Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)

1944-09-03 / 200. szám

A VEEEfí __ MAGYAR UJSKÚ Wem aggaszt, hogy nem lettem a filmügyek kormánybiztosa* Beszélgetés Páger Antallal ^ í. oSoiSTÓiá vendégszereplése közben Kolozsvár, szeptember 2. Páger Antal, az ország egyik legnagyobb alakitómüvésze már egy hete Kolozsváron tartózkodik. Úgyszólván kora reggeltől késő estig próbálja és rendezi a Nemzeti Szín­ház prózai társulatának nyitó darabját, Kerecsendi-Kiss Márton az „Első“ című nagysikerű színmüvét. Eleinte úgy volt, hogy a „Cigánybáró“-val nyit a Nemzeti Szinház, de mert Páger Antal időt tudott magának szakítani, az „Első“ lesz a nyitó darab. Meg­írtuk már, hogy a szinház szeptember 11-én nyitja kapuit. Szeptember 11-töl egészen 22-ig az ,JElsö“ marad műsoron, mert addig Páger Antal is itt marad. Tehát több, mint tíz estén keresztül gyönyörködhetik a ko­lozsvári közönség Páger Antal művészetében. Két felvonás próbái között alkalmunk volt Páger Antallal beszélgetni színházról, művé­szetről s nem utolsó sorban a mai rendkí­vül „ideges“ állapotokról is. És mert Páger- nek nemcsak a színpadról van mondanivalója a közönséghez, beszélgetésünk eredményét igyekeztünk hűen megrögzlteni. HITET HINTENI... — Mindenekelőtt azért jöttem már a szi- niévad elején Kolozsvárra — kezdi Páger a beszélgetést, — mert törhetetlen hitemet akarom széthinteni ittt, ahol, aminl: tapasz­taltam, sajnos egyáltalán nem nyugodtabbak az emberek, mint az ország más szögletében. Én megértem, ha idegesek ma az emberek, az idegességük okát is ismerem, csupán nem tartom indokoltnak. Látja, én tudtam, hogy például Nagyváradot pontosan azon a na­pon bombázták, amikor nekem este ott ven­dégszerepelnem kellett. Leutaztam mégis Váradra. És megtudtam, hogy egyetlen jegy sem kelt el az esteli előadásra... Ve mégse csüggedtem el. Tudtam, hogy fel kell rázni révületükből az embereket s elhatároztam: este mégis játszani fogok! Amint mondani szokás — nyakamba vettem a várost. — Háromszor, négyszer végigmentem Várad utcáin. A bombázott utcákon is. És előadás előtt egy órával a pénztár ablakán ott állott a bűvös tábla: — „Minden jegy elkelt!“ — és azóta ezt tartom életem' legnagyobb és legmélyebb művészi sikerének. Mert szinház mindig kell és kelleni fog az embereknek. Ez az én hi­tem s ettől el nem tántoríthat semmi. Vala- hogy i^y voltam én Pesten is, mielőtt le- utaztarn volna Kolozsvárra. Barátaim „jóin­dulatúan" figyelmeztettek: — Ugyan, ugyan, miriek mégy te most, Kolozsvárra vendégszerepelni? Kell is „azok­nak" szinház, kell is azoknak a te művésze­ted. És én mégis eljöttem, mert tudom, hogy kell. És mert dolgozni kell, amig arra az Isten erőt és lehetőséget ad. Azután a darab szereposztására terelődik a szó. Ismeretes, hogy Páger a budapesti előadásokon az „Első“ asztalos szerepét ala­kította. Kolozsváron pedig a „sánta Balog“ szerepét. Miért van e~ a csere? — kérdez­zük. AHOGYAN EREDETILEG TERVEZTÉK — Története van ennek — mondja a mű­vész. — Az asztalos szerepét én eredetileg Görbe Jánosnak szántam, de öt akkor, ami­kor a pesti előadásra kellett kérzülni, a ko­lozsvári Nemzeti Színházhoz kötötte műso­ra. Az én szerepein ugyanis akkor is a „sánta Balog“ lett voina. De mert Görbe Já­nos nem jöhetett Pestre, az ő szerepét el­vállaltam én, az enyémre pedig megpróbál­tam szinészt kapni. íjjy, ahogy mondom: „megpróbáltam“, de ez azokban az időkben nem ment ám plyan könnyen . .. Március 19-e előtt vollunl: s akkor bizony a legtöbb színész liuzakodolt attól, hogy velem, a „jobboldali“-val júiszik egy színpadon. Végül is Juhász iozsef vállalta el a „sánta Balog“ szerepét, ami eredetileg nekem volt Írva s én pedig a Görbe „asztalos“ szerepét. De azért jól ment ám minden. Olyan jól, hogy az előadás estéről-escére zsúfolt háza­kat vonzott, nem kevesebb, mint 220 estén adtuk elő. Jó előadás volt. Ezt merem állí­tani, de ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy a kolozsvári előadás talán még jobb lesz! Ezt pedig szivem szerint mondom. Mert itt úgy játszhatjuk el a darabot, ahogyan eredetileg terveztük. Jó erők vannak itt egyébként, csak tudni kell bánni velük. És még azt is el kell mondanom, hogy én ma- j gam szeretem a darabot • Azért is igyekez- f tem filmen is megörökíteni. Egyébként szeptember 15-én már megkezdik az egyik fővárosi moziban a vetítését is. De nemcsak a darabot szeretem, hanem sokra becsülöm szerzőjét is, aki jelenleg ugyancsak Kolozs­váron van. Mert Kerecsendi Kiss Márton egy újabb darabot, egy szépséges verses me­sejátékot ir és azt is én rendezem majd. Azért vagyunk állandóan együtt, mert min­den sorát megtárgyaljuk s a rendezés lehe­tőségeit is. Ezután az uj magyar színpad és film re­víziójára terelődik a szó. Páger határozot­tan, megfontoltan jelenti ki: A SZÍNPAD ÉS FILM REVÍZIÓJA — Ezen a téren egyelőre csak próbálkozá­sok, de teljes sikerek nem történhetnek. Az igazi revízió a színpadon és filmen nem kö- vetkezhetik be mindaddig, amig nyugvó­pontra nem jutunk sok mindenben. Először is hinnie kell mindenkinek abban, hogy ezt a háborút valóban megnyerjük. Mert én szen­tül hiszem. De ez még nem elég. Minden­kinek, minden jószándéku magyarnak ezt kell hinnie és ennek az érdekében kell össz­pontosítania minden erejét és minden tehet­ségét. Mert amint már az elején mondtam, sorainkban sajnos sok, nagyon sok a kishitű ember. Ezért akarok én törhetetlen hitemből mindenütt elhinteni, amerre csak járok. Az egész országban. Minden magyar leikébe. És éppen ezért nem nagyon aggaszt, hogy kor­mánybiztosi kinevezésem a magyar film élére elmaradt.... Legalább nem kell lehe­tetlennek látszó kérdés megoldására elvon- Kon) energiámat. Mert ezekben a nehéz idők­ben minden energia, amit erre fordítanánk, csak az ennél ma sokkal fontosabb ügyek elintézésétől vonná el időnket és erőnket. Én hiszek abban, ha egyszer a magyar művészit felszabadul a p cpagandisztikus célok szol­gáltából és a művészetet magáért a művé­szeiért művelhetjük, olyan sikereket érünk cl, amilyenekről ma még álmodni se me­rünk ... — Ezek szerint művész ur ellensége a pro­pagandának a művészetben — vetjük közbe. — Igen, ez valóban igy van — bólogat megfontoltan Páger Antal. — A művészetnek nincs szüksége „hordó­propagandára“. Ma pedig sajnos ide jutott sok szempontból a magyar művészet is. És ez igy is lesz mindaddig, amig minden ma­gyar tehetség össze nem fog és tehetségét egyetlen cél, a magyar cél szolgálatába nem állítja. Mert ez aztán tiszta és építő propagan­da. Ezt azonban csak akkor érhetjük el, ha az elvek lehiggadnak. Ha nem beszélhetünk majd „jobboldali“ és „baloldali" magyarról. Mert addig valahogyan úgy van sok jószán­déku magyar, hogy szereti, becsüli a mási­kát, de „valamiért“ mégse tud hozzá biza­lommal közeledni... Eszünkbe jut, hogy még nem is olyan ré­gen parázs vita folyt akörül, hogy a szinész politizáljon-e, vagy nem ? Ezt a kérdést egyébként annak idején éppen Páger Antal­nak is nekiszögezték, de emlékezetünk sze­rint akkor nem felelt a kérdésre. Most új­ból feltesszük a kérdést. És Páger ezúttal válaszol. ■ ? * ^ „ÉN MEGTALÁLTAM UTAMAT .. .“ — Nem, a szinész ne politizáljon. Én soha nem politizáltam, most sem po itizálol; és életem és művészetem további folyamán is kerülni fogom a politizálást. A napi poli­tikát. Nem vagyok, nem voltam és leszek soha, egyetlen politikai pártnak sem tagja. De mert tartozni kell valahová, hát megkerestem és megtaláltam az uta­mat! ... Az én utam, az én életem, az én munkám és művészetem célja: a fajtám! Magyar fajtám boldogulását szeretném már egyszer látni s ezőrt , amit ezért művészet­tel el lehet érni és ki lehet fejezni, elszán­tan kész vagyok mindenre. A művész nem ül elefántcsonttoronyban. Élete, művészete a nagy közönség szeme előtt zajlik le. És én e: ért merem monuani, hogy a nw.g ,ar közön­ség anélkül, hogy engem „politikus“ színész­nek tartana, tanult tőlem valamit. Azt, amit a „Harmincadik?'-ban, az „őrségváltás"-ben, az „András“-ban mutattam meg neki. Igen, megtanulta saját magát, saját fajtáját érté­kelni, szeretni és becsülni. Ezen az utón aka­rok tovább is haladni s szentül hiszem, hogy többet teszek ezzel fajtám boldogulása érde­dében, mintha politizálnék. Mert hangsúlyo­zom, hogy ez nem politika, mert ez több a politikánál: elszánt magyar hivatás ... Ezért ütöttek és gáncsoltak annyit még nem is olyan régen a „túlsó oldalon" állók, de most pár még az emléke se fáj. Nem, mert nem olyan fából faragtak engem. Tudom mi a küzdés, tudom, mi a magyarság, de talán ép­pen ezért ég ma bennem még erősebben a hit, hogy közel van már az idő, amikor ez a sokat szenvedett nemzet célhoz és győzelem­hez'ér. Mert mi okom is lehetne a csüggedés- re ? ... A magyar nemzet ezeréves története egyébre tanit. Ezt a hitet akarom én széthin­teni minden magyar között s ezért jöttem el ide is, mint ahogyan szívesen megyek min­denüvé, ahol magyarok élnek. És ha két-há- rom magyarnak ki tudom nyitni a szemeit, a lelkét, én már boldog vagyok. Olyan boldog, mint ahogyan boldog tudok lenni azért, hogy az Úristen magyarnak teremtett s magyarul hirdethetem a színpadról vélünk való célját... bíró János. Viszontlătăsra Fülledt augusztusvégi éjszaka nyújtózott a város fölött. Csak a csillagok égtek hűvösen, halványan a sötétkék égen. Az egyik emele­tes ház sötét ablakában könyökölt valaki. Nézte az utcát, hallgatta a csendet. Néha va­lahol felberregett egy-egy autó zavaró hang- tölcséreket árasztva, azlán elhalt. A lámpák égiek az utcán, tehát nem volt zavarórepü­lés. Csodálatos ez éjjel az angyalok nyugal­ma szállt alá. Az ablakban könyöklő alak megmozdult, ha fütyült a vonat vagy ha szúnyog repült az arcának. Érdekes, ebben a csendben úgy berregett a szúnyog szárnya mint a repülőgép. Az idő állt és mégis lük- teleti. Keleten felhösávok álltak szembe a felkelő nap arcával. És fakóbb lett az ég sö­tétkékje. Keleten halvány pir vetődött a ho­rizontra. A felhők bomlottak és lassan oda­varázsolták a tenger liláskék színét, s a káp- rázó szem az Adria partjait vélte látni. Az emeletes ház kapuja lassan kinyílt. Meglebbent tőle a levegő és kisurrant rajta egy vékonyka leány. A cipő sarkai ütemesen verődtek a kövekhez. A hang megsokszoro­zódott a házak falán. Apró léptekkel suhant el a Szamos mellett, ahol a parton és a gye­pen emberek aludtak félmeztelenül, üteme­sen lélegzettek, ütemesen vert a szivük. Egyébként sehol senki. Csak egy kóbor ku­tya közeledett farkát csóválva és unottan ez is tovább lépdelt. Utána jött egy másik e beletúrt az utca szemetébe. A leány cipősar­kai tovább verték a járda köveit. Valahon­nan simogató szél áramlott. Az állomás épülete előtt már mozgolódtak ez emberek, a kocsisok felébredtek a bakon, fütyült a vonat, tolatták a mozdonyokat. Itt sohasem mozdulatlan a levegő. Félénken ki­lépett a perronra s szeme keresgélt a szür­kületben. Alig volt utas a katonákon kívül. Egy hosszú kocsisor állt az első vágányon. Valaki dongó léptekkel közeledett. De hangja előbb ért a célhoz: — Már itt vagy? Hogy aludtál? A vékony kis leány megfordult: — Köszönöm, szépet álmodtam ... — Ez a vonatod? — Ez! — Hány perc vari még az indulásig ? — Tizenöt! Igen. Még tizenöt perc... Holnap ilyen­kor már a Kárpátok hegyei közé érkezik. Vájjon milyen lesz a napfelkelte? Milyen lesz az ismeretlen harc, az igazi roham, a géppuska tüze, amikor emberéletet olt. Ta­lán van benne egy szikra a gyermekkori há­borúsdiból, talán megrészegszik tőle az ember, úgy, ahogy az öregek mesélték. A narkótikum azonban csak addig tart, mig golyót kap az ember, aztán kezd folyni a meleg lé az ember bőrén. A golyó helye nem fáj, csak ott marad az ember, s azt Ivzzi vége mindennek. Aztán megérkezik a szanitéc, aki elcipel. Majd jön a fájdalom a kórházban. Vagy a halál? Erről pontosat nem tudtak mondani az öregek. S ez a kis- Uíny itt, hogy néz. Itt marad. Vájjon med­dig vibrál a frontra induló arca álomképei­ben. Oh, itt kell hagyni, talán örökre ... — Még hét percünk van! Próbálj mo­solyogni ... Igen, mosolyogni! Ha a női kézben volna erő, hogy elhessegesse, megállítsa a levegő­ben a gyilkos golyót. Ha biztos volna az, hogy ezt a katonaposztót nem tépi szét a gránát. Milyen szép is az egészséges em­ber, Istenem milyen gyönyörű. Épen szülik az anyák és aztán jön. egy fegyver és elront­ja a természet csodáját. Vájjon mi az, ami elhárítja a golyót? A lázas szeretet, a hit, hogy visszatér, aki kedves nekünk? Ha utain képzeletben kisérjük, ha bízunk, ha remélünk ? — Ne félj, visszajövök! Mert nagyon aka­rom s csak ezen múlik ... A vonat sípolt. — Viszontlátásra! A kis cipősarkak lassan koppantak egyi.t- egyel. Visszafelé az utón képek kavarog­tak a házak falán. Egyetlen arc mindenütt, mosolyogva komoly szemekkel, ezer válto­zatban. Kóbor kutya jött szembe. Nagy fehérbundás okos szemű. A vékony kis álak mellé szegődött s kisérte. Az égen most kezdett kibontakozni a rózsazin pir és a szürkület uiols4 Süst.toszlánya is tii&öben 1944. SZEPTEMBER 3. j.muLW«, ......mii HU in .11 —r ■ volt. Hirtelen repülőgép berregett a magas­ban. Az orrán piros lámpa égett, talán vö­röskeresztes repülőgép volt. A vékony kis alak megállt egy percre, nézte: — Istenem, hagyd már abba... * A kutya odadörgölőzött a kezéhez. A szemük találkozott. Valamit mondott a ku­tya szeme, vagy csaJc a képzelet játszott, hirtelen nyugalom ömlött el az utón, a há­zakon, a levegőben és egy hang jött a szellő szárnyán, az a hdng, ami talán tiz perce hangzott el: — Viszontlátásra! (B. I.) Összehívták a finn nemzetgyűlési Helsinki, szeptember 2. A Német Távirati Iroda jelenti: A finn országgyűlést szombatra rendkívüli ülésre hívták össze. (MTI.) * ■ Makacs határátlépő és makacs felekhez! Szerdán délelőtt hirdették ki a k;~ Ítélőtábla Ítéletét Moldován Jánosné nemeszsuki asszony ügyében. Moldo- vánné makacs határátlépő és nem elő­ször folyik ellene eljárás romániai lá­togatásai miatt, A királyi törvényszék ez esetben kéthavi fogházbüntetésre Ítélte, de Moldovánné felebbezett, s igy került ügye az ítélőtábla elé. Az események az elmúlt évre nyúlnak vissza, amint a jegyzőkönyvek és a ta­núvallomások bizonyítják, az eset a következő: Tavaly augusztusban Moldovánné átszökött a magyar-román határ vala­melyik pontján s mivel senki sem vette észre, szerencsésen megérkezett fiához Tordára, aki ott abban az időben ka- nai szolgálatot teljesített. Moldovánné ott összetalálkozott a falujabeli Mé­száros Mátyásné leányával. A leány érdeklődött az anyja felől, majd fel­ajánlotta — Moldovánné állítása sze­rint hogy 2000 leit fizet, ha az any­ját sikerül átcsempcszni a határom Miután ezt megbeszélték, Moldovánné hazaszökött és nyomban felkereste Mé- szárosnót s megállapodtak abban, hogy szeptemberben, amikor a vetemény kint van már a földből, íelkerekednek a romániai kalandra Mikor elérkezett a megbeszélt idő­pont, Moldovánnénak még^ akadt két kalauzolni való ismerőse Felsőzsukról, Bács Lászlónó', aki Mocs községbe akart menni a leányához és Krisán Aurélia, aki szintén egyik román fa­luba kívánkozott Szeptember 13-an mindhárman meg is jelentek Moldo­vánné házában és éjjel egy óra tajban nekivágtak a Fel^őzsuk közelében i Kiserdő felé vezető útnak. Szép csen­desen mcndegéltek és csakhamar elér­ték az erdőt, ott lerakták néhány perc­re csomagjaikat és megpihentek. Mi­kor tovább akartak menni, járőrökbe ütköztek. A járőrök azonnal őrizetne vették a négy asszonyt. A királyi törvényszék büntetőhár­mastanácsa előtt Moldovánné beval­lotta cselekedetét és semmivel sem vé­dekezett. De tagadta azt, hogy pénzt fogadott volna el, azt azonban beis­merte, hogy volt közöttük bizonyos anyagi megállapodás. Csak akkor fi* zetnek majd tetszésszerinti összeget, lia visszatértek Romániából. Miután meghozta a királyi törvényszék a két­havi fogházbüntetésről szóló Ítéletét, Moldovánné méltatlankodva iellebbe- zett. Az ügy hamarosan az ítélőtábla elé került. Az Ítélőtábla az enyhítő kö­rülmények figyelembevételével 15 napra szállította le a büntetést. Moldo­vánné azonban ezt is sokallotta és a szerdán kihirdetett ítélet, tudomásulvé­tele után újra fellebbezett Az ügy majd a Kúria elé kerül Ismét érvényesek az összes Lény étváltójegyek A Magyar Távirati Iroda jelenti: A közellátási hatóságokhoz az utóbbi idő­ben számos panasz érkezett, hogy a vidé­ken kiadott uj acélszürkeszinü állami ke­nyérváltójegyeket a budapesti vendéglátó ipari üzemek nem váltják be, illetőleg azok­ra a budapesti pékek és üzletek kenyeret nem szolgáltatnak ki. Illetékes helyről köz­ük, hogy a beváltás szempontjából a váltó­jegyek szine nem jön figyelembe és az uj mintájú kenyérváltójegyeket — akárhol ad­ták is ki azokat, tehát akár piros, akár acélszürkeszinüek, az ország egész területén bárhol be lehet váltani és azokat vendéglátó iparosok és kenyér árusításával foglalkozó g üzletek kötelesek elfogadni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom