Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)
1944-08-27 / 194. szám
i ■mi Armtsm* m KEEETI . MAGYAR mSM I^oiililcaS rácfcsálóls Az utóbbi Idők elfajult politikai és közéleti h~rcának eszközei közül nem egy olyan akadt, amelynek Jelentkezését csupán ,ióizlésből is el kellett Ítélnünk. Ezek közül különösen kettő örvendett rendkívüli népszerűségnek: a névtelen levél s a vele egyenrangú gyalázkodó röpirat. Mindkettőt naponta hozta a posta, hogy a hivatalával, munkájával elfoglalt ember szemét rádöbbentse valami borzalmas romlottságra, káros közéleti vagy politikai szereplésre, magatartásra és megcáfolhatatlan igazságra. A sötétben bujkáló Iesipuskások azonban nem elégedtek meg csupán a postai küldözgetéssel s azzal, hogy egyesek tudomást szerezzenek a „leleplezéseikről“. Rosszul fogalmazott förmedvényeihet nem csupán a hivataloknak, szerkesztőségeknek és vállalatoknak küldötték meg. Elárasztották vele az utcákat, teleragasztották a falakat, lámpaoszlopokat s minden erre kínálkozó alkalmatosságot, hadd legyen, amiben gyönyörködjenek, amiből okuljanak a jámbor járókelők. Mert gyönyörködni és okulni aztán igazán lehetett. Ország-világ megtudhatta belőle, hogy ez vagy amaz a politikus mikor, hol és kivel tárgyalt, miből állt a vlllásreggeli, mennyi bankó van a tárcájában, kik voltak a szülei és nagyszülei és mivel foglalkoztak. Mindezt természetesen olyan ocsmány és gyalázatos tálalásban, amilyent csak íj, legéretlenebb és legsötétebb politikai boszorkánykonvhában készíthettek. Mert ezeknek a névtelen leveleknek, gyalázkodó röpiratoknak kimondottan politikai természetű céljaik voltak. No, nem kell azért a fokozottabb kötelességteljesj- lésre, a helytállásra, határaink védelmében folytatandó harcra, katonáink és hozzátartozóik megsegítésére gondolni. Nem ilyen politikai apróságok lebegtek szemeik előtt. Sokkalta maapsebbrn tekintettek. Semmivel sem alacsonyabbra, mint a hatalmat ipien- tő bársonyszékekre, politikai megbízatásokra és közjogi méltóságokra. Mivel azonban ezekben a székekben és ezeken a posztokon egyelőre másokat találtak, még pedig olyanokat, akiknek jóindulatához, szakképzettségéhez és felelősségtudatához kétség sem fért, olyasmit kellett kitalálni róluk, ami ha nem is igaz, de mindenesetre elégséges ahhoz, hogy a bennük való bizalmat megingassa. Mert a hangsúly ezen volt: megingatni a. bizalmat, fölkavarni a közhangulatot, hogy majd a zavarban megkaparinthassák a maguk részére a hatalmat. Eltekintve attól, hogy ez a maihoz hasonló időkben milyen veszedelmes fegyver s mennyit árthat az egész magyar jövendőnek s mint ilyen a háborúban teljes mértékig megengedhetetlen, mint módszer is csak a legteljesebb utálatot válthatja ki minden becsületes érzésű magyar emberből. Magyar ember leggyülöltebb ellenségével szemben sem szokott soha igy bánni. Nem kenyere a háttérből való lövöldözés, a hátbatámadás, mások becsületének szétrá- galmazása. Nyilt és becsületes lélekkel áll szemben ellenfelével, még akkor is, ha az hatamasabbnak és erősebbnek látszik nálánál. S ha közügyről van szó, megmarad mindig a hűvös tárgyilagosság mellett, se? ha sem Igyekszik a személyeskedés eszközéhez folyamodni. Az igazat kimondja, ha az csakugyan igaz, még ha betörik is érte a fejét. Annyira mély faji tulajdonságaiból következik ez a magatartás, hogy már a legrégibb időkben is igy jellemzik a tárgyilagos külföldi történészek. Éppen ezért nem tudtuk megérteni, hogy „magyar“ emberek, a háború kellős közepén, hogy folyamodhattak ehhez a módszerhez. Annyira nem tudtuk ma sím megérteni, hogy őszintén szólva, az a szörnyű gyáriunk, hogy ezeknek a röpiratoknak, leveleknek a szerzőik nem is magyarok, csak annak nevezik magukat. Bárhogy legyen is a dolog, csak helyeselni tudjuk a kormány erélyes rendelkezését, amellyel most ennek a kloáka hadjáratnak véget szándékszik vetni, akkor, amikor kimondja, hogy szerzőiket, soksz. *oeitóikat és terjesztőiket, amig a bűnvádi eljárást le nem folvtatják ellenük, azonnali hatállyal internálják. Sokszor hangoztattuk már, hogy ebben a hábomban. armkor életünkről. jövőnkről van sző, nines helye a párfnolitikai villongásnak, a torzsalkodásnak és a személyeskedésnek. Má esek egy kötelességünk lehet: a ránkbizottakat minder körülmények között elvégezni, erőinket egy cél érdekében összefogni s küzdeni mindaddig, amig jövőnket nem biztosítottuk. Aki ezt nem érti meg s most is egyéni célok és érdekek megvalósítását tartia elsőrendű feladatának, annak el kell tűnnie a magyar élet porondjáról (**• gy*) VisszaciyüH a lábmosó fái János bácsira nem lehet azt mondani, hogy kötekedő természetű, de ami a napokban történt, illetve máma, az már mégis csak sok. Hogy a dolog érthetővé váljék, hárem napra visszafelé kell fordítani a kalendáriumot. Tehát szerdán reggel János bácsi, mint máskor is szokta, kiült az .udvarára „matatni“1. Ezt a munkát, ami szegek egyenesre kalapálásából, száritó- kötélfonásból s az udvar rendbentartásából állott, matatásnak csúfolta az ö áldott felesége, Mari néni. Mert azt is kell tudni János bácsiról, hogy közel hetven éves, valaha vasúti fökalauz volt, nyugdíjból él és semmi különös gondja nincsen a világra. Ezzel szemben Mari néni sem tölti haszontalanul napjait. Kijár ö minden ószeri napon a Vágóhid-térre, ott elad, vásárol s annak a pár fillérnek, amit igy megkeres, örül, mint vak Laci a félszemének. Tehát ezerdán történt, hogy Mari néni kajtatott a kamrában és ott egy régi mosdótálra akadt. Gondolta magában, hogy ez úgysem kell már semmire, ö ezt kiviszi az ószerre és eladja. János bácsi éppen akkor jött ki a házból: — Hová viszed az én lábmosótálamat ? — Mióta lábmosótál ez magának? Egy- j általán minek ez magának? Kiviszem az ;; ószerre, néhány pengőt adnak érf3. János bácsi mérges lett: — Azt mondom, hogy tedd le azt a iálat, * mert az nekem kell. , | Mari néni visszadobta, nagy mérgesen a ^ kamrába a rozsdásfgnekü lavórt, morgott ş vaiamit magában, hogy ilyen meg umoígnn | vén bolond, aztán elment a dolgára. Több 1 szó nem esett erről, egészen a mai vopig, 1 ®s az ú* csak úgy, hogy János .bei kötelet akart áztatni és eszébe jutói' a mosdóiái. Mari néni nem volt. otthon, kint járt az ócskapiacon éppen János bácsi kereste egy darabig a lavórt, de nem találta. Aztán hirtelen eszébe ötlött, hogy talán mégis levitte eladni a dráaalátos ‘felesége s ettől , olyan m-éregbe jött, hogy a homloka is \ megizzadt. Alig várta, h ogv dói lényen I kifújhassa manót, amikor belép Mari néni. ' Az óra mutatója is ellenséggé szegődött, : mert olyan lassan járt, mint a teve. Mikor j aztán mégis megérkezett Mari néni, az öreg j év‘bér nem szólt mindjárt, hogy észrevegye ] az asszony a haragját. Mari néni azonban j -rá se figyelt. BPment a házba, tett-ve,tt, 1 számolta a pénzét s örült neki. Végül János t bácsi kénytelen volt benyitni; í . _ Te asszony, mégis eladtad azt a lábmosótálat ? Mari néni éppen csak hogy bökött a fejével, hogy igen. Több sem kellett az öregnek. Olyat csapott az asztalra, hegy minden apróság leesett arról. Kieresztette ritkán hallható hangját, s a méregtől még a bajusza is reszketett: — Hát ki a fene parancsol ebbe a házba? Ha nem mondtam volna, hogy el ne add, nem szólnék semmit, de megmondtam. Nrm megmondtam ? Mindent a magad őszitől akarsz csina.ni. Hozd vissza nekem azt a tehát ckárhennon is... Mari néni hallgatott nehány percig, aztán rakezdte ö ts: — Ven bolond maga. bogaras vén bolond! — Bogaras a nénéd kontya, az biztosan bogaras... Aztán elhallgattak a veszekedéssel, de a harag nem enyhüli meg. Téttek-vettek egymás körül duzzogva. Nagysokára, este leié a kíváncsiság mégis megszólaltatta János bácsit: — Aztán mennyiért o.dtad el azt a drága jószáaot, ha már eladtad? — öt pengőért — válaszolta Mari néni kelletlenül. Az orca embert mintha darázs csípte volna meg: — Mit kapsz te. öt pengőért, még egy Hier bort sem. Úristen, nincs neked eszed,, nemiig mondtam . . . Mari néni vállat vont: — U-’v használta azt maga semmire tiz esztendeje, meg rossz is volt nagyon. . flipen most akartam használni és irre te eladod . . . A vita hirtelen megszakadt, mert a kapun eay tízéves gyerek jött be s hozta a vita tárgyát, képező no: nótalat: — Mari néni kenem, édesen’,'ám azt ! Cecs(%. hogy nrm. kell neki n tál, mert a cigány, IC ven gödi akarja meg forrasztani, annyit pedig nem ér meg az egész. i A két Sieg egymásra nézett' János bácsi meghökkenve, áe cl nem titkolható örömmel, Mar-’ néni pedig összehúzott szemöldökkel haragosan: —* Látja, maga nagyeszű .. . tü. 1.) Hargitafürdőn Az Fenyők, kik itt a Hargitán őrködve [álltok, Sóvárgó vágyam végre feljutott hozzátok. Testvérükül, megtért gyermeked. Ölelj mélyedre, büszke rengeteg! Szerelmem hozzád örökül hagyta rám, Erdély, földedről elszakadt apám. S a visszatért fiúnak üzenet, Szent látomás e roppant rengeteg. Alföldi erdők, milyen más a Ti lombjaitok gyors kibomlása! S bennetek madárdal mi| kórusban cseng, Itt hallgat a csend. Ám mit tavasz, nyár két kézzel osztott, Letarol la az ősz. a lombot, S engedve ködnek, fagynak, télnek, Megdermed bennetek az élet. De a hegyek közt, székelység földjén, Más az erdősors. Itt más a törvény. Itt áll a harc. Itt nincsen percnyi Idő halálba dermedni. 1Q0. spgíjsjáas SL „Űz Bencze •meneáéktááz“ ernlék’kSmtrmisp Székely föld Mindig zöld, v S ti szál fenyők, kik őrködve ill tok, Hittel, reménnyel nézek rátok. Ti rajtatok erőt nem vehet »oha, Bármily nehéz, Mrmiyen mostoha, A sors. Közietek nincs hitvány, Nincsen korcs. Csattog a fejsze néha, Igaz, ü S olyankor ledől egy-^egy hataámae. Fenyő szál. De a többi áll, Földbe gyökerezetten, mint a székely, Birkózva viharral, jéggel, széllel, S ha elvonul a vész, mit Idállott, Csak még elszántabb keményen áffl ott fis őrzi földjét, az ősi határt, fi Nem félve ördögöt, pogányt, tatárt > * Örökzöld fenyők, ti Székely hősök, Kemények, bátrak és erősök: Ti vagytok a hit, az üzenet, ' Ti vagytok az örök rengeteg! P. ABRAHAM ERNŐ ■* * 0 Ónként jelentkezettfíontszolaálaita Saikadi Szilágyi Sándor, a 76 éves veterán tartalékos törzsőrmester Kedden már el is Indult a Haza védelmére KOLOZSVÁR, aug. 26. Snrkadi Szilágyi Sándort egyszer már bemutattuk olvasóinknak. Igaz, hogy az már egy kicsit régen volt s talán el is felejtették. Annakidején egy nyaláb verset hozott be hozzánk s bizony egyet jónak is találtunk s napvilágot látott. A „sikeren“ felbuzdulva még többször megfordult azután is szerkesztőségünkben s verseket hozott. De lapunk terjedelme a ko. látozások miatt megcsappant, így értésére kellett adnunk, hogy egyelőre nem állhatunk rendelkezésére. Az öreg Sdrkadi Szilágyi bácsi azonban nem sértődött meg. Csak felkeresett időnként tovább is, de most már nem versekkel, hanem „találmányaival“. ■. Mert az öregúrnak találmányai is voltak. Többek között feltalált egy ruhaakasztót, amelyet olyan elmésen fából szerkesztett mea, hogy az embernek a félmarkában elfért az akasztó, ha pedig kinyújtotta, nyugodtan ráakaszthatta a ka hó ti át. Találmányát később szabadalmazna, de az volt a tragédiája, hogy nem önállóan. me^t nem volt rá anyagi fedezete.. Társult tehát egy pénzes ügynökkel, aki a ruhaakasztó gyártására, vyersanyaaot szerzett s a jövedelemből Snrkadi Szilágyi Sándort, is részest- te'te. Mégpedig a következő- elképzelés szerint: —’ A már elkészített ruhaakasztókkal éppen az öregurat küldötte el házalni s minden eladott darab után az övé volt néhány fillér. Az eladási árnak alia emi csekélv hányada... Az ügy- vök közben valóban meggazdagodott az elmés magyar találmányból, mi a Sarkadí Sz’láavi Sándornak a lábáról a sok házalástól leszakadt a cipőié s a ..jövedelemből“ még eay pár cipőt sem tvdott macának v"rmi. Az őre mir vé- güdis megunta a házalást, az naynök- nel: hagyva. ..örökáron“ találmányát, többet arrafelé se ment. De azért az öregúr c yálfalán nem keseredett el Pedig éppen elé a keserűsé'’ s csalódás érte életében Kién csak anumit mondani. hoav a bé-si döntés „tón el kellett hagynia szülővárosát, Torját s azóta, ha szabadságban is. de vagiton szűkös nnuaai viszonyok között él egál ód lóiml Kolozsváron. Sarkadi Szilágyi Sándor most úiból he'onnr,ott szer he <■ « h ],(> s köszönés i'rán wipd'árt elkezdte, — Na, h''da. leaven a jó Istenek, vé re sikerült be,hivatnom magamat. Árrál vap, ugyanis sző, hoav önként je- lentkpztpm a. frontra, de nem, akartak plünna/r„i, m°-thonv örea vam'ok -— mondtál-. — Hornt ö-ea a c.si’da, szén még csak mr-r fölöttem. b° a. 76. évomnt!.,. A múlt vttá'’háborúba, is r,ei-nét mentem el, most is van akarok menni. 7)a most már mehetek is, mert itt a hehivóiegitem. És Sarkadi Szilágyi bácsi élénkbe teszi a behivójenyét, amellyel kedden jelentkeznie kell szolgálattételre. Amint itt áll előttünk, még roncsaiban is dél- cegeVa miami jóleső, meleg érzés futja pt egész valónkat: — íme, ilyenek vagyunk mi, magyarok... Dicsekvés nélkül hősök. Mert Snrkadi Szilágyi Sándor bátyánknak a mellén három sor kitüntetést látunk s csak sok faggatás után tudjuk meg tőle, hogy vitézi várományos. Olyan magas kitüntetést szerzett az elmúlt vi lágháborűbon, hogy megkapja éretten vitézi kitüntetést is. — Bizony, akkoriban három fiammal együtt négy kerek esztendeig küzdöttünk a fronton, — mondja. Két fiam hősi halált halt, egy pedig fogságba került. Engem a jó Isten hozasegitett, nem történt semmi bajom. És ha már azóta is annyi mindenen keresztül megőrzött, miért ne mennék el újból oda, ahol harcolni kell a hazáért... Előbb- utóbb úgy is el kell távoznom e földi terekről, mea kell' halnom, a hazának pedig ina, védőkre van szüksége. Úgy érzem, hoav ott többet tudnék tenni a hazám, védelmében, mirt itthon, tehát ezért történt a jelentkezesem, mégpedig övként. Mondták, hoay én már eleget harcoltam a, hazámért, de, amíg élünk, nem tehetünk éleaet érette. Nekem ez a felfogáson. Ott a kisebbik fiam is a fronton, hátha méa össze is találkozom valahol vele. Bár úgy lenne. Mert már régen nem írt a gyerek. De adok is én neki, úgvis mint édesapja, i/avis mint „felettes“. Mert tartalékos törzsőrmester vannak már — mondja 'derűsen niosolvogi'a. Sarkadé Szilágyi Sándor ne ,.alig’ 76 év"s önkén*"s ezzel búcsúzik is. — Sietnem kell, mert rövid a.z idő — mondja. Még össze kell csomagolnom, cavet-mást, mert kedden, reaael i,nxht- b'nk. Ha majd. vége l°sz a_ háborúnak, újból jelentkezem, Addia is Isten óvja ma avar hazánkat és mind annyiunkat. Sarkad: Szilágyi Sándor bátyánk ezután mépennszer kezet, foa. Keményen és katonásan. Ezt meg «* jegyezzük, mire hack'd* ősz baisza alatt mosolyra húzza a száját s azt mondja: 1 — Ne féltsenek ennem, mea tudom én fogni még r knrdef év a puskát. A real hóhorús élményeimből már amúgvis k’foavóhnn róttam, tehát most újakat szerezhetek. Majd. elmondóm, ha oda- 1 int ..elvégeztem a dolaotn“, maguknak is o harctéri éimpuvp'wpf. — Várjuk. BarkaJ' Szil,ágúi bácsi. Az Isten v°zAreIie a hadak útján s ha maié1 elvégezte a élői neţ —. ahogyan mondja f—. hát hozza is haza, iá egészségben. ■ Hó. Msmáisv 'ánas feár* és CsâszărKârsty dr. & mentyMtgsa Budapest, aug. 26 A hivatalos lap vasárnapi száma közli, hegy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a. szinészképzö iskolák felügyeletével kapcsolatos teendők ellátására az 1941—45. évre Kolozsváron báró Kemény Jánost, a Kolozsvári Nemzeti Színház főigazgatóját és Császár Károly dl’, gimnázlunjí igazgatót kérte fel. (MTI),
