Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-15 / 184. szám
1944. AtJGüSZTOS 15. I 3 KELETI _ ^ MAGYAR UJSXC Kavarodás eg? közgazdasági lap körül A főhat alom változás után Kolozsváron feltűnt nemes Korbus-Llpthßy-Kurt Káé s a városnál teljesített hosszú időn át szolgálatot. Mint társasági embert, nagyon sokan Ismerték. Egy ideig nem is volt vele semmiféle baj. Egyszer aztán elhatározta, hogy Erdély gazdasági életébe kapcsolódik be. Ehhez azonban közgazdasági. lapengedélyre volt szüksége, amit általa többizben hangoztatott előkelő ismeretsége folytán csakhamar meg is szerzett. Máról-holnapra tehát nemes Kor- bus-Lipthay-Kurt Ede felcsapott közgazda- sági újságírónk. „Magyar Konzum“ cimen lapot is indított, amely — őszintén szólva — szakmai körökben hosszú időn keresztül sok derűt keltett. Mert bizony a közgazdaság komoly tudomány s pláne a közgazdasági újságírás nagy szakmai tudást és újságírói vénát követel. Valljuk be őszintén, a sok- nevű főszerkesztő ur mindezekkel nem nagyon rendelkezett. A magyar gazdasági élet átállítása azonban nehezen ment és a jóhiszemű emberek nem vették hosszú ideig rossznéven, hogy valaki máról-holnapra pályát változtat és közgazdasági szaktekintélynek játsza ki magát. Amint a Marosvásárhelyen megjelenő „Székely Szó“ írja, Kiirt Ede szerkesztő ur öhlmacher Andort, egy Kolozsváron jóismert zsidó hites könyvelőt és ugyancsak „gazdasági szaktekintélyt vette maga mellé és ők együtt elhatározták, hogy rendet teremtenek Erdély közgazda- sági életében. A „Magyar Konzum“ hosszú ideig dicsért és kritizált. Inkább dicsért, mint kritizált. Azt hisszük, ha a vidéki köz- gazdasági lapocska mindvégig megmaradt volna a dicséret mellett, nem történt volna semmi baj. így azonban csakhamar lejárta magát s a lapbetiltások idején a „álagyar Konzum“ szintén fekete listára került. Nem sajnálta senki és amint jól értesültünk köz- gazdasági körökből, nem hiányzott senkinek. Nemes Korbus-Lipthay-Kurt Ede azonban nem hagyta magát és újból kitaposott magának egy ujabb lapengedélyt s ekkor indult meg az „Erdélyi Közgazdaság“. Az uj köntösben, de nem uj szellemben megjelenő lapnak most hzonban kínos afférja támadt a Marosvásárhelyen székelő Erdélyi „Hangya“ vezetőségével. És amint arról a „Székely Szó“ beszámol, levelet intézett a ,,Hangyá“-hoz. íme a levél: „Kérem Vezérigazgató Urat, hogy az uj lapot is azzal a szeretettel fogadja, mellyel a régi iránt volt s egy'ben kérem, hogy mivel a kiadásban változás nem történt, az 1942 augusztusában kötött szerződést a név átirásával teljes egészében a jövőben is alkalmazni szíveskedjék azzal a változással, hogy a tavalyi év végén még kért mérsékelt emelést, melyet minden egyes vállalat, mely- lyel összeköttetésben állok, már az év elején végrehajtott, megadni szíveskedjék.“ A „Hangyánál“ azonban nem ijedősek az emberek és a közgazdasági életben megszokott udvariassággal értesítették, hogy nem hajlandók emelni azt a bizonyos évi áta- lányt. Ekkor azonban különös és szokatlan dolog történt az „Erdélyi Közgazdaság“ hasábjain. Az a lap, amely azelőtt áradott a dicséretektől, egyszerre köpenyeget fordított és cikk jelent meg benne, amely nem vall nagy közgazdasági tudásra, ellenben merész kanyarral bizonyítgatni kezdi, hogy Erdélyben nincs szükség szövetkezetekre. Sőt, horribile dictu, megállapítja, hogy az erdélvrészi „Hangya“ az elmúlt évben közel 3 millió pengőt fizetett ki alkalmazottainak személyzeti fizetés cimen. A cikk további tartalma, amint Írja a „Székely Szó“, a kereskedőit és a szövetkezetek jólismert vitájának felújítására irányult. Ugyanebben a lapban nemes Korbus Lipthay Kurt Ede egy másik cikket is megeresztett, amelyben a budapesti „Hangya“ ellen rohant ki. Ss itt ismét átadjuk a szót a „Székely Szó“- nak, amelynek munkatársa a különös támadások ügyében megkérdezte a „Hangya“ vezetőségét, ahol az alábbi meglepő választ adták: — Bár a cikk adatait könnyű volna megcáfolni, úgy hisszük, elég, ha Korbus-Lip- Ihay aláírásában 1943 május 7-én a „Magyar Konzum“-ban megjelent cikk állításait idézzük: „A Hangya a mai viszonyok között hatalmas épitőmunkát is végez szervezéseivel, amint az a jóhiszemű bírálók megnyilatkozásaiból is megállapítható. Ez a szervező munka nemcsak befektetés, hanem térfoglalás egy uj rendszer számára, mely a háború után fog teljes egészében kialakulni...“ „Ebből a szemnontból viszont csak a legnagyobb elismeréssel adózunk mindkét szövetkezeti központ vezetőinek.“ A „Magyar Konzum“ 1943 február 4-i számában a következő cikket olvassuk: „Nagyrészt a szövetkezetek munkájának köszönhető, hogy az erdélyi magyarság a legviharosabb időkben történelmi feladatát teljesíthette és a jövőben is csak összetartással őrizhetjük meg nemzeti létünket és hagyományainkat.“ Am az idők változnak s ez év január 17-én a közgazdasági szerkesztő ujabb levelet intézett a szövetkezeti központ egyik vezető tisztviselőjéhez: „Hivatkozom a mult hét folyamán történt beszélgetésünkre, amikor szives voltál ígéretet tenni, hogy a havi átalányösszeg felemelése érdekében interveniálni fogsz.“ Azután szinte hétről-hétre jöttek a sürgető levelek és amikor a végén kerek visszautasításban részesült, megjelent a támadóhangu cikk. íme a közgazdasági színes film, amely az „Erdélyi Közgazdaság“ hasábjain pergett let. Jó, jó, egészséges kritikára mindig szükség volt, sőt a jövőben in szükség lesz. De egy Ilyen parázs pausálévita után mégiscsak különösnek találhatja mindenki a hirtelen hangulatváltozást, amely a közgazdasági lap szerkesztőségében zajlott le. Mi nem akarjuk ezt az eljárást minősíteni. Rábízzuk azt a sajtókamara vezetőségére, amely mindenesetre igazságos Ítéletet fog hozni ebben az ügyben. Különben, értesülésünk szerint, az Erdélyrészl Hangya lépéseket tesz a lap ellen s a Sajtókamarának valóban ÉRTESÍTÉS! A FÉSZEK-BÁR átalakítási munkálatok miatt szeptember 1 -ig zárva IGAZGATÓSÁG alkalma lesz arra, hogy Ítéletet mondjon az „Erdélyi Közgazdaság“ és a „Hangya“ közti pausálé-afférban. szerkesztője, Tolnai rokona. Fel volt íiulvi az arca. — Kedves szerkesztő ur, mit Csinál maga ? kavaró jellege volt a vasárnapesti berepülésnek BUDAPEST, augusztus 14. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Augusztus 12-én a délelőtti órákban több ellenséges gép átrepült a Dunántúlon és az Alföldön. A gépek a délnyugati határon léptek be s észak-északkelet felé repültek, nu I ugyanezen az útvonalon tértek vissza. Bombázásról, kártételről jelentés nem érkezett. A késő esti órákban egyes ellenséges gépek jöttek be északkelet felől és a Székelyföldet átrepülve délnyugat felé távoztak román területre. Bombázás itt sem történt. Ugyanezen Időben nagyobb tömegű ellenséges gép jött be dél felől és északkeleti imyban haladva a Nagy-Alföld felett mozgott. Néhány helyen bombát dobtak le, eddig nagyobb kártételről jelentés nem érkezett. P. Ábrahám Ernő Kolozsvárról helyesbít... f. Abrahám Ernő, a hirneves magyar novellista Erdélybe érkezett. Amint maga mondja: haza. Több napon keresztül rótta a sokszor járhatatlan erdélyi utakat s végül betért hozzánk Kolozsvárra. Kedves, meghitt iparát! körben beszélgettünk, ami- ■ kor az egyik budapesti folyóiratban nem régen megjelent Róla, szóló bájos történetet elevenítettük fel. Kiderült azonban, hogy az eset nem úgy történt egészen. Megkértük, hogy a Keleti Magyar Újság számára a való történetet Írja meg, íme a kedves visszaemlékezés. Már régen erdélyinek érzem magam. Elsősorban pedig Kolozsvárinak. Kezdődött erdélyi kivoltom apáimmal, akik egytöl-egyig Erdély sorsában osztozkodtak. Életükben, halálukban. Korán árvaságra jutott apám szakadt el Erdélytől, de magam — alföldi születés — tavaly, mikor bejártam Erdélyt, azt éreztem, amit Jack London farkaskutyája érezhetett a vadon közelében. Felébredtek bennem az ősi ösztönök, magához ölelt Kolozsvár, megcsókolt a Székelyföld, ujjá- születtem: a régi lettem, erdélyi. És az idén újra üzent Erdély. Sejtelmes vágyakkal, nyugtalanságokkal és én jöttem. S .most már nem csak a gócpontokat járom. Pár napj8 vagyok csak még Erdélyben, de máris ellátogattam két isten hátamögötti ódon kúriába. Olyan utakon, hogy más rendes alföldi emberből kirázta volna a lelket. Én belém-belém rázta. Hogy félreértés ne legyen: lelket rázott belém. Én szinte megsértődtem, mikor a házigazda bucsuzáskor vendégkönyvet tett elém, hogy Írjam be a nevemet. Én, mint vendég... Erdélyben...! Ahol olyan otthon vagyok, mintha legalább Is háromszász esztendőt feküdtem volna a házsongárdi temetőben. Szóval ülünk, erdélyi Írók, újságírók a Belvárosi kávéházban s felhívják figyelmemet az egyik fővárosi lapra, ahol Somody István egy nagyobb cikk keretében „Novella — cim alatt — vezércikk“ alcim alatt egy velem kapcsolatos régi történetet elevenít fel. Vállalom a történtet, különben is jóindulatú, megbecsülő velem szemben s most e lap szerkesztőjének baráti felkérésére nem is annyira helyesbitem, mint Inkább kiegészítem. írói pályám kezdete. Szapáry gróf még dunai ünnepélyt rendez, Podmanlczky báró fiahíren jár haza a Pannóniából szemben levő lakására, az Angol Park még ös Budavára, Rákosi Jenő 40 millió magyarról álmodik, Krúdy Gyula egyre több budai korcsmát fedez fel s az egyetemi Ifjúság tüntetéseket rendez és Fedák Sárit imádja. Szóval — régen volt. ülök a New-Yorkban Pesten, kezdő iró, de rettenetesen büszke, mert tárcáimat a Budapesti Hírlap közölte, Rákosi Jenő lapja. Jön hozzám Tolnai Simon, bemutatkozik s mondja: — Kedves szerkesztő ur, szívesen megvennék tizenöt már megjelent elbeszélését másod közlésre a Világlap számára. Ott rögtön ki is fizette a tiszteletdi- jamat. Egy hét múlva — kissé pénzozükében — felfedezem a New-Yorkban Tolnait. Odamegyek. — Főnök ur, vegyen tőlem pár novellát. — Lehetetlen. Egy hete vettem tizenötöt. Nem tömhetem tele a Világlapot P. Abrahám novellával! — Dehogyis nem! Legalább lesz benne valami jó is. Ezt Tolnai is belátta. — Jó. Hozzon még tizc — Mikor?-— Délután. De uj cimeket adjon mindegyiknek. — Nagyobb tiszteletdijat nem adhatna? — Nem. Szabott ár. • \ Persze nem volt nékem még tiz novellám. És itt javamra szépített Somody István. A szerkesztői szolga kitalálásával. Én magam szedtem össze a novellákat, úgy: Felmentem az Alkotmányhoz, — a mai Nemzei Újság, — mert közelebb volt a lakásomhoz s bejáratos voltam oda is. Ott vezércikkeket ollóztam novella alakra, hangzatos cimeket Írtam felébük s elvittem Tolnainak. Aki utólag elitélne ezért, — megpukkadhat. Nékem a legkisebb lelkiismereti furda- lásom sem volt. Különben is emlékezetem szerint azzal a bohő gondolattal vittem el, hogy idővel kicserélem őket. Miért; ne lehetne különben a vezércikk novella? Vagy Ist- vánffy Gyula nem a virágtalan növényeket tanulmányozta ? Egy hónai) m.ulya halálra keresett a lap — Mit? — Novellában támadta Széli Kálmánt?/ (Az akkori miniszterelnököt.) Át se olvasták novellámat s nyilván '(■ szedőben is lehetett humor, feleslegesnek tai lálta elrontani a históriát s igy minden ta vábbi* * * nélkül megjelent a Tolnai Világlap ban... Egy hét múlva kapok egy leveleet a mii nisztereinökségröl: A miniszterelnök kihaH< gatáson fogad. EGYETEM-HOZGÓ ma kezdi vetíteni különleges tárgyú filmjét: Mária ké! éjszakája Érdekes, izgalmas, drámai és parázslóan szerelmes. — Más mint a többi. Főszerepbon: Szilágyi Szabá Eszter, Sennyei Vera, Kökény Ilona, Uray Tivadar, Csortos Gyula, Greguss Zoltán, Pataky Jenő, Latabár Kálmán, juhász 3ózSef Zene: Dolecskó Béla. Csak 16 éven felülieknek engedélyezett film. Ferenc Jóskába vágtam magam. A titkár azonnal bejelentett s már vitt is karonfogva, soron kívül. Azt láttam, hogy mosolygás bujkál a szája körül, ő is benn maradt a miniszter szobájában. Széli Kálmán kissé feljebb tolja aranykeretes szemüvegét, két kezével — félig felállva — az asztalra támaszkodik, — úgy néi Aztán egészen feláll s nyújtja a kezét. Kézfogás után rám mutat: t— Hát maga az a P. Abrahám Ernő?,«» Kegyelmes Uram szolgálatára. — Hallom maga tehetséges fiatal iró. De mondja kérem, mi kifogása van magának ellenem ? — Nekem, kegyelmes uram? Hogy lenei* ne nekem kifogásom ? Nem mondom a tűnte- tésekböl kiveszem a részem... — Jő, jő! Az a fiatalsággal jár... — vágott közbe. Helyes is, hogy a fiatalság lelkesedik. .. De mondja kérem, miért támad maga engem novellában? Feleletet nem várt, mosolygott, jóízűen, derűsen s nagyon magyarnak, hd§zám közel állónak éreztem. — Nézze fiatal barátom, maga fiatal, magára még jövő vár, — mondotta — tudom, hogy büszke, de én már egy öreg bácsi vagyok s azonkívül a magyar kormány elnöke. Rossz néven venném, ha azt a borítékot, amit a titkár ur át fog adni magának, vfsz- szautasitaná. Sejtettem mi lehet a borítékban s éreztem azt is, méltatlan megbántás volna a sza- badkozás, vagy visszautasítás. Az ajtóig kisért ki Széli Kálmán s ott még egyszer a vállamra tette mind a két kezét s mosolyogva mondotta: Azért csak támadjon továbbra is novellában, minél gyakrabban. Nem hiszem, hogy belebuknék. Ha pedig valamiben segíthetek, forduljon csak mindig a maga öreg barátjához. .. * öt darab száz koronás volt a borítékban. Akkoriban óriási összeg. Vittem mindjárt Tolnaihoz^ s diadalmasan mondtam: — Látja, ilyen értékes novellákat vesztegetek én el a maga lapjában potom pénzért! Más ötszáz koronát fizet csak azért, hogy elolvashassa'.., ?. ABRAHAM ER5M* BUDAPEST, augusztus. 14. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Augusztus lS-án késő este egyes ellenséges gépek délről észak felé átrepülték az ország légiterét. ValósziI nüleg ugyanezek a gépek 14-én hajnalban j tértek vissza. Bombázásról és kárról nincs I jelentés. A berepülésnek zavaró jellege volt. Szombaton csak néhány helyen dobott le bombákat az ellenség
