Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-04 / 175. szám

1944. ACOOTZTCS 4. KELETI ^ maeearujsag ERDÉLY Közkívánatra egy nappal prolongálva MOZGÓ Szombattól; MARIA NOVER Egy nap a világ Isten bölcsessége nem mondott le rólunk és jövőt ígér nekünk — mondotta Vásárhely! János püspök a szucsági uj református kórház felavatásán A. hoîosssvări hâr§ăss testét megöltél?, ele a lelhet nem tuátáh elpusztítani Szucság, aug. 3. Ma két hónapja, hogy a légi terror mérhetetlen pusztítása reformá­tus diakonissza-kórházunkat teljesen meg­semmisítette. Véle együtt használhatatlanná vált az ugyanazon telken lévő diakonişsza- anyaház is. Isten kegyelme azonban uj uta­kat jelölt ki egyházunk számára és két rö- , vid hónap leforgása alatt nehéz és áldozatos munka eredményeként ismét lehetővé vált a nagyjelentőségű szolgálat fonalának újbóli felvétele. 1944 augustus 2-án , avatta fel Vásárhelyi János református püspök a Szucság községben felépített re­formátus kőházat. Anélkül, hogy az előmunkálatokra, részlete­sebben kitérnénk, az alábbiakban beszámo­lunk arról a kedves családi ünnepségről, melynek keretei között Vásárhelyi János püspök átadta a közhasználatnak az uj In­tézményt. Német tisztek a vendégek között Délelőtt fél 11 órakor indultak a személy­szállító kocsik a Király-utcai püspöki szék­hely elől. A romokban heverő városrészen keresztül és a támadás alkalmával hősi ha­lált halt testvérek közös sírja mellett ha­ladtak el az ünnepség résztvevői. A rombo­lás rettenetes képe után az élet nyugodt le­vegője vett körül mindenkit, amikor a ked­ves kis kórházi épület mellett a szabad ég alatt lehetett együtt a testvérek közösségé­ben. Szószéki pad helyett egy szerény asztal mellett foglalt helyet a helybeli lelkész, a püspök és a diakonissza-intézet lelkipászto­ra. Velük szemben félkörben helyezkedtek el a többi résztvevők, akik között ott lát­hattuk Bánffy Dániel báró ny. minisztert, a diakonissza-kórház nemes lelkű patrónusát, Inczédy-Joksman Ödön dr. főispánt, dalnoki Veress Lajos hadtestparancsnok hit­vesét, Vásárhelyi János ref. püspök nejét, mint a kerületi nőszövetség képviselőjét, Bornemissza Elemérné bárónőt, a kolozsvári nószövetaég részéről, az igazgatótanács, a ref. teológia képviselőit, a kolozsvári lelki- pásztorokat teljes számban, Kős Károlyt, mint a kalotaszegi egyházmegye főgondno­kát, Daróczi Ferenc kalotaszegi egyházme­gyei esperest, Ahnássy Ferenc gr. tb. főszol­gabírót, az egyházközség presbitérelt, diako­nisszákat és még számos érdeklődőt, akik megjelenésükkel növelték a családi ünne­pély bensőséges hangulatát. Igazi örömmel állapíthatjuk meg, hogy a résztvevők között három tiszt jelent meg a német véderő kép­viseletében, akik belső áhítattal hallgatták és nézték végig az egész ünnepélyt. Beszé­dében püspökünk meghatóan utalt a német tisztek jelenlétére, akik kis vlrágcspkorral külsőleg is jelét adták együttérzésüknek és ragaszkodásuknak. *tMa Lét Siónapfa.*.“ Jóságos Isten, édes jó Atyánk végy tő­lünk dicséretet, magasztaláét hálaadó gyer­mekeidtől. Áldjuk a Xe nagy jóságod, hogy őriző, gondviselő pásztorunk vagy, aki körülveszel minket atyai oltalmaddal a reánk leselkedő veszedelmek idején és megőrződ testünket, lelkünket­Áldjuk a Xe nagy jóságodat, hogy az élet utain és küzdelmeiben segítő kezeddel mel­lettünk állasz, ölésiünkből felemelsz, szomo­rúságunk ban vigasztalsz, félelmünkben bá­torítasz, »ebeinket gyógyítod, könnyeinket letörölöd. Ma két hónapja ilyenkor dermedt en áll­tunk a szörnyű pusztulás láttán és ma bol­dogok'vagyunk, hogy ebben a háborgó vi­lágban megajándékoztál minket azzal az ölömmel, hogy a sötét bűnös gonoszsággal elpusztított kórház helyébe Íme ezt a hajlé­kot tehetjük az édesanyáknak a tehertől Való szabadulás házává. Milyen jó vagy Te Atyánk, hogy minket búban, gyászban nem hagysz, hanem életün­ket úgy Igazgatod, hogy a romokat eltaka­rítani, sőt föléjük, helyükbe újakat alkotni tudunk. Neked köszönjük ennek a napnak az örö­mét, boldogságát. Legyen Uram a Te lelked ezután is raj­tunk, hogy ha az élet utaín találunk olya­nokat, akiket a sors csapása vagy a rossz emberek megsebesítettek, beteggé tettek, azoknak gondját felvegyük, sebeiket bekös- I sük, mint azt tanította nekünk a Te szent I fiad, a ml Urunk Jézus Krisztus, kinek ne­vében kérünk, hallgasd meg a mi imádsá­gunkat. Amen.“ Az úri imádság közös phnondását követte a diakonisszák éneke: „Csak az Urnák nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk... örökségem, benne bizom.“ Megható volt látni ezeket az erőtől és hittől sugárzó arcokat, amelyek mutatták, hogy diakonisszáink va­lóban áldozatos és bátor katonát Anyaszent- egyházunknak, akiket a próbák és a nehéz­ségek nem tör tek meg, hanem még odaadóbb munkára, kitartásra, reménységre sarkal­tak. „Csak a munkaalkalmak és feladatok változnak“ — Ez a mi mai ünnepünk a reményégnek az ünnepe. Isten kegyelmében reménykedve hozzákezdi ünk a borzalmas bombatámadás által összeomlott református kórházunk és diakonissza-intézetünk megszakadt munká­jának ujrafelvételéhez. ígéret és figyelme- tetés a Gondviselés által mindnyájunk szá­mára, hogy a körülmények alakulása foly­tán sok munkaiehetöségtől megfosztott kór­házunk éppen úgy tudja megkezdeni tevé­kenységét, hogy a szülő anyák és a csecse­mők számára nyílt hajlékot, hogy ezáltal bi­zonyságot tehessünk amellett, hogy mi a re­ménység népe Vagyunk és bízunk abban, hogy Isten bölcsessége még nem mondott te rólunk, jövendőt igér nekünk és drága ajkaimat nyújt számunkra dicsőséges orszá­gának szolgálatára. — Amikor Anyaszentegynázunk nevében megnyitjuk és felszenteljük ezt a könnyek között elkészített otthont, hadd utaljak i arra, hogy mi legyen ebben az otthonban a teestvéreknek és az orvosoknak a legfőbb gondja és legelő feladata. Olvastam volt, hogy nemrég ezelőtt egy svájci diakonissza anyaház uj munkaterületet kapott és az uj munka felvétele alkalmával a vezető testvér ezt a kijelentést tette: A munka-alkalmak és feladatok változnak, de nekünk tudnunk kell, hogy ami eddig fő dolog volt számunk­ra, annak a jövőben is fődolognak kell ma­radnia. Ezt kell mondanom nekem Is, ami­kor református kórházunk és diakonissza- intézetünk számára ezt az uj munkaalkal­mat egészen változott körülmények között megnyitjuk. I Mikor majd ezt a szobát elhagyom, Magamtol tisztán másnak átadom, Egy kívánságot hagyok örökül, Mint engem annyi lélek, tisztaság És annyi szeretet vegye körül. — íme ez jellemezte a ml összeomlott kór­házunknak áldott munkáját. Lélek, tiszta­ság, szeretet. Magyar lélek, kálvinista puri­tánsága Krisztusból táplálkozó szeretet. Erre mondom most azt, hogy ami eddig fő dolog volt a mi kórházunkban, annak ‘ezután is fő dolognak kell máradnia. Diakonisszák, or­vosok munkáját ezután Is ez jellemezze itt ebben a szucsági szülő-otthonban. Lélek, tisztaság, és szeretet. — Avégből azonban, nogy kórházunk itt megkezdődő munkájának is ezek a fényló és áldott tulajdonságai maradjanak, arra van szükség, hogy a mi munkánknak köz­pontja ezután is a mi Urunk, Jézus Krisz­tusnak szent igénkben elhangzott figyelmez­tetése legyen: „Én vagyok a szőlötő, ti a szőlő-vessző. Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert ná­lam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ami­képpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg ebben az én szeretetemben.“ — A mi munkánknak ezután is a ml urunk Jézus Krisztus és az ö szeretete kell, hogy központja legyen és maradjon. —: Ennek az igazságnak és intelemnek hangoztatásával kezdjük meg munkánkat most, amikor Anyaszentegyházunk nevében felszentelem ezt a drága szeretet-intézmé- nyünket. t — Hálás köszönetét mondok ezt a szent ügyet lelkes odaadással és páratlan jóaka­rattal támogató főispánnak, az egyetem rektorátusának és gazdasági hivatalának, valamint az intézményt testvéri szeretettel fogadó egyházmegyének és egyházközség­nek. , Mester Gábor dr. beszámolója A beszédet követő néma csende- a „Te- benned bíztunk eleitől fogva“ kezdetű 90. zsoltárunk dallama szakította meg és ezután Mester Gábor dr. kórházi igazgató-főorvos számolt be röviden a református kórház tör­ténetéről és jelenlegi helyzetéről. 1933-ban alakult főként egyházkerületánk híveinek buzgó támogatása folytán és a kisebbségi időkben hűségesen teljesítette nagy misszió, ját. 1940-ben, a felszabadulás évében, az egyetlen magyar kórháza Kolozsvárnak, ahol sebesült honvédeink gondozásban ré­szesülhettek. Az uj viszonyok uj helyzetet teremtettek intézményünk számára is, ami magával hozta az átszervezés munkáját, hogy azután tovább folyhasson a szeretet szolgálata. Lényeges fennakadás nélkül érte meg kórházunk folyó évi junius másodikét, amikor az intézmény épülete romhalmazzá lett, hogy ezáltal egy uj kibontakozást és benne az élet diadalát mutathassa meg Is­ten. Szucsági kis kórházunk Ilyen irányban az első lépés. Inczédy-Joksman Ödön dr, beszéd# A főorvos beszéde után Inezédy-Joksmnn Ödön dr. főispán emelkedett szólásra és ma­gyar teltvéri lélekkel tett bizonyságot a nagyjelentőségű ügy mellett. Közéleti szol­gálatom Ideje alatt — mondotta — mindig arra törekedtem, hogy a törvényeknek min­denkor és mindenben érvényt szerezzek, azokat betartsam és másokkal is betartas­sam. És most, közéleti pályám a'konyán, magam kerültem abba a helyzetbe, hogy a törvény betűit szivem szerint kellett alkal­maznom, amik >r a református diakonissza­kórháznak alkalmat nyújtottam arra, hogy ebben a községben megkezdhesse működé­sét. De nem éreztem lelkifurdalást, hanem éppen lelkiismereti megnyugvást, hogy ka­tolikus ember létemre segíthettem ennek a drága Intézménynek, mely az én családom egyes tagjainak Is nem egyszer nyújtott enyhülést és gyógyulást a betegségben. Ké­rem a jó Istent, hogy a diakonissza-kórház uj otthonában is folytathassa áldásos szol­gálatát. A lelket nem lehet elpusztítani Ezek után a jóleső és igaz magyar szív­ből fakadó szavak után Daróczi Ferenc ka­lotaszegi esperes megindult szavakkal utalt a Máté evangélium X. részében- Krisztus mondására: Ne féljetek attól, aki a testet öli meig, hanem sokkal Inkább féljetek at­tól, aki mind a testet, mind a lelket a gye­hennára vetheti. A kórház testét megöltek az ellenség gyilkos fegyverei, de a lelket nem tudták, elpusztítani, mert az él tovább és hirdeti élűi akarásunkat, Isten csodála­tos kegyelmét és eréjét. A kalotaszegi egy­házmegye nevében örömmel fogadjuk — mondotta az esperes — a mi kebelünkre szakadt református kórházunkat. Testvéri szeretettel fogadjak és kívánjuk, hogy to­vábbra is munkálkodjék. benne a legyőzhe­tetlen lélek, melyet az ellenség nem tudott kioltani, de vigyáznunk kell arra, hogy va. lamiképpen mimagunk ne legyünk ennek a léleknek megoltói. Békességes, áldott legyen ez a hely és örökké hirdesse Krisztus lelké­nek diadalát a szerető szolgálat csüggedés nélküli munkája által. Ezután Borbáth Dániel mondott buzgó imádságot, mint a diakonissza intézet igaz­gató-lelkipásztora. Végezetül Vásárhelyi püspök még pár szóval utalt Bánffy Dániel báró fögondnok páratlan áldozatkészségére, aki minden gyermekének születése alkalmával nagyobb alapítványi összeggel növelte, gyarapította a diakonissza intézet vagyonát s ezzel hozzá­járult ahhoz, hogy a kis fa állandóan tere­bélyesedjék és sok gyümölcsöt teremjen A;;/ászentegyhéz" í nemzetünk szolgá­latában. Lélek, tisztaság, szeretet nr,- „«it „„ „ , , . ‘A közellátási hivatal az utalványok kiosz — Mi volt az a fő dolog, arner. .iuur- ... . , ,, , . . ___, . .. , , tasaval miként az előző evekben, az Idén is matus kóriiazunk es diakomssza-iine4tí,ü;ik T. , . . T, t képviselt? Nem mondhatnám, hogy nekünk a “ Kopván Gyumolcster­régi nagy tradícióink lennének. ílig telt el “10 °k f^esuletet bízta meg Az egyesület tiz esztendeje annak, hogy egyházkerüle- * Tr T m‘“sztel\ refc‘et ...... . ,, . °y. By szerint osztja ki a cukorutalvanyokat. Be. tunk híveink buzgó aldozatksszsege és segít- fözé3i cukoíTa igényt tarthat az az ingat­sege mel ett megkezdhette a refoimátus kór- lanlulajdonos (javadalmas, haszonélvező, ház munkáját ss ezért természetesen rövid haszonbérlő), akinek külön-küiön 300 öl volt az idő aii’a, hogy ősi tradíciók a akul- kiterjedésű, födieperrel, ribizllvel, málnával, hassanak kórházunk működésében. De azért cseresznyével, meggyel, körtével, birsalmá- mégis .volt valami, ami éppen a mi kórhá- val, kajszi vagy őszibarackkal beültetett, zunkat Isten kegyelméből különösképpen jel- szakszerűen kezelt termögyümölcsöse van. lemezte. Ezt a jellemző tulajdonságot szív- /innak a gyümölcstermelőnek, aki cukorje- tekapó erővel az erdélyi magyarságnak láng- V gyeit nem ott kapja, ahol a gyümölcöße lelkű költője Beményik Sándor, aki fájdal- S van, az igénybejelentését a gyümölcsös fek- mai között kórházunkban keresett és talált | vése szerint az illetékes községi elöljáróság enyhülést, fejezte ki ezekben a megkapó £ (polgármester) hivatalos iskolásával ellát­A napokban kezdődik meg gyümölcsbefőzási cukor kiosztása Kik aaphalnaL cuaoi? sorokban; ya keli benyújtania. Cukrot nem igényelhet az, akt a köze'látás érdeke ellen elkövetett bűntett vagy vétség miatt a kedvezményre méltánytalannak, illetve a kedvezmény szempontjából megbízhatatlannak bizonyul. A cukorigénylők nyilatkozatot imák alá, mely szerint lega’ább 300. négyszögöl fent- jelzett minőségű gyümölcsös felett rendél- keznek. A nyilatkozat űrlapja a fentneve- zett egyesületnél, Majális-utca 24. szám alatt kapható, augusztus hó 5., 7., 8. és 9-én, naponta 9-től 1 óráig. A cukorutalványok kiosztása ló—15-ig ugyanott, ugyancsak naponta 9—1 óráig történik. A hivatal felhívja az igénylők, figyelmét, hogy az igénybejelentéskor hozzák maguk­kal gyümölcsösük telekkönyvi és helyrajzi számát, mert ezek az adatok nélkül az igénybejelentést nem vehetik figyelembe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom