Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-11-11 / 6. szám - Wallace, Edgar: A különös grófnő
f\ francia belpolitikai válsághoz. A ponsi Combes szobor, melynek leleplezésekor a „király rikkancsai“ leütötték a szobor orrát. A megcsonkított szobor körül később véres jelenetek játszódtak le. A különös grófnő (6) Regény — Irtás EDGÁR W.ALLACE XII. Lois gyalog ment az igazságügyiminisztériumba. A szive zakatolt, amikor a helyettes államtitkár magas, díszes ajtaján kopogtathatott. Belépett és megnevezte magáit. Az idősebb ur félig fölemelkedett. — Foglaljon helyet. Azt irta nekem, hogy Mrs. Pinder az édesanyja. — Igen, biztos vagyok benne. A hivatalnok széttárta az ellőtte fekve aktát. — Jól isemerem aiz eseteit. Akkoriban fiatal bíró voltam. Nem tudom, miit tehetnék az érdekében. A büntetés ideje már lejáróban van, én szerintem legjobb várni. Mások is erősen érdekelve vannak a dologban — mint bizonyára tudja — s azoknak is ugyanezt a tanácsot adtam. — De az én anyám ártatlan. Alig észrevehető vállmozdulattal fellelt a helyettes államtitkár. — Nézetem szerint két lényeges pont volt a bűnesetben, — folytatta. — Az egyik anyja kétségtelen bűnössége melllett szól, a másik az ártatlansága mellett, a tárgyaláson mindkettőt figyelmen kívül hagyták. — S mi volt az? — kérdezte Loíis hevesen. — Először is annak a doboznák a kulcsa, amelyben az ékszereket és a ciánkálit találták. Ha a kulcsot Mrs. Pindernél találják, akkor az eset maradék nélkül meg van fejtve. De a halott nő föltétlenül irt volna, ha öngyilkosság esete forognia fönn. Mert az asztalon tollat, tintát, levélpapirost találtak, de levelet nem. A levéllpapiirbloikk teljesen uj volt, aznap vásárolta s épp egy lap hiányzott róla. De ezt a levelet nem találták meg... Ha édesanyja hazajön a fegyházbél, bizonyára sokkal többet közölhet majd mindenről, mint bármelyikünk. Például még az is nyílt kérdés, ki volt a férje, akii két héttel az eset ellőtt eltűnt és soha senki nem látta többé. Mi történhetett véle? Emlékszem, aiz ügyészség foglalkozott a gondolattal, nem keltene-e az éltünéséért is felelősségre vonni Mrs. Pindeirit? — Milyen rettenetes! — kiáltott Lois fölháborod ottan. — Igen, rettenetesnek kéltett tennie... Ezzel a beszélgetéssel nem sokkal jutott Lois élőbbre. De meg volt a tudata, hogy legalább az első lépést megtette. A levéli és a kulcs! Ez volt az uj, amiről eddig nem tudott. Némi megnyugvással ért haza. Ahogy az ajtót kinyitotta, a fialtál lord rekedten, haragosan, élesen kiáltozott. Vissza akart lépni, de a grófné behívta a terembe. — Azt én nem teszem, nem fogom engedni. A Misis lesz a tanúm. Képzelje, Miss, hogy én, az én rangommal azt tegyem, amit egy bolond, iszákos orvos nekem előír? Légy nyugodt, mama, nem félek ettől a ronda frátertől. Én is ismerem a törvényeket.- Braime csak az instrukciói szerint járt el. — Ha én el akarok menni valahová, akkor oda magam megyek éis engem holmi börtlöntöltelék házmesterek ne kisérgessenek. Anyáim, nekem már elég volt. Lord Monon ujjával fenyegetően intett. A grófné teljes nyugodtságot mutatott s ceruzát hegyezett. — Eleget tűrtem ... tőlem férjhez mehetsz ehhez a piszok, alávaló Prayehez, a gonosz ördöghöz. Ugye, csodálkozol, de én sokkal többet tudok ám, mint amennyit te álmodban is sejtesz. Dobálhatod a pénzemet, ahogy akarod, neki is kölcsönözhetsz ... Lois észrevette, hogy a grófné fölemeli balját és megsimogatja fia arcát. — Te egy haszontalan gyerek vagy, — mondta mosolyogva. A következő pillanatban a fiatalember velőtrázóat sikoltott, visszatántorodott s hevesen vérző arcához kapott. Lois nem akart hinni szemének, de a hosszú, egyenes vágás élesen kirajzolódott a fiú arcán. A itollkés, mellyel a grófné ceruzát hegyezett, sötétlett a véntől. XIII. Igazán haszontálán gyerek vagy, — ismételte Lady Maron, miközben zsebkendőjébe törölte zsebkéséit s hi-
