Keleti Ujság, 1944. július (27. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: 1 HÓRA 4.39, NEGYEDÉVRE 12.40, FÉL ÉVRE 24.80, EGÉSZ ÉVRE 49.60 TENGŐ. — POSTATAKARÉK- PÉNZTARI CSEKKSZÁMLA SZAMA 72148.

H U S Z O

KIADJA

NHETEDIK ÉVFOLYAM 146. SZÁM

A LAPKIADÓ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

I SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: KOLOZSVÁR, BRASSAI-TJ. 7. TELEFON: Jo-08. — POSTAFIÓK: 71. SZ. KÉZIRATOKAT NEM ADUNK VISSZA

Tévednek azok, akik azt hiszik, vagy úgy érzik, hogy Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek a finn fővárosban tett látogatásával és tárgyalásaival ott fenn, északon akár katonai, akár politikai tekintetben „fordulat" történt.

A semleges államok sajtójának visszhangja a finn fővárosban lezajlott nagyfontos- ságu tanácskozásokra és a semleges fővárosok vezető lapjainak nyílt állásfoglalásai bizonyítják legbeszédesebben, hogy Helsinkiben nem „fordulat" történt, hanem annak éppen az ellenkezője: az európai hivatástudat híven és szilárdan, vaskövetkezetességgel tovább menetel a maga igazságos ügye győzelmének utján. Finnország, a nekünk annyira kedves testvérnemzet látszat szerint valóban súlyos, sőt kritikus órákban hozta meg nagyfontosságu döntését. Suomi népe, a 4 millió finn testvér éppen ötödik éve vérzik és küzd azért, hogy biztosítsa népi és nemzeti önállóságának feltételeit. A négymillió finn egyemberként hozta meg a maga áldozatát s épp azzal bizonyította, hogy kis nép és nagy nemzet, amely a szó legszorosabb értelmében vérrel irta meg jövendőjének első és utolsó törvényét: a népi és nemzeti függetlenség megtörhetet'en akaratát. A maroknyi finn nép folytatta ezt a harcot akkor is, amikor teljesen egyedül kellett megvédeni magát és fp’ytaţja most is"amikor a Szovjet katonai nyomása és a Szovjettel szövetséges angolszász demokráciák politikai idegháboruja csak két eshetőséget engedett meg számára. Az egyik az volt, hogy leteszi a fegyvert és kiszolgáltatja magát a bolsevizmus világura'mi étvágyának. A másik eshetőség pedig az volt, hogy Suomi tovább harcol. Finnország e második eshetőség mellett döntött.

Már az első finn-orosz téli háború idején tele volt a világ a finn nép hősiességének magasztalásával. Akkor az egész világ a

romantika szivárványszineit látta lebegni a finn lélek és a finn jellem fölött s ma talán méginkább jogos volna ez a megszépítő szemlélet. Finnország azonban az 1939—40. évi téli háború idején cseppet sem romantikát érzett helyzetének alakulásában. Suomi négymillió szülötte tisztán és világosan látta, hogy harcában könnyű a bib’iai Dávid és Góliát példáját idézni, de a kézügyben lévő példa mélyén — ezt maguk a finnek tudták a legjobban — a finn élet léte, vagy nemléte volt a tét. A finnek reálpolitikát láttak abban, ha vérükkel és áldozataikkal váltották meg szabadságukat s ma sem romantika, vagy virtus viszi tovább Suomi népét a hadak utján, hanem a legridegebb és legjózanabb reálpolitikai elgondolás.

Pedig Finnország helyzete súlyos. Amerika a diplomáciai viszony megszakításának nehézségeit akarta Helsinkire zúdítani. Svédország — már nem is burkoltan -t- mindenben igyekezett az angolszászoknak jó szolgálatot tenni annak érdekében, hogy Finnországot e’szakitsa Európától. Amint a Stockholms Tidningen jelenti, a svéd országgyűlés titkos ülésén részletesen megvitatta a finn kérdést. Feltehető — Írja a lap —, hogy a kormány mindkét előadója, Hansson miniszterelnök az első és Günther külügyminiszter a második, a házban azt je'entet- te be, hogy a kormány a végsőkig Finnországnak a háborúból va’ó kivonásán fog fáradozni.

A svéd „jószándékok" mellé még az is újabb nehézségeket hozott Finnországnak, hogy a norvég emigráns kormány érintkezésbe lépett a szovjet kormánnyal Norvégia szovjet csapatok által történő megszállása érdekében. Ez a hir Norvégiában nagy visszhangot keltett. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy ez a Szovjetuniónak az észak fe'é irányuló hatalmi igényeivel á'l összefüggésben és Anglia, valamint az Egyesült Államok csak mellékszereplők a háttérben, mert az ö számukra Sztálin akarata fellebbezhetetlen Ítéletet jelent.

A túlságosan „egyoldalú" svéd játék és a norvég emigráns kormány nyílt árulása bizonyára meggondolkoztatta Helsinki felelős tényezőit. A finn fővárosban bizonyára számoltak azzal, hogy Suomi földje szegény, a finn nép egy fia sem Krözus és bizonyára azt is figyelembe vették, hogy az a 4 millió finn öt hosszú háborús esztendő után mindent megtett, ami erkölcsi és anyagi erői* öl telik. És ime: mindennek tudatában, az előzmények és a következmények serpenyőjének józan lemérése után Finnország mégis a további harc mellett döntött.

Ismét csak a semleges sajtó állásfoglalásaira kell utalnunk, hogy a finn döntés nagy erkölcsi, katonai és politikai jelentőségét lemérhessük. Aki jól olvas a svájci és spanyol lapok kommentárjainak sorai között, minden bizonnyal észreveszi az alaposan mérlegelt szavak között annak elismerését, hogy Helsinki döntésével a német Birodalom európa-politikája igen szép győzelmet aratott. De ez a győzelem, amelyet mi a nagy világégés legfontosabb diplomáciai és erkölcsi győzelmének látunk, semmiképpen sem a zöld asztal diadala, amire már sok példát láttunk a történelemben. Amikor az idegháboruban zaklatott, a norvég árulással is a harc kilátástalanságára figyelmeztetett és az ötéves háborúban valóban emberfeletti áldozatokat hozó Suomi mégis a további helytállás mellett döntött, minden bizonnyal nem tehet és nem szabad kéty'- kedni abban, hogy a sorsdöntő határozat meghozatalban a tények és valóságok játszották a legnagyobb szerepet. Helsinki felelős tényezői már régen túl vannak azon, hogy csodákat várjanak és csodákban higy- jenek s ha a finn nép minden természetes és érthető nehézség közepette is tovább fogja vívni a maga harcát, az csak egy körülménnyel magyarázható. Azzal, hogy érdemes tovább harcolni a mert van miért tovább küzdeni, érdemes újabb á'dozatokat hozni. Finnország döntése azt bizonyítja, hogy Ribbentrop birodalmi külügyminiszter tárgyalásaiban nemcsak a pillanatnyilag ador' helyzettel vetettek számot, hanem megvizsgálták a jövendő kilátásait is. S ha Finnország tovább harcol, akkor bizonyosan nemcsak a további helytállás és további áldozathozatal romantikája vezeti, hanem az a biztos tudat, hogy harcának gyümölcse csak a győzelem lesz. Ennek tudata és ennek záloga nélkül Finnország ma már nem vállalhatta volna a nyomasztó túlerő ellen vívott harc további kockázatát.

Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek a finn fővárosban folytatott tárgyalásaiból nagyon fontos tényező az a történelmi jelentőségű kötelezettségvállalás, hogy a Birodalom megadja a szükséges katonai és fegyveres segítséget Finnországnak a harc folytatásához. Ez a határozat a Birodalom katonai erejének fe'tétlen bizonyítéka. Azt is jelenti a Finnországnak nyújtani) neme* katonai segítség, hogy a döntés érik és annak színhelye nem a keleti arevonal lesz

S a finn döntés erkölcsi és katonai tényezőinek számbavételében már annak nagy politikai fontossága is benne foglaltatik. Nem „fordulat" történt Helsinkiben, hanem az egész európai helyzet nyilt számbavételével következetes kitartás, együttmenetc- lés az Európáért való európa-politika utján, azzal a kölcsönös és szilárd meggyőződéssel, hogy ez az ut nem reménytelen zsákutca, hanem a győzelem és kibontakozás célbavezetö ösvénye a háború e drámai, utolsó szakaszában.

Ez Ribbentroo birodalmi külügyminiszter helsinki tárgyalásainak lényege. Finnország Európa és a győzelem mellett döntött s a döntés az egész világon mély hatást váltott ki.

Mi, magyarok, s különösen a magyar Karjaidban é'ők kétszeresen is átérezzék a finn testvérnép történelmi elhatározásának hatalmas erkölcsi jelentőségét s a finn döntésben a magunk harcának erkölcsi és politikai igazolását látjuk— fz —

A V.-l. befolyásolja az angol hadvezetést

— Írja a Daily Mail

Erős német cscpattestek sietnek a finnek segítségére

Washington szakított Finnországgal

Hatásos német ellentámadások az inváziós aicvonalon

r :■ '■ "■ --—■■■ llkónusok

Deweyt Jelölték az elnökválasztásra

CÉLTALAN PAZARLÁSNAK tartja egy kiváló angol szakértő a Pas de Calais ellen intézett óriási légitámadásokat. A „Basler n" londoni tudósítója arról a növekvő aggodalomról számol he, amely az uj német fegyver alkalmazása óta az angolszászokat betölti. Az angol fővárosokn általában az a nézet uralkodik, hogy a német szárnyasbombák berepülését sem a vadászrepülők, sem a légvédelmi tüzérség nem tudja megakadályozni.

Hallensleben MaVtin a Német Távirati Iroda katonai levelezője féligmeddig lerántja a leplet a V—I.-röl, a német titkos fegyverről. Hallensleben leírása szerint a V—I. vezető nélküli messziről kormányozott kis repü’ő- géphez hasonlítható, amelynek nagy sebességét különleges rakétahajtás adja meg. A hajtás nagysága mindig a hatótávolsághoz igazodik. Hallensleben megállapítja, hogy az uj német titkos fegyver eddigi célterületénél jóval távolabbra hatolhat el. Egyetlen V—I. hatása szokatlanul nagy és össze sem hasonlítható a messzehordó lövedékek, vagy akár a legsúlyosabb méretű repülőbombák- kal sem. A szerkezet burkolatában különböző robbanó és gyujtóanyagokat alkalmaznak, nyilvánvalóan ez az oka azoknak az egyre jobban elharapózó tűzvészeknek, amelyek nagy Londont és Dél-Angliát pusztítják. A továbbiakban a V—I. kiinduló támaszpontjaival foglalkozik. Megállapítja, hogy mindezideig nem került nyilvánosságra, honnan indulnak el a titokzatos lövedékek. Még azt sem lehet tudni, hogy a támaszpontok francia földön vannak-e, vagy esetleg a längeren úsznak. Hangoztatja, hogy bár a titkos fegyver gyorsaságáról nem közölnek semmiféle pontos adatot egy bizonyos, hogy még a leggyorsabb vadászgép sem tud versenyre kelni yele. A robbanó testek repülési magassága is igen különböző, s ebből azt lehet következtetni, hogy ez is tetszés szerint változtatható. Igen figyelemreméltó az is, hogy a titokzatos német fegyver harcbave- tésénél a légköri feltételek semmiféle szerepet sem játszanak, mig az angolszász elhárítás lehetőségeit eső, köd, felhőzet természetszerűen jelentékenyen befolyásolják. Mindezt az V—I. parancsnoksága nyilván- na’óan kihasználja és céltérképeiket ma már rgen sok fekete kereszt díszíti. Ezek mutatják, hogy az eddig lezuhant szerkezetek hol robbantak és hol okoztak károkat.

A továbbiakban Hallensleben Így ír:, „Eddig még csak az első menetet kapcsolták be. Rövidesen elkezdődik a teljes harcbave- tés. A német zavarótüzet valójában csak a megtorlás nyitányának lehet tekinteni. Ezen kívül még más fegyverek állnak készenlétben és ezek messze túlhaladják mindazt, amit az ellenség a V—I. részéről tapasztalt."

Stockholmi jelentés arról számol be, — jelenti a „Völkischer Beobachter“ — hogy szerdán is, csütörtökön is a „V—I." hatalmas pusztításokat okozott Délangliábait. Az

angol légügyi minisztérium hírirodája nyilatkozatot közölt, amely szerint minden valószínűség- szerint egészen uj „repülő bombákról" van ezúttal szó. A robbanások most az eddigieknél is nagyobbak és rombolóbb hatásúak, több robbanóanyagot Is tartalmaznak. Az uj bombákat különleges késleltető szerkezettel látták el, a robbanás a „motor- zugás" megszűnése r^tán csak több perccel következik be.

A stockholmi jelentés kiemeli, hogy a» angol közvéleményt ez az uj fordulat kellemetlenül érintette. A londoni propaganda eddig azt is állította, hogy az uj fegyver bevetésének „bázisait“ a francia partokon sikeresen bombázta. Most azonban London hivatalosan is elismerte, hogy a németek mesz- sze bent az országban rendezték be bázisaikat.

A stockholmi tudósítás ezúttal is kiemeli, hogy Délangliának se éjjele, se nappala nincs az uj fegyver hatása miatt. Legutóbb rendkívül rossz időjárás volt Délanglia fölött, az uj fegyver azonban éppen ezekben a napokban működött a leghatásosabban. Elhárításról szó sincs. Londorj vízmüveinek vezetője kijelentette, hogy Londonban a vízhiány naprói-napra nagyobb lesz. A „Daily Sketch"-ben Candidus köziró foglalkozik az uj fegyver hatásával és a kővetkezőket írja:

„Az uj fegyver hatása kellemetlen. Talán az a legkellemetlenebb tudat, hogy a levegőből nem élő emberek támadnak ránk, hanem gépek. Az uj robotgépben nincs ember, akit le lehetne lőni és azonnal felelősségre lehetne vonni. Az angoloknak jó idegekre van szükségük."

Lord Brabazon volt légügyi miniszter a parlamentben a kormányhoz fordult és megkérdezte, hogy módjában van-e uj nyilatkozatot leadni a német fegyver hatásáról. A kormány képviseletében egy államtitkár válaszolt, aki kijelentette, hogy Morissonnak a „repülő bombáról" elmondott nyilatkozatához nincs semmi hozzáfűznivalója. Lord Brabazon kijelentette, hogy „ezek szerint a kormány tökéletesen meg van elégdve a helyzettel". A kormányszóvivő nem felelt, a parlamenti' napló azonban így szól: „Az összes jelenlevők nevetésben törtek ki,"

Morrison angol belügyminiszter a „Neue Zürcher Zeitung“ munkatársának nyilatkozatot adott az uj német fegyver hatására vonatkozóan, — mondja egy berni jelentés. — Morrison szándékosan választotta ki a zürichi lapot, amelynek röviddel ezelőtt Dietrich dr. német sajtófőnök adott nyilatkozatot, nyilvánvalóan .azzal a célzattal, hogy Dietrich állításait megcáfolja. A válasz azonban szürke és semmitmondó. Morrison szerint az uj német fegyver „katonai értéke csekély és az angol ellenintézkedések folyamatban vannak". „Többet nem mondhat ek>Á finn döntés