Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-11-25 / 8. szám - Tarka krónika • Karinthy Frigyes: Hölgyeim és uraim - Poincaré - Rasputinról - Mesterséges álmok - A svéd herceg helyet keres

Tarka krónika Hölgyeim és uraim megkaptam a Humoristák Világakadé­miájának Proklamációját, mely hat nyel­ven szólítja fel az Írókat, hogy elég volt a szomorúságból, tessék jókedvűnek lenni. Hát istenem. Eddig csak a fotografált emberiségnek mondották — tessék barátságos arcot vágni. Most az íróra, a világ fotográfusára parancsolnak rá: röhögj, az apád! Tehát — haliaha. Én már kezdem is. Tesék. Muszáj, mert nem vonha-ha-ha-tom ki magam a dolog alól. Az akadémia ugyan’s, hi-hi-hi-he-he-hetetlen nagylelkű­ségében a világ ha-ha-ha-hat legérdeme­sebb hu-hu-humorista-kandidátusa közt Szerény Személyemet is felemlíti. Noblesse obiige. Nem utasitha-ha-hatom vissza a je­lölést. Ugvlátszik, ezek az akadémisták rá­jöttek a megoldásra, amit hu-hu-husz éve hiába keresek. Hu-hu-husz éve tiltakozom ellene kéz­­zel-lábbal, hogy hu-hu-humoristának tartsanak. Legalább ezer hu-hu-humo­­reszket Írtam, hogy bebizonyítsam, hogy nem vagyok az. Komoly arccal mondtam el vidám ész­revételeimet. Ezzel nem mentem sem­mire. így sokkal kényelmesebb. Ezentúl majd jó-hoho-hókedvüen mon­dom el egyéb észrevételeimet. Tekintetes Akadémia. Mit szólsz ko­­ho-hozzá?! Elvesztettük a világhá-há- boru-hu-hu-hut! Lehe-he-het, hogy azért voltunk ilyen savanyuak — tudod kérlek, nagyon so­kan ha-ha-haltak hö-hö-hősi ha-ha-ha­­lált. Ennek ellenére jelenleg úgy állunk, mi magyarok, hogy te például azt a prokla­­mációt ha-ha-hat nyelven szerkesztetted, hogy mindenki értse, de a ha-ha-ha-hat nyelv közül egyik se magyar. Hihihihi! Huhuhuliuhuhu! Na, meg vagy elégedve? Én nagyon. Végre kiröhö-hö-högtem magam! De mégis — tekintetes Akadémia! Nem jobb volna visszatérni a régi módszerre? Mert már szeretnék egy kicsit nevetni is. És nem tudok nevetni, ha röhögtet­­nek. Karinthy Frigyes. Poincaré — Rasputin.’ól Poincaré, a nagy francia államférfiu most adta ki emlékiratait, melyek töb­bek között egy a cári udvarnál tett lá­togatásról is beszámolnak. E fejezet egy­­részét — egy újabb adatot a titokzatos Rasputinnak befolyásáról a cári család­nál — lefordítjuk olvasóinknak: „A cár­nő hellyel kínált meg, a vele szemközt álló kényelmes támlásszékek egyikével. Azt mondja, a cár éppen egy román tiszti küldöttség fogadásával van (‘lfog­lalva. Így néhány percre egyedül ma­radtam az anyával és gyermekeivel. Mi lehetne barátságosabb és kedvesebb, mint ez a tekintet, melyet a cári család életébe vethetek igy? Szinte elképzel­hetetlen. hogy ez ugyanaz az asszony volna, akiről oly sok különös mende­monda van forgalomban, melyekben a különböző nagyhercegek nem kis sze­repet játszanak. Amit itt megtudtam, az csak megerősítette azt. amit még Párisban tudtam meg Gountaut-Biron gróftól: egy nős, műveletlen orosz pa­rasztnak korlátlan bejárása volt a cári udvarhoz. E paraszt neve: Grigorij Ras­putin. Egy kalandor vagy próféta, aki óriási szuggesztiv erő felett rendelkezett. Az arisztokrata hölgyek nagyrészénél hihetetlen befolyása van. Többen közü­lük bolondjai enek a szakállas szörny­nek. Egész nyíltan csókolóznak vele, mert Rasputin szerelmét szentséges erejűnek tartják. Rasputin pedig minden titkoló­zás nélkül rendezi szerelmi orgiáit, me­lyekről még a szent szinódus is tud, de a befolyásos Rasputin ellen ki sem me­részel fellépni. A cárnő tehetetlen játék­szere e férfinek. Stolypin megkísérelte egy ízben ezt a varázst megtörni. Ras ­putin ekkor igy szólt: „Ez az ember ár­tani akart nekem, ez nagyon szomorú — az ő számára; úgy sejtem, hogy tévedé­sének áldozata lesz.“ S valóban. Stoly­­pint néhány nap múlva „ismeretlen tet­tesek“ meggyilkolták. Stolypin állítólag elfogta a cárnőnek egyik Rasputinhoz írott levelét, melyben az uralkodó fele­sége igy irt a titokzatos barátnak: „Csak a te hatalmas melleden pihenhetem ki magam.“ A levelet átadták a cárnak. De Kokokzov is meg akarta szabadítani a cárnöt e misztikus befolyástól. Neki is nyomorult halállal kellett vakmerőségét megfizetni. E tényeket nekem Paleologue mesélte el, aki viszont Nikolajevics Mi­hály és Wladimir nagyherceegek felesé­geitől hallotta. Ez értesülések tehát hi­telesek. A nagy birodalom első asszonya egy primitiveszü keleti varázsló hatal­mában áll. Rasputin akarata korlátlanul érvényesül Oroszországban. Hová fog ez vezetni?“ Mesterséges álmok Háromezer év óta igyekeznek már az emberek az álom titkát megfejteni. Ré­­gente az álomfejtés, az álmokból való jóslás, ma inkább az álom keletkezése érdekli az emberiséget. Hogy keletkezik az álom s lehet-e befolyásolni? — ez ma a nagy kérdés. Ismert tény, hogy bizonyos vegyszerek különösképpen ala­kítják át álmainkat. A nadragulyában levő méreganyag, a hyoscyamin, a re­pülés szenzációját idézi elő. Egy hasonló méreg, a meskalin, melyet egy mexikói növényből nyernek, színes képekkel tűz­deli tele annak álmait, aki bevette. Aki morfiumra reagál, tudja, milyen éles és csillogó álmok állnak be a testet-lelket megőrlő morfiummámorban. De Quincey az „ópiumszivó vallomásai“-ban elbe ­széli egyik ópiumálmát, melyben kroko­­dilusok és fantasztikus férgek rágták le testéről a húst. A francia lira büszke ­sége, Baudelaire, egy himnuszban örö­kíti meg álmát, melyet a hasis (az indiai len váladéka) idézett elő. Csodálatos fényjelenségekről, isteni világításról s folyékony aranyból való hullámokról áradozik a költő. Az éterrel vagy kloro­formmal előhívott narkózis is — leg­többször kellemetlen —- álmokkal jár. Egy amerikai orvos arról számol be, hogy amíg egyik női páciense egy pv­­tuitrin nevű orvosságot szedett, kellemes álmai voltak, állandóan utazásokról ál­modott s ez álmokban a vasutasokat ki­fogástalanul udvarias és lovagias fér­fiaknak találta; később midőn adreno­­lint rendelt neki az orvos, az álmok egy­szeribe megváltoztak, színüket vesztet­ték, a vonatok állandóan összeütköztek s a vasutasok elkezdtek gorombáskodni. Kiderült azonkívül, hogy az álmokat a különböző szagok és zenei hangok is befolyásolják. Lénk Emil dr. sikeres kí­sérletei azt bizonyítják, úgyhogy meg­állapíthatjuk, miszerint mesterséges utón módunkban van álmainkat kelle­mesekké vagy kellemetlenekké tenni, érzékszerveink izgatására. A perspektí­va beláthatatlan. Mert ki tudja, nem fogja-e egy szép napon ezt a lehetősé­get az ipar is felhasználni s akkor majd minden drogériában vásárolhatunk ma­gunknak néhány adagnyi szép, kellemes álmot, ki-ki kedve és temperamentuma szerint valót. S az eddig kínos tudomá­nyos felolvasások is milyen kedvesekké lesznek, ha az előadás előtt egy fiola vagy egy tabletta segítségével a legkel­­lemeesebb és legszínesebb álmot rendel­hetjük meg magunknak. A kísérletek oly előrehaladott stádiumban vannak, hogy ez az idő nincs is messze. Epedve várjuk! A svéd herceg helyet keres Ez a történet, ha nem igaz, ügyesen van kieszelve. Olaf herceg, a svéd ki­rály másodszülött fia, világkörüli utazá­sának során Newyorkba is ellátogatott s kíséretével egy alkalommal betért a newyorki gazdag társaság luxusvendég­lőjébe, melynek tulajdonosát Brownnak hívják. Dacára a fantasztikus áraknak, állandóan zsúfolva van ez a vendéglő, ahová járni előkelőséget és karrier-lehe­tőséget jelent. De nemcsak törzsvendé­geivel dicsekedhetett el a derék Brown mester, mert resztaurációjának személy­zete valóban gonddal van összeválogat­va. A fizetőpincér egy hamisítatlan né­met gróf, aki a háború után fillér nél­kül vándorolt ki Amerikába; az ételhor- Felkérjük t. előfizetőinket, Fogy előfizetési dijaikat most már, minden zavar elkerülése végett kiadóFivatalunkFoz beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom