Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-18 / 160. szám

4 KELETI MAGYAR ttJSAG 1944. ÍTTLTT7S IS. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában sí irta: Nikolajftw Péter + Magyarra fordította: Gaaí Olga Ma pedig, — Istenein — milyen messze vagyok mindettől.. . Mindennap a halál les- kelödik nyomomban és ha nem lesz elég erőm, hogy tervemet keresztülvigyem, akkor itt pusztulok el. De ha sikerül is a szökésem, vájjon látom-e még Ntnát az életben? Ezen az estén meglátogattam Niki tát. valami szörnyen erős és büdös pálinkával kinált meg, amit egész éjszaka vizespohár­ral ittunk. Feltűnt neki, hogy milyen jó hangulatban vagyok. — Mi van veled, Fotja, — kérdezte — Téged is megrohantak az en ü- !; é.: a vá­gyak?. .. * Vanját egy napon áthelyezték egy közeli táborba. Ott több bátor és elszáuc emoerre akadt, mint nálunk. Amikor aztán egyik közös táborba ünnepség alkalmával össze­találkoztunk, elmondta, hogy tizenöt társa áll szökésre készen. A íegyverszerzés kér­dését is megoldották. — A táborukban — mondta — csak egyetlen ember őrzi a fegyverraktárt, aki a mai ünnepség alkalmával bizonyára jói le­j3za magát. Ezt tehát teljesen csendben ártalmatlanná tehetjük. Vanja azt is elmondta, hogy legelőször a táborparancsnolckal szándékoznak végezni, mert ha nincs fej, akkor könnyen megzava­Az erdőben találkoztunk Aljosával, aki két karabélyt és több pisztolyt cipelt. Még- egyszer gyors haditanácsot tartottunk. Tá­borunkban nyolc őr van akik közül kettő szolgálatban áll pillanatnyilag, a többi hat valószínűleg alszik. Ez tehát nem probléba. De aztán ott vannak a többiek: a parancs­nok meg a védőrsége és a GPU-emberek. .. Ml pedig csak hárman vagyunk. Hiába is okoskodtunk — reménytelen volt a dolog! Egyetlen lehetőség nyílt számunkra, a szökés! Ebben mindhárman egyetértettünk! Gyors iramban nekieredtünk. Áthaladtunk egy holdsütötte tisztáson, majd innét sűrű erdőbe értünk. Nemsokára a sziget túlsó partjára étkeztünk. A csónakház előtt meg­álltunk. A!jósa felkeltette az evező embert, mi pedig őrt álltunk. — Gyorsan-gyorsan, mert sürgős az átke­lés! — riasztottuk fel az álmos embert. — Úgy? — válaszolt íélálomban. — Ta­lán szökni akartok ? — Persze, hogy szökni! Igyekezz, ahogy csak tudsz! — Na rendben van, — mondta megadás­sal. — Mit tehetek én egyedül három ellen? De aztán, majd vallatásnál megmondjátok ám, hpgy fegyverre! kénysaeritettetek rá! A helyzet komolysága ellenére nevetésbe törtünk ki ée biztosítottuk, hogy kívánsága szerint vallunk majd. .. öt kilométeres ut állt előttünk a száraz­földig. A tenger sima tükrén nagy gőzös siklott előttünk. „Népszabadságának hivták a hajót. A szárazföldi part közelében motorcsó­nak berregett. Nagy figyelemmel néztük, amikor hirtelen megállt. Valaki felállt a csónakban, kezeiből tölcsért formált és ordí­tott valamit.-— Hé, — szólt oda Vanja emberünknek, — nehogy valami bajt okozzon nekünk ez a motorcsónak! Az ember hátrafordult és nyugodtan vá­laszolt: — Nem kell félni, csak az uszályt akar­ják elérni! Mintegy négy kilométer lehet már mögöt­tünk. Idegeim pattanásig feszültek, mert anunt körülnéztem, láttam, hogy odaát a szigeten a csónakház előtt sötét alakok fut­kostak ide-oda. Tehát már felfedezték szö­késünket. Láttam, hogy már a barakoknál is kigyulladt a fény. Még egy kilométernyi ut volt hátra. — Siess, siess! —- hajszoltam az embert. — Már nem csípnek el bennünket — nyug­tatott meg ismét — biztos, hogy megmene­kültök! — ts Te! — kérdi Aljosa, — Én??? — válaszolta nyugtalanul. — Engem a golyó fenyeget. —- Jöjj velünk — indítványoztam. — Azt korábban kellett volna mondano­rodik az egész tábor. Azután a katonai őr­séget teszik ártalmatlanná, ami nem lesz nehéz dolog, mert igen gyengék. Nagyobb gondot okoznak a GPU-emberek. —- Na, de jó az Isten, jót ád, —- mondta Vanja és mire beesteledett visszatért a tá- borha. Mint felkelő, számtalanszc- néztem a ha­lállal szembe, de akkor mégis remeglek az idegeim és kezeim reszkettek, amikor az el­következendőkre gondoltam. A tábor spiclije és Nikit«, mintha csak sejtettek volna valamit, egész este szemmel tartottak. Végül is levetkőztem és elnyúltam a pries- Mtn. Utánam a spicli és Nikita is levetkő­zött. Nehány perc múlva hallottam, hogy mindketten horkolnak. . . Nem volt nyugal­mam. Egy szál ingben kimentem az udvarra. Az őr éppen szembe jött velem. Amikor meglátott rám szólt: — Hét, te kísértet. . . Menj az ördögbe, aludni! De miért nem adja mér a jelt Vanja, —■ töprengtem magamban - és hol vannak az embereik a fegyverekkel? Egyik óra a másik után múlt él. Priccse- men fészkelödtem As kínlódtam. Lázban égve vártam, hogy mi lesz. • Vájjon a szabadság kezdete következik-« 1 -1 számomra, vagy a vég? Ha nem sikerül, akkor nincs menekves» a halál elől! A barak-ajtó lassan kinyílt. Nesztelen lé- m pésekkel lopakodott be Vanja, megállt a prlccsem előtt és alig hallhatóan mondta: — Gyere! Pillanatok alatt felöltöztem és ugyanolyan csendben elhagytuk a barakoP Odakint ke­mény tárgyat nyomott a kezembe: egy pisz­tolyt. Megállt kivül az ajtó előtt és óvatosan körülnézett. A tábor aludt. Az őr kőrútjának éppen az utolsó végére érkezett. .. Mindjárt szabad lesz i* ut. Gyors léptekkel az erdőfelöli oldalra siet­tünk. Ott vár ránk Aljosa súgta Vanja. U — De mi van a többiekkel? — kérdem S nyugtalanul. — Te. ezek a nyomorultak az utolsó perc- ■ ben egytől-egyig begyulladtak. Atkozott 9 disznó banda! a — És az ölötökkel mi van’ — Ha nem intéztük volna el, most nem I lenne fegyverünk! Tehát minden percben í elfedezhetik, hogy ■ azt őrt megölték és a fegyverkamrát kirabol- H ták, akkor pedig felriadózzák az egész tá-H bort és a kopókat utánunk engedik.. . — Tehát az annyit -leüt, hogy halul ütött ki a vállalkozásunk? — mondtam csüggedten. Vanja is megingott: — Menjünk vissza — kérdez'«. Gondolkodtam, majd feltettem Vaujának a nagy kérdést: — Tudod majd igazul ni magad, begy hol töltöttöd az estét? Nem fognak kivallatni? Vanja kétségbeesetten intett. — Végünk van, —- mondta — akkor is, ha itt maradunk! Mit csináljunk Petja? — Itt már csak a merészség segíthet, — mondtam Vanjának — s ha a szerencse is hozzánk szegődik, akkor megmenekülünk, fémes mit vesztenünk, mert ha visszatérünk, úgyis végünk van. Induljunk tehát és ne vesztegessük az időt! * A VILÁG TÜKRE 1. Eddig 260 milliárd dollár... 2. Amerika és a gyermek 3. Az amerikai embertarlalék 4. A Jenkinek nem kell hadfkölcsön L Mibe kerül & háború az Egyesült Álla­moknak ? Egy newyorkí lap néhány nappal et- előtt azt irta, hogy egykor Roosevelt azért lesz a történelem egyik legneveze­tesebb alakja, mert a történelem folya­mán ő költötte el a legtöbb pénzt: hábo­rús célokra. A lap szerint, amint egy Stockholmon át érkezett jelentés hírül adja, — Roose­velt eddig 260 milliár dollárt költött el a háborúra. Európai szemmel tanulságos erről az európai viszonylatokban úgy­szólván megfoghatatlan összegről elgon­dolkozni. A Manhattan-Institute szerint az invá­zió megkezdése előtt a háború JflO millió dollárba került naponta. A Manhattan- intézet vezetője, amikor az USA háborús kiadásairól adatokat hozott nyilvános­ságra a sajtó képviselői előtt, kijélentet- te, hogy „Ha a történelemben minden megismétlődik, as árak hallatlan emel­kedésével ezúttal is számolhatunk.“ Hi­vatalos amerikai kormánynyilatkozat is hangzott el, amely a háborús kiadáso­kat a Manhattan intézet adataihoz ha­sonlóan tette közzé. így Mergenthau pénzügyminiszter egyik a háborús kölcsön kivetés előtt el­mondott propagandabeszédében az eddigi háborús kiadásokról is szólott. Kijelen­tette, hogy a Nápolytól Rómáig való elő rehaladás a szövetségeseknek 6'.7 milliárd dollárba került. A Marshall-szigeteken végrehajtott hadműveletek 6 milliárd dollárba kerültek. Az Egyesült Államok hadi kiadásai Morgenthau szerint is ed­dig 260 milliárd dollárt tesznek ki. 8»e- rinte az 19\1(. év végéig még további 95 milliárd dollár felhasználására lesz szük­ség. A háborús kiadások sohasem voltak olyan magasak, mint éppen az utóbbi há­rom hónapban. 2. Az Associated Press amerikai távirati Iroda az északamerikaiaknak Norman- diában elszenvedett veszteségeivel fog­lalkozik és megállapítja, hogy az eddigi normandiai veszteségek egyenlöek a vi­lág háború teljes amerikai veszteségeivel. A kiesések végleges számát ma még csak hozzávetőlegesen lehet megállapíta­ni, de minden bizonnyal eléri az 1917/18. évi amerikai katonai beavatkozás teljes számát. Patterson amerikai hadügymi­niszter a mult hét csütörtökjén nyilatko­zatot tett közzé, amely szerint az Egye­sült Államok szárazföldi haderejének ed­dig csak halottakban 187.028 ves'tescge volt a háború megkezdése óta. A hadi- tengerészet és légierő együttes vesztesé­gei 255.jll halottat tesznek ki. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy az USA az első világháborúban 278.888 halottat veszített. Hogy milyen hatalmas ve*zftMáfekat szenvedett a* amerikai hadigépezet a normandiai harcokban néhány hét alatt, azt amerikai haditudósítók is bevallják. Már az első napokban több haditudósító azt az aggályát fejezte ki, hogy a világ­történelemben páratlan emberkiesés váj­jon nem-e állítja még az amerikai had­vezetést is megoldatlan problémák elé, azokat elsősorban, akik úgy hiszik, hogy Amerika emberanyaga kimeríthetetlen? A Saturday Evening Post cikke szerint az amerikai emberanyagutánpótlásnak is határai vannak. A i«n s-ó szerint igy irt: „Ha Mongóliától Franciaországig minden harci Övezetünket 18—38 év kö­zötti nem családos férfiakkal akarjuk kitölteni, meg kell állapítani, hogy nines elég ilyen emberünk. Ha azonban hadi­üzemeinkből és ipari vállalkozásainkból kiemeljük a szakembereket és a harcte­rekre küldjük őket, az egyedüli esélyünk az ipari háború elveszítése marad.“ 3. A Womens Rome Corporation c. csa­ládvédelmi folyóiratban Alfred Tombs a hadbavonultak gyermekeinek és hozzátar­tozóinak elhanyagolásáról ir és többek között a következőket állapítja meg: — Amerika aeon az utón halad, amely egy elveszett nemzedék felnevelése felé vezet. A kormány több tagja, számos ha­digondozó szakember, egészségügyi szak- tekintély ezen a nézeten van. Akikkel az utóbbi hetekben ezekről a kérdésekről beszéltem, aggályukat fejezték ki a hadi­gondozás elhanyagolt állapota miatt. Több jóhiszemű hatósági ember különö­sen azoknak a gyermekeknek sorsát mon­dotta kilátástalannak, akiknek édesany­ja hadifontosságu Üzemekben dolgozik, édesapja pedig katonai szolgálatot tel­jesít. — Meglátogattam ezeket a nyomorult viskókat, ahol hadbavonultak gyermekeit: szállásolták el. Táplálatlan gyermekeket láttam, szennyes szalmazsákokon és ko­sarakban feküdtek. Sok helyen rovaro­kat is észleltem rajtuk. Sok hadigondozó otthont látogattam meg, ahol két éven alóli gyermeket szállásoltak el. Édesap­juk a harctéren, anyjuk hadiüzemben, a gyermekekre pedig senki sem ügyelt fel. Sok anya egy-egy szomszédra kénytelen bízni gyermekét. Alfred Tombs igy folytatja cikkét; — A hadiüzemekben meglepetéssze­rűen sok női munkás dolgozik. Ennek egyenes következménye, hogy gyerme­keik nevelését elhanyagolják. Sok jelen­vés érkezett arról, hogy a gyermekeknek berendezett sétatereken azért történt rengeteg szerencsétlenség, mert nem volt meg a kellő személyzet, amely felvigyá­zóit volna a gyermekekre. Arról is meg­győződtem, hogy több család egyszerűen alagsori helyiségekbe zárta be gyerme­kéti mikösben a ssülők deilgomi mentek, tok, mert a pénzemet a csónakházban rej­tettem el. —- Ahogy jónak látod, — jegyezte meg Vanja közömböséin. Végre megérkeztünk. A szemközti part közelében két csónak körvonala látszott. — Ezek már keresnek bennünket — kiál­tottam fel. — Induljunk bajtársak, nincs veszteni való időnk! Kenyerünket három felé osztottuk és a vasúti sinek mentén megindultunk... — Tiz nap múlva a határnál lehetünk, — mondta Aljosa — végig kell éheznünk ezt a tiz napot. — Én nem vagyok olyan derülátó, — el­lenkezett Vanja. — A kopókról bizonyára megfeledkeztél?! Mihelyt megtudják, hogy átkeltünk, a kuvaszokkal mindjárt nyo­munkban lesznek. És akkor, Isten irgalmaz- zon nekünk! Aljosa hallgatott. Mindhárman némán folytattuk utunkat. Hátrafordultam. A ten­ger már eltűnt szemeink elől. Az éjszaka sö­tétje elnyelte a tájat. Félóra múlva folyóhoz érkeztünk. Itt merültek fel az első nehézségek. Hogy kelünk át. Addig járkáltunk a part mentén, amíg egy halász Kunyhó mellett ro­zoga kis csónakot fedeztünk fel. Percek alatt átjutottunk, de én meztelen­re vetkőzve, rögtön vissza is eveztem és miután a csónakot a helyére kötöttem, úsz­va igyekeztem ismét két társam után. Erre az óvatosságra nagy szükség volt, mert nem szabad megtudniok a kunyhó lakóinak, hogy valaki átkelt a folyón. (Folytatjuk.) 4. A hadbavonultak gyerekeinek gondo­zására nincsen pénz Amerikában. A fel- szerelési kiadások azonban egyre hatal­masabb összegeket emésztenek fel. Ame­rikának pénzre, még az eddigieknél is hatalmasabb összegekre van szüksége. Egy Stockholmon át érkezett jelentés szerint az Egyesült Államokban újabb hadikölcsönkötvényeket bocsájtottak ki A Times c. lap a kölcsönkötvény kibocsá­tásával kapcsolatban igy ir: — A közönség hűvösen fogadta a hírt. Annák ellenére, hogy az invázió megkez­dődött, ?.. 0 légitámadások vannak fo­lyamatban Japán ellen, hadikölcsönköt­vényeket nem lehet eladni. Az amerikai propaganda természete­sen mindent elkövet a nagy cél érdeké­ben, hogy a vásárlóközönséget rábírja pénze „befektetésére". Morgenthau pénz­ügyminiszter nagy kísérettel propagam körúton van Amerika nagyobb városai­ban. Csikágóban Juanita Rios táncosnő kijelentette, hogy legszebb selyemharis­nyáját adja annak ajándékba, aki leg­alább 1500 dolláros hadikölcsönkötvényt jegyez. Egy másik városban egy film­csillag ugyancsak selyemharisnyájái ajándékozta annak a hazafinak, aki 25 ezer dolláros kötvényt jegyzett. Több hollywoodi filmszinésznö 10.000 dollárt érő viskit kapott ajándékba azért, mert a hadikölcsönkötvény eladásában hat­hatósan segédkezett. A Time megokolása szerint a közönség tartózkodásának legfőbb oka az, hogy a közvélemény a háború gyors befejezésé­ben hisz, a hírverés eddig azt bizonyítot­ta, hogy a háború megnyerés az USA számára rövid idő kérdése. Az amerikai polgár a Time szerint ezt a kérdést ad­ja fel: — Ha rövidesen úgy is megnyerjük a háborút, miért kell akkor további áldo­zatokat hoznunk? MOZI- SOROK ARPAD-filmszinház: Majd a gyéreit eh. Fő­szereplők: Harry Lieclke, Käthe Haaek és még sok kiváló nagy német művész, A nyári évad a'att előadások kezdete hét­köznapokon d. u. 5 és 7 órakor, vasárnap és ünnepnapokon d. e. fél 12-kor matiné, d. u. 3, 5 és 7 órakot. CORVIN-mozgó: Nem angyalok az Mező nyok. Martha Harei, Asel V. A m besser Kezdete: ^4, ’*6, %8. EGYETEM-mozgó: Kadetszerelem. fősze­replők: Htdvéghy taiérta, zstlley Margit Pataky Jenő, Makláry, Mihályi. ERDÉLY -mozgó: „Pacsirta". Főszereplő: Eggerth Márt ha. Előadások kezdete; 3, 5 és 7 órakor. MATYÁS-mosgó: Mindent érted. Fősz.: As- sia Norris, Carlo Camanini. Előtte Ma­gyar híradó. Előadások 3, 5, 7 és vasárnap d. e. 11 órakor. RAKöCZI-mozgó: Tilos a szeretem. Fősz.; Kelemen Éva, v. Ck.Smány György, Vasaary Piri, Somogyi Nuet Műsor előtt a legújabb Magyar és US* himdék,

Next

/
Oldalképek
Tartalom