Képes Hét, 1928 (1. évfolyam, 1-13. szám)
1928-10-28 / 4. szám - A jövő detektívjei "titoklátók" lesznek - Irodalom, művészet, zene • Négyezer font sterling a legszebb angol könyvért - A legujabb Schaw-anekdóta - Mit táncoljunk a télen
tosan minden egyes darab helyzetét, mielőtt kivettük volna az ékszert. Először egy aranygyűrűbe foglalt bámulatos kámea került elő. Minthogy a gyűrű nagyon vékony ujjacskára illett, úgy hittük, hogy az uticai társaság egyik hölgyének végső nyugvóhelyére bukkantunk. A következő tárgy, melyet az ujjak közelében találtunk, egy finom metszésű skarabeusz volt. Aztán eltávolitottuk azt a földet, melyben a fej pihent. Most már szaporábban kerültek elő a kincsek: remekművű függők, arany csillagokból fűzött lánc, melyen arany csecsebecsék függtek. A leány nyaka körül százötven arany csillag sorakozott. Szakembereink megállapították a maradványok jelentőségét, közben pedig a munka folyt tovább. A fiatal nőből nem maradt meg más, mint az ékszere meg a csontváza, amelyről kitűnt, hogy nem volt több húsz évesnél, mikor meghalt. Mellette kis könnytartó edények és illatszeres üvegecskék hevertek. Találtunk azután bronz csörgettyüket, melyekből megtudtuk, hogy életében ez a nő táncosnő volt. Nagyon szerethette a közönség, hogy annyi ékszert temettek el vele. Sírja az egyiptomi királysírokon kívül a leggazdagabb, melyet Afrikában eddig találtak. H jövő detektivjei „titoklátók“ lesznek Sherlock Holmes alakjának megteremtője, Sir A. Conan Doyle érdekesen nyilatkozott a minap egy újságírónak a jövő detektivjeiről, akik gyakorlati hasznot fognak meríteni a lelki élet rejtelmeinek kikutatásából, mely napról-nap ra csodálatosabb eredményeket mutat. — A jövő detektivjei titoklátók lesznek, — mondotta a spiritiszták vezére, aki most Dél-Afrikába indult, hogy ott felolvasásokat tartson a spiritizmusról. — ügy értem ezt, hogy a detektívek hasznosan fogják alkalmazni a bünyügyi nyomozásokban az olyan titoklátó médiumokat, akik azonnal rávezetik őket a bűnösök nyomára. Valamennyi detektivtestületnek lesz ilyen médiuma, aki képes lesz arra, hogy a transz állapotában elmondja a detektiveknek: milyen irányban kezdjék meg a nyomozásukat. Ha például gyilkosság tettesét kell kinyomozniuk, a médium kezébe adják majd a meggyilkolt ember ruhájának egy darabját. A titoklátó médium ekkor képes lesz arra, hogy elképzelje: mi módon történt a gyilkosság? A spiritizmusról beszélt ezután a világhírű angol iró. — A špiritizmus — mondotta --át fogja formálni a világot: a gondolkodást, a tudományt, a gyógyítás módját és a bűnügyekben való rendőrségi és bírói eljárást. Még a vallást is érinteni fogja haladásainak eredménye. Közelebb fogunk jutni az ismeretlen világ rejtelmeihez. Meg vagyok győződve arról, hogy kezdetben az emberek már itt e földön érintkezhettek az égiekkel, de ez az öszszeköttetés azután megszűnt. Most a špi ritizmus fogja megújítani az ég és föld e kapcsolatát. Irodalom, művészet, zene Négyezer font sterling a legszebb angcl könyvért A bibliofilek a legszebb angol könyvnek ismerték el azt a Chaucer-kiadás't, amelyet William Morris és Burne Jones festőművészek terveztek és illusztráltak a múlt század közepén. Ebből a könyvből tizenhárom díszpéldány készült, amelyek már évtizedek óta nincsenek könyvárusi forgalomban és csak gazdag könyvgyüjtők könyvtáraiban bámulhatok meg, mint ritka könyvkincsek. Eredeti ára százhúsz font sterling volt e könyvnek. Most az egyik példányt eladta tulajdonosa a Sotheby-aukción. Ezt a példányt egy londoni antikvárius 4000 font sterlingen vásárolta meg egy könyvgyüjtő számára. A legújabb Schaw-anekdóta A Riviérán valaki megszólította Bernard Shaw-t: —- Gene Tunney álma, hogy önnel megismerkedjék. Megteszi ezt a szívességet a boxolás világbajnokának? — Természetesen. A találkozásunk két egyszerű és udvarias ember találkozása lesz. Én a boxról fogok beszélni. Ö az irodalomról. így kitünően megértjük egymást. „Máskülönben Tunney ízlése nem rossz. Kijelentette, hogy legelső könyvem, a „Caslhel Byron’® Profession“ csapnivaló. Igaza van, én is azt tartonm“. (Közben Shaw és Tunney találkoztak Londonban.) Mit táncoljunk a télen Az újságok ősz táján rendszeresen fölvetik a kérdést: mit fogunk táncolni az eljövendő szezonban? Ideje volna, hogy egyszer szembeszálljunk azzal az általánosan elterjedt véleménnyel, hogy a táncok évről-évre megváltoznak. A táncokat nem szabad a divattal összetéveszteni, ahol a nagy divatrajzolő tényleg ráoktroálhatja Ízlését a közönségre. Ha hétről-hétre azt olvassuk az újságokban, hogy ez vagy az a tánctanár uj táncot talált ki, tudjuk, hogy ez igy lehetetlen. A tánc a ritmus terméke és ha valaki uj táncot akarna kitalálni, azt jelentené, hogy a világot ujrendszerü ritmussal ajándékozta meg. Zeneileg beszélve viszont ki kell jelentenünk, hogy a szünkopa táncainak ereje megfogyatkozott. Ugyanekkor a világ eddig ismeretlen intenzitással vágyódik a melódiák felé, (csak az általános Verdi-renaissancera kell gondolnunk), aminek egyik eredményeképpen manapság a lágy és a melodikus ivelésü, húzott és odaadó táncok kerültek előtérbe. A legkiválóbb tánctanárok állítása szerint a jövő télen minden második tánc keringő lesz. Természetesen nem a bécsi keringőre gondolunk, amelyet ugyanolyan nehéz volna életre kelteni, mint a Biedermeyer-gallért vagy a krinolint. Inkább az egyre erősbödő angol stílus egyik terméke, a híres „Waltz“ jut uralomra. A régi bosztonnal ellentétben most taktusban táncolják; nagy, mégis lágy és hullámzó lépésekkel. Az első lépés hosszú, a második és a harmadik rövid, utána forgások és átvetett lépések következnek, melyeket tetszés szerint bővitihetünk vagy redukálhatunk. A charleston, amelyet két évi egyeduralma után teljesen leszorítottak a vezető pozícióról, két részre oszlott. Az egyik gyors, a másik lassú. A gyorsabbik válfaját quickstepnek nevezik. A charleston bölcsőkorának groteszk bicsaklásaitól teljesen ment és tulajdonképpen semmi más, mint barátságos és vidám járás-kelés, néha egy-egy bal vagy jobb forgással összekötve, míg a karakterisztikus lábmozdulatokat ma inkább csak éreztetik, mint táncolják. Lassúbb testvére szintén a híres angol stílus terméke. A neve SIow-Fox. Valószínűleg soha sem lesz túl népszerű, inért nagy táncparketre (a könyök föltétien szabadságára) van szüksége. Ezenkívül a testsúly szabályos el-elcserélése határozottan tehetséget követel, amivel nem minden mai táncos rendelkezik. A lépései pedig rendkívül hasonlítanak a waltzra, ámbár a két tánc között jelentős különbséget jelent, hogy a slow-íoxoit négyütemben táncolják. A metronómszámok 44-től 46-ig meglehetős tájékoztatást nyújtanak a tánc tempójáról. Teljesen megszilárdultnak tekinthető a tangó, amelyet sokan a legszebb modern táncnak tartanak. Ha egyáltalában lehet ennél a táncnál változásokat megállapítani, úgy csak azt, hogy a lépések egyre egyszerűbbekké válnak és hogy az úgynevezett „figurák“ mindinkább eL tünnek. Ez teljességgel érthető is. A tangó mint tánc nem egyéb, mint egy bizonyos spanyol-délamerikai ritmusnak plasztikus utón való láthatóvátétele, amely oly magávalragadó, hogy aki nem ismerte fel a legbelsőbb lényegét, sohasem fogja a tangót táncolni, aki azonban a tangót elsajátította, nincsen szüksége lépésekre, hanem csak a ritmushoz kell idomulnia, amely magától viszi tovább. Ezen a télen sok „dalos“ tangót fogunk hallani. Ez a dallal kisérés és az összes nyilvános helyiségben a tangónál szokásos elsötétítés kissé úgy hat, mint a táncok Don Jüanja az apáicaszigoruságu többi modern tánc között. A felsorolt négy főtánc közé számíthatjuk a régi jó One step-et is, amelyet sehogy sem lehet agyonütni. Sokan paso doble-nek nevezik, ami azonban szerfölött helytelen, mert a paso doble spanyol néptánc, amelyet Európa többi országában alig néhány zenekar tud helyes ritmusban eljátszani, táncos pedig talán nem is akad, aki hibátlanul tudná eljárni. Azonkívül egészen más lépései vannak, mint az One step-nek, amely egyenes ágon tulajdonképpen apáink és anyáink „galopp“-jából származik. * Végül egyetlen táncként, amelynek minden reménye megvan rá, hogy népszerűvé váljék, meg kell említeni a Yale-blues-t, amely kielégíti a táncotoknak azt a kívánságát, hogy miinél lassúbb legyen. Nem egységes tánc, mert épp úgy vannak benne elemek a tangóból, mint az évekkel ezelőtt már csöndesen kimúlt bluesből. Megtanulása nem a legegyszerűbb, amit a tánctanárok talán igen üdvös újításként fognak üdvözölni.
