Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-02 / 9. szám - Szinház, mozi • R. L.: "Bűnösök" A rejtélyes Ferdinand Bruckner uj darabja Berlinben - Szépségápolás, divat • A téli bluzdivat
is megbirizgálta. Idegen Írókét, akik csak az igaz művész részvétével hajoltak le hozzánk, hogy az ámuló világ szemei elé tárjanak bennünket, mondván: ilyen is van, életek, célok, ambíciók, reménységek kallódnak el Középeurópában anno 1928. Hol marad a nagy szlovenszkói regény, sokszázezer ember sorstragédiájának maradandó ekhója? Mi késlelteti? Közöny vagy tunyaság, tehetetlenség vagy végzetes, veszedelmes fásultság? Pedig, ha Ilja Ehrenburg és Melchior Vischer észre tudták venni Szlovenszkót, mennyire csábitó és hálás lehetőség ez itteni iró számára, akit a közös baj és közös öröm szervesen összeforrasztottak ennek a furcsa életű földnek rabszolgáival. Annyi irodalmi kísérletezés után talán megszületik végre a mi irodalmunk sajátos feladata, a mi regényünk, a mi rémregényünk is. A kereskedővé lett tanár, a postamesterből lett biztosítási ügynök, a hivatalnokká lett kereskedő, az agitátorból lett földesur apokaliptikus figurái mind helyet követelnek majd ebben a regényben, melynek valójában már régen meg kellett volna teremtődnie. Valaki igy határozta meg a szlovenszkói regény elmaradását: „A szlovenszkói magyar irodalom nem jár friss, egyéni utakat, de sablonokra, mintákra dolgozik. Ezért nincs szlovenszkói re gény. Erre nem akadt eddig minta a világirodalomban. S meglátja, most, hogy kettő is megjelent, gombamódra jönnek vannak Íróink, sőt jó Íróink is vannak, majd ki a kópiák. Olyan ez, mint mikor valaki körmeit — bár jól látja őket — a tükörből szemléli.“ Ez a pesszimisztikus ítélet persze nem áll, legalább is nem egész terjedelmében. Mert valószínű, hogy a szlovenszkói „Szlovenszkó-regény“ egész más nézőpontból megfigyelve fogja lerögzíteni kétségeinket, mintahogy az orosz és német irók tették azt, akiknek ez a föld elvégre mégis csak téma, színes, sokatigérö és figyelemre méltó millió, mig a szlovenszkói iró számára ez tárgynál sokkal többet jelent, vérző, vergődő valóságot. Ez lesz, ennek kell lennie az alapvető különbségnek a szlovenszkói és nem-szlovenszkói „Szlovenszkó-regény“ között. A szlovenszkói magyar Írónak el kell tolnia a teleszkópot szemei elől, mellyel távoli, boldog planéták életét figyeli. Nézzetek körül, szenvedések és szenvedélyek viharzanak ablakotok alatt. Vessetek ránk is egy tekintetet, lássatok meg bennünket. Akkor majd megszületik a mi bánatunk szimfóniája is. Hiszünk a „Szlovenszkó-regény“ eljövetelében s bízunk benne. Vozári Dezső. Színház, mozi „Bűnösök” A rejtélyes Ferdinand Bruckner uj darabja Berlinben „Die Verbrecher“ (A bűnösök) ez Ferdinand Bruckner uj darabjának a cime. A tartalma ez: A bűnösök nem bűnösök. Bruckner, a költő felmenti az igazságszolgáltatás elitéltjeit. A szerelemféltésből gyilkoló szakácsnőt, az újszülött gyermekét vizbefojtó gépirókisasszonyt, az élet szépségére éhes sikkasztó hivatalnokot, a beteges hajlamát hamis eskü vétkével leplező fiatal kereskedőt. Az iránydarab, melyet multszázadbeli virágzása után eltemetettnek véltünk, diadalmas feltámadását ünnepli. A tendencia újjászületése pedig ikertestvérként, a naturalizmus színpadi reneszánszát hozta magával. Harminc esztendő alatt természetes, hogy a Gerhard Hauptmann-ok, Arno Tloltz-ok, Georg Hirschfeld-ek és Max Halbe-k naturalizmusa némileg megváltozott. Ferdinand Bruckner, a német irodalomnak ez a rejtélyes uj csillaga, nem az élet apró mozzanatainak hűséges feltárásával akarja megformálni a valóságot, hanem emberi sorsok, balladisztikusan összesüritett ábrázolásával akarja és tudja adni az élet kegyetlenül őszinte tükörképét. A „Krankheit dér Jugend“, csupán irodalmi célokat követő szerzője uj utakra tért. A színpadot ismét az igazságnak maszkírozott igazságtalanság elleni küzdelem harcterévé tette. A költő elsősorban harcos és mint harcos eszközeiben nem válogatós, a művészi érzékeltetést nem egyszer háttérbe szorítja a pszichoanalitikus diagnózisa, a büntetlen bűnösök védőjének vádbeszédje azok ellen, akik halott paragrafusok halott parancsszavával merészelnek ítélni — áldozatok felett. Naturalista Bruckner darabjának felépítése is. Lebontja egy bérkaszárnya tragédiákat elfedő külső falát és bevisz az egymás mellé sorakozó lakásokba. Minden lakásnak (minden ház minden lakásának) van tragédiája. Az öregedő szakácsnő megöli a korcsmárosnét, mert az egy könnyű kalandért elrabolja tőle a számára életet, kielégülést, lélekben, vágyban megnemesedést jelentő férfit. Önmagát halálra ítélve és minden földiségtől elszakadt szerelmétől hajtva, tűri és engedi, hogy helyette a bírói tévedés barátját ítélje halálra. Nyomorban született csecsemőjével vízbe akarja magát ölni a betegtüdejü gépirókisasszony. Ö megmenekül, a gyerek elpusztul. Nyolcesztendei fegyház. Két abnormis hajlamú fiatalember közül az egyik bűnösen, vidáman, problémátlanul éli a maga életét. A másik, aki felemésztődik, tisztaságra és szépségre vágyó lelke, természete ellenállhatatlan kényszer ellen való konfliktusában belekerül embertelen paragrafusok útvesztőjébe és börtönbe jut. És igy tovább. A sors mozgatja a figurákat. A bíróság ítél! Diadalmaskodnak a bűnösök és elbuknak az ártatlanok. A darab külső formája izgatóan érdekes feladatot rótt Reinhardt „Deutsches Theater“-jára. Nagyszerű színpadtechnikai megoldással, szinte egyszerre pereg le a különböző történésen csak belsőleg összefüggő sora. Öt lakásban és öt tárgyalóteremben. A Reinhardt-szinházak legjobb művészei avatták a „Verbrecher“ bemutatóját Berlin színházi életének ünnepévé. Közülük is kimagaslott Lucie Höflich, aki a szakácsnő alakját nemesítette meg igaz és mélységesen emberi művészetével. Az elsősorban a tendenciának és tökéletes előadásnak szóló zugó tapsokra a szerző most sem jelent meg és még most sem tudják, ki ő és hol van hazája. R. L. Szépségápolás, divat A téli bluzdivat Már egy ízben megemlékeztünk arról, hogy a blúz, mely annyi időn keresztül száműzve volt hölgyeink szekrényeiből, ismét elfoglalta hóditó helyét. Ez meglehetősen nehezen ment, mert az irányadó divathölgyek évekig húzódoztak attól, hogy a bluzdivatot ismét életrekeltsék. Egyedüli kivétel a blúz ifjú leszármazottja, a kötött jumper volt. Csak amióta a kosztüm ismét felmerült a láthatáron és egy csapásra divatba jött, azóta bukkant fel a blúz is újból, még pedig amilyen ellenállhatatlan tempóban ment ki anak idején a divatból, épp oly ellenállhatatlanul lett ismét teljes erejében domináns eleme a divatnak, amelyről egyetlen jól öltözködő nő sem mondhat le és nem száműzhet a garderobjából. Ezúttal már nem csupán strapa, vagy sportcélokra viselik, hanem délutánra, sőt estélyi alkalmakra is. Az elegáns bluzmodellek már eleve úgy készülnek, hogy megfelelő szoknyarésszel könnyen lehet kombinálni őket és ilymódon kitűnő és előkelő ruhává egészülnek ki, úgyhogy nem is látszik meg, hogy a toalett eredetileg két részből áll. Hatásuk egy egész, teljes ruha. A mindennapi használatra szánt blúzok egyféle anyagból és egyszerű szabással készülnek. Az elegáns blúz ezzel szemben többféle kelméből lehet összekombinálva, ami különösen előnyös újítás, ha meggondoljuk, hogy ilyen módon maradék kelméinket milyen kitünően lehet felhasználni. Alig van olyan anyag, ami a divatos blúznál szóba ne kerülhetne, legyen az gyapjukelme, szövet, mosókelme, elegáns selyem- vagy csipkeanyag. A szabás és az anyag mellett jelentős a szin megválasztása is: strapabluz legszebb valamely semleges színárnyalatban, melyet persze tisztítani is könnyebb, a délutáni modellek fekete, sötétkék vagy divatszinben készülnek, természetesen mindenkor harmonizálva a megfelelő szoknyarész színével. Nagy szerepük van még mindig a kötött bluzmodelleknek, amelyek célszerűségüknél, olcsóságuknál és dekoratív voltuknál joggal tarthatnak számot arra, hogy még a legegyszerűbb háznál is ott legyenek. Ezen a téren is újabban a legtökéletesebb kötési módok érvényesülnek, látni kedves tarka mintásakat éppúgy, mint az egyetlen színnel díszített vagy kevert egyszinüeket, a legújabb azonban a berakásos kötött blúz, amely azzal számíthat nagy sikerre, hogy itt a gépi munka egyesül a kézimunkával, ami bizonyos kellemes szabálytalanságot hoz be az eddigi kötöttbluzdivatba. Egészen egyszerű, mosóselyemből való és minden kosztümhöz illő blúz például
