Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-05 / 149. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HORA 4.30, NE' GYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 PENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-U. 7. TELEFON: 15-08. — POSTAFIÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA KELETI Ára 16 fillér Montgomery kétszázezer embert vesztett, Rundstädt tartalékai érintetlenek Varsót és a Baltikum kikötőit akarja megszerezni a Szovjet offenzivája Londonban 80 ezerre becsülik a német robot-gépek áldozatainak számát Hansson elítélte azokat, akik Finnország ellen foglaltak állást A.* árulás; vei-és® A HÁBORÚ SÚLYPONTJA a nyugati arcvonal aránylagos megmerevedése folytán ismét a keleti harctérre tolódott át. Német részről is elismerik, hogy pillanatnyilag a keleti arcvonal áll az események előterében. A szovjet gyors előretörésével kapcsolato­san illetékes német helyen megállapítják, hogy ha a szovjet páncélos ékek helyenliínt 60—70 kilométerrel át is haladtak rajta a fővonal lényegében továbbra is a Luck— Miuszk—Polock vonal maradt. Az újabb szovjet hadosztályok harcbavetése követ­keztében a nyomás mindinkább erősödik. A keleti arcvonal többi részén, egészen le a Dnyeszterig, ellenséges összpontosításokat figyeltek meg. HaUensleben Martin, az ismert német ka­tonai hirmagyarázó megállapítja, hogy a szovjet hadműveleteinek célja nem csupán Miuszk felé irányul, hanem ugyanakko. Varsó és a Balti-államok jégmentes kikö­tői felé is. Legelső feladata ennek az offen- zivának az itt lévő német csapatok meg­semmisítése. A jelek szerint azonban a né­met ellenintézkedések elég erősek ahhoz, hogy megállják a helyüket a három részre osotott szovjet támadásokkal szemben. A szovjet csapatok támadó éleinek már sike­rült helyenként át is lépnie a délnyugatról Minszk felé vezető vasútvonalat, valamint a Vilna és Minszk között lévő vasútvonalat is, a németek azonban ennek a helyzetnek a nehézségeivel is számoltak. A keleti arcvo­nal általános képét jellemzi, hogy a középső szakaszon mutatkozó pillanatnyi nehézsé­gek nem téritik el a német hadvezetöségct az egész arcvonalra vonatkozó hadászati el­gondolásaitól. Szó sem lehet egyoldalú 01- fenziváról, mert mindig az a fél tartja ke­zében a kezdeményezési, amely a döntő pil­lanatban tudja erejét latbavetni és külön­ben Is a háborúban sohasem a mennyiség volt a döntő tényező, hanem mindig a minő­ság — fejezte be fejtegetéseit a Német Távirati Iroda katonai tudósitója. Ami a keleti arcvonal' katonai aelyzeté- vel összefüggő katonai kérde leket illeti, a La Suisse külpolitikai munkatárs i megálla­pítja, hogy Moszkva szándéka a három Dal- áilammal szemben nem kétséges. A sors, amely ezekre az államokia vár aboua az esetben, ha a német hadseregnek vissza kellene vonulnia, világos. Újra bekebelezik őket a Szovjet-Unióba. A vörös hadsereg szuronyának védelme alatt bevezetni a nép­frontkormányokat és azútaa.i, akik az El­térni önállóság 25 eszteadeje alatt az ural­kodó osztályhoz tartoztak és szambeszál.tak az 1941. évi tömeggyilkossaí.;í.1 és szám­űzetéssel, nincs más válasz-,u, minthogy a németekkel menjenek, vagy pedig egy uj szovjet üldözésnek tegyék ki magukai. * AZ INVÁZIÓ ELSŐ HÓNAPJÁBAN nem w.matftw valóban hatásos második arcvonalat megteremteni a birodalom ellen, — állapítja meg HaUensleben. Az elözönlési harcok első négy hetében Montgomery- 133 ezer embert vesztett, vagyis több m!>< >6 gyalogsági hadosztályt, 3 légi utón szájli- jg tott hadosztályt és körülbelül 2 páncélos hadosztályt. Ehhez járul még az angol— amerikai flotta vesztesége. Német részről az eddigi elhárításhoz Rundstaedt tartalékaiból eddig egyetlen zászlóaljat sem keUett Igény­be venni. Berlini megítélés szerint az angolszász haderő európai partraszállásával kapcsolat­ban a helyzetet három pontban lehet össze­foglalni: 1. Az amerikaiaknak a Cotentin-félszige- ten való átcsoportosítása után küszöbön áll egy minden műszaki fegyverrel felszerelt kísérlet, hogy St. Lo kapuját feltárják és a félszigetről kikerüljenek. Az első harcok már megkezdődtek. 2. Montgomery erőlteti a Caenért folyó anyagcsatát. Ha rövid szünet állt is be, a további partraszáUások és összpontosítások azt mutatják, hogy az elözönlő hadsereg legnagyobb erőlködései fognak bekövetkezni. 3. A megfigyelések alapján valószínű, hogy egy másik ponton uj elözönlő hullámot vetnek harcba. Csak az akkor bekövetkező harcok kialakulása után fog kifejlődni a Franciaországért folyó nagy csata. Hogy a nyugati harcok keretében mUyen szerepet fog játszani az uj nésiet V—I. titkos fegy­ver és a további titkos fegyverek várható bevetése, azt — mint a birodalmi főváros katonai köreiben kijelentik, még nem lehet előre látni. * A VILÁG SEMLEGES KÖZVÉLEMÉNYE egyre inkább a tisztességes emberi rend és igazság eszményeiért küzdő Finnország mellett foglal állást. A Diario da Manha c. jelentékeny portugál lap az USA és Finn­ország szakításával megállapítja, hogy Finnország a Szovjet diplomáciai támadá­sának is áldozata. Mindazonáltal nem két­séges, hogy Finnország kivívja helyét az eljövendő világ szabad országai között. Igen érdekes a finn kérdéssel kapcsolato­san Hansson svéd miniszterelnöknek Upsa- lában mondott beszéde. Hansson a leghatá­rozottabban megcáfolta, hogy a svéd szo­ciáldemokraták szakítottak volna finn elv- társaikkal. Felelős svéd körökben egyálta­lán meg sem vitatták ezt a kérdést. Hans­son hangoztatta, hogy Svédországnak to­vábbra is érdeke a szabad Finnország, majd szembefordult azokkal a körökkel, amelyek már a téli háború során is Finnország ellen foglaltak állást. * AZ ANGOL FŐVÁROSBAK M.EOJELE­Az esti órákban, a magyar rádióállomá­sok huUámhosszán mindig megszólal Moszk­va hangja s akár akarjuk, akár nem, néha fülünkig jut néhány foszlány mindabból, amit a vörös főváros magyar nyelven ugató ügynökei mondanak számunkra. Akit annak idején az úgynevezett „Béke Párt“ röpcé­dulákkal tisztelt meg, kívülről tudja, mit közöl Moszkva velünk, mit akar Moszkva tölünk. Hűtlenségre, hazaárulásra, szökésre s más főbenjáró bűnök elkövetésére szeret­nének az éter magyar hullámhosszára rá­akaszkodott moszkvai sakálok bennünket rávenni s ráadásul nyomdafestéket nem tűrő rágalmakat és sértéseket zúdítanak a ma­gyar népre és a magyar nép életjogait ön­feláldozó hősiességgel védelmező magyar honvédre. Akár akarjuk, akár nem, értesül­nünk keU Moszkva ostoba propagandájának csaholásairól. A moszkvai sakálok azonban hiába üvöltöznek. Gyalázkodásaik lepattan­nak az öntudatos magyar lélekről, mézes-má- zos ígéreteiknek pedig nincs közöttünk senki, aki hitelt adna. A magyarság idejében ki­küszöbölte sorai közül azokat, akik a bol- sevizmus üvöltő propagandaszólamaiból igét faraghatnának. Mint napjaink percről percre átélt törté­nelmének egyik mozzanatát említjük meg Moszkva esti zavaró adásait s azonnal hi­vatkozunk is arra, hogy a magyar nép jó­zansága és tárgyilagossága már régen átlá­tott a vörös propaganda fogásain. Hiszen maga a vörös cár és két angolszász szövet­ségese gondoskodik arról, hogy értelmes eu­rópai ember be ne ugorjon se Ígéreteiknek, se jelszavaiknak. Mindaz, ami Badoglio tá- bomo kárulása óta Délolaszországban tör­tént és történik, nálunk is, az egész világon is, a leghatásosabb ellenpropaganda az an­golszáz ígéretek és a moszkvai világboldo- gitás igazi arcának megmutatására. S ez az arculat csak kezdetben barátságos és mo­solygó. Ha akad valaki, ciki beugrik az on- golszász Ígéretnek és Moszkva hangos szóla­mainak, a jóhiszeműségében szerfölött os­toba áldozat rövidesen dermedve látja: a simán mosolygó angolszász arculatra hogyan fagy rá a könyörtelen közömbösség kegyet­len álarca s a joviálisán vigyorgő moszkvai ábrázaton miképp mutatkoznak meg égjük percről a másikra a nagyszabású tömeggyil- kosságokban kéjelgö hóhér durva vonásai. Moszkva a már kikerülhetetlen esti ordito- zásokban artikulátlan hangon ajánlja ne­künk is azt, amiért Badoglio régen pirulva és szégyenkevze vezekel: az árulást szeretné reálpolitikai alapul ránk tukmálni. Badoglio minden bizonnyal nem is álmodta hiszékeny­ségében, hogy milyen vetés kel ki árulásá­nak magjából. Nem tudjuk, mennyire elégíti ki nagyratörö becsvágyát az a szomorú és szégyenteljes szerep, amelyet neki meghagy­tak, s azt sem tudjuk, vannak-e álmatlan éjszakái, lelkiismeretfurdalásai Dél- és Kö- zépolaszország népének leirhatatlan testi és lelki nyomora miatt, aminek kutforrása mind csak az volt, hogy elárulta hazája és népe érdekeit, arcul csapta az olasz katona és az olasz fegyver becsületét. Badoglio vetése most érik. Délolaszország romokban hever. Az örök Városra szövetsé­gesei és fegyverbarátai dobáltak bombákat. Róma utcáin, a Vatikán bronzkapui előtt Moszkva ügynökeitől feltüzelt csőcselék tün­tet, Szent Péter tomploma körül istentagadó röplapokat osztogatnak, a Pápa maroknyi kis hadserege géppisztollyal és gépfegyver­NO FÉLHIVATALOS LENGYEL UJSÄG és a menekült lengyel kormány szócsöve azzal a szovjet rendelettel összefüggésben, amely a régebb szovjet állampolgároknak nyilvánított lengyeleknek a lengyel állam- polgárság felvevését teszi lehetővé, ezt írja: Ezt a szovjet törvényt nem lehet másnak minősíteni, mint a Lengyelországgal és pol­gáraival kapcsolatban alkotott egyoldalú döntések hosszú sorozata egyikének. Ismét biztosítja a lengyel állampolgárságra vo­natkoz jogot azoknak, akik a nemzetközi rel fegyverezte fel magát, hogy az Egyház javait megvédhesse. Róma utcáin a GPU véreskezü legényei cirkálnak, korlátlan fegyverhasználati joggal... Badogliónak látnia kell, hogy utóda a „mi­niszterelnöki“ székben egy tollvonással Moszkvának szolgáltatta ki a bolsevista forradalom elől elmenekült emigránsokat és azok utódait. Badogliónak látnia kell, hogy árulásával egy újabb nagy tömeggyilkos- ságot készít elő, mert 30.000 azoknak az oroszoknak a száma, akiket a Bonomi-kor- mány Moszkva kívánságára engedelmesen játszik a GPU kezére. Badoglio erre azzal az átlátszó érvvel kenhet csillapító balzsa­mot lelkiismeretére, hogy az emgiránsok sorsa végtére is orosz családi ügy s nem rá ta rtozik, azt miképp oldják meg. De az áru­lás mezején más pászmák is vetésbe sarjad­tak s ez a vetés is már megérett az ara­tásra. Badogliónak látnia kell, hogy az általa angolszász kézre adott Itáliát már régóta tovább sibolták a szovjet kezére s most Moszkva keze irányítja az eseményeket. Moszkva akaratára történik az is, hogy az olasz fasiszta párt eddig elfogott vezetőit és tagjait nyilvános tárgyalásokon „vonják felelősségre". Az utca, az elvakitott tömeg lesz ügyésze és birája azoknak az olasz ha­zafiaknak, akik a szó legigazalbb értelmében olaszok és hazafiak voltak és egy uj Rtnascl- mento nagy, dicső álmát akarták az újjá­született olasz néppel valóra váltani. Az egész világ tudta, hogy ez nő ki az árulás vetéséből, csak Badoglio hitte, hogy ö menti meg Itáliát angolszász „segítséggel“. Lon­don és Washington valóban vitt segítséget Délolaszországba, csakhogy nem az olasz, hanem a bolsevizmus vörös csillagzata alatt újra jelentkező pánszláv álmok javára. An­glia ezzel a maga érdekeit is elárulta s en­nek az árulásnak vetése is rövidesen meg­érhetik — az esetleges angolszász győzelem pillanatában. Itt az aratás évadja Európaszerte. A ve­tés idejére kikel, idejére beérik s azt idejére aratják. Badoglio árulásának vetése most érik. Az aratás is elérkezik. Látnia kell, milyen véres aratás lesz: a GPU kaszája vág majd rendet az olasz népben, (hogy az uj Katyn leendő áldozatairól, a 30.000 orosz emigránsról ne is beszéljünk.) A balti álla­mok sorsa bizonyltja, hogy Moszkva vonal- vezetése a „felszabadításban“ következetes és töretlen. Másszóval: jaj annak a népnek, amely a maga törvényeinek és hagyomá­nyainak útjáról letér és sorsát az árulás magvetőire bízza. Igen, az árulás vetése érik. Most az olasz nép bűnhődik azért, hogy Badoglio kicsa­varta kezéből a fegyvert, amellyel küszöbét és becsületét védhette volna. Az olasz nép most tanulja meg, hogy az önként letett fegyvert ellene fordították vissza. A finn testvérnép épp most vonta le az árulás leckéjének történemi tanulságait. Suomi tovább harcol, mert tudja, saját fegy­vere által veszejtenék el, ha botor volna a fegyvert önként kiadni kezéből. s Magunk is a józanságnak és a becsület­nek fegyveres útját választottuk. Mert tud­juk, idegen példák és leckék tanulságai nél­kül is, hegy létünk és jövendőnk záloga a „fegyver és a jó vitézi rezolució“. Ez a tu­dat pajzs és vért, amelybe nem marhat bele távoli sakálok ostoba propagandája. jog értelmében sohasem vesztették el len­gyel állampolgárságukat, de ugyanakkor lehetőséget nyújt azoknak az oroszoknak a lengyel állampolgárság megszerzésére, akik a Szovjetben létesitett lengyel alakulatok parancsnoksága alá helyezkedtek, akik te­hát vagy elvesztették a lengyelséggel való kapcsolataikat, vagy pedig ilyen kötelékek sohasem fűzték őket a lengyel államhoz. Az uj rendelkezés egyáltalán nem alkalmas arra, hogy tisztázza az állá!ánosságbcm oly siralmas helyzetet — Írja a lengyel újság. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom