Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1928-11-25 / 8. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő (8)

Henry Bergson, az irodalmi Nobel-dij nyertese

Conception, kiugrott apáca, akit a mexikói bíróság az Obregon-pörben húsz évi börtönre Ítélt

Jósé de León Torai, Obregon mexikói elnök halálraítélt gyilkosa- Nem vagyok elégedetlen a helyemmel, de azért otthagyom, — felelt Lois mosolyogva.

— Hja, a fiatalságnak változatosság fcelll. Ez a mai ifjúság. Mennyi ideig is volt nálam?

— Néhány évig, Mr. Shaddles.

— Két évig, kilenc hónapig és két napig, — vágott közbe az ügyvéd sebesen. — Persze, a Missnek ez egész örökkévalóság. Nekem azonban épp annyi, mintha tegnap jött volna hozzám. Egyszóval, vissza akarja kapni nálam a régi állását? — A választ be sem várva, tovább beszélt. — No, jól van. Visszajöhet. Hetenként három (fontot fog kapni. Holnap reggeli féllikilénekor hozzálát a munkához.

Az utolsó szavakat erősen hangsúlyozta.

— De, Mr. Shaddles — mondta a leány nagy zavarban — nagyon kedves Öntől, végtelenül kedves, szivesen ‘lépek be, de már holnap reggel, azt nem lehet.

— Holnap féilkileincikor itt lesz. Ne tartson föl, nagyon sietek.

Azzal az ügyvéd beszállt az ócska Ford-kocsiba és eltűnt a Theobald Streeit forgatagában.

Loiist annyira meglepte volt főnökének nagylelkűsége, hogy Lizzynek legelőször őróla számolt be.

Igen, az utolsó két nap egész furcsán viselkedett, — mondta Lizzy. — Kezd megbolondulni, szegény. Mondd csak, az én fizetésem emeléséről nem szólt semmit? Három font hetenkint! Bolond, szegény, biztosan bolond. Fogadok, hogy holnap pijamában s trombitával állít be az 'irodába éis Julius Caesarnak fogja titulálni m agát...

Egyedül voltak az irodában.

— Igen, Michaelnek igaza van, — erősitgette, amikor Lois elmondta Braime esetét. — Az egész ház tele van furcsaságokkal. Bár azzal a gondolattal sehogy sem tudok megbarátkozni, hogy Selwyntőil megváljak.

— Lord Maromra gondolsz?

— Az én számomra ö csak Selwyn, — ismételte Lizzy nyugodtan. — Holnap este azonban moziba megyeik vele. Olyan helyes fiú. Tudod, mi hiányzik neki a legjobban. Az anyai szeretet. Sohsem volt része benne.

Lois nem állta meg kacagás nélkül.

— Szóval úgy... értem ... Te ezt az anyai szeiretetet akarod neki pótolni ...

Lois nagyon jól érezte magát az esti hangulatban régi lakásán. Az egyszerű, szegényes bútorok hozzánőttek a szivéhez. Az utcai gyerekek lármája is jól esett most fülének. Mindezt régebben nem is vette észre.

Lizzy gondolatai egy körben forogtak.

— Csak legalább Sellwynt is meghívtam volna, biztosan eljött volna. Olyan demokrata érzésű, egyáltalán nem gőgös. Mikor tegnap kimentéi a zsebkendődért, megvallotta nekem, hogy nagyon jól érzi magát a társaságomban és én vagyok az első leány, aki tetszene neki. S ezt egy igazi lord mondta! Aki amellett egész jól tudja rólam, hogy egy egyszerű gépiróleány vagyok heti 35 shilling fizetéssel.

Lizzy évek óta nem volt ilyen érzelmes.

— A szegény kis gyerek soha nem érezte az anyai gondoskodást.

Lois most már nem tett megjegyzést, pedig a szóbanforgó szegény kis gyerek legalább is huszonnyolcadik évét taposta.

— Ebben a nőben annyi rokonérzés sincs Selwyn iránt, mint ő iránta énibenneim. Ez egy kőszívű asszony, egy rettenetes ...

— Mr. Mackenzie bizonyára rosszul fogja pótolni Selwynedet, pardon, meghivjuk-e egyáltalán? — kérdezte Lois.

— Hivd föl — hangzott a beleegyező válasz.

Mr. Mackenzie azonban ez egyszer sokkal szórakoz-