Keleti Ujság, 1944. szeptember (27. évfolyam, 198-218. szám)

1944-09-03 / 200. szám

9 KEIETT-^ MAGYAR UJStiá 1944. SZEPTEMBER S. ' A németek nem feriiletnyereségre, hanem a végső győzelemre számítanak A SVÁJCI SAJTÓ a Franciaországban uralkodó állapotokkal foglalkozik. A La Revue cimü napilap Franciaországban tartózkodó tudósitója terjedelmes cikkek­ben foglalkozik az angolszász hatalmak által megszállt francia területek helyze­tével. A svájci laptudósitó szerint Fran­ciaországban kaotikus a helyzet. Szó szerint igy ir: „Az összes városokban feltűnően sok szovjet zászlót láttam. A sarló-kalapácsos zászlók mellett láthat­tam csak amerikai és angol zászlókat. Számos francia városban a szövetséges csapatok bevonulása után is az úgyneve­zett „vörös brigád‘e tartja kezében a ha­talmat. Fegyeqcek, börtönből kiszaba­dult gyilkosok csatlakoztak a „vörös brigádéhoz, ezek sokszor ítélet nélkül kivégeznek embereket, másokat letartóz­tatnak és elhurcolnák. Az újabb jelentések szerint az elfog­lalt Franciaországban ismét számos fran­cia közéleti embert tartóztattak le. A letartóztatottak között van Sacha Guitry, a hires francia iró, Jlenrik de Man, a ne­ves belga politikus. A franciaországi za­varos közállapotokkal a konzervatív Yorkshire Post cimü angol újság is fog­lalkozik. Megállapítása szerint Francia- országban súlyos politikai válság vár­ható, amelynek előidézésében kommunis­ták segédkeznek. Párisban ebből a szem­pontból még súlyosabb a helyzet. Az if­júság neift képes a polgári dolgozó vi­lágba belehelyezkedni. Az angol lap sze­rint a francia ifjúság éveken át földalat­ti szervezeteknek tagja volt és igy sokan kalandorokká váltak. Az angol lap a brit kormányzat figyelmét arra hívja fel, hogy kövesse figyelemmel a francia bel­politikai fejlődésnek ezt a fordulatát, mert különösen a francia ifjúság állás- foglalásától függ a jövőben az angol­francia politikai barátság helyreállítása. Miller északamerikai haditudósító ter­jedelmes beszámolókat táviratozott ame­rikai lapoknak a franciaországi helyzet­ről. Miller haditudósító megállapításai szerint Franciaország kritikus helyzetben van. Cikkeiben de Gaulle tábornokot ar- ■a szólítja fel, hogy a francia forradal­márok az úgynevezett Maquis-ok garáz­dálkodásának vessen véget. A szövetsé­ges hadvezetés elsőrendű érdeke az, hogy a földalatti szervezetek megszűnjenek, mert ezek csak a közrendnek ártanak. A forradalmárok sok helyen rablóbandákká alakultak át, városokat és falvakat ki-, fosztottak. * A SVÁJCI SA.JTö a Németországban fo­ganatosított háborús rendszabályokkal fog­lalkozva, úgyszólván egyöntetűen állapítja meg, hogy a német belpolitikai intézkedések döntő jelentőségűek lehetnek. A Bund cimü nagytekintélyű svájci lap igy ir: „Ha az angolszász hatalmaknak a nyugati hadszin. téren rövid időn belül nem sikerül a német véderőt térdrekényszeriieni, akkor a német haderő csak erőteljesebbé lehet és nem gyengül meg.“ A Bund részletesen ismerteti a totális háborús német intézkedéseket és kiemeli, hogy azok úgy a hadifontosságu ipari teljesítőképesség fokozása szempontjá­ból, mint az arcvonalaknak friss ember­anyaggal való ellátása tekintetében különle­ges eredményeket hoznak. „A német hadi potenciál napról-napra hatalmas méretekben növekszik“, — írja. A svájci lap cikkében a német hadihely­zet taktikai lehetőségeit is taglalja. Kihang­súlyozza, hogy a németek a mostani hely­zetben nem területek megtartására, vagy területi ryereségekre törekednek, h< nem ki­zárólag a végső eredmény lebeg szemük előtt. A Bund szerint nemcsak a semleges sajtó, hanem az angolszász pufticiszcika is el kell ismerje azt a körülményt, hogy Né­metország távolról sincsen reménytelen hely­zetben és olyan ütőkártyái vannak, amelyek még meglepetéseket jelentenek. Egyes területek elvesztése nem döntő fon­tosságú. Kétségtelen, hogy a német hadve­zetés Franciaországban, Lengyelországban és a román helyzet következtében a nyers- anjag szempontjától is veszteségeket szen­vedett. A Bund a londoni rádió egyik kom­mentátorát idézve, igy ir: „Az angolszász hadvezetés tudja, hogy a súlyosabb harcok még ezután jönnek. A németek elszántan j harcolnak Franciaország védelméért. Tud­juk, hogy e harcok súlyossága emelkedni fog.“ A Bund a következőkben foglalja össze megállapításait: — Németország hatalmasméretü mozgósí­tást kezdeményezett. A német hadvezetés a világtörténelemben fcddig páratlan áldozat­hozatalra bivta fel az egész népet. Az ellen­ség sem becsülheti le az eddig kihasználat­lan német energiákat. Emberfeletti erővel dolgoznak ma Németországban. Mindenki hadifontosságu munkát végez. Az angolszász hadvezetés maga sem- csodálkozna már, ha nyugaton adott pillanatban nemcsak újabb titkos fegyverek hatósugarába ütköznének bele, hanem olyan iiérr^et ellenállási vonalba, amely végleg megállítja az eddig gyorsnak mondható előnyomulást. A Bund a franciaországi helyzetet vizs­gál gatva szintén arra a megállápitásra jut, hogy Franciaországban zűrzavar uralkodik. Cikke végén a Bund a következőket szöge­zi le: „1. Franciaországban az angolszász erők eddig egyetlen döntő csatát sem nyertek meg. 2. Az angolszász hadvezetés tudja, hogy a németek titkos fegyverek előállításán dol­goznak. A német titkos fegyeverek megle­petéseket hozhatnak. 3. Az összes német erők bevetése és fel- használása olyan döntő tényező, amely a hadihelyzet megszilárdulását eredményez­heti.“ MAX KRULL az arcvonalak helyzetével foglalkozva, megállapítja, hogy Franciaor­szág északkeleti részén az angolszász tá­madó hadosztályok nyomása északi és keleti irányban még fokozódott. Az ellenség itt nyilvánvalóan a La Manche partja és az Argonok között a régi történelmi csatatere­ken keresi a döntést. Itt valószínűleg rövi­desen elérik azokat a pontokat, amelyeken Budapest, szeptember 2. A honvédvezérkar főnöke közli: Mezőhegyes vidékén és Marosvásárhely­től északnyugatra Uát&rüiztositó csapataink visszaverték román csapatok felderítő vál­lalkozásait. Erős román kötelékek Brassó felől Sepsiszeutgyörgy elfoglalására irányí­tott támadását hatáíbiztositó csapataink megállították. A Délkeleti-Kárpátoknak a Gyirnesi-szorostól dé' e eső szakaszán erős orosz és román kötelékek széles r"I,unalon inditott támadással megkísérelték a szé­kely medencébe való betörést. Határbizto- sitó csapataink és a székely nemzetőrség német egységek által támogatva az ellen­ség támadását megállították s helyenként ellentámadással a határra verték vissza. A Gyimesi-szorostől az Uzsoki-szorosig terje­dő Kárpát-arcvonalon a Kárpátok előteré­ben álló magyar és német csapatok számos felderítő vállalkozást és helyi jellegű tá­már világosan kifejezésre jutnak a német aktiv elhárítás erői. A franciaországi hely­zet válságos stádiumban vm, azonban az a tény, hogy az ellenfél gyorsan teret nyer és a német csapatok-hagyta ürességben előre­tör, még nem ok a rémületre. Emlékeztetni lehet ezzel kapcsolatban a keleti arcvonalon alkalmazott módszerekre. Keleten szintén a német elszakadó mozdulatok nagyvonalú­sága volt a jellemző. „Nem árulunk el titkot, ha feltételezzük, hogy nyugaton ,a védeke­zést hasonlóan irányítják“, — Írja. A romániai eseményekkel foglalkozva Max Krull megállapítja, hogy „a levegőben lógó déli szárny fokról-fokra szilárdabb tá­maszpontokhoz jut. Ehhez lényegesen hozzá­járul, hbgy magyar és német csapatok a keleti és déli Kárpátokban szétverték a szov­jet támadásait. Az ellenfél a* utóbbi 24 órá­ban nem nyert többé teret. Romániában az uj német védelmi vonal kezd felismerhetővé válni.“ Romániában rendezett kormányhatalom­ról szó sem lehet. Állandóan lövöldözések vannak. Az utakon terrorista és fosztogató bandák vonultak át. Mindezekben az ak­ciókban a kommunista elemeknek vezető szerepük van. Házkutatások, letartóztatá­sok történnek, sok esetben feljelentések alapján. Az utcákon kommunista röpcédulá­kat osztogatnak, a házakon sok vörös zászló látható. madást utasítottak vissza. Az elmúlt héten angolszász, orosz és ro­mán repü.ökötelékek naponta intéztek ter­rortámadásokat Magyarország különböző vidéki városai ellen. Eddigi megállapítás szerint IP ellenséges repülőgépet biztosan lelőttünk. A Magyarország légterében gyak­ran fellépő angolszász légierő ellen kezdet­től fogva őnfeláldozőan küzdő egyik va- dászrepülposztályunk az elmúlt héten 98— 102-ik légigyözelmét aratta. Illetékes katonai helyen a Magyar Táv­irati Irodával a hadijelentés kiegészítésekép­pen a következőket közlik: Az elmúlt hét rendkívül nagy változást hozott a magyar arcvonal helyzetében. Ro­mánia hü maradván eddigi történelme fo­lyamán minden háborújában követett meg­szokott eljárásához), elárulta szövetségeseit. Maga az árulás ténjre tehát nem lepte meg ugyan a Románia történelmét jól ismerő magyar vezetést, az azonban természetes, hogy ennek kiszámíthatatlan időpontban való bekövetkezése átmenetileg súlyos hely­zetet okozott. Az árulás következtében a magyar csapatok arcvonala az eddiginek többszörösére növekedett. Az Északkeleti- Kárpátokat sikertelenül ostromló szovjet erők váratlanul szabad utat nyertek az ed­dig fedezettnek vélt Délkeleti-Kárpátok há­góihoz. A román csapatok árulásukat teljes­sé tették azzal, hogy egyrészt csatlakozva a bolsevista erőkhöz, helyi ismerettel rendel­kező vezetőkként szerepeltek, másrészt Dél-Erdélyböl különböző irányokból táma­dásra indultak Magyarország; ellen. Ugyan­akkor a védtelen polgári lakosság ellen ter­rorbombázásokat Is hajtottak végre. Ezzel az ellenségeskedést ők maguk Indították meg. Határvédő csapataink, különösen a szé­kely nemzetőrség önfeláldozó magatartásá­nak köszönhetjük, hogy a váratlanul bekö­vetkezett helyzet súlyos következményekkel nem járt. E csapatok igazi magyar hősies­séggel vették fel azonnal a küzdelmet a fö­lényes fegyverzettel rendelkező nagyerejü ellenséggel szemben. Hősies és önfeláldozó harcuknak köszönhető, hogy az ellenség nagy veszteségei ellenére is eddig csupán a székely medence peremhegyeit tudta elérni. A medencébe betörni nem tudott. E harcokban különösen kitűnt a Sepsi- szentgyörgy irányában támadó román erők elleni harcban vitéz Gönczöl Pál ezredes, aki személyesen vezette a székely nemzetőrség sikeres ellentámadását. Ellenségeink száma újból szaporodott, és pedig éppen azzal a Romániával, amely ez év áprilisában főleg a magyar 1. hadsereg lendületes támadásának köszönhette, hogy súlyos katonai helyzete tragédiává nem fej­lődött. Az a Románia, amelynek áprilisban saját területünkön átmenő csapatait és la­kosságának nagy számát a magyar hatósá­gok és a nép minden ellentétet félretéve a legnagyobb szeretettel és segitö készséggel fogadták. Különös véletlene a sorsnak, hogy a magyar 1. hadsereg áprilisi román arcvo- nal-megszilárditását eredményező lendületes támadást ugyanaz a vitéz Lakatos Géza ve­zérezredes vezette, aki ma mint miniszter- elnök vállalta a Románia árulása miatt sú­lyosabbá vált magyar helyzet sikeres meg­oldását. A hadijelentésben említett vadászrepülő­osztály kimagasló eredményének elérésében különösen kitűnt az időközben hősihalált halt vitéz nemes Molnár László hadnagy, továbbá vitéz Debrödy György és Lenkey Laj,:s i.adnagyok, vitéz Szentgyörgyi Dezső zászlós és Lőríncz Mátyás őrmester Szeptember 1-én dél és észak felől több ellenséges kötelék repült be az ország lég­terébe. Több tíszamentt és tiszántúli váro­sunkat bombázták és fedélzeti fegyverrel tá­madták. Károk keletkeztek, a polgári lakos­ságnak veszteségei voltak. Eddig több ellen­Románia fámadást Ecezdeményezetl magyar területeit ellen Román csapatok szovjet erőkkel szövetkezve mekisérelffék a széke.y medencébe való betörést

Next

/
Oldalképek
Tartalom