Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-11 / 154. szám

4 KEI ETI MAGYAR Uf SAG 11144. JÜLITTS Í1. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 45 Irta: Niholajew Péter * Magyarra fordította: Gaal Olga — De azt talán meg tudja mondani, hogy társa, akivel a városba érkezett, hova tűnt el és ml volt abban a csomagban, amit ma­gukkal cipeltek? Most jön a fekete leves, gondoltam, de ismét nyugalmat erőszakoltam magamra: — Barátom valószinüleg még mindig a városban tartózkodik, — válaszoltam óva­tosan — a batyuban pedig a h'-bnijaim vol­tak, amelyeket a GPU át is vizsgált a ház­kutatás alkalmával. — És csak azok a dolgok voltak a batyu­ban ? -— faggatott tovább. — Nem tudom, — kérdeztem — hogy mik lehettek volna még benne? — Miért jött ön tulajdonképpen a város­ba ? — Állást keresni. Tisztviselő voltam ré­gebben az állami biztosítónál! — fis a hamis iratok? — Azokat azért kellett beszereznem, mert ha a valódi nevemen szerepeltem volna, mint száműzött Indáknak a fia, sohasem juthattam volna munkához. — Kotowkiben?... Na különben erről majd később, még néhány írásnak kell előbb beérkeznie hozzám, — fejezte be a félbesza­kított kérdéssel a tárgyalást, majd elbocsá­tott. I Hirtelen kierőszakoltam karom a vasrácson, de alig érintették egymást ujjaink, már is­mét ott állt előttünk és gorombán reánk szólt: — Hé, mi lesz itt? Megszeppenve huztuk visza kezünket. A látogatási idő is lejárt.. . Még egy pillan­tás. .. Nina kerekre tágult semekke! nézett reám. — Köszönöm neked Ninácska! — csal: ennyit mondhattam és már vezettek is ben­nünket vissza a cellába. Amikcr visszaértem a cellámba, kenyér­rel, sülthussa: és kolbásszal telt kosarai ta­láltam a helyemen és busz doboz, cigaret­tát. Miért nem szólt erről, amikor beszélget­tünk? — tűnődtem magamban, fis egyál­talán hogy tudta ide becsempésztetni ezt a kosarat? Zajt hallottam a hátam mögött. Megfordultam. Az őr még az ajtóban állt. Tréfásan hunyorgatva elcsent egy doboz cigarettát az enyéimből és zsebre vágta... Nagyon megmelegedett a szívem. Bízni kezdtem a jövőmben. .. * Szörnyű lassúsággal vonszolták magukat a napok. Alig virradt ránk, már is azt kí­vántuk, hogy bárcsak este volna. A cellában alig jutott négyzetméternyi hely egy-egy fogolynak. Olyan hatalmas tömegű embert tartóztattak le a GPU-szervel, hogy már az összes pincék és börtönök zsúfolásig meg­teltek. Nina látogatása után ismét kihallgatásra rendeltek. Ugyanaz a magasabb rangú GPU- tisztviselö ült az Íróasztalnál és finom illatú külföldi cigarettát szívott. — Annyit máris elörebocsáthatok, — kezdte meg a kihallgatásomat, hogy a vizs­gálat befejezéshez közeledik az ön ügyé­ben. — örvendek, hogy ártatlanságom nemso­kára beigazolódik, válaszoltam — s végre ismét szabadon élhetek! — Szabadon? — ismételte szavamat hosz- szasan elnyújtva. — Igen, — néztem rá merészen — ahol nincs mit bizonyitam, ott senki sem bizo­nyíthat! Most tfnár hazárd játékot játszottam, mert tudni akartam, hogy mi a szándékuk velem. — Fiatalember, — mondta a GPU tiszt­viselő némi gúnnyal, azt csak bizza ön reánk, hogy melyik paragrafus szerint ité'jük el és milyen mértékben. Hallgattam. — Mindenesetre készségesen megállapítom azt, — folytatta, hogy a GPU-ember eltűné­sében nem tudtunk önre btinrészességet rá- bizonyitani. Ellenben sikerült megállapítani azt, hogy a lázadásra bujtó Íratok terjesz­A kihallgatásról megnyugodva távoztam. .Tehát semmit sem sejtenek abból, — gon­doltam — hogy résztvettem a felkelés elő­készítésében és — hála Istennek — látszó­lag Nínát is kihagyták a játékból!-* Néhány nap múlva ismét előhívattak, de ezúttal nem újabb kihallgatásra., hanem azért, mert látogatóm érkezett. — Látógató? — kérdeztem elcsodálkozva — ki lehet az? — Nem tudod, — figyelmeztettek — hogy minden két hónapban látogatást engedélyez­nek a börtönben? — Nem, én ezt igazán nem tudtam. .. Minden két hónapban ? — mormogtam csen­desen magam elé. ■— Istenem, ki lehet az... Csak nem Grisa? Egyszerre csak a fejemhez kaptam és már futottam is végig a folyó­Nina! Ki lehetne más. mint az én kis Ni- Bácskám? fis tényleg! A vasrácsok mögül tekintettem ki a látogatók fölé, közöttük pe­dig a börtönörők sétálnak fel, s alá. — Nina! — kiáltottam fel nagy örömöm­ben — hát eljöttél Ninácska? A leány mereven nézett rám, arca sápadt volt, ajkai remegtek, de azért mosolyogni próbált: — Petja, — súgta meghatottan és felém nyújtotta a kezét. . . Majd hirtelen összeszedte magát és józan hangon mondta: — Petja, sietnem kell, mert sok mindent el akarok mesélni neked. Voltam Kotowki- ban! ... Ne szakíts félbe Petja, mert kiju­tunk a időből. .. Beszéltem Krasznovval. Nem gondolta, hogy ilyen rossz származik belőle! Nina olyan halk suttogással beszélt, hogy a foglyok és látogatók között folyó nagy hangzavarban alig értettem, mind mond. — ftdesapád súlyos beteg, Petja! fis nincs orvos, aki kezelje, fis Kotowkiba az ottani hatóságokhoz megkeresést intéztek váro­sunkból, amelyben személyed felől érdeklőd­tek! Kotowkiban erre pártgyülést hívtak egybe, amelyben. . . — ne ijedj meg Petja — halálbüntetést kértek számodra! — Igen, — nyögte ki szegény Ninácska a legrosszabbat és haiotthalványan meredt rám könnyfátyolos szemével. — Azután a munkások szakszervezete is gyűlést hívott egybe, — folytatta Nina — és ők is ft halálbüntetés me'lett szavaztak. .. Csak a gazdák, akiket szintén meghívtak a gyűlésre, nem nyilatkoztak reád vonatkozó­lag! A GPU házról-házra járt Kotowkiban, minden ismerősödet felkeresték és arra biz­tatták őket, hogy csak mondjanak el rólad mindent, amit tudnak, mert úgyis agyon­lőnek. .. Petja, — mondd — hogy áll hát az ügyed? Nem tudtam levenni szememet arcáról, amelynek édes vonásait szomjasan ittam fel a lelkemmel. . . Ezt az áldozatot hozta meg tehát értem Nina, — gondoltam szivem mélyéig meghatódva. — Nem áll rosszul az ügyem, — nyug­tattam meg végre. Az első kihallgatáson különböző gyanúsító kérdéseket tettek fel, de mivel semmit sem csináltam, igy nem Is tudtak semmit reám bizonyítani. Remélem Ninácska... — Reméled? — vágott mob-5 örömmel szavaimba — hogy... A bőrtönőr ebben a percben hátat fordí­tott nekünk és a másik oldal felé indult. I % A VILÁG TÜKRE 1. Mit óhajt (énünk Canterbury érseke? 2. Fehér Könyv Vinnizáról 3. Kommunisták Szent Katalin városában 4. Kissé gyanús ez a jólértesültség 5. Murder Incorporated 1. Canterbury érseke „szózattal“ fordult a magyar néphez. A „szózat“-ból az egyik német rádióállomás is egyes részleteket olvasott be, A bolsevistabarát érsek, aki számos alkalommal kijelentette, hogy a keleteurópai térség politikai tnegszer- vezését a Szovjetuniónak kell átengedni, aki az angol-amerikai terrorbombázók európai pusztításait megelégedéssel vet­te tudomásul és örömét fejezi ki a romba- dőlt városok felett, most azzal tisztelte meg a magyar népet, hogy szózattal for­duljon feléje. Kifogásolta a zsidóság gaz­dasági térfoglalása ellen hozzott intézke­déseket és arra kérte a keresztény ma­gyarságot, hogy védje meg a zsidókat, ha másképp nem megy, akár „a keresz­tény magyarok életének kockáztatása árán is.“ Az angol érsek „szózata“ igen jelleg­zetes angolszász szellemi termék. Épp oly jellegzetes, mint a dolgok másik vég­letén a magyar városok ellen intézett terrortámadások sorozata. Mindkettő jogtalan és gyáva beavatkozás egy lé­téért harcoló kis ország sorsába. Helyesebb volna, ha Canterbury érseke ezt a kérdést nem magyar vonalon, ha­nem angol viszonylatban tanulmányozná és bolygatná, amig — nem késik el vele... 2. Alfred Rosenberg, a megszállt keleti területek németbirodalmi minisztere fe­hérkönyvet adott ki, „Hivatalos anyag a vinnizai tömeggyilkosságokról“ címmel. Vinniza ukrán kisvárosban a mult esz­tendőben fedezték fel egy hatalmas tö­meggyilkosság nyomait. A német hivata­los kiadvány most ezekről tájékoztat észletesen. A könyv tudományos alapos­sággal gyöngyöliti fel és tárgyalja a vin­nizai vérengzés lefolyását. Olyan adato­kat hoz nyilvánosságra ez a történeti do­kumentum, amelyek örökké elrettentő képet adnak mindarról, ami az Európára törő bolsevizmus igazi arculatát jelenti. A német kiadvány bizonyítékai szerint kétségenkivül megállapítható, hogy a borzalmas tömegmészárlásokat a GPU követte el. Az áldozatok dolgos, szorgal­mas munkásemberekből kerültek ki. Pa­pok, rr-‘ ’ '-.ok, parasztok váltak áldo­zataivá e könyörtelen ázsiai bolseviz- mvsnak. A felderítő munkát Németország veze­tő törvényszéki orvosprofeiSTirai végez­ték. A feltárási munkálatoknál ukrán képviselők is résztvettek. A holttestek legnagyobb része a hírhedtté vált tarkó- lövés nyomait mutcd.j'>k. A borzalmas színjáték az adatok bizonysága szerint minden valószínűség szerint még 1937- ben játszódott le. A nyilvánosságra ho­zott adatok szerint eddig 679 holttest azonosságát sikerült megállapítani, ezek közül 398 volt munkás, 92 egyéb alkal­mazott, míg 183 a szellemi foglalkozá­sokhoz tartozott. Az áldozatok nagyrésze ukrán szárma­zású, de néhány lengyel is van köztük. 3. Egy lisszaboni értesülés szerint a Reu­ter angol hírügynökség egyik jelentése tudtul adja, hogy az olasz fronton, az angolszász csapatoknak Szienába való bevonulása után kommunistáit vették át a város vezetését. A német csapatok, amint annak idején a német hadijelentés is hangsúlyozta, azért adták fel &ienát, hogy az ősi, történeti emlékekben és ér­tékekben gazdag várost megkíméljék a további pusztításoktól. A kommunisták a német csapatok kivonulása után vörös zászlókat tűztek ki az épületekre. 4. Francia lapok még mindig sokat fog­lalkoznak Henriot volt tájékoztatásügyi miniszter meggyilkolásával. A lapok egyöntetűen azt állapítják meg, hogy a gyilkosságot az angol Secret Service em­berei követték el. Több újság azt hozza fel bizonyítékul, hogy a londoni rádió a gyilkosság elkövetése után már egy fél­órával nyilvánosságra hozta a hirt. A gyilkosságot reggel 6 órakor hajtották végre, 6 óra 30-kor pedig London be is jelentette. A gyilkosok miriden bizonnyal legelőbb is londoni megbízóiknak jelentették a gyilkosság sikeres elkövetését. 5. Félévvel ezelőtt német légvédelmi szer­vek egy amerikai terrorbombázó lelövé- se után érdekes felfedezésre tettek szert. A gép személyzete ejtőernyővel sértetle­nül ért a földre. A pilóták hátára a kö­vetkezők voltak írva: „Murder Incor­porated“, ami magyarul körülbelül any- nyit jelent, mint gyilkosok szervezete. A két borzalmas szót a pilóták bőrkabát­juk hátsó részére festették. A német ha­ditudósítók fényképeket készítettek az érdekes leletről, annak idején cikkek is jelentek meg, kiemelve azt, hogy az an­golok és amerikaiak gyilkosoknak neve­zik magukat, mert ők niaguk is érzik, hogy védtelen asszonyok és gyermekek ellen intézett bombatámadás nem más közönséges gyilkosságnál. London hivatalosan cáfolt és kijelen­tette, hogy a hir minden való alapot nél­külöz, lehetséges azonban, hogy maguk a németek festették rá a lelőtt pilóták hátára, hogy: Murder Incorporated. A semleges sajtó tartózkodóan nyilatkozott az ügyről, több lap azonban csak az an­gol cáfolatot közölte. Most újabb bizonyítékkal lehet szol­gálni az ügyben, még pedig egy londoni lap cikkével. A lap ezúttal elszólta mar I tésében részt vett. Ahá, most jön a csel, — gondoltam ■— igy akarja kihúzni belőlem a vallomást. — Valóban rejtély számomra, — mondtam fölényesen — hogy miként akarnak önök reám bizonyítani olyan dolgot, amire semmi bizonyítékuk nincsen és, nem is lehet, mert csak kitalált dolog az egész. A GPU tisztviselő áthatóan nézett rám. — Fiatalember, ön nem huta, amint lá­tom, milyen iskolai végzettsége van? Felsoroltam. — Kár önért, — mondta csendesen. Hideg futott végig rajtam. Tehát mégis halálbüntetést szabnak ki rám. — Ami pedig Kotowkit, az ön szülőfalu­ját illeti, — mondja emelkedettet* hangon — tudja-e, hogy ott az ön halálraltélését kö­vetelik ?! — Ki az az ember? — kérdeztem szem­telenül. — Olyan emberek, akiknek szavuk van és akik önt jól ismerik! Most aztán minden elővigyázatossággal felhagytam és egyszerre dühöngeni kezd­tem: — Emberek, akik engem ismernek? — Azt mondja ön? — Utazzék csak el Ktow- kiba és kérdezze meg ott az embereket, akik engem gyermekkorom óta ismernek, hogy tudnak-e valami kivetnivalót felhúzni elle­nem? Kérdezze meg! Milyen bizonyító anyag alapján akarnak önök elitélni engem? Hogyan vállalna ön felelősséget azért a tet­téért lelkiismerete előtt? Kiűztek a szülő­földemről! (Folytatjuk., gát. Bizonyára megfeledkezett a néhány hónappal ezelőtti vitáról és igy ir: „Több amerikai pilóta Murder Incorpo- rated-nek nevezte el repülőgépét, sokan pedig ruhájukra festették ezeket a sza­vakat. Nem kell rosszra gondolni, piló­táink szeretnek tréfálkozni és azért ille­tik magukat ilyen nevekkel.“ A Völkischer Beobachter az üggyel foglalkozva igy ir: „Nincs tréfáról szó. De hogy ők magukat nevezik-e gyilko­soknak, vagy mi nevezzük őket igy, tu­lajdonképpen lényegtelen, az igazságon úgy sem változtat semmit. Az amugyis bizonyos, hogy az amerikai gangszter- szellem gyilkosokat nevel, olyanokat, akik büszkék cselekedeteikre.” Há«lió-müsor Szerda, julins 12. BUDAPEST I. 6: üzen az otthon. 6.25: fibresztö. Torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hírek, közlemények. 8: Hirek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.30: Melles Béla zenekar. 9.40: Énekkari müvek. 10: Hirek. 10.10: Séta operettországban, 11: Kamarazene, 11.40: A kunszemü gyerek — elbeszélés. 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Utána: Szórakoztató zene. 12.40: Hirek. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédeink üzennek. 14: Weidinger Ede szalonzenekara. 14.30: Hirek. 14.45: Mesterművek — mesterekkel. 15.35: Tutajjal a felső Tiszán. Matyófalvi Ferenc előadása. 16.15: Képek a Székelyföld irodalmi, kép­ző és zeneművészeti életéből. A közvetítést a marosvásárhelyi Közművelődési Házból vezeti Budinszky Sándor. 16.45: Hirek, időjelzés. 16.55: Tánczene. 17.25: Harsány! Lajos verseiből előad Szász Károly. 17.40: Honvédek műsora. 18.40: Világpolitikai kérdések — vélemé­nyek. 18.50: Hirek. 19: A Székesfővárosi Zenekar hangverse­nye a fővárosi képtár kertjéből. 20: A Zsidókérdés Magyarországon. — XVIII, rész: A házvagyon zsidó kézen. 20.15: Ne menj rózsám a tarlóra. — Vö­rös Sári és Orbán Sándor magyar nótákat énekel, kísér Toki-Horváth Gyula cigány­zenekara. 21: Mosolygó percek. Undi Imre tréfái. — Elmondja Bilicsi Tivadar. 21.10: Magyar zeneszerzők félórája, 21.40: Hirek. 22.10: Hirek német nyelven. 22.20: Vihar a zenében. Kiszely Gyula előadása hanglemezekkel. 23.30: Lucienne Boyer és Ilse Werner íilmdalokat énekel. 23.45: Hirek. BUDAPEST H. 17: Hirek német, román, szlovák, ruszar és horvát nyelven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom