Keleti Ujság, 1944. augusztus (27. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-03 / 174. szám

# KELETI , MAGYAR UJSÄG 1944. AUGUSZTUS S. Az épifőimirtkásság helyzet© régen és rtcpjcnnkhon AÍyiIb>iI(02eb£& eţiy '&reţy muia*; ás, eki Iie^eslí a muniás- sî.e»’»'®ateîels e©Y©ég«ssi>tését Kolozsvár, aug. 2. Az építőmunkás arcát a munkában eltöltött, nenéz évek barázdái borítják, szeméből azonban aiz ifjúság fana­tikus tüze lángol. Túl van n\ár a hatvanon 8 kereken félévszázadot töltött a munka­szerszám mellett, de ma is dolgozik, mert tudja: munkamélkül nem lehet megélni. Az éiet parancsa örökös munka... Ö a kolozsv ári munkásság nesztora, aki korát meghazudtoló lelkesedéssel és agili-, táasal veszi ki részét a nemzeti alapon álló. munkásság vezetéséből. Ahogy beszél, az első pillanatra meggyőződést szerezhetünk: miiveit, képzett munkásember. Tisztában I van a munkásság minden kérdésével és he­lyesen ítéli meg azt az utat, amelyen a ma­gyar dolgozótársadaioinnak a boldogulás felé haladnia kell... Félévszázad alatt tévé- . kény szerepet játszott a munkásny>zgalmak- ban 43 nyomon követhette azt a vonalat, amely a magyar munkásság nemzeti alapon i álló megszervezéséhez vezetett. A munkás- mozgaának hőskorától a most kialakuló egy- séges munkásszervezeüg.' Amikor sztrájk volt a munkásság fegyvere... Szemben ülünk vele a Nemzeti Munka­központ titkári szobájában. Alig néhány- perccel ezelőtt fejezte be munkáját. Magas i állványon dolgozott kora reggel óta, de azért § nem látszik rajta fáradtság: szívesen be­szél: • — Negyven évvel ezelőtt kapcsolódtam bo a munkásmozgalomba. Abban az időben a munkásságnak egyetlen szervezete volt s ez a szociáldemokrata párt irányítása alatt ál lőtt. Bekerültem a kolozsvári szervezet ve­zetőségébe és ettől kezdve éber figyelemmel kísértem a munkásság minden megnyilatko­zását. Szakmai téren igyekeztem a fejlődést elősegíteni,- hiszen külföldön is Sokat dol­goztam: sokat tanulhattam. Evekig cikkez-' tem az „EpAömunkás“ cimü szaklapban. Eztkben az időkben az épitőmunkásságnak súlyos sérelme volt a napibéres rendszer. A tiz és félórás rnunkanap erősen igénybe­vette a munkásságot és ezért sürgettük az órabér-rendszer bevezetését. Az akkori mun- kásvezetök a munkásság kezébe csak egyet­len fegyvert tudtak adni: a sztrájkot... Ki is robbantották az elégedetlenséget s öt hé­ten keresztül szünetelt a munka az építő­iparban. Éppen akkor, amikor legjobban fellendült az építkezési kedv Kolozsváron... A sztrájk nem hozta meg a kívánt ered­ményt. A munkásság mindössze néhány krajcámyi pótlékot kapott, de az elvesztett munkanapjai nem térültek meg... — Milyen eredményeket tudott az első vi­lágháború előtt kiharcolni a munkásság? — kérdeztük. Mindig csak a politika ... — Számottevő eredményt nem tudtunk kiharcolni, mert a szakszervezeti vezetésben, mindig a politika elve érvényesült. A cél az volt, hogy a szakszervezetek idegen vezetői állandó ellentéteket szítsanak az uralkodó rendszer ellen. A feszültségeket rendszerint egy-egy sztrájk farobbantásával igyekeztek levezetni, de ez számottevő eredményt nem hozhatott. Az akkori vezetők: Buchinger Manók, Weltner Jakabok, Jászl Oszkárok teljesen politikai síkra állították be a moz­galmat s a munkásságnak a kényszerű munkaszünet nemhogy eredményt, hanem visszaesést jelentett. — Mennyit .keresett egy épitőmunkás ab­ban az Időben? —- Hetenkent 10—11 forintot is megkeres­tünk, Az akkori viszonyok között ez nagy pénz volt, mert 5 forintból egy többtagú csa- Iád tisztességesen megélhetett. Igaz, hogy \ 10—11 órát kellett dolgozni naponként. A I nagyméretű építkezési feüedtilés miatt szűk- I ség Is volt a nagyobb munkateljesítményre. § — Hogy állt szellemi nevelés terén a § munkásság ? ' — A nevelés igen elmaradott volt. Kuitu- 1 ráüs téren semmi elöiiáladást ném tudott I elérni. Ez nem volt szívügye a: , olyan nem- s zetiségü munkasvezetöknek. De a munka­a.cíóÍr is hozzájárultak a munkásság szellemi lezüllesztéséh^z. A munkaadók részéröl jut. | tatott pálinkát csak 1903-ben sikerült szám- | űzni a munkahelyről, amikor megkötöttük i- az első kollektivszaizödést. . . A veterán munkás ezután az ei;.ö világ- f háború előtti éveké mi tipasútalt n gymérvü ţ munkahiányiól em’tkezlk. 1911-tol 1911-ig ? olyan pangás állott be a szakmában, hogy 1 a szakmunkások mezei munkára voltak ^ kénytelenek elszegődni. A háború közeledtét nagyon megérezte az 1 építőipar... A háború azután „megoldotta“ I a munkahiány kérdését. A munkások a 1 frontra kerültek e ő maga is 41 hónapot töltött a különböző harctereken. Kétszer is megsebesült s hogy jó katona volt, bizonylt­ja a gok vitézség! érme,: — Most is szívesen kimerni ék a frontra, ha nem volnék hatvanon felül — sóhajtja és végiguimitja öszes haját. Ezután az épitőmunkások mai helyzetére terelődik a szó. Az épitőmunkások mai kérdései — Hogy látja áz épitőmunkások mai hely­zetét? -— kérdeztük. •— Elszomorító, hogy az épitőmunkások nincsenek egy táborban. Széttagoltan vp.n- nak a különböző sze .vezetek ben. A munká­sok nagyrésze közönnyel viseltetik saját sor­sával szemben s nem tudja a helyes utat felismerni. Itt azokra a munkásokra gondo­lok. akik bár jó magyar emberek, de még mindig a nemzetközi alapon álló szerveze­tek tagjai. — Mi tart ja ezeket a munkásokat a szak­szervezetek kötelékében ? — Semmi. Mert az nem jelent semmit, hogy ha a szervezeti törzstag elhal, a hoz- zălnrţoz0k l50 pengő temetkezési segélyben részesülnek. Hogy ezt a jogot megszerezzék, sokszor 30-—35 évig fizetnek tagdíjat. He­tenként 2 pengőt. Ennyi idő alatt akár egy házravalót is gyűjthet a munkás a két pen­gőkből. . . — Jaj, hogy megijedtem a minap reg­gel... Elgondolkozva, ujjaim között égő cigarettával haladtam végig a Berde I Mázsa-utcán. Szájamhoz emelem a ci­I garettámat, de az már úgy elégett, hogy tüze megsütötte az ajkamat, mire a föld­höz vágtam. És erre az egyik ablakból, mint a villám az utcára vetette magát négy toprongyós, szakadozott ruháju fiatalember. Azt hittem, hogy engem akarnak elfogni és leteperni, el akartam tehát menekülni, de mintha földbegyö­kerezett volna a lábúm, egyet se tud- ,, iám lépt.i. Csak álltam remegve és bár múltam, hogy most már mi leset... Az utcán rajtuk kívül senkit se láttam, de korán is volt még az idő s hirtelen az jutott eszembe, ha ezek engem eltesznek láb alól, még tanú sem lesz rá... De nem bántottak. A cigarettavégre, az el­dobott kicsi rongyos cigarettavégre ve­tették rá magukat, hogy felvegyék. Hogy felvegye közülük valamelyik és még slukkoljon belőle bár egyet, de köz­ben széttaposták. Mind a négyen egy­szerre egyenesedtek fel a földről s csak állottak egymással szemben, egymással farkasszemet nézve a halott, széttiport cigarettavég roncsai mellett s általam nem értett szavakkal bizonyára vad szidalmakat jzapultak egymás fejéhez. Mert amint a következő pillanatban megtudtam, orosz foglyok voltak. És ki tudja mióta nem cigarettáztak?... Abban a kicsi, földszintes házban volt ideigle­nesen az éjjeli szállásuk, amelynek ab­lakából az utcára vetették magukat egy árva cigarettavég után. Igen, már itt az őrük is és márjs tereli vissza őket. Hirtelen előkaptam a cigarettatárcámat .s cigarettát kínáltam feléjük. Nem mertek hozzányúlni, csak tovább bámul­tak rám, most már tisztes távolból. De oz őr elvette a négy cigarettát s kiosz­totta közi ük. De azért, ha hiszik, ha nem., meg­gyorsított léptekkel siettem tovább... fk Már jóval az elsötétítés ideje után volt, amikor hazafelé beltagi ,rn. Az ut­cán utolértem egy vidám társaságid. Biztosan valahol jól vacsoráztak s utá­na ittak talán többet a kelleténél, ezért van ilyen jó, élcelődni való kedvük — gondoltam. Sötét volt, de azért meg te­hetett állapítani a hangjukról, hogy % Megemlítjük, hogy a most készülő6 egyse- j ges munkásszeivezet bizonyára megoldja * ezeket a kérdéseket, —- A legnagyobb reményekkel fogadjuk •— mor aja — az egységes munkásszervezet felállítását. Bízunk benne, hogy a kormány olyan széleskörű lehetőséget nyújt' a mun­kásságnak, amellyel meg tudja védeni ér­dekeit szociális és kulturális téren egyaránt. Reméljük, hogy ,(az egységes szervezet megteremti a mun­kásság egységét és az évtizedek óta nem­zetközi szellemben nevelt munkásságot is zökkenő nélkül át lehet hangolni. Azután bizonyára megoldódik az épitömun- kásság öregségi biztosításának kérdése is. Az OTI jelenlegi szabályzata nem veszi te­kintetbe ugyanis, hogy mi idénymunkások vagyunk • ha nem tudunk felmutatni 200 megszakítás nélkül teljesített díjbefizetést, nem részesülhetünk öregségi járulékban. Az épitőmunkások gyakorlatában sohasem tör­ténik meg, hogy valaki 20 éven keresztül egy vállalatnál egyhuzamban dolgozzék s így bármennyire is teljesíti ati OTI rendelke­zéseit, öregségi juttatást nem kaphat: ha­láláig kell dolgoznia. Már Ígéretet kaptunk arra, Jiogy az eddigi rendszert módosítják s elismerik az építők jogfolytonosságát még akkor is, ha meg­szakításokkal dolgozik. Ennyit mondott a magyar munkás, aki az elsők között ismerte fel a magyar dolgo­zók helyes irányvonalát: már 1927-ben sza­kított az idegen vezetés alatt álló szervezet­tel s a hazatérés után elsőnek jelentkezett a nemzeti alapon működő szervezetnél mun­kára. Hatvannégy évével most is sziwel-lé- lekkel dolgozik a m: gy: t munkásság boldo­gulásáért. .« (V. L.) hárman vannak, mert ketten majdnem egyszerre mondták a harmadiknak: — Jó nekünk, ugye Karcsi. Minket senki nem. regcumozhai meg egy idő óta, akármilyen későn járunk haza,, mert a mi családunk vidéken van. Ott a feleség, ott vannak a gyerekek s most már alusznak is. De véled mi lesz, paj­tás? — kérdezték a harmadiktól. Neked itthon a feleséged, itthon a gyerekeid. Na, egész biztosan lesz hadd el hadd, csak menj haza... Azután még arról beszélgettek, hogy ha nekik itthon volna a családjuk, hát ők se maradnának ki. Ilyenkor már ré­gen otthon volnának a család mellett, mert nincs iá annál jobb s békésebb va­lami, ha már az ember családot alapí­tott. — De te hogy nem jöttél rá* erre még pajtás? — élcelődtek tovább a harmadik­kal. — Neked itthon a családod, s mégis vélünk csavarogsz. Mondd, nem veszte­tek ti összef És erre a „pajtás“ egy olyan, de olyan forró, őszinte vallomásba kezdett, hogy mennyire szereti 6 a családját, hogy csak nékik él, ő érettük gürcöl, éjjele, nappala, minden pillanata az övék... — De várjatok kicsit, — mondta. — Várjatok, mert addig egy tapodtat sem megyek, amíg elő nem tveszem a tár­cámból a fényképüket s meg nem nézeti őket. Tudjátok, van az a közös képünk, a feleségemmel s a gyerekekkel, azt..j Mutattam én már nektek. Itt van, gyújt­satok gyufát. Gyertek a kapu alá s nézzelek meg, mert én addig egy ta­podtat sem megyek tovább. Meg aka­rom csókolni a feleségem fényképét s a gyerekek fényképét. Ide gyertek, ide a kapu alá s gyújtsatok egy kis világos­ságot. Itt a kezemben a kép. Már kiha­lásztam a. tárcámból. Úgy, gyújtsatok, hamar gyújtsatok egy kis világosságot— I És a következő pillanatban harsány hahota verte fel a csendet. Azt is meg tudtam, hogy miért? A „pajtás“ ugyan­is a tárcájából nem azt a családi fény­képet találta előhalászni, hanem egy idegen nő arcképét s azt csókolgatta mámorosán és önfeledten. Annak a nő­nék a fényképét, akit történetesen a má­sik két cimbora is ismert... BÍRÓ JÁNOS Hősként halt mer Vincze Sándor Á srölók vették át a magyar kisezüsf vitézségi érmet Kolozsvár sz. kir. város illa.ékes ügyosz­tálya közli: Az egyik honvéd utászzászlő- aljparancsnokság Vincze Sándor kolozsvári lakoshoz értesítést küldött, amelyről a vá­ros polgármesteri hivatalát is értesítette. Vincze Sándor hasonlónevü fia ez év julius 30-án, mint a parancsnokság közlése szól, saját vonalaink előtt önként vállalkozva, műszaki zárat telepitett, igen erős ellensé­ges és aknavető tűzben. Feladatát mindad­dig folytatta, amig ellenséges aknavetőta­lálat következtében hősi ’ talált halt. A pa­rancsnokság r* egállapitja nogy Vincze Sán­dor bátor és afeláídozó munkájával nagy- bán hozzájárult ahhoz, hogy esetleges ellen­séges támadás alkalmá.val a vörös hordá­kat feltartóztató komoly műszaki akadályt létesítsen, A parancsnokság a hősi halott szüleit fiuk önfeláldozó és vitéz magatartá­sáért részvétteljes sorokkal kereste fel, egy­ben közölte, hogy Vincze Sándornak a ma­gyar kisezüst vitézség! érmet adományozta, amelyet a hősi halott édesapjának Igazol­vány kíséretében megküldött. Egy kis mozaik... Bukovina, 19’t’f. julius hó. Halkan szemergél'az eső. Baktatok a he­gyek között, néha megállók és visszanézek. Alattam mJly völgytorokban zuhog, rohan a gyors, tajtékozó hegyifolyó. Sziklás med­rében kavarog a víz. Bukovina.. A hegyek komoran hallgatnak és hallgat­nak a sötétzöld fenyöerdök, a kanyargós gyalogutak s a félelmes szakadékok. Csodálatos vidék. Amott egy rejtett tüzérlöveg, csöve san­dán kandikál ki a fák közül. Nos, helyben vagyunk. Ez már a front. Gyerünk tovább... a gyalogság állásai felé. Ami ezen a hegyes terepen legjobban meglep, az, hogy nem­csak a századok, de a szakaszok védöállása is mennyire nyújtott, mekkora területet foglal el s az egyes egységek milyen távol vannak egymástól. — Ja, barátom, — nevet a kalauzoló vi­téz G. S. alezredes. — Ez itt hegyi harc. Rettentő területet kell tartania egy-egy ez­rednek. Nehéz is itt az előrejutás mindegyik ellenfélnek. Harckocsikkal például szinte lehetetlen előre jutni. Nézz csak át a szem­közti hegyoldalra és próbáld elképzelni, hogy onnan felénk tör .egy ellenséges harc­kocsi. Nos, pajtás, nem adok neki három lövést a páncélrombolóvld s már is a leve­gőben van az istenadta. Lassan ballagunk. Nehéz a haladás itt a hegyek között. Bizony jól meghúzódnak az izmaim, ahogy törtetek magam e hegycsú­csok felé. Az alezredes ur mosolyogva fi­gyeli küzködésemet. — Persze, a csizma az oka. Fiam itt nem lehet Csizmában mászkálni. A hegyekhez bakancs való, erős és mégis könnyű szer­szám, hogy szabadon mozoghassanak a Jáb- izmofe. Ilyen, mint az én lábamon van. Hanem az akna... ide Is eltalál. Hallom a vijjogását s vetem magam a földre. Ott robban valahol a fák között. Gyorsan tovább megyünk s köziben még háromszor a közelembe csap. — Talá­lomra lőnek, — jegyzi meg az alezredes s meg sem rezdül. — No, kinn is vagyunk az első századnál. A derék székely fiuk pöfékelve üldögélnek az állások előtt. Éppen ebéd után vannak. — No, mi újság t — kérdi az alezredes. — Semmi alezredes ur, alázatosam — fe­leli az egyik góbé. — Hogy sikerült az éjszakai vállalkozás f — Öt fogoly, tizenegy puska, meg négy géppisztoly. — Hogy történt ? Meséld csak el, fiam. A székely hunyorog. — Hát az úgy volt, hogy mi mentünk, ók meg belénk iitődtek. Nagy volt az ütő- dés, mert pokolba repültek tőle. Mi is meg­lepődtünk s ijedtünkben lövöldözni kezd­tünk. 8 lám, Uramisten, mire abbahagytuk, alig maradt belőlük hírmondóra való. TÚRI TURGON'Í’I ANDRAS hadnagy, haditudósító., tTrd&zések, üpréhirdetések feladhatók Deák Ferenc »utca 42 szám alatti irodahelyiségben Görgey Vincét megfosztoUák vitézt rangjától BUDAPEST, aug. 2. (MTI.) A hivatalos lap mai száma közli: A Kormány­zó Ur, mint a vitézek főkapitánya az Országos Vitézi Szék előterjesztésére Gör­gey Vincének a Vitézi Rend tMgjai közül való törlését tudomásul vette,-ÚTKÖZBEN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom