA (nem felel). ŐRMESTER: Megette a tartalékkonzervet! LÁSZLÓ (a baka elé áll. Ráordit): Mi volt a parancs? BAKA (nem felel). LÁSZLÓ: Felelj, ha kérdezlek! BAKA (meg van ijedve. Nem felel). LÁSZLÓ (az őrmesterhez): Hatórai kurtavasat. (Az őrmester és a baka egyszerre szalutálnak. Elmennek.) LÁSZLÓ (visszamegy a fedezékbe.) ORDONÁNC (valahonnan a sötétből jön, belép a második fedezékbe, átad egy levelet Keresztesnek): Főhadnagy urnák alássan jelentem, az ezredparancsnokságtól jöttem. KERESZTES (átveszi a levelet és felbontja. Belekiált valahova a sötétbe): Őrmester! ŐRMESTER (megjelenik): Parancsol a főhadnagy ur! KERESZTES: Pásztor Imre itt van valahol? ŐRMESTER: Igenis itt van a harmadik eugban. KERESZTES: Küldje csak ide! (Tovább sakkozik.) ŐRMESTER (kiált a sötétben): Pásztor! (Nemsokára megjelenik egy közlegénnyel.) KERESZTES: Te vagy az a Pásztor Imre? PÁSZTOR: Igenis, én vagyok. KERESZTES: Na, fiam, te burokban születtél. Pakkolj össze és menj vissza az ezredparancsnoksághoz. Jelentkezzél a segédtiszt urnái. Fel leszel mentve, mint csaló dfentartó! Megértetted? PÁSZTOR: Igenis. (Az őrmester és Pásztor szalutálnak és eltűnnek.) KERESZTES (tovább sakkozik.) SARK ADY: Én, barátom, már a nyolcadik napja nem kapok levelet a feleségemtől. Nem rendes dolog ez! LÁSZLÓ: A tábori postában sohse lehet bízni! SARKADY: Úgy van ez, cimborám, hogy amig az asszony szive a mienk, addig a posta is rendesen közlekedik. Én sokszor szinte már beletörődöm, hogy mire hazamegyek. hűlt helyét találom az asszonynak. (Csönd.) (Tiz-tizenkét katona érkezik.) ALTISZT (megáll a László fedezéke előtt): Főhadnagy urnák alássan jelenteni, visszajöttünk a munícióval. LÁSZLÓ (kilép a fedezékből. Izgatottan): A legényem bol van? ALTISZT: Itt van valahol. (Bekiált a sötétbe.) Rácz! (Néhány katona továbbadja a kiáltást: Rácz!). LÁSZLÓ: Vonuljon hé mindenki a helyére. (A katonák eltűnnek.) RÁCZ (megjelenik): Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, megérkeztünk. LÁSZLÓ (nagyon izgatottan): Beszéltél a feleségemmel? RÁCZ: Igenis, beszéltem. LÁSZLÓ: Levelet hoztál? RÁCZ: Nem hoztam. Azt mondta a nagyságos aszszony, majd elküldi postán. LÁSZLÓ (megdöbbenve): Nem hoztál levelet? RÁCZ: Nem adott! LÁSZLÓ: Mikor voltál nála? RÁCZ: Délután. Úgy hat óra felé. LÁSZLÓ: Biztosan sürgős dolga volt. Miért nem mondtad, hogy későbben visszamégy érte? RÁCZ: Visszamentem. Egy óra múlva visszamentem. LÁSZLÓ: Akkor sem adott levelet? RÁCZ: Nem. LÁSZLÓ: Nem is üzent semmit? RÁCZ: Azt mondta, hogy majd postán küldi a levelet. LÁSZLÓ (lassan visszamegy a fedezékbe és leül az asztalhoz). RÁCZ (eltűnik). SARKADY (ásit): Le kéne feküdni. De attól félek, hiába fekszünk le. Úgy érzem, hogy ma éjszaka még történik valami. (Az első fedezékben megszólal a telefon.) TELEFONOS ALTISZT: Halló! Harmadik zászlóalj, harmadik század. (Izgatottan.) Micsoda? (Egy pillanat
