Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-28 / 169. szám

P é n i e Jfe tó 44t Julius 28 KELETI Mr® ZG miét MAGYAR UfSAG Li.ti.iy.k« ESI ABAK; 1 HÓRA 5.20, NE- Ct . *■. . «*: v KL lo >——, t‘ RE JäV RE iiJ.—I Ríj i: ÍSÁ ÜvltE BO.— EENGÖ. — POSXAXAKAREK- I'ihsAjAlU CisEKsZAMLA SZAMA 72148. HÚSZON HEXED IK ÉVFOLYAM 169. SZÁM KI ADJ. A Ä LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ÖZíEKKtUöit'A'ÜSJStír, lU/UA/Ill V.11 rtu .-i^ NYOMDA: KOLOZSVÁR, DKASSA1-U. 7. TELEFON: 15-08. — FOSTAF1ÖK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK .VISSZA Szerdán délután már összeomlott ..............................................................»ni mi ■'•■>^B«Egira"ri wiip ' mumii >n ír twiitriroiwaíWH,B9WH>BP^iw,HiliTOr,y”,ra!S3C7,,ar az angolszászok Caen-i nagy támadása Szfaniszlau és Lemberg közölt a Szovjet minden támadását véresen visszaverték Sztálin és Vizsinszky jelenlétében aláírták a lengyel-szovjet szerződést A lengyel-szovjet szerződés teljesen kiszolgáltatja a lengyel népet a Szovjetnek AMSZTERDAM, julius 27. (MTI.) A Német Távirati Iroda jelenti: Sztálin jeleniéteueu aiáirták a lengyel-szovjet szerődést — jelenti a brit hir- szolgalat. a szerződés értelmében a haü műveleti területen, ahol a szovjet hadse­reg egysegei a hajdani lengyel területen harcolnak, a szovjet loparancsnokság kezében van a iohataloni. a lengyel-szovjet a Szovjet részről megszállt területen közigazgatási szervezetet létesít es sorozás! rendszert léptet életbe a lengyel fegy­veres eioK számára. E tekintetben köteles tevékenyen együttműködni a szovjet főparancsnok­kal. Az egyezmény aláírásánál szovjet ré ■ árul jelen volt még Molőtov külügyi népbiztos és Visinszky helyettes kaliigy. népbiztos, lengyel-szovjet részről Witos helyettes elnök. 11 " ' ——1 .......... A SZAVAK ÉS A TÉNYEK kiáltó ellent­mondása ütközik ki abban a kínos helyzet­ben, amelyet a lengyel „felszabadító bi­zottság" munkábaállitásával Moszkva pro­vokált ki angolszász szövetségesei tekinté­lyének és érdekelnek súlyos sérelmére. Ami­kor London politikai köreiben nyilvánosság­ra jutott Moszkva legújabb sakkhuzása, az angli alsóházban az egyik , képviselő az újonnan alakított lengyel „xelszauaditó bi­zottság" iránt érdeklődött. Eden külügymi­niszter az alsóház p. én um a előtt válaszúban bejelentette, hogy „a brit kormány tovább­ra is a londoni lengyel kormányt ismeri el Lengyelország kormányaként". A jelek azonban azt mutatják. hogy Moszkva következetesen nem sokat törődik London véleményével és elhatározásával és sem a londoni lengyel kormány, sem maga a lengyel nép nem sok hasznát látja egyelő­re Eden külügyminiszter „bajtársi“ kiállá­sának. Amint lapunk más heiyén közöljük, a Szovjet máris szerződést kötött az általa elismert bizottsággal s ez az uj szerződés, hogy durva őszinteséggel fejezzük ki ma­gunkat, fczöröstöl-bőrcstől a Szovjet kénye- kedvének szolgáltatta ki a lengyel népet. London azonban ezzel nem sokat törődik. A Downing Sreet fagyos hallgatásba búr. kolózva, tehetetlenül szemléli az események alakulását, holott a világ minden részéből figyelmeztetések hangzanak el, amelyekből London kiolvashatná azt a fenyegető ve­szedelmet, amely konok kitartással közele­dik — ha annak esetleges feltételei meg­lesznek — a Csatorna partjai felé is. Amint a Magyar Távirati Iroda jelenti Helsinkiből, a finn közvélemény figyelem­mel kiséri a lengyel-szovjet viszony újabb fejleményeiről szóló híreket, amelyek Hel­sinki politikai köreinek véleménye szerint azt bizonyítják, hogy a Szovjet a keleteurö- pai katonai fejleményekkel párhuzamosan politikai téren is egyre nagyobb független­ségre törekszik és szövetségeseit meg sem kérdezve, hozza, önkényes döntéseit. A finn sajtó hangsúlyozza, hogy az. orosz szándék nemcsak Németország és Keiet.Európa álla­mainak számára jelentenek veszedelmet, hanem a nyugati hatalmak számára is. Egy lisszaboni MTI. jelentés közli, hogy a Newyork Times sajnálkozással állapítja meg, hogy a Szovjet-Unió a lengyel felsza­badítani bizottság elismerésével megint egy­oldalúan cselekedett a szövetségesek meg­kérdezése nélkül. A világnak szembe kell nézni azzal a ténnyel, — irja a lap — hogy Oroszország teljesen egyoldalúan beleszól az európai békekötésbe anélkül, hogy előzőleg tanácskozásokat folytatna szövetségeseivel. Felvetődik a kérdés, hogyan egyeztethető össze az ilyen eljárás a Szovjet-Unió részére adott biztosítékiad, amely az Egyesült Álla­mokkal és Nagybritanniávai való előzetes megbeszélésekre tartalmazott Ígéretet. E fejleményeknek kikerülhetetlen jelentős .hatásuk lesz Amerikának a békével kapcso­latos felhívására. Hivatalos francia állásfoglalás szerint — közli a MTI a Német Távirati Irodának Vi- chyból keltezett jelentését. Az úgynevezett lengyel fe szabadító bi­zottságnak Moszkvában történt megalaku­lása ismét a szov jetnek azt az akaratát bi­zonyítja, hogy befolyását és uralmát Euró­pa ezen részére kiterjessze. Ebben a szán­dékában a szövetségesektől egyáltalán nem hagyja magát, zavartatni. Bár Sztálin haj­landó a szövetséges hadianyagot elfogadni, azonban minden politikájába való beavatko­zást visszautasít. Hogy a lengyel bizottság esetében is csak egy teljesen befolyásolható kormányról van szó, ez csak azt bizonyítja, hogy Sztálin teljesen egyedül akarja meg­oldani a lengyel kérdést. A bizottság első nyilatkozata megmutatta, hogy kommunis­ta és szovjetbarát irányzatú és hogy német vereség esetén Lengyelország csak egy szovjet köztársaság lehetne a bolsevista ál­lam keretében. Nemcsak a lengyel menekült kormány­nak, hanem a Downing Streetnek is szól az, amit az Izvesztija szerdai száma ir a len­gyel kérdésben. A Svenska Dagbladed sze­rint az Izvesztija szerdai száma a legéle­sebben foglalkozik a Londonban székelő len­gyel menekült kormány tagjaival. Csalók és bitorlók gyülevész csoportjának nevezi a kormányt, amely ellensége a lengyel népnek. * STEINHARDT AMERIKAI NAGY­KÖVET NYILATKOZATA UTÁN a tö­rök kérdés, miután élénk nemzetközi megvitatáson ment keresztül, úgy lát­szik valamelyest ismét nyugvópontra jutott. A tövük sajtó határozott állásfoglalá­sa az angol és amerikai sajtóban ezút­tal nem tulált ellenzékre, hanem az an­golszász világ inkább rokonszenvvel fi­gyeli és várja a törökök szorosabb együttműködését. Ugyanakkor az angol­szász lapok kifejezésre juttatják, hogy bizonytalan dolog, hogy ez az együtt­működés elmenne Törökország hadbalé- péséig. Egyelőre tehát a törökök ismert álláspontja látszik győzedelmeskedni. Minden segitséget megadunk a szövet­ségeseknek, de nem lépünk be a hábo­rúba, — ez a török álláspont. A törökök a legnagyobb bizonytalanságba vannak az oroszok terjeszkedési határait illető­leg. Teljesén függetlenül attól, hogy Oroszországban milyen' rezsim uralko- .dik, az orosz imperializmusnak hagyo­mányosan legfőbb vágya a szorosok megszerzése a meleg tengerre való ki­járat és a tengeren való korlátlan ura­lom biztosítása céljából. A török politi­ka felelős vezetőit semmiféle kijelenté­sek vagy időleges megállapodások nem ringathatják illúzióba ebben a tekintet­ben. Minthogy a törökök nem bizuak abban, hogy az angolszász és orosz vi­lághatalmi érdekek többé nem kereszte­zik egymást, számolni kell azzal, hogy ez a kereszteződés a török szorosok kér­t désében is megtörténik. Amennyiben pedig a porondon maradó világhatalmi erők Törökország iránizalasát tervez­nék, Törökország eppen úgy ellenállana I ügyetlenségének megvédése érdekében, mint az etsö viíáyüáboruban tette. Ma természetesen nem lehet tudni, hogy mi­lyen érvek szerepelnek az angolszász és orosz diplomácia kelléktárában, de egyes jelek élesen rávilágítanak arra, hogy a török külpolitika milyen nehéz küzdel­met folytat. * ÚJABB DIPLOMÁCIÁI ROHAMOT inté­zett Washington a délamerikai államok el­len. Amint a Német Távirati Iroda közli Amszterdamból, az Egyesült Államok szer­dán nyilatkozatot adott ki az USA és Ar­gentina viszonyáról ■— jelenti a brit hírszol­gálat Washingtonból. A nyilatkozat többek között igy szól: Az Egyesült Államok kormánya azon a véleményen van, hogy az amerikai köztár­saságok és híveik az egyesült nemzetek között megmaradnak továbbra is Farell jelenlegi politikájának el nem ismerése mel­lett, ameddig félre nem ismerhető tények bizonyítják, hogy Argentina politikája alap­vetően megváltozott és Argentína is a ten­gelyhatalmak ellen foglal állást, támogatja a közös együttműködést az egyesült nem­zetekkel és velük közösen cselekszik. Petiffu argentin külügyminiszter szerdán este rádióbeszédben foglalt állást Bull ame­rikai külügyminiszternek az argentin külpo­litikáról tett kijelentéseivel kapcsolatban. Argentina hü marad eddigi magatartásához — mondotta többek között — és minden olyan kísérlet, amely arra tör, hogy Argen­tina népót eltántorítsa kormányától, kudar­cot váll. Az előzményekhez tudni kell, hogy Hull külügyminiszter hétfőn újságírók előtt be­jelentette, hogy az Egyesült Államok a latin amerikai köztársaságokban lévő diplomáciai küldöttségek vezetőinek emlékiratot küldtek az Byyesiilt Államok kormányának az ar­gentin kormánnyal szemben gyakorolt po­litikájáról. A helyzet tisztázása a cél, tekintettel arra a félreértésre és zavarra' amit a felforgató és más sötét elemek hív­tak életre. ( A brit híriroda jelentése szerint az argen­tin kormány elhatározta, hogy visszahívja washingtoni nagykövetét. A brit hírirodának ezt az értesülését ed­dig sehonnan sem erősítették meg. Minden­esetre igy is jebemzo an» a feszült hely­zetre! amely Argentina és az USA között kialakult Mint a latinamerikai helyzet jellemző epi­zódját .említjük meg a Német Távirati Irodának alábbi jelentését: A perui kormány egy newyorki jelentés szerint ismét megtagadta államadósságai­nak 12 éve felgyülemlett kamatainak tör­lesztését az angol és északamerikai hitele­zők számára. A perui államadósság 14 mil­lió fontsterling és 85 mülió dollár. Az észak­amerikai pénzügyi köröket nagyon felhábo­I ritotta a perui kormány magatartása és már bejelentsék, hogy Perunak nem adnak soha többé kölcsönt. * A JAPAN SAJTÓ ideérkezett hírek sze­rint bőven foglalkozik a mult év végén be­következett kormányalakítással. Különösen kiemelik azt a körülményt, hogy továbbra is a kormány tagja marad Sigemieu kül­ügyminiszter. Rajta kívül még két minisz­ter tartotta meg a tárcát: a pénzügyi és a fegyvergyártási miniszter. A jelenleg 58 éves Sigemieu külügyminiszter tíz éve a leg­ismertebb japán diplomaták közé tartozik, aki már régebben helyettes külügyminisz­ter is volt, majd később moszkvai és londoni nagykövet, mig 1943 áprilisában Xozso kor­mányában külügyminiszter lett. Az a tény, hogy a külügyi tárca vezetésében nem tör­tént változás, már magában biztosítja a kül­politikai vonal töretlenségét. Sigemieunak a nagy-keletázsiai minisztérium vezetésével való megbízatása pedig arra mutat, hogy az uj kormány személyi téren is az erős összpontosítást kivánja megteremteni, a tel­jes, egységes vezetést minden külpolitiká­val szorosan összefüggő kérdésben. A nagy-keletázsiai minisztériumot olyan céllal hívták életre, hogy Japánnak ázsiai politikáját a maga sajátos céljaival és kér­déseivel mélyebb tájékozódást követelő vi­lágpolitikától különválasszák és ezzel az ilyen kérdések megoldásában a kormányzat bizonyos önállósággal intézkedhessek. Sige- micu már az előző kormányban is a nagy- keletázsiai minisztérium tanácsadója volt. Összefoglalva megállapítható, hogy a ja­pán kormány átalakítása a japán nép szi­lárd elhatározásával függ össze, amely sze­rint a háborút az erők lehető legnagyobb egyesítésével a végsőkig kell folytatni. A Németországgal és szövetségeseivel való vi­szonyra pedig legjellemzőbb Sigemicnxtak a német követtel történt megbeszélése után elhangzott nyüatSsozata, amely szerint a végső győzelem és ezzel a nagy-keletázsiai japán élettér biztosítása csak a háromhataj- mi egyezmény szellemében való együttmű­ködés keretében képzelhető el. Japánnak ez az elhatározása éppúgy élet­kérdés, akár az európai népek keresztes háborúja az egész nyugati kultúrát veszé­lyeztető bolsevizmus ellen. íme, az a szem­pont, amely miatt Japánnak a maga hábo­rúját győzelemig kell végigharcolnia. A Daily ‘Mail katonai tudósitója jelenti az amerikai külügyminisztérium utalásai alap­ján, hogy? az Egyesült Aliampk a náboru után valószínűleg kiterjeszti tengerentoK bi­rodalmát mindazokra a területekre, amelye­ket mindezideig a japánok tartottak meg­szállva és amelyek közel állanak az Egye­sült Államok területéhez. Az amerikaiaknak ez a terve a kairói egyezményen alapul, amelyben kimondották, hogy Japánt meg keU fosztani valamennyi engedményes terü­letétől,

Next

/
Oldalképek
Tartalom