Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-14 / 157. szám

« KELETI (. MAGYAR ÚJSÁG 1944. JULItJS 14. Ulra szabályozták az egyetemi vizsgadijakat Szolgálatos gyógyszertárak Szentháromság gyógyszertár, Unió-utca 2. sz. Távbeszélő: 20-78. — Keresztelő' Szt. János gyógyszertár, Deák Ferenc-utea 9. sz. Távbeszélő: 15-68. — Minerva gyógyszertár, Wesselényi Miklós-utca 35. sz. Távbeszélő: 2-54. — Magyar Korona gyógyszertár, Hel- tai-utca 3. sz. Távbeszélő: 27-82. Az elsötétítés időpontja A honvédelmi miniszter rendelet« értelmé­ben a lakóházak elsötétiiese este 10 órakor kezdődik és tart hajnali 4 óra 30 percig. — Hősi halált halt Hasegava japán alten- gemagy. Tokióból jelenti a Német Távirati Iroda: A jokosukai japán tengerészeti állo­más közli, hogy Hasegava altengemagy az arcvonalon hősi halált halt. (MTI.) — Szerencsés számok. Az Osztálysorsjá ték mai húzásán 20.000 pengőt nyert a 3657, 10.000 pengőt a 21.619, 3000 pengőt i, 42.695 és a 75.143, 1000 pengőt a 85.51 számú sorsjegy. Felelősség nélkül. * Állami gépjárömüvezetőképző tanfolyam kezdődik julius hő 17-én. Riszt vehetnek mindazon férfiak és nők, akik 18. életévü­ket betöltötték. Jelentkezni lehet személy, teher és motorkerékpárra a ,,Szász sofőr­iskolában“ naponta d. e. 8-—13, valamint d. •j. 15—18 óráig. Kolozsvár, Arpád-ut 26. sz. Telefon 28-46. — Kik kaphatnak és- luk keresnek elhe­lyezkedést a kolozsvári Állami Munkáké- vetítő Hivatal utján ? Munkát talál 7 aszta­los, 59 cipész, 12 géplakatos, 27 betanított gyárimunkás, 15 betanított gyárimunkásnö, 1 kovács, 1 cukrász vidéken, 1 kőműves, 1 pék vidéken, 1 nöiszabó, 2 szobafestő, 6 szűcs vidéken, 10 vas- és fémesztergályos, 1 vas- és fémöntö, 1 magántisztviselő, 1 házmester, 9 szolga, kifutó, 10 bejáró taka­rítónő, 7 házicseléd és 1 fotolaboráns. Mun­kát keres: 1 ács, 2 asztalos, 1 bádogos, 1 géplakatos. 1 gépkezelő, 1 kádár, 1 kőmű­ves, 1 kőfaragó, 1 férfiszabó, 1 szobafestő, 1 vas- és fém esztergályos, 1 házicseléd, 1 nevelőnő. * A lakatos és rokonszakmák szakosztá­lya folyó hó 14-én, pénlelten este 6 órai kez­dette! fontos gyűlést tart dr. Bereczky Er­nő minisztert biztos, főtitkár ur jelenlété­ben az Ipartestület helyiségében. Kérjük a tagok feltétlen pontos megjelenését. A veze­tőség. — Dohányos újakkal ne nyúljunk a para­dicsomhoz! Berlinből jelentik: A birodalmi biológiai intézet érdekes hirdetményt tett közzé aprói, hogy nem tanácsos níkotinos kezekkel hozzányúlni a paradicsompalántá­hoz. A vizsgálat kiderítette, hogy a paradi­csom palántáját is ugyanaz a virusbetegség támadja meg, mint a dohánypalántát. Meg­állapították, hogy a virus csirája, még a feldolgozott dohányban is bizonyos fokig hat. Éppen ezért tanácsos, hogy mindenki mossa meg a kezét alaposan, mielőtt hozzányúl a paradicsompalántához, mert a legkisebb mennyiségű vírus-baktériumok is fertőzőén hatnak a paradicsomra. * A Kolozsvármegyei és Kolozsvári Gyü­mölcstermelők Egyesülete értesíti t. tagjait, hogy téves az a hir, miszerint a tagdíjak átvétele szünete, sőt kérjük mindazokat, akik tagdíjaikat a folyó évre még nem fi­zették be, hogy azt mielőbb rendezzék. * Hirdetmény. P. 2533—1944. A kolozsvá­ri kir. törvényszék közhírré teszi, hogy Dir- gó Gergely, Dirgó László, Dirgó Ilyés, Szé­káré János és felesége, Podár Anna, Mocsán György, Mocsán János, Zsudán Filimon, Kocsis Jánosáé szül. Morocos Rebeka sza- mosszentmiklósi, Moldován Ilyés és neje Moldován Zsuzsa apahidai, Kimplán Mihá’y- né sz. Moldován Mária ko’ozsvári lakosok elleni kisajátítási ügyében az 1881. évi XLI. te. 46. §-ában foglalt rendelkezések alapján a kisajátitási ár bírói megállapítása végett a tárgya’ás helyszínére, Szamosszentmiklós községbe, Szab Koszté dűlőbe, 1944. évi au­gusztus hó 22. napján d. e. 9 órájára tűzte ki és a Polgári Takarékpénztár r. t. meg­szűnt kolozsvári cég és e'hunyt Onoszi László, volt bonc/.hidai lakos Ismeretlen örökösei részére ügygondnokul dr. Keresz­tes Zsdgmond kolozsvári ügyvédet nevezte ki. Az érdekelteket azzal idézi meg, hogy elmaradásuk a kárta'anitás felett hozandó érdemleges határozatot nem gátolja. Kolozs­vár, 1944. évi junius hó 23. napján. Dr. La­katos Imre sk., kir. tvszéki biró. A kiad­mány hiteléül Szilágyi ifötlszt. A Hivatalos Lap közli az egyetemi vizs­gadijak újabb megállapítását. A rendelet ki­mondja, hogy annak a vagyontalan hallga­tón ak (szigorlónak), aki a vizsga dijakról szóló rendelet mellékletében felsorolt vala­melyik vizsgát olyan eredménnyel teszi le, amely az illető vizsgára megállapított leg­magasabb minősítési foknak felel meg (ki­tűnő, egyhangúan vagy szótöbbséggel kitün­tetve, dicséretes, jeles, stb.), a vizsgadijait az egyetemnek diákjóléti célokra rendelkezésre álló hitelösszegből teljes egészében vissza kell téríteni, az a vagyontalan hallgató pe­dig, aki a vizsgát a legmagasabb minősítési foknál csupán egy fokkal alacsonyabb ered­ménnyel teszi le, a vizsgadij felét kapja vissza. A hittudományi karon a régi és uj rend­szerű szigorlatok dija 75 pengő. Ehhez al­kalmazkodik a többi díj is. A jog- és állam­tudományi karon alapvizsgálati díj 46, pót­alapvizsgálati dij 23, szigorlati díj 140, pót­szigorlati dij 80, doktori értekezés bírálati dija 100, kánonjogi szigorlat 120, államvizs­gadijak 110 pengő. Az orvostudományi ka­ron az első szigorlat első fele 45, második Budapest, julius 13. (MTI.) A ténylegesen szolgáló bombakárosult tiszteknek és le­génységi állományuaknak a honvédelmi mi­niszter a vezérkar főnökével egyetértésben szabadságot ad. A szabadság a károsodás­hoz mérten 14, Illetve 28 nap a mögöttes országrészben és a hadműveleti területen szolgálatot teljesítő hivatásos és nem hiva­tásos tisztek és legénységi állományúak ré­szére. Ezt a szabadságot a bombakárosult A Magyar Vetés irja: Amikor eredetien magyar sertésfajtáink történetére vonatkozó adatokat olvasgat­juk, ismét nem tudunk szabadulni a kérdés­től: miért pusztult ki, miért nem vették azt a fáradtságot, hogy kifejlesszék a magyar fajtájú sertésnek a külföldi fajtákkal vete­kedő, sőt jobb tulajdonságait? Miért? Miért? Magyar földön ez a kis kérdőszócska a legfájóbb kérdéseket érinti s ebben az eset­ben is a nemtörődömséggel, hagyományaink elhanyagolásával — s mint Szabó Dezső mondja — a „sült turulmadár“ várásával magyarázhatjuk meg igazi értékeink pusz­tulását, sőt pusztítását! A magyar lovat, marhát és juhot talán még valahogy meg lehetne menteni. Sok ál­dozattal, tudással, türelemmel és öntudatos magyar gazdakoponyák segítségével, ősi sertéseink azonban teljesen kivesztek! Hat­féle fajta élt Magyarországon, de nem mindegyik jött a honfoglalókkal az orosz pusztákról, hanem néhányat már itt talál­tak, mint avar örökséget. Az avarkori si- rok feltárásakor a halottak mellé eltemetett ételekből a csontok megmaradtak s ebből megállapították, hogy az avarok sertéstar­tása igen virágzó lehetett. A csontvázakból azután az is kiderült, — mérések és össze­hasonlítások után — hogy ez a sertésfajta a voltaképpeni őse a később kialakult ba­konyi é3 alföldi fajtának, mely utóbbiból a szerb sumandinka fajta keresztezésével a mai mangalica fejlődött ki. A honfoglalók disznaja A honfoglaláskor őseink a szalontai disz­nófajtát hozták magukkal keletről Hankó Béla kutatásai szerint is. Igaz, sokan act állítják, úgy gondolják, hogy a sertés nem alkalmas jószág hosszú vándorlásra, olyan útra, mint amilyent a magyarok is megte’: tek a Kárpátokig. A sertés legalább olyan régi háziállatunk, mint a marha. Hermann Ottó, a nagy magyar természettudós egyik munkájában, amelyben a magyarok ösfog- lalkozásáról ir, ugyanezt vallja, mert sze­rinte az ezer év előtti disznófajták, ame­lyek keletről jöttek, még majdnem olyanok voltak, mint a vaddisznó, 'airrtv ma is állja a hideget, meleget egyaránt. Ma már ki­veszett utódaik, a sza~nntai disznó ós a bakonyi sertés pedig minden évben vígan megjárta az utat Gömörből le a szlavóniai makkos erdőkig. Négylábon! Meg azután őseink nem vándoroltak gyorsvonatsebesen, sőt nem egyszer évekre, évtizedekre is meg­telepedtek legeltetésre alkalmas, katonailag biztos területeken. fele 120, a második szigorlat dija 90, a harmadiké 275, a negyediké 45 pengő. A bölcsészettudományi karon a bölcsész- doktori értekezés bírálati dija 100, a doktori szóbeli szigorlat 125 pengő, ugyanennyi a dij a matematikai és természettudományi karon is. közgazdaságtudományi karon, a köz- gazdasági és kereskedelmi osztályon az uj rend szerinti szigorlati dijak igy alakulnak: előszigorlat 90, I. szigorlat 135, II. szigorlat 90, III. szigorlat 90, doktori szigorlat dija 138, doktori értekezés bírálati dija 100 pengő. A mérnöki és építészmérnöki karon I. szi­gorlat, pótszigorlat dija egytárgyas szigor­latnál 46, kéttérgyasnál 69, háromtárgyasnál 92 pengő, a második szigorlat, pótszigorlat dija 46, 69, 92, a harmadik szigorlaté 69, 92, 115 pengő. A gépész- és vegyészmérnöki ka­ron az első szigorlat 69, a második 69, a harmadik szigorlat 115 pengő. Hasonlóan alakulnak a dijak a bánya-, kohó- és erdő­mérnöki karon, a mezőgazdasági és állator­vosi karon, továbbá a kertgazdasági, állat­orvosi osztályon is. és tényiegejsen szolgáló katona, legközelebbi rokona, ismerőse, vagy a hatósága is kérhe­ti. A honvédelmi miniszter gondoskodott ar­ról, hogy a bombakárosult e szabadságban a legrövidebb idő alatt részesülhessen. A bombakárosodást hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni és a szabadságot a legközeleb­bi katonai állomásparancsnokságon vagy állománytestparancsnokságon, esetleg csend- őrörs utján kell kérni. Röviden sorbavéve ezeket a régi, kipusz­tult fajtánkat, először a szalontai disznót keli megemlíteni. Veres, piros disznónak is nevezték szine miatt. Hajdan m&jdnem az egész Alföldön és Erdélyben is élt,%de ki­pusztulása előtt csak Bihar, Szatmár, Sza­bolcs, Hajdú és Békés megyékben tartoţ- ták. Nagytestű, „borjunagyságu“, lapos- homloku, marakodó természetű fajta volt, amely sok malacot ellett. Lassan fejlődött ugyan, de kitűnő húst és szalonnát adott, úgy, hogy az angol fajták helyett nemesí­tett szalontai disznónak kellene „uralnia“ hussertéstenyésztésünket. Ebből a fajtából 1878-ban szűnt meg a Királyhágón túl az utolsó konda, mig az Alföldön a kisbéri állami gazdaságban néhány évvel később pufnit ki ez a fajta. Györffy István, nagy néprajztudósunk irja róla, bogy: „Mindig a zsombékos helye­ket, sarakat, fentőket, feneket kereste. Meguszfék a hináros helyeket is, amelyekbe a marha beleveszett volna. Télen, nemcsak hogy le nem soványodott, sőt inkább hajat lökött. A nyáj a kotuból, zsombékból hányt köralaku akolban tanyázott. A hasas koca kiszaladt a nyájból s valami gödröt kere­sett, ha ţedig nem talált, bányát túrt. A bánya köré sást, gyékényt és egyebet gözült s abba fialt, néha akkor bökkentek rá a pásztorok, amikor a malac már hathetes is volt“. » \ bakonyi disznó Valóban igy volt ez régebben is, mert régi Írásokból tudjuk, hogy a rendezetlen vizek visszavonuló vizében hemzsegő halak­kal etették a disznókat, amelyek igen va­dak voltak. Még a kanász sem lehetett tő­lük nagy biztonságban. Hogy ez az edzett és valóban mindentevő fajta miért veszett ki, egyrészt a világpiac keresletével lehet megmagyarázni, melynek zsirsertés kellett. A nyereségvágy, a pénz lupusztitotta ezt a fajtát Is s amikor később a Pénz i—hús­sertéseket is követelt, már kénytelenek vol­tunk angol hússertéseket tenyészteni. Másik nevezetes sertésfajtánk a bakonvj disznó volt. Cyör, Ves""i'ém és Zala megye volt szükebb basája. Szürkésfekete szinti, kisfülü, hosszukásfejü állat volt. Általában nagyon hasonlított a vaddisznó' az. Különö­sen jó tulajdonsága: edzettsége, betegségek­kel szembeni ellenállása és jó, főleg ízletes husa miatt kedvelték, amig csak ki nem szorították a „kulturfajták". A siska disznót a Zelicségben, Kaposvár és Szigetvár között tenyésztették, amely az ott élő öreg kanászok elbeszélése szerint: „felálló sörtéjü, nagy járótermészetü. Úgy tudott menni, mint egy ménes és nagyokat ugrott, mert olyan vékony lábszára volt, mint a pipaszár és a kanász úgy elfáradt a hajtásában, hogy majd megszakadt bele. Orra hosszú volt, mint egy héber (t. i. a bor- szivó héber és nem a zsidóorr) s a hasa karcsú, mintha bél sem lett volna benne. Szőre pedig ordasszürke, ígyenes, singször. Nem volt csöndes, hanem „buffogott“. Ez a fajta is már csak a kanászoh emlékezeté­ben, meg tudományos munkákban él. Az alföldi, réti és turmezei fajták Még három disznófajta pusztult ki az előbbieken kivtíl. Az ősi alföldi fajta, a réti disznó és a turmezei sertés. A turmezei a szalontaival rokonfajta és ma már csak a horvátok tenyésztik. A réti disznó a tiszán­túli rétségekben tanyázott s szintén csak az öreg gazdák, pásztorok emlékeznek rá. A rétben — mondja Györffy István — úgy visel­kedtek, mint a vaddisznók. A réti disznó a réttel együtt eltűnt, pedig akik emlékeznek rá, finom, kemény és tartós szalonnáját em­legetik, amelynek ma sem akad méltó utóda. Az alföldi fajta pedig, mely aránylag a leg- szelidebb, gömbölyded állat volt a már em­lített kereszteződés folytán a mai mangali­cává alakult át. Még itt sem késő a segítés! ősi háziállataink tehát vagy ténylegesen, vagy gyakorlatilag kipusztultak! Röviden történetük nyomába szegődtünk és láttuk, hogy az elörenemlátó gyors gazdagodás: vágy és a pénzhajsza, de főleg az ezt is eredményező magyartalanodás oka vesztük­nek. Az az áramlat, mely tetteivel újdonságok után futott — amelyeket egészen úgy sem érhetett el — elvesztette önmagát. Szeren­csére azonban hagyományainkban, igazi ma- gyarlelkü tudósaink munkáiban még él annyi biztatás és egy-két kivétellel ősi házi­állatainkból is akad annyi példány, mellyel néhány évtized, vagy ha akár két ember­öltő alatt Is a kor viszonyainak' megfelelő fajtákat állíthatna elő a magyar mezőgaz­daság. Azért, mert az Isten ebben is azt adta, ami nekünk kell, s azért is, mert ez az ér­dekünk. NAGY KAZMÉR Rádió-műsor Szombat, julius 15. BUDAPEST I. 6: tízen az otthon. 6.25: Ébresző. Torna. 6.45: Reggeli zene. 7: Hírek, közlemények. 8: Hírek német, román, szlovák, ruszin és szerb nyelven. 8.30: A Rádiózenekar műsorából. 9.40: Operettrészletek. 10: Hirak. 10.10: Északi országok zenéje. 11: Filmdalok. 11.40: Szülök iskolája. Réhglyi Oszkár be- 0Sél a furó-faragó gyermekről. 12: Harangszó. Fohász. Himnusz. Utána: Azúrkék égbolt alatt. 12.40: Hirek. 13.25: Időjelzés. 13.30: Honvédeink üzennek. 14: Légierők fuvószenekara. 14.30: Hirek. 14.45: Mindenből egy keveset. 16: Pantaleon. Papp Dániel elbeszélése. 16.45: Időjelzés, hirek. 16.55: Mit üzen a rádióénekes? Nemery András énekel, kiséri Horváth Jenő tánc- együttese. 17.15: Hangképek innen-onnan. 17.40: Dohnányi Ernő zongorázik. 18: Páros élet a legszebb a világon. Pá­ros felelgetök. Közreműködik Nagy Izabella és Cselényi József. Kisér Farkas • Béla és Oláh Kálmán cigányzenekara. 18.40: Külügyi tájékoztató. 18.50: Hirek. 19: Német hallgatóinknak. 19.35: Erdei áhitat. — Versek és muzsika az erdőről. A verseket elmondja Lukács Margit. 20.10: A magyar sport értékei. Bevezeti Pluhár István. Dr. Sárosi György előadása. 20.25: Dalok szárnyán. — Közreműködik Nemes Rózsa, Angyal-Nagy Gyula. 21.15: Műsorunk kővetkező száma: Kele­men Éva és Csortos Gyula. 21.25: Táncoló billentyűk. 21.40: Hirek. 22.10: Hirek német nyelven. 22.20: Ki mit szeret? 23.45: Hirek. BUDAPEST H. 17: Hirek német, román, szlovák, ruszin és horvát nyelven. 17.30: A Földmüve éstígyi Minisztérium mezőgazdasági félórája. Hogyan kell kérni a bonbakárosnit honvédeket megillető szabadságot Ősi háziállataink nyomában... A haííuSe seriésíajíából céltudatos irlással maradt egy som A szalontai sertés

Next

/
Oldalképek
Tartalom