Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

4 KELETI MAGYARZIJSAG 1944. romra t Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 37 irta: Nikolajew Péter * Magyarra íorditsna: Gaal Olga A foglyokon, most látható nyugtalanság vett erőt. Szóvivőjük meggondolta a dolgot és nyilatkozott: — Jelenleg könnyen végrehajthatjuk fel­adatunkat, mert a száműzött nagygazdák jószágai mind ott - vannak gazda nélkül és ha nem visszük el, úgyis elhullanak. — Dehát tulajdonképpen kiket tartatok ti nagygazdáknak és mik vagytok ti ma­gatok? — A kulákok, a nagygazdák, az állam és a kommunista rend ellenségei. Birtokkkal rendelkeznek és igy a kommunizmusnak nem lehetnek hívei. Elutasítják a kollektiv gondolatot. Nem akarnak proletárok lenni és a dolgozó nép jólétéért sikraszállni. Ezért kell megsemmisítenünk őket. Mi pedig gyári munkások vagyunk. Kommunisták! — tette hozzá büszkén. — Úgy, úgy. .. és ha ti gyári munkások vagytok, miért nem dolgoztok ti ott a gyár­ban a nép jólétéért? Csend. sitett meg és hagyott parlagon. A városban kitört az éhínség. Aztán újra felkeresték a gazdákat, hogy az utolsó maradék gaboná­jukat is elrekvirálják. A kormány kiküldöttjeit a gyűlésről hur­coltuk el. A falusi vendéglő előtt, ahová a gazdákat összeh!vták, megállt egy lovas. A körülálló emberek egyikét beküldte a korcs­mába. — Lovas futár érkezett! Fontos távirat! Azonnal tovább kell mennie! A vörösök kötélnek álltak. Mindannyian kircnantp.k az utcára, ahol azonnal körül­kerítettük őket és a készen álló szekéren az erdőbe hurcoltuk valamennyit. Nadja asz- szony már várt rájuk.. A szokásos kérdéseket tette fel nekik. A vörösök kihivóan viselkedtek. Eszük ágában sem volt válaszolni és szóbaállni velünk. Kenyeret akartak rekvirálni, de mi köze ehhez Nadja asszonynak? Nem is tagadták, hogy jónéhány nagy gazdát a másvilágra •'küldtek már, dehát nem azért van a hatalom a kezünkben! ? Nadja asszony döntött. Ezek nem méltók a golyó általi háláira. Egy-egy fára kötöt­tük fel őket... Éjjeli szállásunkhoz közeledtünk, A tanya egykori gazdája barátunk volt. Szép kis birtoka most elhagyottan és kifosztottan állt. Meghalt vájjon, vagy elmenekült? Le­het, hogy száműzték., . Gondoskodtunk a lovakról és főzéshez láttunk. A ' - zd&sá.gi udvarról hirtelen vad szitko- zódás s kiabálás hallattszott. Energikus hangon kiáltotta valaki: — Gyertek elő, mert különben lövök! Ki­mentem és láttam, hogy az egyik szénabog­lyából, amelyből a lovakat akarták meg­etetni, két ember bujt elő. Felkelő bajtár­sunk felhúzott revolvert szegzett rájuk. Ijedten néztek körül. — Kik vagytok? — kérdeztem. — Útban vagyok a, Kaukázus felé — vá­laszolta az idősebbik és ezt itten — muta­tott a mellette levő 13 év körüli fiúra — itt találtam a szénában, amikor le akartam •— Aha, tehát erre már nem tudtok vá­laszolni?! A nép jólétéért! Micsoda frázis! Az is a nép jólétét szolgálja ugye, hogy százezer számra hurcoljátok a népet a fegy- házakba és száműzitek őket a biztos halál­ba? Ti fel vagytok fegyverezve, a hatalom a ti kezetekben van és ezzel 'a hatalommal aljas módon visszaélve megrohanjátok a falusi gazdálkodókat, akiknek egyetlen bű­nük, hogy a maguk életét akarják élni és a saját földjükön akarnak gazdálkodni? Ke­zetekbe kaparintottátok a hatalmat és aki nem engedelmeskedik nektek, aki nem tart veletek, aki zavartalanul akarja éln' életit, azt nyakszirten lövitek, ugye ?! A kommunisták hallgattak. Időközben beesteledett. Hirte'en nagy hó­vihar kerekedett. A lovak reszkettek. Az Ítélet elhangzott. Mindhármat agyonlőttük és ott hagytuk őket a hóban. Hadd legyen a farkasoknak is vacsorájuk. ..-* A hóvihar a szteppe közepén lepett meg bennünket. Egyre nehezebbé vált a lovaglás. Vadul süvített a szél és a megfagyott hó- 9 pelyheket arcunkba szúrta. Csontig átfagyva reszkettünk és fogaink vacogtak. Olyecn sö­tétség volt, hogy a mellettünk lévő embert sem ismertük fel. A lovak már csak' lépés­ben vonszolták magukat, előre. Újabb és újabb szélrohamok süvítettek végig a sztep­pén. nagy hóhegyek torlódtak fel előttünk, amelyek betemetéssel fenyegettek bennün­ket. Csak úgy éjféltájban csillapodott a ször­nyű vihar... Kisebb erdőséghez közeledtünk. Mindannyian pihenni vágytunk. Leszálltunk és gondosan betakartuk a lovakat, majd keserves fáradtsággal tüzet raktunk az át­nedvesedett fából. Nemsokára Totyogott a hús a fazékban és az olvasztott hóból nyert viz is forrott már az üstökben. A viszontag­ságos utat már el is felejtettük. Mindany nyian örültünk a jó vacsorának. Éppen evéshez akartunk látni, amikor az erdőből hosszan elnyúló üvöltés hangzott fel. —; Aha, itt vannak már — mondta Grisa közömbösen. Körülnéztünk. Kettő, négy.. hat. .. tiz szempár világított felénk a sö tétből. Tíz éhes farkas. Egyre közelebb jöt tek hozzánk. Amikor az egyik bajtársunk egy zsiroe falat disznóhust vett a keÄbe hogy lakmározzék belőle, hirtelen ugrással mellette termett egy farkas, kiragadta a kezéből a húst és már el is tűnt vele az erdő sötétjében. Általános kacagásban tör­tünk ki. .. Barátunk, a kárvallott, dühében megragadta karabinerét és jólirányzott cél­zással leteritette az egyik farkast. Nemsokára nyugovóra tértünk. Egyik ta­karót terített a hóra, más’k csak úgy a csu­pasz hóra feküdt, szorosabbra huzva köpe­nyét. — Minden félórában felkölteni az embere­ket, — rendelkezett Nadja asszony, — mert különben megfagynak! Az ör olyanformán tett elegett a parancs­nak, hogy minden félórában lelőtt egy far- H kast, mert a falka még mindig körülöttünk j ól/pim-wt. isméi L.igA' uuk c szteppé A napi fel- I adatot végrehajtottuk és egy távoli, elba- 3 gyott tanya felé tartottunk, hogy ott töltsük 3 az éjszakát. Ennek a feladatnak végrehaj- 9 tása is Nadja asszony leleményességét di- csérte. Ügynökök révén megtudta, hogy az i egyik szomszédos faluban kormánykiküldöt- 9 tek bukkantak fel, hogy a gazdáktól mégj több kényéi gabonaszállitását csikarják ki. ■ A nagy éhínség kezdetén voltunk, 1930.1 évben, amely többmilliós emberáldozatot ki- H vánt. A rendszertelenül végrehajtott kollek-1 tSMraaáA nagy és értékes birtokokat semmi- ■ A fa kU Seţyolffal ma A fa’vakat — tlsősorban a tisztán mező- gazdasági jellegűeket — a légitámadások kevésbé fenyegetik. Ez a feltevés azonban nem jelenti azt, hogy a falvakat nem érheti légitámadás, hanem csupán azt fejezi ki, hogy a falvak elleni légitámadásnak kisebb a valószínűsége. A vészé.'y a falvakra vo­natkozóan is fennáll bizonyos mértékig, mert a kimondottan megfélemlítő támadást végző, vagy kiszabott céljukat a légvédelem beavatkozása miatt el nem érő repülők vá­logatás nélkül szórják le bombáikat min­denütt, ahol lakott területet latnait. A falvaknak a légitámadás elleni védeke zésre tehát hasonlóan fel kell készülniük, mint a városoknak, vagy nagyobb és hadi­szempontból fontos céltárgyakat magukban foglaló községeknek. A felkészülés mértéke azonban a dolog természete folytán lénye­gesen egyszerűbb, mint a légitámadás ál­landó és valószínűbb veszélyének kitett más hely ségekben. Ezért ismerni kell mindazokat a tenni­valókat, amelyeket falvakban légitámadás alatt végrehajtani célszerű. Egyrészt azért, hogy az eset'eg bekövetkező légitámadás ne érje váratlanul a falusi lakosságot, más­részt, hogy a károk minél kisebb mértékre tegyenek szoríthatók. Megjegyezzük, hogy falu elnevezés alatt esik az úgynevezett kisközségeket értjük. A falvak a légitámadás közeledéséről és a veszély bekövetkezéséről éppenugy a mű­sorszóró rádió utján értesülnek, mint a vá­rosok és a nagyobb községek. Felmerül itt mindjárt az a kérdés, hogy a veszély jelent­kezésekor végrehajtsák-e a nyilvános riasz­tást a telvakban, vagy pedig nem? Kérdés: feltétlenül szükséges-e például harangiélre- veréssel tudtára adni a lak :n..tágnak a légi­támadás közeledését. Ennek az igen fontos kérdésnek eldöntésére általános szabályt fel­állítani nem lehet. Legjobb, ha a helyi lég­oltalmi parancsnok a község vezetőivel tör­tént megállapodás alapján dönti el, hogy riasszák-e nyilvánosan a tatot? A mérlege- ’ésnél szerepet játszik az Is. hogy nappali, vagy éjszakai támadásról van-e szó. Két­ségkívül az a legjobb, ha a fontosabb cél­tárgyak, pl. ipartelepek, visuti csomópon­tok köze’ében fekvő, vagy az ellenséges re­pülőgépek szokásos felvonulási útjába eső falvakat nappal nyilvánosan riasztják, éjjel azonban a riasztás ezekben a falvakban is elhagyható. A kisebb hegyek, vagy dombok közé “pitett, minden céltáigytó'. távol eső jelentékte’en falvak riasztását sem nappal, sem éjjel nem tartjuk szükségesnek. Mégis feltehető, hogy legalább is a nappal bekövetkező légitámadás esetén a falvak legnagyobb részét nyilvánosan is riasztani fogják. Fel kell tehát sorolnunk azokat a tennivalókat, amelyeket a fa’vakban végre kell hajtani. Az első ezek Közül a tömeg­megmozdulások levezetése. Nem jő ugyan­is, ha a támadás alatt a fa'vakban nagyobb tömegmegmozdulás játszódik le szabad te­rületen, p'. vásár, hetipiac, körmenet, tem­plomokból történő tömeges távozás, sport- esemény stb. Az ilyen tömegmegmozdulás észlelése ugyanis könnyen arra csábítja a. megfélemlítő támadást végző repü’őgépeket hogy a tömeget géppuskával löjjék, hogy közéjük bpmbát dobjanak. Légvédelmi ria­dókor tehát ezeket a tömegeket azonnal szét kell osz’atni és lakóházakba, vagy egyéb épületekbe beküldeni. Egyébként is az a helyes, ha a falusi lakosság légitánia dás alatt a házakban, a házak belsejében, vagy óvóhelyen tartózkodik, nempedtg a szabadban. A lakóházak belsejében a gép- puskatüz, az esetleg ledobott bombák repe- şzei és légnyomás ellen védve van, míg' a szabadban ugyanezek az életét veszélyezte­tik. Különösen ajánlatos menedéket Keresni a lakóházakban akkor, ha a repülőgépzu- gást hallani lehet. Addig azonban a kert­ben, udvaron tovább lehet végezni a mun­kát ; Különös gondot kell fórditani az elsötéti- tés tökéletes végrehajtására. Tény ugyanis az, hogy a falusi lakosság ebben a Kérdés­ben nem eléggé lelkiismeretes. Ismételt el­lenőrzések alkalmával megállapítást nyert már ez, sőt lelőtt ellenséges repülőgépek pi­lótái is egyöntetűen azt állították, hogy a falvakat éppen az elsötétítés helytelen vég­rehajtása miatt jói felismerték. Egyet ne felejtsünk el: a támadás elérésében megza­vart repülők bombáit oda szórja le, ahol fényt lát. Elegendő tehát egyetlen kivilágí­tott ablak s az egész falu elpusztulhat. Légitámadáskor a háziállatok védelmét *s elő keil készíteni. Elsősorban az legyen tö­rekvésünk, hogy lábasjószá gainkat veszély, főképpen tűz esetén az istállókból könnyén ki tudjuk vezetni. A lovakat fe'kantároz- zuk, tehenekre, borjakra kötöféket illesz­tünk, hogy szükség esetén az istállóból tör­ténő kivezetésük ne ütközzék nagyobb aka­dályokba. A szabadban legelő gulyákat, mé­neseket, nyá.|akat célszerű kisebb esoţxjr- tekba szétosztani és ezeket a kisebb csopor­tokat erdőhe vagy fák alá behajtani, hogy a megfigyelés élői rejtve legyenek. E’öfordult már, hogy a repülök géppuskatüzzel gulyá­kat, csordákat, nyájakat is megtámadták. A lakóház körül a tűzoltásra vonatkozó megelőző intézkedéseket hatjuk végre. Meg­nézzük, van-e minden vizes edényben viz- tartalék ée amennyiben az hiányoznék, az edényeket feltöltjük. Előkészítjük a kézi­fecskendőket, a tüzhorgot, a szikracsapót, a létrát, vagy legalább is meggyőződünk ar­ról, hogy ezek az eszközök készenlétben vannak-e. Célszerű az ablakokat is kinyitni, mert ezáltal ablakbetöréseknek elejét ve­hetjük. Magán a községházán légvédelmi riadó­kor különösebb Intézkedni való nincsen. A légoltalmi parancsnok, vagy helyettese amugyis ott van, vagy beérkezik. Ilyenkor a kárfigyelő a templomtoronyban állandóan fenn van. Adott esetben a légoltalmi pa­rancsnokot a károkról értesíti. A légo’taími parancsnok, vagy helyettese kinyittatja a tüzoltószint, meggyőződik arról, hogy az ottlevő ttizoltófecskendők rendben vannak-e, megnézi a lajtokat, fel vannak-e töltve viz- zel és küldönc utján gondoskodik arról, hogy a tüzoltószerck vontatásához szükséges eln- fogatokr.t a soronlévő gazdák készítsék elő. Ha a helyi légoltalmi parancsnok úgy látja jónak, elrendelheti azt is, hogy a légvédelmi riadó jelzésekor az önkéntes, vagy köteles tűzoltók, vagy azoknak egy kijelölt csoport­ja a községházára azonnal vonuljon be. Meg kell még emlékeznünk a falvak la­kosságának életvédelméről is. A falusi há­zak legtöbbjének pincéje egyáltalán nincs, pinceóvóhely kiépítése tehát alig lehetséges. Igen kedvező a helyzet életvédelem szem­pontjából ott, ahol dombok, vagy hegyekbe épített borpincék vannak, mert ezek többé- kevésbé bombabiztosnak tekinthetők és igy teljes védelmet nyújtanak. Ha ilyen nincs és az életvédelemröl óvóhelyek utján akarunk gondoskodni, akkor nincs más megoldás, mint szükségszerű óvóhelyet építeni. Ez 1—5 személyes ővólyuk, vagy tört vonalban ve­zetett nyitott, vágj’ fedett árokóvóhely le­het, amelyet a talaj minősége szerint vagy kibélelünk, vagy pedig béleletlenül haszná­lunk fel. Laza, homokos talajban az árkot vesszöfonással, deszkával feltétlenül kibé­leljük, mig a kemény,- mészköves, sziklás, I feküdni. — Honnan jöttök, mondjátok meg az iga­zat ? Mi felkelők vagyunk. Erre a szóra kifényesedett arcuk az öröm­től: — Menekültek vagyunk, — mondta az idősebb ember. Megtudtam, hogy száműzni akarnak a vörösök, azért felkerekedtem, hogy a Kaukázusba meneküljek. Ott rokon­ságom van. Ez a gyermek pedig szülök nél­kül, elhagyottan áll a világban. Előjött Nadja asszony is és behívta a két menekültet a kunyhóba. A közös étkezés után a fiú bizalomra gerjedt irántunk és mesélni kezdett: — Az Uraiból jövök. Nem is tudom, merre megyek. .. Emberekkel akartam találkozni, akik gondoskodnak majd rólam és segíte­nek nekem a bolsevistákat megölni! Mindannyian felnevettünk. A gyerek elvö­rösödött és buzgón folytatta: — Nem kell azért kinevetnetek. Apámat agyonlőtték a vörösök, gazdaságunkat kisa­játították. Anyám a száműzetésben halt meg.. . Egészen egyedül maradtam a föl­dön. A felkelőkhöz szeretnék beállni, mert sokat hallottam róluk. .. , (Folytatjuk.) 'satammmmmmmammammmmmammmm vagy kemény agyagba vésett árokóvóhe­lyeknek a kibélelése nem feltétlenül szüksé­ges. Ha csak mód van rá, inkább fedjük be az árokóvóhelyet, mert igy a felülről hulló repeszek és a géppuskatüz ellen Is védve vannak az odamenekü'ök. Az árokóvóhelyet fedő földréteg vastagsága azonban 70 centi­méternél vastagabb ne legyen, mert az en­nél vastagabb, de 8—10 méternél véko­nyabb földréteg csak fojtja a bombát, amely ennek következtében még nagyobb pusztí­tást okoz. Célszerű és ajánlatos az árokóvó­helyeket az erre vonatkozóan kiadott szab­ványtervek szerint megépíteni. A legkorsze­rűbb tapasztalatok alánján kialakult szab- ványtervek adják a legegyszerűbb és egy­szersmind legjobb megoldást. Egyéni elgon­dolások érvényesítésének nincs helye! Az árokóvóhelyeket lehetőleg termett, nem -pedig fe’töltött hordalékos talajba kell építeni. A lazás feltöltött talajba épített óvóhely még távolabbi robbanások hatására Is igen könnyen beomlik. Gondoskodni kell az árokóvóhelyek meg­felelő rejtéséröl is. Akár néhány személyes, akár többek befogadására alkalmas árok­óvóhelyről van szó, célszerű az árkokat a környezetbe füvesítéssel, gyeptéglák felra­kásával, bnkrosltással beolvasztani. Repülő- gépről nézve ugyanis a felszini talajtól el­térő színű fedő földréteg jellegzetesen et­árulja az árokóvóhelyet, ami nem kívánatos. Ha a falusi házaknak semmiféle óvóhelye sincs, az ottlakók a ház belsejében keresse­nek menedéket. Nem mindegy azonban, hogy hová állunk. Aitók, ablakok közeléből el kell távozni, lehetőleg a véftett falsarok­ban kell menedéket ke»cini, 'égnyomás, re­peszek és szi’ánkok ellen ezek a falsarkok védenek legjobban. Néhány szobán a mezőn dolgozó falusi la­kosság viselkedéséről is említést kell ten­nünk. ök a fa'utói rendszerint nagyobb fá- volságban dolgoznak és igy a légvédelmi riadóról akkor sem értesü'nek, ha egyéb­ként a faluban a harangokat félreverik. Gondoljon azonban mindenki arra, hogy há­borúban élünk, légitámadás bármikor le­hetséges, ha tehát a mezőn dolgozó falusi lakosság motorzugást hall, akkor Igyekez­zék fák alatt, vagy árokoarton elhelyezked­ni, úgy, hogv felülről ne legyen észrevehető. A lovakat és más igásál'atokat célszerű ilyenkor fához kötni, hogy el ne fussanak. Egyébként a falusi lakosság folytassa a munkát és mint mondottuk, csak akkor ke­ressen menedéket, ha motorzugást hall, vagy a repülőgépeket már közvetlenül látja. Az átvonu’ás után a munkát ismét nyugod­tan tovább kell folytatni. A légvéde'mi riadó utáni tennivalók attól függnek, hogy érte-e támadás a falut, vagy sem. Ha támadás nem érte, akkor az élet és a munka rendes mederben tovább folyik. Ha bombázás történt és esetleg tüzek, rom­bolások keletkeztek, akkor az egész falusi lakosság összetörött erővel, a légoltalmi pa­rancsnok irányítása mellett a mentés, illető­leg a káre'háritás munkáját azonnal meg­kezdi. A káre'háritás szempontjából egyéb­ként nem kell megvárni a légitámadás vé­gét, hanem csak az ellenséges gépek elvo­nulását és a kár bekövetkezése után hala­déktalanul a legnagyobb erővel hozzá kell fogni azok leküzdéséhez. Az elmondottakból a falvakra vonatko­zóén azt a tanulságot szűrhetjük le, hogy bár falvakra vonatkozóan a légitámadás valószínűsége csekély, az óvatosság soha­sem árt és minden eshetőségre fel kell ké- szü'nl. Az érésben levő, learatott és cséplés alatt álló gabona tűzvédelme külön feladat s rö­videsen annak Ismertetésére is kitérünk. JÓ ÁRU ÉS JÓ HIRDETÉS ALAPJA A JÓ ÜZLETMENETNEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom