Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-12-02 / 9. szám - Vozári Dezső: A lázverés szonettje - Falu Tamás: Pehely
Kemény rögökké fagytak az utcák és téli harmattól lettek szakálasak a rétek... .Jött az utcán szembe Sujánszki Bandi: — Hová mégy Bandi? — A hegyek közé. — Vigyél magaddal Bandi! A hegyek közt deres utak kanyarogtak. Kiteritve feküdt ottan egy nagy, sima kőmező; szivekkel volt teleirva a nagy kőlap ... Nevek és mondatok voltak a szivekbe írva és koszorúk voltak a szivek köré Írva: „K. és R., nem hagylak el soha.“ — „F. és N., örökké a tied.“ — Egy szívben állt nagyon szép betűkkel: „A. és B. — szerelem a sírig.“ Sujánszki Bandi leült a szív mellé, hegyes kalapácsosai lecsapott, újra és újra csak lecsapott a szívre. Sokáig tartott, a kő szikrát hányt, a szív nem akart elmúlni a kőből... De azután mégis csak elmúlt a szív és semmi sem maradt ott, csak a frissen vágót seb a kőben. — Gyere! - - mondta Bandi. Alkonyodott. Már ködök szálltak a hegytetőkre ... Dér fagyott a kis füvekre ... A többi szív a koszorúk közt, ott maradt a kőmezőben ... A lázverés szonettje Tüzes fejedre jégtömlőt rakass, remegj, mert lent a völgyben kürtjelek dalolnak és dalolnak a szelek; ki énekel? angyal? vagy szélkakas? Csontjaidon az éji láz reszel és csak a szél zenél s az ég dörög. Reggel lesz, este is lesz, mert örök e ringeráj. Te nem. Te nem leszel. Hiába nyúl kezed a szürkület irtózatos dimenzióin át felém, én nem tudok varázs-imát. Csak azt tudom, hogy holnap vig szüret szüretre hiv a nóta a hegyen, mely él és érlel. Ámen! Úgy legyen. VOZÁRI DEZSŐ. Pehely Szeptember három, pont négy óra van, Napsütötte utcán kinn állok magam. Hervadozó kertből sárga rózsa int. Nem is veszem észre, hogy ősz van megin* Nem is veszem észre, hogy elfut a nyár, Szivemtől sem kérdem, hogy még mire vár. Ez a perc nem is perc, csak könnyű pehely, Megfogom gyöngéden, ne libbenjen el. Falu Tamás. Az Elhervadt Rózsa. Schmidt Irén, a losonci születésű amerikai táncosnő kreációja
