Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)
1944-09-03 / 200. szám
§ 1944. SZEPTEMBER 8. — Azért a győztes mégis én leszek l HÁBORÚS IDŐK Mókus : Miisi, kát ti hogy kerültök ide ? Egér : Ide kellett költöznünk, mert odalent az emberek mostariadén minden lyukba belebujnak. NYÁRI HACSAK — Bármelyiket becserélném S ujságlia- csára. STRANDON — Vőlegényem rajongója az okos nőknek. — Érdekes, akkor miéri kérte meg a Kezedet. KÖLTŐI VAGY — Ulke! Szeretnék sokszor a Vezúv lenni! — Olyan forró és titokzatos? — Dehogy, olyan kifogyhatatlan: annak mindig van füstölnivalója. KEzen MAGYAR ili$m A magyarság az első nemzet, mely betöltötte a Kárpát-medencét és azóta, ha tudták a nagy titkot, ellenség nem tudta betenni a lábát az Úristen vonalán keresztül. Szent István alatt indul először Kelet rohamra, de az erős és egységes országra törő besenyőkkel a határmenti várispánok is megbirkóztak. Pedig a besenyőket szorították az űzök, a fekete kunok, de csak úgy tudtak bejutni a Kárpátok védő ölébe, ha erre engedélyt kaptak. Ezek a besenyők vitéz védői lettek az őket védő országnak. Csak egy gyenge király, Salamon idejében tudnak a fekete kunok váratlanul betörni. Erdélyt végigdul- ják a Felső-Maros és Szamos mentén s a Meszes-kapun Biharig és a Nyírségig is eljutnak, de betörésük hirére felébred a király és az ország két kiváló hercegével: Gézával és Lászlóval együtt a menekülő ellenséget Kertesnél, illetve Cserhalomnál tönkreverik, úgy, hogy ez a nép többé nem is támad hazánkra. Hosszú idő telik el: az ellenség hiába döngeti a kapukat. Belső meghasonlás, az ország nemtörődömsége kellett hozzá, hogy bedőljenek a tatárok fejszecsapásai alatt. Hiába védi Dénes nádor az Orosz kaput és a többi királyi ispánok a többi szorosokat: nem áll mögöttük az egész ország és maroknyi csapataikat legázolja a rohanó áradat, bg/anazokon a szorosokon, ahol a magyarság oejbtt, beözönlik a tatár és rövidesen vegigdulja az országot. De a csapás után újraéledő és megerősödő nemzet a további támadásokat az Úristen vonalának védelmében măr visszaveri még akkor is, mikor a tatárbecsapások (1285—87) nem a legteljesebb erejében érik. És igy folyik ez tovább. Ha erős és egységes az ország, biztosan áll a „vonal'1. Ha elvétve hirtelen rohammal bezúdul is valahol, véres fejjel kergeti vissza a magyar férfierö. Gondoljunk Hunyadi nagy csatáira, , Szeben-környéki és vaskapui csatáira, ahol f szinte megsemmisítő vereséget mért a be- ? rontó törőkre. Ha széthúzás és pártoskodás * marcangolja a nemzetet, az ellenség szinte szabadon kél át a szorosokon, mint ahogy ţ történik a XVI. század végén, amikor 1566- i tói szinte minden évben betörnek a Krim- | bői felkerekedő tatárok és a Tiszáig végig- dulják az országot. Hasonló csapást mért már előbb egy hatalmas török és moldvai sereg az elbizakodott háromszékiekre, de mikor egy erős férfi — Fráter György — összefogta a nemzet (az erdélyi nemzet!) erőit, ezt az ellenséget is kiverik. Dobó István kormányzása alatt is betört Illés vajda a törökkel együtt és végigpusztitotta Csikót, mert szemben állott a magyar a magyarral az országban. Sok ilyen betörés ismétlődik Erdély történetében: oláh, török, tatár felhasználta az egyenetlenkedéseket és pusztított Isten1 büntetéseként. De égy ilyen betöréskor esik meg az, hogy alig néhányszáz székely — köztük gyerekek és asszonyok — szétver egy betörő tatár-oláh hordát — majdnem hétezer (!) embert — azáltal, hogy összetartottak és a túlerővel az észt és a bátorságot állították szembe. Ebben a csatában egy székely asszony, egy várandós gyenge nő, egy nyárssal négy ellenséget ölt meg és csata után egészséges fiúgyermeknek adott életet. MIHÁLY VAJDA SZEREPE Meg kell itt emliteni a közelmúltban anyI nyit emlegetett Mihály vajdát. Mihály nem mint hódiló jött az országba, hanem mint . Rudolf császár megbízottja Báthory Endre I bíborossal szemben és a szabadságjogaitól megfosztott székclység szabaditójaként üdvözli és diadalra juttatja . Mindaddig nem is inog meg Mihály vajda helyzete, mig a sikereitől elbizakodva országot akar magának teremteni Erdélyből és Moldvából, ekkor azonban összefog ellene a magyarság, szé- kelység és szászság nagy része és leverik. Ez a nagy „hóditó“ sem győzte le tehát a Kárpátokat bejövetelével. Bocskay, Bethlen idejében, „Erdély aranykoráéban nem tudott ellenség megbirkózni a védővonallal. , I. Rákóczi György alatt sincs semmi baj. (Moat, ebben a korban csak a Kárpátok erdélyi részét fenyegeti betörés, a többi terület, a királyi Magyarország földjét nem, tehát csak Erdélyről kell beszelnünk), de a rákövetkező korszakban ismét felüti fejét a széthúzás, betör a török és tatár s kénye-kedve szerint diktál és pusztít. Hadivállalat lovainak nagyobb tételben szénát, zabot és szalmát vesz. Hlatky főmérnök. Árpád-u. 10. Telefon: 35-47. Thököly betörése pár évtized múlva csak úgy történhetett meg a törcsvári szoroson, hogy nem ott várták és nem volt kellő védösereg. Különben is Thököly felszabadítóként jött és szívesen fogadták. Hasonlóan felszabadítóként és szabadsághösként jön Rákóczi Ferenc is Lengyelország felől: nem cosda tehát, ha a Kárpátok szeretettel nyitották meg útjaikat előttük. Hosszú idő telik el ezután, mig ismét próba «lőtt áll az Úristen vonala. A szabadság- harc idején orosz hadak hömpölyögnek át rajta. Nem a hágók nyíltak meg előttük, hanem a két táborban egymást marcangoló nemzetnek nem volt ereje, hogy állja a vártát. Csak a „nagyszerű halál“ lehetett a szabadsághősök osztályrésze, amit olyan költőien és dramaian ábrázol Rákosi Viktor a „Sztrecsnói piros virágokéban: Szeredai kapitány és társai mártírhalálában. Azóta még egyszer próbálkozott az orosz. Mint a szabadságharc idején, most is az ország polgárai mutatták az utat, csak az első világháború idején nem zeneszóval és zárt menetben masíroztak be az országba, hanem tolvajösvényeken, aljas árulók vezetésével. De most a még egységes és erős ország honvédéi rettenetes veszteségekkel teljes csatákban kergették ki a betolakodókat. Véres fejjel meneküli a lopva, árulással betörő román hadsereg is 1916-ban és csak akkor tudott átnatolcü a szorosokon, mikor idebenn felbomlott a rend, mikor egyesek nem akartok katonát látni, mikor az anarchia tombolt már az országban. HA EGYET AKAR Ad ORSZÁG ... Most újból fekete fellegek tornyosulnak a Kárpátok felett. Kemény csapások döngetik a kapukat és túlerejű ellenség akarja elözön- leni az országot. És a magyar, mint any- nj i-zor. most Is sóhr.-t '. néz az ég felé: Urannst ! . ml az a szó,.* titok, aminek birtokában megálljuk a te „vonaladon" a helyünket 7 Ha végigtekintünk i történelmen, hamar megkapjuk rá a feleletek Ha egyet akar az ország, l’p kezet fog egymással magyar és magyar, 1 f bátor férfi ivekkel áll őrt a határon a Innvéd, ha van megfelelő fegyver a kezében, ekkor az Úristen vonalán a poklok kapui sem vesznek erőt. De ha magyar o magyart marja, ha írifciiládát, és torzsalkodás az str az országba«, ha nem markoljuk msg krtm.ny kézzel a jó fegyvert, ha igaza van a zí tétben látó költőnek: „s a nemes nép. mely L.nult izzadni s izzadás közt hősi bért arau1 névben él esan, többé nincs je- jeu“, a; kor az Úristen elfordítja szemeit és azt mondja: nem ilyen méltatlan nemzet számára opitettem örökid ikre szóló védővonalamat. Arikor megnyílóik a hágók, kitárulnak a kapuk a hódító előtt és a méltatlan nemzel s: imára még a. „nagyszerű halál" sem mar te’ meg. A Kárpátok büszke vonala úgy áll, ahogy az (ilisten megteremte e Most Is úgy véd, mint időtlen idők óta mindig. Csak rajtunk, a mi hírünk, a ml lehelik és a mi-kardunk erején rnul Je, hogy jeltelen temetőnk legyen, vagy újabb ezer és ezer évre szóló békés, munkás otthonunk: Hazánk ... £>r. Kovák József. MűáI*NUSOROK mmwarms --------ARPAD-mozgó: Éjfélre kiderül. Fősz.: St- mor Erzsi, Bulla Elina, Csortos Gyula, v. Benkó Gyula, Pethes Sándor, Hajmás- sy Miklós, jííácz Vali. Vasárnap délelőtt fél 12 órakor matiné. CORVIN-mozgó: Sportkirály. Előadások kezdete ^46, 148. EGYETEM-mozgó: Zugnak a szirénák. (Szárnyas Dandár). Fősz.: Rajnay Gábor, Zala Karola, Lukács Margit, Greguss Zoltán. ÉRDÉL 1-mozgó: Kádár Kontra Kereke«. MÁTYÁS KIRALY-mozgó: „Szeptember végén“. Főszereplők: Szörényi Éva, Horváth László, Bilinszky Ibolya, Makláry Zoltán, Mihályi Ernő", Delly Ferenc. Előadások: 3, 5, 7 órakor. Magyar és Ufa világhiradó. RÁKöCZI-mozi: Keresztuton. Fősz.: Tolnay Klári, Ajtay, Ferényi és Somlay. Hétfőtől: Kivirul az öreg szív. Fősz.: Ernő Jannings, Maria Sandrock, Viktor ebe Kawa. Hirdetések! apró hirdetések feladhatók Deák Ferenc-utca 42 szám alatti iroöahe'yiségben Á magyarság töltötte be először a Kárpátmedencét Már a jégárakat megállította . . . \ Kárpátok: title a Az ember még nem mutatható ki a földön, amikor a Kárpátok már védte a Dunavöl- gyét. Északról megindultak a jégárak s mindenfelé elpusztították az életet, úgy, hogy például Angliából csak egy egész keskeny sáv maradt szabadon délen, de az Úristen vonala nem engedte, hogy Magyarország területére in benyomuljanak: itt továbbra is biztosította az életet. Mikor ezen a földön már emberekkel kell számolnunk, hazánkban mindenfajta lakosság megjelent. Szabadon vándorolhattak erre-arra: a Kárpátok nyilt szívvel fogadott be bárkit koszorújába, mert nem voltak még kialakult nemzetek és később is, mikor már voltak, nem laktak olyan nagy számban a Kárpátmedencében, hogy betöltötték volna, tehát ha uj nép jött, akadálytalanul letelepedhetett volna, hiszen volt föld elég. Az első nagy nemzet, mely be akarja tölteni az egységesnek teremtett országot, a római. Augustus császár alatt elfoglalják a mai Dunántúlt, száz évvel később a mai Erdélyt. De Pannónia és Dácia birtoklása csak akkor lehetett szilárd, ha fennhatóságukat kiterjesztik a Kárpátok vonaláig. Ez volt Augustus terve is — sőt: Germánia védelmére bele akarta foglalni az Imperium Ro- manumba a majdnem hasonló értékű másik bástyát: Csehországot is, — de akkor, mikor csapatai már Trencsént is elérték, a hátuk mögött kitört lázadás visszafordította a légiókat Több, mint egy évszázad leteltével újra érzett annyi erőt magában a Birodalom, hogy sasait az áthághatatlan hegygerincekre ültesse: Marcus Aureilust azonban szintén megakadályozta egy lázadás. így Dácia helyzete nem volt biztonságos. Különben is a hódítás nem terjedt ki a Kárpátok külső vonulatáig, hanem megállott körülbelül a Hargita vonalában s megelégedett azzal, hogy itt zárja el a külső hágóktól a tartomány belsejébe vezető utakat. Az eredmény az lett, hogy másféiszázados lét után a hunok által szoiitott germán népek, elsősorban a góthok, elöntötték a római területet és a sok véráldozattai szerzett föld elveszett, halálos agóniába rántva az egész birodalmat, mely kétszáz év múlva halálához vezetett. A rómaiak távozása után megint nincs az egész medencét betölteni tudó nép. A hun birodalom túlterjed rajta, de nem mindenütt hunok töltötték be és a nagy összetartó erő: Attila halála után a meghódolt népek lázadása és a hunok belső harca elpusztította az imént még rettegett hatalmat. Ezután ismét kisebb, egy-egy részt megülő nemzetek éltek itt, amikor keletről már közeledett a csapások tüzében egységessé ko- vácsolódott magyarság. Ha akkor van egy egységes, nagy nemzet a Duna vidékén, megakadályozhatta volna a lovas magyarság átkelését a Kárpátokon, de a helyzet éppen fordítva állott: a hágókat nem védték, sőt valószinü, hogy a már itt lévő hun töredékkel: a székelyek elősegítették a bejövetelt, legalább is a Keleti Kárpátokban. A most folyó világháborúban, de már az előtte eltelt években is, szinte állandó beszédtéma volt az a sok mindenféle „vonal“, amivel egyes nemzetek a magukét vagy a mástól elvettet igyekeztek megvédeni. A Ma- ginot-vonalról szinte mindennap közöltek képeket, a Siegfried-vonalról olyan legendák keringtek, mint magáról Siegfriedröl, sokat emlegették a Carol-vonalat, majd később híressé vált az Atlanti-fal. Azóta az események megmutatták, hogy akármilyen erős is egy-egy ilyen vonal, le lehet gyűrni. A Carol-vonalat egy tollvonás semmisítette meg, a Maginot-vonal kemény harcokban esett el a többi belga és holland vonalakkal együtt, a Siegfried-vonal még nem esett át a nagy próbán s az Atlanti-falnak most kell megmutatnia, hogy ha egyes helyeken át is hatolhatott rajta az ellenség, hivatását teljesiti. Egy tanulság eddig is leszűrhető a tapasztaltakból. És ez az, hogy az acél és beton falak nem tudják feltartani a támdást, ha nincs bennük, beléjük falazva a rendületlen férfierő, viszont, — mint a finnek e régóta dúló háborúban megmutatták a világnak, a férfierő hatalmasabb fal egymagában is, mint akármilyen építmény. Akkor, amikor a „vonalak“ körül tízezrével huHnak el a harcosok, joggal merülhet fel a kérdés a magyarokban: van-e nekünk hasonló vagy legalább is niegközelitöen hasonló erősségű vonalunk. Nem katonai titkot árulunk el akkor, amikor teljes nyugalommal és biztonsággal kijelentjük: van. Nem véges tudásu emberek, nem kiváló nagy mérnökök építették, hanem az Úristen számokban ki sem fejezhető időkkel ezelőtt. És ez a vonal azóta is áll, védve és óva a Dunamedencét. Ez a vonal a Kárpátok gerince. Attörhetetlen és legyőzhetetlen, de valami szent titok kell ahhoz, hogy az legyen. Keressük meg ezt a titkot s nézzük meg: fennállása folyamán milyen köHil- mények között teljesítette kötelességét a Kárpátok és mikor nyitotta meg útjait a kívülről közeledőnek.
