Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-12-09 / 10. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (10)

Az angol király betegségéhez. A walesi herceg az „Entreprise“ fedélzetén. A gyorscirkáló Afrikából hozza haza a herceget. Az angol király betegségéhez. A yorki herceg, V. György másodszülött fia, aki a királyfiak közül egyedül tartózkodik a beteg közelében. s fogadok, hogy húsz esztendeje nem volt ilyen kényelmes ágya. — Tartsd a szád, te ronda fráter vagy! — szólt hal­kan Chesney Praye. — Miss Reddle van itt. Az orvos nagyot pislogott és megismerte a leányt. — örvendek, hogy viszontláthatom, Miss. Kár. hogy igy leptek meg, de majdnem egész éjjel nem aludtam. Dol­gom volt az egyik páciensemmel... — Hallgass ide, Tapatt. A Miss ellen elfogatási paran­csot adtak ki, de a rendőrségről sikerült kiszabadítanunk. Néhány napig itt kell maradnia, amig lady Moron rendbe­hozza a dolgot. Lois hátán végigfutott a hideg. —- Elkészítette a vén asszony a szobát Miss Reddle számára? A Miss nagyon fáradt s pihenni szeretne. —- Mr. Praye, én nem látom tisztán a helyzetet — vetette közbe Lois. —- Miért vagyok én itt? És milyen vidéken van ez a tanya? ■—- Nottingham közelében. Csak, az Isten szerelméért, el ne hagyja a házat. Azt nagyon megkeserülhetné. Külön­ben minden rendben van. Csak néhány napig kell ittmarad­nia., Biztosítom, nincs semmi oka a nyugtalankodásra. Megnézte zsebóráját s elfogta a türelmetlenség. — Kész már az a szoba Miss Reddle részére? Az orvos előrement a folyosón, aztán keskeny lépcsőn vezette őket s az emeleten kinyitott egy ajtót. —- Itt a szoba. —- De én nem vagyok fáradt, Mr. Praye, szívesebben föntmaradok. Kaphatnék egy kis teát? — Mindent megkap, kedves gyermekem, amit csak kíván — szólt udvariasan az orvos. — De hol tartja az orrát az a vénasszony? Halló, hé, nem hallja? — ordí­tozott le a lépcsőn. — Hozzon a kisasszonynak egy kis teát, de gyorsan. Lois belépett a szobába. Belül szegényes, de. tiszta bútor volt, azonban úgy látszott, mintha mindent az utolsó pillanatban kapkodtak volna össze máshonnan. —- Ezt a szobát tulajdonképp a másik részére készí­tettük, — mondta Tapatt — de amikor megtudtam, hogy a Miss el fog jönni... Chesney szúrós pillantást vetett az orvosra, aki ettől kettéharapta a szavát. A „másik“. Már másodszor szaladt ki ez a szó az orvos száján. — A másik ajtó a fürdőszobába vezet — magyarázta tovább az orvos. Betette az ajtót és kívülről lassan ráfordította Loisra a zárat. A két férfi lassú léptekkel lement a lépcsőn. Mi­kor egyedül voltak az orvos szobájában, Chesney Praye megkérdezte: — Hol van Mrs. Pinder? — Jó helyen. — Remélhetőleg nincs a leány közelében? —■ Nincs. A másik szárnyon helyeztük el. Azzal köny­­nyebb lesz elbánni. A huszesztendei börtön jól megpuhi­­totta. — Nos és milyen magyarázatot adtál neki? —- Azt, amit te mondtál. Hogy valaki üldözi, egy-két napig kipihenheti itt magát. A házvezetőnőm majd gondját viseli, valamikor alkalmazottam volt az egyik indiai in­tézetemben. Chesney megint megnézte az óráját. — Négy mértföld ide a whitcombi repülőtér, — oda­szállít hatnál. —- És mért nem autóval? — Mert nem akarom, hogy az autót valaki i lássa, te oktondi. De siess! Öt perc múlva már be volt fogva egy nag>asontu ponny. A kék autót betolták a szérűbe. Aztán gyorsan el­robogtak Whitcomb felé. Egy negyedmérföldnyire a re­pülőtér előtt Chesney leszállott. — A két nőnek nem szabad találkoznia egymással. —- Nem is fognak. — Legjobb, ha otthon tartózkodói és résen vagy. — Nos és hogy állunk pénz dolgában? — kérdezte az orvos. Chesney átnyújtott neki két bankjegyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom