Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)
1944-07-06 / 150. szám
KELETI__ MAGYAR UJSJfti 1944. «TüLTUS 6. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 4i Irta: Hiholafew Péter * Magyarra Ordította: Gaal Olga Ismét^’ten kértem, hogy bocsásson meg délutáni viselkedésemért. Nem szeretném, ha rosszat gondolna rólam... — Tudom... tudom, — mondta Nina. ■— Mindent tudok. — Hogy-hogy mindent? — álmélkodtam. A leány megállt, szembenézett velem és úgy mondta: —- Látja, Petrov elvtárs!... — Engem nem Petrovnak hívnak, — szakítottam félbe. — Miért csapott be — kérdezte szemrehányóan. — Nem magát akartam becsapni, hanem a GPU-t. Pjotr Artjemjevics Nikolajev a nevem. — Látja, Pjotr Artjemjevics, ezek után magának sem szabad haragudnia, ha megmondom, hogy ... mégis csak elolvastam a lapját. El sáp padtam.-— fis közölte a GPU-val a tartalmát? Nina mv^t már komolyan megharagudott. — Ilyesmit feltételez rólam» — Nem, bocsásson meg! — De most már nem maradhatok tovább. *— búcsúzott el sietve, — mert anyám vár! — Kedves, aranyos... hogy hívják, legalább azt árulja el? •— Nina Petrovna Paschina. — Kedves Ninocska, oszlassuk el a félreértéseket, maradjon még és engedje meg hogy sok mindent elmondjak. Újra megindultunk együtt, fis meséltem... Ifjúságomról Kotowkiban, a szülői háznál, a bolsevisták rémuralmáról, anyám és bátyám haláláról. Semmit sem hallgattam el Azt sem, hogy felkelő vagyok. — Tehát a lapon Írott F. tényleg felkelőt jelent? — kérdezte. — Igen! Szegény öreg Krasznov atyus n elintézte volna sorsomat, ha nem talá lók egy Ilyen mentő angyalra! Nlnocsika hosszan hallgatott, majd mintegy hangosan gondolkodva mondta: — fis egy ilyen embert... Pont egy ilyen embert... Elhallgatott és biborpirosság öntötte el az arcát... Csendesen átkaroltam a vállát. — Fejezd be a mondatot Ninocska, — kérem fejezd be. — Mit akartál mondani ? Ninával nagyszerűen megértettük egymást minden tekintetben. Abban is, hogy szeretjük egymást és együtt akarunk ma' radni. Pisztolyt tartottak a kezükben. Az ut közepén valami tiaenöt-husz ember menetelt. FoglyJ:. Egy részük komoran nézett magú elé, a többiek kíváncsian nézegették az utcán hullámzó tömeget. — Vájjon agyonlövik most őket? — kérdezte Valaki mellettem. — Nem az elsők, akiket agyonlőnek, — csúszott ki a számon. Abban a pillanatban egyenruhás ember állt meg mellettem. A városi GPU-embere. Hosszasan nézegetett, határozatlanul, mint aki azon gondolkodik, hogy beleavatkozzék-e. Grisa észrevette, hogy bajbajutottam, s miközben azon töprengtem, hogy letartóztatásom esetén miként viselkedjem Odalépett hozzám, durván meglökött és nyersen rámszólt: — Gyere már, mit tátjuk itt a szánkat, inkább menjünk érdeklődni, hogy mikor indul a vonatunk! Azzal megragadta a karomat és a tömegben utat törve, elhurcolt a közelből. — Grisa, — mondtam neki — most megint hálára köteleztél! Milyen ügyesen csináltad! — Igen, ;— igen, de máskor jő lesz, ha tartod a szádat és nem fecsegsz butaságokat! — mondta szemrehányóan, — mert könnyen rossz vége lehetett volna a dolognak! Mivel a GPU-ember követhetett bennünket, tényleg az állomás felé vettük utunkat. A vasútnál mindenki a felkelők elfogatásá- ról beszélt és tőlünk is érdeklődtek, hogy nem láttuk-e őket bent a városban. Mindenkinek kitérő választ adtunk. Időközben besötétedett. Lassan keresztülsétáltunk a városon, majd a temető felé mentünk, hogy nyugovóm térjünk. A város csendes volt és kiürült. Csak a kocsmanegyedekből hallattszott a részegek orditozása. A hídon megálltunk és néztük a vizet. A mellékucából kemény léptek közeledtek felénk. Rémület szállt meg. — Te, — súgtam oda Grisánák. — Ez a délutáni GPU-ember. Fussunk el! — Maradj! — súgta erélyesen Grisa.. — Állj! — szólított meg bennünket a vörös. — Ml az, hogy állj, — szólt vissza. Grisa szemtelenül. — Hiszen mi állunk. — Ne pofázz! — szólt rá a vörös durván. — Ti álltatok ott ma este a tömegben! Mi van a vonatotokkal, nem megy? — Nem, — válaszolta Grisa a legnagyobb nyugalommal, — csak jóval éjfél után indul. — Úgy, — mondta gúnyos hangon a vörös, — akkor lesz még annyi Időtök, hogy a papírokat megmutassátok! — Azt megmutathatjuk, ha kívánod, ,—• mondta ismét Grisa, s már nyúlt is kabátzsebébe. — Megtiltom, — kiáltott rá a vörös, hogy engem tegezz! Miért vagy olyan haragos — kérdezte Grisa. — Te is úgy szólítottál meg minket! fis még hozzá fogadjunk, hogy én vagyok az idősebb! A vöröst elfogta a düh! — Elő a papírokkal! — kiáltotta. Grisa felé fordult és pisztoly-táskájához nyúlt. Erre én is kihúztam a kezemet a zsebemből és a vörös orra alá tartottam a revolveremet. — Na, még mindég úgy adod a bankot, — öcsköe? — gúnyolódott vele Grisa. A vörösben forrt a düh. A közeli vasúti hidon át robogott éppen a vonat. Grisa, mint egy macska ugrott neki a vörösnek, megragadta. a karját és a hídfőhöz vonszolta. Pillanat alatt átláttam a szándékát, odaugrottam segíteni neki. A vörös katona ordítását elnyelte a vonat zakatolása. Nehány pillanat és odalent na* gyott loccsant a víz, ahogy elnyelte a magasból alázuhanó testet. — Na, megint kvittek vagyunk! — mondta Grisa egyszerűen. És odébb álltunk. Ahogy megfordultunk, mintha a földből nőtt volna ki, úgy állt előttünk egy alak. — Ezt jól csináltátok — mondta elégedetten. — Szóhoz jutni sem volt ideje. (Folytatjuk.) — Csak azt a szerencsétlen levelet ne Írtad volna Krasznovnak — dühöngött Grisa. *— Most aztán kész vagyunk. Ha aat a lapot elfogják, mind a kettőnket elvitt volna az ördög. Most meg aztán itt van ez a Nina! — Kérlek Grisa, ne beszélj igy, mert ez a Nima. eljegyzett menyasszonyom. — Bocsáss meg! — szelídült Grisa. — De azt szeretném tudni, hogy ml a célod tulajdonképpen? Nősülni akarsz, családot ven tv a nyakadba? Nevetséges! Egy felkelő pó- íyásgyermekke! karján... — Még magam sem tudom, Grisa, nőként oldjuk meg a dolgot. Nina is tanácstalan Csak annyit tudunk, hogy szeretjük egymást. Egyelőre ez minden! Majd csak lesz valahogy. — Igen, igen, —- morgott tovább Grisa -— közben pedig Ninánál ülsz majd mindig vagy sétálni mész vele és ki fog harcolni meg agitálni? Most már én Is kijöttem a bóketürésből: — Grisa, — néztem szembe a barátommal. — Emlékezz csak rá, m’ket mesélt*’ nekem-arról az Időről, am'kor sz^ times voltál! Pont. olyan idős voltál akkor, mint most én. Grisa hallgatott. Ez a régi amely egyoldalú volt örök életére szerencsétlenné tette szegény Grisát. — Grisa! — néztem a szemébe melegen. ;— Hiszen jó barátok vagyunk. . . Tudod mi az, amikor ez az érzés hatalmába keriti az embert?! Én... én... még soha életemben nem szerettem igy... Grisa még mindig hallgatott. Fe1 járt a szobában és élénken gesztikulált, mint *.* mindig, amikor harcot vívott önmagával. Az- tán odajött hozzám, szemembe, r* *s némán megszorította a kezemc A VILÁG TÜKRE 1. Végre egy jósán angol hang! s alá — Úgy látszik, — válaszolta az öreg — hogy megint elfogtak egy csomó felkelőt. Tényleg, lovas GPU-emberek jöttek, az egügffgket leszpritpttáJc az utte^xöL I 1. Ritka madár a fehér holló, de talán ennél is ritkább az olyan angol, aki Európa sorsáért aggódik. Pedig most egy ilyen angolról kell Írnunk bizonyságául annak, hogy as angol közvélemény semmiképpen sem egységes Churchill és Eden Európa-politikáját illetőleg. Egy szerény és háttérbeszoritott kisebbség dolgozik ma is Angliában, amely a háború roppant megpróbáltatásaiban is felismerte az Európa mellett való kiállás gondolatának szükségességét. Ez a kisebbség a bolsévizmus és az amerikániz- mus veszélyét is józanul látja és tudja, hogy Anglia a mostani politikai koalícióban egyre gyöngül és vészit befolyásából. Azok-a hatalmak, amelyek Európa ellen felsereg]ettek, előbb-utóbb Angliát sem fogják kímélni és a romlásba döntik. Ennek az angol kisebbségnek természetesen ma korlátozottak a kifejezési lehetőségei, mégis, néhanapján a drákói cenzura intézkedéseket kijátszva, sikerül olyan gondolatokat is kifejezni, olyan álláspontot,, vagy legalább is célzásokat nyilvánosságra hozni, amelyek ma Angliában hazaárulásszámba mennek. Anniidban igenis létezik még ma is, ahogy létezett a múltban is egy olyan társadalmi és szellemiségi réteg, amely német és Európabarát volt és ez a csoport ma némaságra Ítélve — vár. Európa népei bármennyire is gyűlölettel fordultak különösen az utóbbi hónapokban a Szovjettel és Amerikával szövetkező Anglia ellen, de talán vannak pillanatok, amikor sine irá et studio, harag és részrehajlás nélkül azt is tudomásul kell venni, hogy az angol szellemiséget nem egyedül Vansittárt képviseli. Az angol szellemi és politikai életben 3ok olyan személyiség is akadt, akiben a ..kontinentális öntudat“ érzése (ez a kifejezés újabban lett divatossá) meg volt, akik ezt a gondolatot ápolták és becsülik ték. Említsük talán a nagy Thomas Car- I lyle-t, aki könyveket irt a német hősi 1*1 életszemléletről, akinek talán legszebb » könyve éppen Nagy Frigyesről szól (History of Friedrich II. of Prussia, called Frederich the Great), vagy emlitsük I Houston Stewart Chamberlain nevét, aki I addig olvasta a német klasszikusokat, Ä áráig ő maga is német nyelven kezdett imi és végül is Wagner lányát vette el 4 feleségül (Arische Weltanschauung ci- ^ mű munkájának különben a német nem- 1 zeti szocialista ideologia kialakulásában ( alapvető része van). Egy Gsnfen át érkezett távirat A. S. Duncan-Jones angol politikus és közirónak egy nagy angol folyóiratban nápvi- lágot látott szenzációs cikkével foglalko- zik. A cikk lényegét az alábbiakban is- j mertetjük: Duncan-Jones megállapítja cikkében, hogy . .az angol nép törté-tété-, nek talán legnehezebb óráiban azt sem tudja már, hogy hova álljon". Megírja, hogy az utóbbi hetekben alkalma voit beutazni egész Angliát, elbeszélgetni a társadalom legkülönbözőbb rétegeivel, legfőképpen azokkal, akik egyáltalában nem foglalkoznak politikai kérdésekkel« Sokan elmondták neki, hogy a háború elején még tudták, miről van szó, most azonban mindenről megváltozott a véleményük és nem tudják többé, hogy mihez tartsák magukat. Cikke további során kifejti, hogy az angol ember az utóbbi esztendőkben sok titokzatos vonatkozásnak jöhetett nyitjára. A nép maga ideges és riadtan tekint az elkövetkezendő események elé. (Talán csak nem a megtorló fegyverektől való félelmükben?) A kormányzat és a hivatalos tényezők mást se csinálnak, minthogy biztosítanak mindenkit arról, hogy a „végső győzelem“ immár egészen közel van. De az angol közvélemény attól tart, hogy még ha a győzelem a valóságban is közel állna, azaz a szövetségesek nyernék meg a háborút, az angol ügy akkor is veszendőbe mehet. Az angol átlagember nem olvas újságokat, mert azokat üreseknek találja, a sajtó olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek távol állanak a nagy közvélemény lelkiségétől és politikai elképzelésétől. A vezető személyiségek soha, egy szóval sem említik a nehézségeket, arról nem is beszélve, hogy megoldásokat keresnének. — Miben is bízik tulajdonképpen az angol nép? — teszi fel Duncan-Jones a kérdést. — A kérdésre röviden kell válaszolni. Az angol nép nemcsak álmodozókból áll, nemcsak olyanokból, akik isteni segítséget várnák, hanem olyanokból is, akik teljes bizonyossággal tudják, hogy azokat a célokat, amelyekért Anglia a háborúba lépett, sohasem képes megvalósítani. így folytatja: — Ma már attól kell tartani, hogy angol-amerikai győzelem esetén egész Európát egy minden erkölcsiségből kivetkőzött és hatalmi tébolyultságtól áthatott imperializmus keriti hatalmába. Az fogja Európát darabokra tépni, hogy uralkodhassék rajta. Európából semmi sem marad meg többé! — Kétféle háború van, megüzent és megnem üzent háború. Európa népeit egy soha meg nem üzent háború veszélyezteti és a káoszba fogja dönteni, abba a sötétségbe, amely minden további lépést lehetetlenné tesz és kizár. Akkor majd bekövetkezik az állapot, amikor nem lehet már megkülönböztetni a barátot az ellenségtől. Anglia és Amerika egy furcsa szellemiség nyomdokain halad, amely csak a nagyot, a nagyhatalmat fogadja el és dicsőíti, a kisebbet megsemmisíteni igyekszik. Duncan-Jones cikke a továbbiakban részletesen kifejti, hogy ez a nagyhatalom-imádat Európában minden polgári biztonsági érzést halálra ítél. A nagyhatalom, a mennyiségi hatalom imádatát az angolszász tábor minden részében megtaláljuk, legyen az jobb, vagy baloldal, a kisállamok és kis nemzetek irányában senki sem érez semmiféle rokonszen- vet. Ezek az emberek a kis nemzetekül g hagyhataVmak helótáinak tekintik. A Szovjetunióval foglalkozva Duncan- Jones megállapítja, a nagyhatalom imádata és mindennek fölé való helyezem a Szovjetből ragadt át az angolszász államokra. A Szovjetunió vátlotta magáénak azt a politikát, hogy idegen államokat belülről kell szétbomlasztani, szétzülleszteni. A Szovjet élt azzal a fogással, hogy távoli térségekben is polgárháborúkat idézett elő, hogy a zavaros helyzetet a maga számára használja ki. — Anglia és Amerika sokszor bűnöztek a háború folyamán. Amit mondták és állítottak, bármilyen vonatkozású is lett légyen az, sohasem volt őszinte. Azzal takarták magukat, hogy háború idején nem is szabad megmondani az igazságot. Az angol-amerikai sajtó tele van ma is hazugságokkal. Az igazság eszményének elnyomása a háború ötödik évében Angliában folytogató légkört teremtett. A hírverés sokszor „undorító fogásokhoz nyúl“ — mondja Duncan-Jones. — Az angol hírverés ma abbéin merül ki, hogy még „Piroskát is rosszerkölcsü, feslett nőszemélynek állítja be, aki megérdemli, hogy a farkas, — aki ebben az esetben a Szovjetunió — megegye“. Erről a farkasról ma azt mondják Angliában és Amerikában, hogy „ő a mi legkedvesebb szövetségesünk.“ Eogy tetteire nem kell felfigyelni, mert azok ártatlan játékok és nem jelentenek semilyen veszélyt. Duncan-Jones cikke végén „az angol politikának az igazságtól váló eltávolodását“ látja abban, hogy még angol történelemtudósok is azt vallják, hogy a bálti-átlamok népét a Szovjetuniónak kell „felszabadítania“, mert csak igy köszönthet rájuk a „boldogabb jövő“. Egyetlen nép számára sem hozhat „boldog jövőt“ az, ha a Szovjetunió kötelékeibe kell tartoznia. Ez a magatartás nem más, mint „az angol politikai vakság legnagyobb mértéke“. Ápolónők jelentbe? zenek harctér* szolgálatra! Kolozsvár, július 5. A Magyar VörSs kereszt kolozsvári fiókja felhívja mind azokat a 23—40 év közötti önként©! ápolónőket, akiknek legalább 3 hónap kórházi gyakorlatuk van é> miguka fron'szolgálatra alkalmasaknak érzik sürgősen jel ntkozzanek a Magyar Vö rö kereszt Farkar-utca 6. szám alatt: iroc’á’áb n. Jelentkezés: reggel 9—fél í és délután 5—7 óra között. ünnepélyes német filmbemutató Budapesten Budapest, julius 5. A Magyar Országú« Tudósító jelenti: Az Uránia filmszínházban kedden este ünnepi külsőségek között mutatták be & „Miénk a jövő“ elmü TJFA-filmet, amely a német nemzeti szocializmus hőskorába vezet vissza. A filmszínház magyar cimeres, pá- ros-fehér-zöld és horogkeresztes zászlókkal diszitett nézőterén helyet foglalt vitéz Int- rédy Béla közgazdasági miniszter, vitéz Jaross Andor belügyminiszter, vitéz Béldy Alajos altábornagy, az ifjúság honvédelmi nevelésének országos vezetője, a budapesti német követség számos tagja, valamint igen sokan a magyar politikai, katonai és társadalmi élet kiválóságai közüL
