Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-13 / 183. szám

19*4. ATTCUSZÎtJS IS. keleti 4 MAGYAR UJSAÚS .... I..1.1' * - —- - » —WBBS 1 ag—i——ggaaa aglSMBUIg1.'1?1 ».«LU. I n Viszonteladóknak engedményt Beszerzésről tájékoztató NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK ELOSZTÓJA VYlungek gyorgy, újvidék Áldott civi Irta? Hosszú Ferenc Sídmosuivéri napié NÉMA A NAGYHARANG már hosszú hetek óta a főtéri székes­egyházban. Katonai szolgálatra vonult be a 'harangozó, csekély javadalmából nem. futja helyei esve, nincs ki megszó­laltassa napszakonként az imára hivó ércnyelvét. Pedig csak nemrég tették újra használhatóvá az életveszélyessé korhadt haranglábat. Valahogy vagyon tnányzik az ember­nek a megszokott, tömör, mélyhangu harangszó. Lehangolóvá tesz elmara­dása és fájdalmasan emlékeztet arra, hogy a békés hangokat a háború csata­zaja váltotta fel szerte a világon... * A TORONYÓRA is áii a harangozó bevonulása óta, mert ő kezelte egy költséggel a város meg­bízható időmutatóját is Hiábavaló volt a rendbetételére fordított költség. Az* órátlan polgárt már ez sem izgatja. Nem érdekli, hogy hányat ütött az óra- Semmit le nem késhet már: a napi két­szeri vonatjáratot, úgyis eléri, sürgős hivatali dolgai nem akadnak. Sőt szim­bólumot lát a mozdulatlan órában, el­némult harangban, szolid figyelmezte­tőt. hangtalan harang... álló toronyóra... * NINCS MtMftG ?zen a nyáron, pedig a városi tanács a hatósági árát is megállapította, ff lány zik az előállításhoz szükséges am­móniák, ezért a jéggyár nem működhe­tik az idén. Még jószerencse, hogy a hús- és zsirfejadag korlátozva van s emiatt nem raktározódnak halomba a húsfélék a mészárszékekben, különben ugyancsak vakarhatnák a fejüket derék henteseink... dk 13-AS SZAMOT visel a városháza uj épületszárnyába költöztetett anyakönyvi hivatal. Még jó szerencse, hogy a házasulan­dók nem babonás természetűek, vagy annyira elmerültek az elkövetkezendő gyönyörűségek előzetes élvezetében, hogy észre sem veszik az ajtószámot. Az idén már harmincán lépték át páro­sává! a Uzenüarmas ajtó kuszöDét s még egyikük sem panaszkodott eddig­ibe, hogy szerencse tien volt frigy ré­meire tele... * ÖREGLEGÉNTŰK KÜZDENEK néhány h-'-fe a Iţwdai ugó pályán, Va­sárnaponként mérik össze erejüket öt­letes csoportosításban, lútübb a ’ Közal­kalmazottak és Iparosok csapata mér­kőzött az iparoscsaput 3—1 arányú győ­zelmével, utána a Zenészek és Vendég­lőtök együttese küzdött meg 3—3 arány ban, eldöntetlenül. Most a közalkama- zott—iparos visszavágójára készülőd­nek. Nem a kétes értékű gólgyőzelem kedvéért folyik a mérkőzés: a kolozs­vári bombakárosultak javára megy a befolyó tiszta jövedelem, mely eddigelé másfélezer pengőt mutat. Nagy érdek­lődés nyilvánul meg a mérkőzések iránt, ami nem is csoda. Igen kiváncsi a közönség például orra, hogy a kopasz- fejű pénztárnok miképpen küzködik a mázsássulyü vasúti vendéglőssel, s ho­gyan kapja le mindkettő nagyijedten a fejét a közeledő labda elől,, mintha legalább is ötvenkilús bőmbe, volna. A jól jövedelmező mérkőzések ötlete Dö­mötör Lajos városi számellenőr, labda- rugószakosztály-elnöklől származik, aki hetenként maga is ott lohol a labda után. El kell ismernünk; áldozatos munkavállalás ez a magyar életközös­ség érdekében. Nem Ickicsjnylendő fel­adat, ám régen elfelejtett, erőteljesebb és mozgékonyabb erőkifejtésre serken­teni. a százkiló felé haladó testeket, el- ernyedt izmokul!... * 15 DAR A R CM-V '>D :TA naponta, vagy 4 csomag 25 grammos dohány egy hétre — ez a szamosujvári dohányosok fejadagja, melyet a közel­látási hivatal, á pénzügyőrség és do­hányárusok bevonásával tartott, érte­kezlet után megállapított, A füstölni­valót bevásárlási könyv ellenében szol­gáltatják ki 18 éven felüli férfiak és nők számára, akik ,,köztudomásúlag“ dohányoznak. Szükség volt erre az in­tézkedésre, mert az utóbbi időben igen elharapódzott a dohányért tojást, vajat, miegymást beszerző cserekereskedelem. Dühösek is jónehányan ezek közül a közismert spekulánsok közül, hogy a felmutatott vásárlási könyvecske dacára — kosarat kapnak. Dúlva-falva távoz­nak, de nagyon erőszakoskodni mégse mernik: elvégre rendőrség, sőt uzsora­Két hónap távoliét után újra élvezni az óim.— -i.cn,> ounui,, van-e enuel kellemeseim noma : a rádió, a teieion, a villany, mindez hamui napig újra esoüaszamba megy, ismét tel tudjuk xogni óriási jelentőséget, s ka­lapunkat mélyen meg tudjuk emelni felta­lálóik lángesze előtt; magukat a tárgyakat pedig valami babonás tisztelettel nézzük, komoly megbecsüléssel. Így eiveztem es becsültem én is a civili­záció csodálatos vívmányait, mikor két hó­napos falusi magányomból visszatértem a városba, % vízcsaphoz, mozihoz, autóhoz. Hosszú ideig eltelefonálgattam egy-egy is­merőssel, élvezve azt például, hogy amig ö hosszam és unalmas előadást tart nekem ké­szülő regényéről, vagy sikereiről, melyeket távollétem alatt aratott, én a nyelvemet nyújthatom neki, utána pedig komoly han­gon, de gúnyosan mosolyogva ömlengésén, gratulálhatok neki. Rádióm állandóan nyitva volt, skáláján egyre Berlin és Tokió között futkostam, újra kapcsolatba jutottam az egész világ­gal, mely így, hirtelen, egészen kicsi lett. Megtudtam például, hogy Belgrádban uj be­mondó van, s egy kicsit meg van hülve, mert a hírek felolvasása közben néha kö- hint egyét-egyet. Becsből könnyű zenét hall­gattam, Madridból pedig egy labdarugó- mérkőzés közvetítését, amelyből sajnos csak annyit értettem, hogy: goi. Élveztem a rádiót. Este, ha hazatértem, többször egy­más után felkattantottam a villanyt, s bor­zasztó megelégedéssel töltött el, hogy az mindig kialudt és újra meggyűlt, portosan és hibátlanul működve. Mert titokban arra gyanakodtam, hogy csalás az egész, s rajta akartam kapni, hogy egyszer csak kihagy, s nem gyűl ki többet, vagy nem alszik ki. De a villany, mondom, pontosan, kifogástalanul működött, s én élveztem a villanyt. A víz­vezetéki csappal órákig el tudtam volna játszani, s a gázrezsót napjában többször begyújtottam s főztem rajta magamnak öt perc alatt teát, amit természetesen nem ittam meg. Az úttest szélén álló autókat hosszan és lopva megcsodáltam, a szágul­dóknak utánaíorduitam, s valami átszelle­mült kéjjel szívtam be a nyomukban ma­radó bűzös benzinillatot. A második napon elragadtatásom elérte csúcspontját, s este, amikor a tompán, de mégis kivilágított utcán végigsétáltam, ki­tört belőlem. — Ő civilizáció! ó huszadik század! — sóhajtottam fel a pompás aszfalton, —■ a te fiad vagyok, a te gyermeked. Tiéd a lel­kem, tiéd a testem, tiéd vagyok én szőröstől, bőröstől, mindenestől! Te nélküled nem va­gyok egész ember, te vagy egy kicsit a fü­ş te nélküled béna vagyok, fél ember. Így áradoztam a második nap estéjén. ■* Még néhány napig élveztem, csodáltam, Ízlelgettem a civilizációt,’ meghajoltam előtte és bámultam, de lassan megszoktam, közömbös lettem. Elkényeztetett, s én ismét tudomásul vettem, hogy az a kötelessége, hogy engem, kiszolgáljon s ezért már észie sem vettem, nem köszöntem meg neki sem­mit, elfogadtam és elvettem toie továbbra is mindent, de töb’íé nem érdekelt. Tegnap aztán eg'iszen különös dolgok tör­téntek. A civilizáció fellázadt, összeeskü­dött ellenem. Telefonberregésre ébredtem, s dühösen nyúltam a kagyló után; mely már kora reg­gel felébreszt, s beleszól a magánéletembe. . — Halló! — kiáltottam bele a kagylóba csöppet sem barátságosan. • Válasz nem jött. — Halló! — kiáltottam most már .vala­mivel hangosabban. Süket csönd. — Marha — mondtam egészen durván a készüléknek, s lecsaptam a kagylót. Má3ik oldálamra feküdtem, de még arra sem volt időm, hogy lehunyjam a szemem, amikor' újra felcsengetett. ■> Mint áldozatára a héja', úgy csaptam le a kagylóra. — Halló! Ki beszél? — ordítottam bele. Tompa zugás, más semmi. Megráztam a kagylót, dühösen, mert éreztem, hogy ez a kis közjáték és váratlan izgalom már minden. almot elzavart a sze­memből. De hiába ráztam, hallózásaimra senki sei válaszolt, s amikor á kagylót visszahelyez­tem a villára, rövid szünet után a csengetés újra kezdődött. Néhány percnyi próbálgatás után rájöttem, hogy a telefon beteg, elrom­lott, s hogy csak az mentheti meg lelkem nyugalmát, ha kikapcsolom. Ehhez azonban fel kellett kelnem, s mivel gyönyörű szépen sütött a késő nyár nap, már nem volt szi­vem visszafeküdni az ágyba. Felöltöztem hát, s lementem az utcára. Az első pillanatokban azt hittem, hogy meg­futok. Tizenegy óra volt még csak mire le­értem, de már rekkenő meieg. Az aszfalt olvadozott az ember lába alatt s az autók benzinpárája megrekedve libegett a levegő­ben, egészen elviselhetetlenné téve azt. S ettől kezdve a napom egészen elviselhetet­len lett. Minden ellenem esküdött. Az es- pressóban, ahová kis enyhülést mentem ke­resni, a, hőség és benzingőz elöl, tudomásom­ra adták, hogy a kávéfőző elromlott, s csak délután lesz fekete. Az autóbusz, mellyel a botanikus kertbe igyekeztem-.. teSOsm, kari pott. Délben, mikor végre hazaértem, meg­tudtam, hogy a rádióm csak sivit, hörög, de semmi értelmes hangot nem hajlandó hal­latni. A délutánom abból állt, hogy külön­féle szerelőket próbáltam felhajtani. De a rádiós azt mondta, hozzuk be a gépet, mert nincs akit kiküldjön. S végre eljött az este. Legfőbb Idje, hogy munkához lássak, gondoltam, s az iróa.sztal- lámpás dugóját bedugtam a taszterbe. Ott sercent valami és a szobában kialudt a vil­lany. Párszor fel- és lekattintottám a kap­csolót, reménytelenül, de mégis megpró­bálva a lehetetlent. Kimentem az előszobába, ott égett a villany. Megálltam tanácstala­nul a biztosítékok előtt, fölnéztem rájuk, mint egy titokzatos finxre, majd fölálltam egy székre, s közelebbről is megvizsgáltam a titokzatos porcelláncsavarokat. Halványan sejtettem valami olyasfélét, hogy ilyenkor a poreellándugókra vékony drótot kell csa­varni, s akkor újra égnek a lámpák. Nagy és erős elhatározással megfogtam az egyik fehér csavart, (agyamban pillanatok alatt végig futott az egész életem), s fordítottam rajta egyet. Kékes szikra sercent és most már az egész házban sötét lett. Pár pillanatig néma bámulattal adóztam tettemnek, akkor kiszólt a lány a konyha­— Mért aludt el a villany, mi történt? — Kisült a biztosíték — válaszoltam poli­tikusán. Biztonság kedvéért azonban még egyszer megkérdezte: — Kisült? — Ki. — Válaszoltam röviden. — Hozzon egy gyertyát. * Soká keresgélt, de végre jött. Nagy szak­értelemmel csavargattam a vékony drótot a biztosíték köré, aztán óvatosan becsavar­tam. Szótlanul, komoly, szakértő arccal dol­goztam. — Most mit tetszik csinálni? — kérdezte végre tisztelettel. — Az érintkezést -—válaszoltam komoran, — És újra becsavartam egy biztosítékot, s éreztem, hogy Izzadok. Éreztem, nem fog sikerülni. S érzésem nem C3alt. Újra csak kijkes szikrák pattantak, amiktől most. úgy megijedtem, hogy leejtettem a bizto­sítékot, miután kicsavartam gyorsan. — Na, most már megette a fene, — mond­tam megkönnyebülten. Már nem kellett tovább játszanom a szak­értőt; eltört, nem tehetek róla. így legalább, úgy néz ki a dolog, hogy megcsináltam vol­na, dehát eltört. Most már nem lehet. Már nem is voltam dühös. Bementem a szobába. A zongorán nagy örömmel fedez­tem fel a püffeszkedö diszgyertyát. Meg- gyujtottam s beleültem a karosszékbe. Újra falusi magányomban éreztem magam. Csönd volt és béke. Tíz perc sem múlhatott el, amikor az elő­szobából pusmogást hallottam, majd rövid­del rá hirtelen kígyult a villany. A lány ud­varlója csinálta meg, aki villanyszerelő. Ellenségesen néztem a hideg, fehér fény­nyel égő gyertyát. •— Te vacak, — mondtam neki rettenetes undorral, — nem kellesz. Felmondok neked. Ezentúl csak gyertyával világítok! Elég volt a civilizációból. S aztán egyetlen gyors moz­dulattal leoltottam a villanyt. * 4 Keleti Magyar li.'ság tábori postája Vajda Péter honvéd ta C. 862. tábori pos­taszámról üzeni feleségének Magyaróra, hogy jól van, egészséges, nincs, semmi baja. Klamancsak András honvéd a V. 662. tá­bori postaszámról'Erzsikéjének üzeni, hogy egészséges és sokszor csókolja. Márton Sándor, Izsák Dániel és Muszka Béla honvédek a C. 981. tábori postaszám­ról üzenik hozzátartozóiknak Kiskedére, hogy mindnyájan jól vannak, egészségesek. Leve­let várnak és szeretetteljes üdvözletüket küldik. — Befejezés eló'tt áll a szamosujvári ut­carendezési munkálatok második szakasza» Tudósítónk jelenti: A két évvel ezelőtt be­indított nagyarányú utcarendezési munkála­tok második szakasza befejezéséhez közele­dik. Az idei munkarend . megvalósítás iként a főtérnek az örmény katolikus székesegy­ház előtti részletét kövjezik, illetve betonoz­zák át, továbbá a Simay Salamon-utca ko- csiuttestét és a Szongott Kristóf-utca kocsi- és gyalogutját. Az utcarendezés során leker rült a Salamon-templom előtti 'vaskerítés, miáltal egy tágas térszerü rész maradt sza­badon, mely így jobban kiemeli a kicsiny templom építészeti szépségeit. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS _ iVftS«PSA- .AkJăfc. TO híréig ifc * ieaj, a g kezeim* a hapggpj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom