Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-05 / 149. szám

KELETI MAGYAR tJJSLXG 1944. Tt r trs 5. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 40 irta: Hikolajew Pé:er * Magyarra fordiíatfa: Gaai Giga A gyermekeket az „aprópénz lovagjainak-' csúfolták, mert kisebb alkalmi lopásokból, utcai éneklésből és játékból tengették életü­ket. Balalajk? ’kai, vagy harmónikájukkal házról-hézra jártak és hajlongtak a ledobott kopekek után. Ezek a tiz-tizennégy esztendős csavargó gyermekek már többnyire házaséletet éltek. A „férj" muzsikált, az „asszony" pedig éne­kek. Táborukban parázs féltékenységi jele­netek, sót családi drámák folytak le. Ilyenkor véresre verték és halálra szur- kálták egymást. Ha egyik helyről a másikra költöztek, két nélkülözhetetlen d'-í-bot vittek magukkal: a zenélő szerszámot és a bicskát. .. Az emberek elborzadva nézték ezeket a Szerencsétlen embercsemétéket és az volt a véleményük, hogy a bolsevisták bűnei között az a legnagyobb és legförtelmesebb, amelyet a r ’■ermekek ellen elkövettek. — Érkezett egy levelezőlapja, — mondta barátságosan — amikor az ablakhoz léptem. — Köszönöm szépen kisasszony! — azzal átvettem a lapot. A tisztviselőnő óvatosan körülnézett, majd rendreutasitott: — Ne mondja nekem, hogy „kisasszony", minket csak „elvtársőnek" szabad szólítani, vagy ha úgy tetszik „polgárnődnek. — Bocsánat, — dadogtam, őszintén sajná­lom. — Homan jön ön, hogy még ezt sem tud­ja? — firtatta tovább. Éreztem, amint a vár a fejembe szállt. Tehát mégis kommunista, — gondoltam ke­serűen. Zavartan válaszoltam: Én... én.., hosszú ideig távol voltam... — Na rendben van, — nézett rám fürké­sző szeriekkel, — mindjárt meglátjuk, hogy mit Írnak önnek ezen a lapon. Azzal megfordította a levelezőlapot és ol­vasni akarta. — De engedje meg, — kiáltottam idege­sen, — hogy lehet más leveiét elolvasni? Azzal kikaptam a levelezőlapot a kezéből. — De kérem, — méltatlankodott a tiszt­viselőnő -— remélem, hogy nem látta senki ezt a jelenetet. Ez illetlenség volt öntől, -- hebegte vazartan. -— Nekem hivatalos kö­telességem, hogy a posta-szekrénybe befutó leveleket elolvassam. Az ön magatartásáért Ebben a városban már teljesen otthonosan mozogtunk. Az első két hét alatt szétszór­tuk réplratainknak egy részét és gondos­kodtunk a további sokszorosításról. Csupa lelkes és megbízható ember vólt a munkatársunk. Olyan emberekkel igyekeztünk kapcsola­tot keresni, akiknek sem lakásuk, sem pe­dig munkájuk nem volt és a GPU üldözte ókét. Közönséges bűnözőktől, betörőktől, tolva­joktól és olyan elemektől, akik nem mertek nyíltan a szemünkbe nézni, óvakodtunk. Minden éjszakát más helyen töltöttünk. Hol a hid alatt aludtunk, hol a régi temető­ben, ahová már nem temetkeztek, vagy eset­leg valamelyik elhagyott falusi házban. So­hasem rendeztünk nagyobb összejövetelt, sohasem beszéltünk több emberrel egyszerre és főképp az elvadult, csavargó gyermekek­től őrizkedtünk, akikről az a Mr járta, hogy többnyire a GPU kémjei. Mindjárt % városba érkezésünk után leve­let irtam öreg barátomnak, Krasznovnak, Kotowkiba és nehezen vártam a választ. — Ne tedd ezt, — intett Grsa. — Jobb, ha a régi világ végleg elmerült számunkra. Veszedelmes dolgot cselekszel, mert a pos­tán is ott ülnek a GPU emberei. Hátha el­fogják a leveledet, aztán egyszer s minden­korra elintéznek! Hosszasan meghánytaim-vetettem a dolgot. Valóban igaza van Gripának. hogy semmi sem köt többé Katowkihoz, de mégis csak ott futnak össze a hírek, amelyek száműze­tésben élő öreg édesapámtól érkeznek. . . Legalább csak annyit szeretnék megtudni róla, hogy él-e, vagy meghalt. A levelet már elküldtem, változtatni rajta úgysem lehetett. Rettentő r.-gy óvatosság­gal Írtam meg a levelet, neveket egyáltalán nem említettem, csak egy-egy utalást ejtet­tem el a múltra vonatkozólag, amiből meg­állapíthatta, hogy ki a levél írója. Türelmetlenségemben már a második nap ellátogattam a postára, megnézni, hogy van-e valami a megadott postafiókban. Az­óta is minden áldott nap megfordultam a postán. De egyre csak a régi választ hajto­gatta a tisztviselő: — Az ön számára nem érkezett semmi. A postahivatal siskánál nündig egy fia­tal nő ült. Hogy asszony-e, vagy leány, azt nem lehetett tudni, mert a karikagyűrű vi­selését megszüntettél}. Úgy tűnt, mintha meleg részvét lenne a szemében, amikor ismételten el kellett uta­sítania. Vajion ez a fistól nő kénes ,’enne-e feljelenteni engem a GPU-ná', ha Krasznov valami olyat Írna. amit nem szabad? Nem, az lehetetlen! Olyan barátságos, bizalomgerjesztő jelen ség. Nem olyan, mint a komm’.m'sta n*k. Azok egészen másítson viselkednek sem mondják, hogy „kérem“, vagy , k"~"" nőm", hanem nyersek és neveletlenek é egyenesen arra törekszenek, hogy a ,kom ­munista maga'irtásuk“ ugyanolyan legyen mint a férfiaké. Ismét a postán voltam. Az ablak élőt hosszú sor ember állt. Néhányszor fel s al jártam. A fiatal nő úgy tett, mintha észm vett volna, sőt, — ha nem- tévédé.: — m solygott is rám. öh, hiszen már meg is ismer, — gondc1 tam örömmel. — Bizonyára van valami po- tám — Petrov elvtárs! — ébresztett fel álíiv- dozáomból a fatal tisztviselőnő hangja. Tovább sétáltam. Amikor visszafordultam, láttam, hogy tisztviselőnő egy levelezőlappal intett felém Hirtelen feleszméltem, hogy „Petrov"-no k engem hivnak, ugyanis erre az álnévre kü' öettem a, levelet KrasznowaJL büntétés jár. M... mit csináljak ? — kér­dezte tanácstalanul. Úgy álltam előtte, mint egy leforrázott kutya. Adjam vissza neki a levelezőlapot? Nagy küzdelmet vívtam magammal. — Mire vár még? — kérdezte a tisztvi­selőnő, majd halk hangon hozzátette: — Menjen kérem, menjen, mert még fel­hívja itt a figyelmet mindkettőnkre! Álltain és gondolkoztam, vájjon olyan kár­hozott dolog lenne-e, ha minket együtt lát­nának ? Nincs ebben semmi. Lehetünk mi jó Ismerősök. .. A leány hosszasan rámfüggészte'te a te­kintetét, majd hirtelen oldalt fordította a fe­jét, mert a háttérben megjelent egy tisz- viselő. •— Tűnjék el! — sürgetett suttogó hangon. Aztán hangosan kiszólt: — Nem, semmi postája nem érkezett elv­társ! Az utcán erőteljes ütésre eszméltem fel: — Hé, te alvajáró, máskor vigyázz, ne jöjj neki az embernek! Nem lett volna joga a levelezőlapomat olvá- satl-anul kiadni — töprengtem magamban. — Kötelessége lett volna értesíteni a GPU-t. És segített rajtam! ... Ha addig élek is, látnom kell mégegyszer! ... Visszarohantam az ablakhoz. — Elvtársnö, kérem, elvtársnő! T.-f' *.',m valahol és beszélhetnék önnel egyszer? Ne tagadja meg a kérésemet! Rámnézett és elpirult.-— Hát, Petrov elvtárs, ha mindenképpen azt kívánja, — mondta mosolyogva. Nyolc órakor vége a hlvata’os Időnek... ■— Köszönöm elvtársnő, kimondhatatlanul boldog vagyok! A nevét megmondaná, ked­ves elvtársnő. i • • A VEZ.AG KIKRE 1. »és’ülnek a fekete listák... 2. Vájjon ló vásárt csinált Irán l 1. Újabb jelentések ismét Olaszország tragédiájával foglalkozva, talán az eddi­gieknél is szomorúbb képet rajzol az ott uralkodó állapotokról, mint chrgy az ed­digi jelentésekből meg lehetett állapíta­ni. Tegnapi számunkban megírtuk, hogy a fasiszta párt volt tagjait szovjet rend­szer szerint „népbirák“ elé állítják. Hogy mit jelent ez olyan államban, amely a háború minden könyörtelen pusztítását magán érezte, arról újabb adatokat je­lentenek. Délolaszországban 27 börtönt állítottak fel volt fasiszta párttagok ré­szére. A napokban a Szovjetunióból nagy rendőri küldöttség érkezett Délolaszor- Szágba, amely a ,.fasizmus leküzdésére tudományos eszközökkel kiván hozzálát­ni“,, — ahogy egy délolasz rádióállomás hírül adta. A bari rádió szerint már ed­dig is előkészületeket tettek a tárgyalá­sok lefolytatására. A Bonomi-kormány számos szigorú fasisztaellenes rendelke­zést hozott. Minden valószirüság szerint elsősorban is fasiszta vezető személyisé­geket fognak „felelősségre vonni“, ktt- 7c" T’öző rérsorck vannak forgalomban azokról, akiket „föltétlenül halálra kell Ítélni“. A fasiszta volt. vezetőszemélyisé­gek közül sokszor emlegetik Carusónak, Róma volt rendőrfőnökének a nevét, aki sebesülten került az c’lanség kezébe, Az- zolinit, az olasz bank volt elnökét, a ná­polyi bank elnökét, a nápolyi volt prefek­tust és még sokan másokat. Hogy Angliának és az angol kormány- _ nak tulajdonképpen mi a szándéka ezek- I nek a nyilvános tárgyalásoknak a lefoly- I tatásával, s általában hogyan kezeli az 8 olasz nézet, amelyről azt állítja, hogy ■ „visszaadta a szabadságát“, nvilvánva- ® lóvá lesz néhány angol sajtóidézetből is. ■ 4 brit sajtó gúnyosan és kárörvendően S t'royalja az olasz kérdést. Pövidde! ez- _ -’’üt egy kanadai haditudósitó, — v«i«n- B mi jelentések szerint, — párhuzamot B —nt a francia és az olasz nép mzgatar­9 'sa között ebben a háborúban. Cikkso- I 'oraféh'in a* eaész c7asz népet becsmérlő j| 'savakkal illette. Különösen azok felé I “ordult lená-éssel, akik az egyes városok- I ka bevonuló angolszász egységeket tün- I ‘ etően fogadta. „Hisztérikus és az ern­te ’ erhez "em méltó megalázkodót leala- I srjnyodes“-vak nevezi ezt a magatar- i ’ "'st. A Sunday Times igy ir: „Nagyon jj igyámunk kéll az olaszokra. Msgbizo- Sj ••csodt’-nk, hogy sokan közülük elárul- B ák saját hazájukat. Sokan hűtlenek let- 1 oiţ Olaszországhoz. Olyan árulók akad- Ü ak közöttük, akik néhánv pfenningért ■ bármilyen szolgálatot elvállaltak. Vigyáz­■ nunk kell, mert ahogy ezek a gémeteket 1 elárulták, úgy arra lesnek, mikor adhat­ja nak el minket % A tisztogatási munka azokra is kster­jed, akik egykor a spanyol oolgárháború­ban résztvették és Franco oldalán harcol­ták. Nyolc magásrangu olasz katonatisz­tet vettek eddig őrizetbe azért, mert be* bizonyosodott róluk, hogy önkéntesen harcoltak a nemzeti Spanyolországért. A snanyol polgárháborúban elesettek hoz­zátartozói számára megállapított nyugdi­jakat törölték. Badoglio már hónapokkal ezelőtt rendeletet adott ki, amely szerint a svrmyoi polgárháborúban szerzett ki­tüntetések, emlékérmek érvénytelenek és tilos azokat viselni. A velencei jelentés végül Róma lakosságának ellátásával foglalkozik és megállapítja, hogy az élel­mezés helyzete egyre rosszabbodik, az angolszászok egyedül az Örök Városban 50.000 főnyi csapatot állomásostötnak s minden érkező éleimiszerszáUitmányt ki­zárólag a csapatoknak osztanak ki. Délolaszorszá g'ten a fasizmus sem hall­gat. A Neues Wiener Tagblatt hirforrá- sai szerint számos délolasz városban ma földalatti mozgalom lettem egykor dicső­séges fasiszta pártból. Különösen Gag­ii arfc an, Szardínia szigetén erős a föld­alatti mozgalom, de Szicíliából is érkez­tek jelentések fegyveres összetűzésekről fasiszták és kommunisták között. Szá­mos ateMommal előfordult, hogy fasisz­ták angol katonákra tüzeltek. 2. ' Ankarai jelentés egy nemrégiben Tehe­ránban történt eseményről számol be. Talán nincs nagy jelentősége az esetnek, úgy is lehetne beállítani, hogy nem sza­bad túlzott jelentőséget tulajdonítani ne­ki, mégis, rávilágít arra a hatalmas és könyörtelen versengésre, amely a Közép­keléten ü három naayhatá’em: a Szov­jetunió, az Egyesült-Államok és Anglia körött folyik. Teheránban bizonyos Millspaugh nevű amerikai bankár Imzdte. meg működését az Egyesült-Államo": érdekeiért. Az ame­rikai pénzügyi diktátor a kormány ki­küldöttjeként munkálkodott, az iráni gaz­dasági életben akart amerikai tokét el­helyezni. az amerikai érdekeltségek és egyes iráni válla'kozások között k: 'ánt szorosabb kapcsolatokat létrehozni é3 ki­építeni. Az iráni sajtó néhány hét' óta éles tá­madásokat indított a nagypénzii és nagy [ tervekkel előhozakodó Millspaugh ellen. I Az irániak megírták, hogy ez a bankár a tengertuli profitizmus képviselője és munkássága a Közelkeleten nem kívána­tos. Egy ankarai jelentés szerint a Közel- keleten mindenki tudta, hogy á sajtóban napvilágot látott cikkek mögött nemcsak az iráni kormány állt sugalmazóként, ha­nem az ott riválizáló nagyhatalmak egyi­ke is: a Szovjetunió. Az ügyben az VSA teheráni követe is megszólalt, felkereste az iráni külügyminisztert és sajnálkozás — Itt nem mondhatom, Petrov elvtárs, de később... És bólintott hozzá fejével... •* Újra az utcán voltam. Az összegyűrt le­velezőlapot kezemben szorongattam. Végűi is a zsebembe tettem és megindultam haza, a temetőbe, hogy zavartalanul elolvashas­sam. „Kedves Petja? — irta Krasznov. — Már rég vártam értesítésedre. Az F.-nél voltál? És a harcokban nem-e sebesültél meg? Bir­tokotokat most már véglegeset, kisajátítot­ták és a falubeli kommunista gyűlés meg­büntetésedet követelte, mert n szökés által kibújtál a Kő t eless égtel i&sit és a.01. Apádnak rosszul megy sora a táborban. Nagybeteg. Semmiféle orvosságot nem adnak neki. írd meg, mi a szándékod és hogy apáddal pró­báljak-e kapcsolatot keresni. Válaszodat vá­rom!" Fejemhez kaptam. Úristen, ha ez a lap â GPU kezébe került volna, holnap már a börtönben ülnék.* Azonnal irtam Krasznovnak, hogy elutaz­tam, ne Írjon többé.-* Ninának hívták. Édesapja kisebb tisztvi­selő volt. Nemrég halt meg. Édesanyjával élt. A postára azért vették fel, mert édes- atyja is postatisztviselő volt. Fizetéséből édesanyját és a húgát is tartotta. Ezek te­hát a személyi adatai. Első este nyolc órakor talá'koztunk. —- Csak egy félórányi időin vall, — mond­ta mindjárt. És a félórából három óra lett. Először a város utcáin jártunk fel s alá, aztán elán- tűk a város végét és jó messze kimentünk a mezőre. Sok-sok mindenről beszélgettünk (Folytatjuk.) sát fejezte ki amiatt, hogy az iráni sajtó Millspaugh becsületességét is kétségbe­vonta. Az iráni újságok ezekután még élesebb és határozottabb hangnemben tá­madták Millspaugh-ot. Végül JVIiUspaugh kijelentette, hogy ilyen körülmények kö­zött. nem hajlandó tovább dolgozni és munkatársaival együtt kész elhagyni Iránt. Az amerikai követ most Wa­shington hivatalos jegyzékét nyújtotta át az iráni kormánynak a Millspaugh-ügy- ben. A jegy-zék tiltakozik az iráni sajtó állítólagos rágalmazásai ellen és a hang ellen, amellyel az iráni közvélemény az Egyesült-Államok által kiküldött férfia­kat bírálja és támadja. A jegyzék ki­emelte, hegy Millspaugh az Egyesült-Ál­lamok tisztviselőjének tekintendő. Az iráni kormány válaszolt is a jegyzékre és ebben kiemelte, hogy a kritika kizáró­lag4 belpolitikai vonatkozású iráni kérdé­sekre terjedt ki, amelyekben a kor­mánynak Szabad véleménynyilvánítási jo­ga van. Az ankarai jelentés közli az Itelaat cimü félhivatalos iráni lapnak hírét, amely szerint az eltávozott amerikai szakemberek helyébe most szovjetorosz gazdasági szakértők érkeznek Iránba. Az iráni kormány előkészületeket tesz a fo­gadásukra. A teheráni nézeteltérés és sajtótámadás oka ezzel nyilvánvalóvá lesz. Az amerikai pénz nem kell és nem kellenek az amerikai pénzemberek sem. Közelkelet szomszédságában ott leselke­dik a világtörténet legvéresebb és leg­könyörtelenebb imperializmusa, a Szov­jetunióé. Politikai nyelven talán igy le­hetne mondani: a Közelkelet kisállamai az angolszász kapitalizmus elleni har­cukban a szovjet imperializmus karmai­ba kerültek ... Kedden és csütörtökön nem íofad feleket a lak&shlvafal KOLOZSVÁR, julius 4. A polgármes­teri hivatal közli: Polgármesteri rendelet értelmében a lakásbivatal ezentúl kedden és csütörtö­kön feleket nem fogad, hogy a beadott kérések és lakáskiutalások anyagát fel­dolgozhassa. ERDÉLY MOtflÓK* mx I WHflZ líf g ilevenedett színes mesevilág „MÜltsSlltCIUSeil1* Szeren lök: Hans Albers, Leo Sie” zák, Ilse Werner, Brigitte Horney Uj berlini kópia! \ film hosszúságára való tekin­tettel eiőadásainkai 4 és 6.15 órakor kezdjük.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom