Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-17 / 135. szám

XELfflB MAGYAR TORSÄG ä. Î944. JUNTOS îl Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 26 Irta: Nikelajew Péter ♦ Magyarra fordította: Gaal Olga Amilyen csendesen jöttünk, ugyanolyan némán vonultunk visszafelé. Csak két idő­sebb felkelő vált el tőlünk a templomnál, mert falubeli ismerősüket akarták meglá­togatni — Pét ja, — súgta a fülembe Grisa — ez a legiinnepélyeeebb és legfélelmetesebb ke­resztelő volt, amit életemben láttam A falu kijáratánál voltunk. Keleten már pirkadt az ég. •— Siessünk fiuk, — suttogta a vezér ;— nehogy meglepjen bennünket a világosság. Már az uto’ső házakat is elhagytuk és csó­nakjaink felé siettünk. Ekkor a hátunk mögött megszólalt egy hang: — All, ki az?! Riadtan nézünk körül és felismertük a vörösgárdisták hosszú egyenruháját. Pilla­nat alatt szétszóródtunk. A vörös katona előbukkant és lassan eltűnt. Felhúzott pisz­tollyal feküdtünk a fűben. Néhány percig vártunk még, aztán futó­lépésben a part felé Indultunk. Amikor a csónak körül mind összesereglettünk, a ve­zér mindenkit nevén szólított. Időközben a templomnál elvált két bajtársunk is megér­kezett. Alig ültünk be csónakjainkba, ami­kor ismét elhangzott a kiáltás. — Állj! Most hirtelen tüzelni kezdtünk abba az irányba, ahonnan a kiáltás hangzott. Félig elfojtott jajkiáltást hallottunk. A felkelők vad nevetésben törtek ki. Az egyik csónak már a nyiit vizen siklott, a második pedig éppen akkor lökődött el a parttól, amikor sok bakancs trappolását hallottuk Hange ean osztatták a parancsot:-— Kézigránátok! Készen! A hideg verejték ült ki a h&< iukoxnon Eveztem, ahogy csak bírtam. Mellettem Grisa ült. —Hála Istennek, — könnyebbültem meg a gondolatra — a vezér a gyermekkel már messze jár az első csónakban. Süvítő, fütyü’ő hang és a kézigránát csó­nakunk mögött nagyott loccsant a tóban Mindenki lehrzódott A gránát szörnyű ha­tást idézett elő a vízben. Csónakunkat több méter távolságra dobta, oldalra fordította és csak az egyik öreg felkelő lélekjelenlété­nek köszönhettük, hogy nem borultunk fél mert nyomban a másik oldalra ugrott és megmentette az egyensúlyt. — Fiuk, evezzetek, ahogy csak bírtok! — kiáltotta az öreg. Amikor a partró' a legközelebbi vezény SS5Ő elhangzott, már jő darabot haladtunk A magas nád védett bennünket, mert elzárte a kilátást a part felől. A második gránáté; nem nagy lendülettel dobták és messze csó­nakunk mögött beledöglött a vízbe. Sokáig hallottuk még a vörösök orditozását és lö­völdözéseit. Másnap délután érkeztünk meg szigetünkre. Halálosan kimerültén, —- de a sikerült keresztelői ut fölötti örömmel el­telten. Mindjárt léfeküdtünk és másnap délutánig aludva p'hentük ki az Izgalmas éjszakai utat. Amikor felkeltünk és előbujtunk kuny­hóinkból odakintről vidám hang kiáltotta felénk — Pe ma aztán igaz keresztelőt ülünk! Az Úristen szép nappal ajándékozott meg bennünket. A tüzes napkorong már nyugő- vóra hajlott. A nádas élesen és feketén emelkedett a tüzes-piros látóhatár felé. A szigeten kigyultak a tábortüzek. Vidám ün­nepre készült m'ndenkl. Nagy előké-azü’etek folytak a lakomára. Az egyik vadHbát és kacsát belezett, a másik a vaddisznót készí­tette elő sütésre. Amikor teljesen besötétedett, megkezdő­dött a keresztelői lakoma. ' — Mark, öreg barátom — mondotta a vezér — vedd át ma te a házigazda tisztsé­gét. Azt szeretném, ha engem csak traktál” nátok és gyönyörködni hagynátok A mindig gondtalan és barát*« »•■>* Mark. fel gyűrte az inge ujját és hozzálátott a fi­nom falatok szétosztáséhoz Km? tx,'b éhes száj tátogott feléje, a felke ők a többi tűz mellől is körénk seregi ettek. Előkerült a két ö-’g felkelő is. «kik a templom előtt elváltak tőlünk. Mindkettő egy-egy bütyköst húzott e'ö a kabátja alól és a következő szavak kíséretében nyújtot­ták a vezérnek: —- Úgy hisszük hogy most az egyszer kivételt tehetünk. Itt van vezérünk, a ke­resztelői ajándék. Egyengető üdvrivalgás hangzott fel a fel­kelők torkából. A vezér, aki rendkívül sz'goruan őrködött a tábor józan élete fölött, átvette a Két üveget és megjegyezte:-— Igazatok van, bajtársak, ma megen­gedhetünk magunknak egy korty italt! Inge ujjával "megtörölte a száját és na­gyot húzott az üvegből, aztán tovább adta. — A faluból hoztátok a barátoktól ’ ■ — étckkiodpU a vezér. — Pompás ital! — Na fiuk, ettünk, ittunk, most énekel­jünk egyet! — kiáltotta jókedvűen a vezér. — Olyan dalt énekeljünk, hogy eihallatszék Moszkvádra is! Hadd tudják meg, hogy még mindig élünk! Feszült csend keletkezett. . . Mindenki a dalra készült. Némelyek a torkukat köszö­rülték. A dal, ml lett volna más?... Orosz testvérek ültek együtt, akik szó nélkül is megértik egymást. Es felhangzott az ének... A végtelen messzeségbe siló, töprengő, szo- morkodó, halálra kínzott és megalázott orosz lélek dala. Ebből a dalból merit erőt az orosz az örömhöz és a szenvedések elviselé­séhez. Az előénekes egyre közelebb jött a tűz­höz. Terjedelmes erőteljes hangján kezdte: — „Egy pompás Ifjút szült nekem asszo­nyom. ..“ Utána felzengett a kórus. A dal megre- zegtette a levegőt és felszárnyalt a csilla­gos égig. Sokrétű és titokzatos ez a* ének, mint az orosz természet. Hol vad harson ázás, hol csendes megadás, majd merész és dacos ki­hívás és fáradt magábaroskadás... végül ugrásszerű hang: az elszakadt húr... így zendült fel a dalunk, amely betöltötte a szigetet, de az éjszakai égből hamarosan váratlan válasz érkezett rá. .. Az egyik őrszolgálata* közeledett fe'énk és a vezérhez menve halkan mondott vala­mit, miközben kinyújtott kézzel mutatott az ég felé. A távoli égen három pontot fedeztünk fel, amelyek egyre közeledtek. Pillanat alatt talpon voltunk. 1— Az átkozott gazemberek, — jjzltkozó- dott Mark. — Most már repülőgéppé1 kutat­nak utánunk, A vezér kihozta távcsövét, hosszasan nézett bele és megszólalt: — Igazad van Mark! Három repülőgép! Gyorsan fiuk, kioltani a tüzet! A felkelők mind szétfutottak a nádasba. Széna és nád-köt egeket mártottak be a vízbe és azzal oltogatták a tüzeket. A füst elke­veredett a ’köddel a víz fölött. Es a sziget sötéten, kihaltan lapult... Hal’ottuk a motorok zúgását. Gyorsan közeledtek a gépek. Fényszórójukkal megvi­lágították a vidéket. Helyenkint gyujtóbom- bákat dobtak le. De a nedves nád égése ál­tal keletkezett füst csak mégjobban elzárta a kilátást. — Senki se mozduljon. — mondta a ve­zér — mert jaj nekünk, ha felfedezik, hogy a szigeten emberek é’nek. — Atkozott gazemberek, — dühöngött a vezér. — Ha csak egyetlen géppuskám len­ne, akkor elintézné’ek benneteket! Az utolsó pillanatokban mindannyian nád­dal és szénával takartuk be magunkat, hogv a repülők az esetleg ránkvetődő fényben fel ne isme hessenek bennünket. Néhány súlyos pillanat következett. Olyan csend honolt a szigeten, hogv a repülőgépek motorzugása égi háborúnak tetszett. A repülők többször elköröztek a sziget fe'ett Hirte’en valami egészen váratlan dolog történt. Az egyik repülőgép mintha megállt volna a levegőben. Aztán hatalmasat ugrott és ro­pogást, zuzódást hallottunk. Hatalmas-láng­oszlop csapott ki a gépből. A repülőgép, 14—28 napi szabadságai kapnak a bombakárosnltak ka’tns! ?zn?gálatol teljesíti hozzáfartnzéi Kolozsvár, jun. Ili (MTI) Illetékes hely­ről felkértek a következők közlésére: Mindazok a bombakároeultak, akiknek közeli hozzátartozója (férj, gyermek, test­vér, eltartó, vagy ellátott) jelenleg tényle­ges katonai szolgálatot teljesít, a legköze­lebbi állomásparancsnokság utján hoszá- f'irtózója részére íj—28 nap\ szabadság en­gedélyezését kérhetik. Kérésükben fel kell tüntetniük azt, hogy hozzátartozójuk jelenleg hol teljesít tény­leges katonai szolgálatot és a kérvényhez mellékelniök kell egy hatósági bizonyít­ványt az őket ért károsodás tokáról. Az igazolványt a községi elöljáró, polgármes­ter, kér. elöljáró, kórház, tiszti főorvos, vagy körorvos állíthatja ki. A szabadság tekintetéiben bejelentett sze­mélyi adatait (név, rendfokozat, születési év, születési hely, anyja neve. a tábort posta számát, ennek hiányában bevonulási helyét) a kérvényben fel kell tüntetni. KERESZTMETSZET A magyar szociálpolitika történetében fordulópontot jelent a Szász Lr jo3 iparügyi miniszter által bejelentett uj, magyar és felépítésében valóban eredeti munkásvédel­mi kódex, mert a munkásságnak hosszú, meddő küzdelmei uán a haladás és az ön­védelem minden oszályharcos és forradalmi vívmányánál különb eszközt ad a kezébe sa­ját boldogulásának előmozdítására: a szabad munkásérdekképviseletet, ezen belül a gyári munkásválasztlnányt és az üzemi munka­ügyi felügyelőt, akit a legméltőbbak közül kell minden vállalatnál megszabott határ­időn belül kijelölni. A munkaügyi felügyelő és a munkásválasztmány az iparvállalat felelős vezetőivel egyetértésben és paritásos alapon tárgyalja meg a jövőben mindazokat a kérdéseket, amelyek közösen érdeklik a munkaadót és a munkavállalót. Nem arról vág szó, hogy a rosszemlékű „üzemi taná­csok“ mintájára, ezek a muokásválasztmá- nyok beleszóljanak abba, hogy az üzem mit és mennyit termeljen — ezt ma is és a tervgazdálkodásban a jövőben is maga­sabb szempontok határozzák meg —, a gyári munkás választmány azonban igen is döntő súlyai léphet fel a munkamenetre, a műnk. eszközökre, a munkaeröfelhasználás- ra, a munkaviszonyból eredő jogokra és azpk érvényesítésére, a közös szociális jóléti érdekekre, a családvédelemre, az egészség­ügyre, balesetelháritásra, a munkafeltéte­lekre és a bánásmódra vonatkozó ügyekben és érvényesítheti jogos, gazdaságilag és em­berileg indokolt kívánságait. Hogy mit je­lent ez a szabad fórum a gyakran erősza­kos, néha alattomos és elvadított „bérharc­korszak“ után, a háttérből irányított és .mesterségesen táplált osztálygőg jelszavas és jelvényes, terméketlen esztendei után, azt a magyar dolgozók milliós tömegei rövide­sen nv-guk tapasztalhatják, (Függetlenség) A Délolaszoi szagban megalakult uj Bonomi kormány összeállítása ismét tanul­ságos példa aria, hová vezet a baloldal' politikával való összefogás. Ennek a kor­mánynak két uj kommunista tagja van, kö- züiök az egyik éppen a földmivelésügyi tár­cát kapta. Mivel pedig Délolaszországban a földkérdés tudvalevőleg mindig # legfonto­sabbak egyike volt, el lehet képzelni, hogy az uj kommunista miniszter milyen célkitű­zésekkel lép a tömeg elé és az mit vár tőle. Az AM GOT védelme alatt működő olasz kormányzat tehát máris erősen eltolódott a szélső baloldal felé s az a program, ame­lyet az olaszországi kommunisták meghir­dettek, világosan bizonyltja, hogy mit sem engedtek régi szélsőséges célkitűzéseikből, vallás-, haza-, nemzet- és család-ellenes elvi álláspontjukból. A baloldali koalíciók­nak végzete mindenütt az, hogy sohasem tudnak a középen, vagy akár csak a fél­balon Is megállni, hanem mind erősebben sodródnak a marxista forradalom felé, mert a liberálizmus és radikállzmus ma már gyenge ahhoz, hogy az elkábitott tömegeket visszatartsa a kommunista eszméktől. A szociáldemokrácia pedig legtöbb helyen csak előiskolája a kommunista tanok érvényesü­lésének s csak kivételes esetekben, egyes nemzetek különleges lelkiségének és kör­nyezetének befolyása alatt képesek komo­lyan szembefordulni a szovjetrendszer csat­lósaival és a kommunista pártok demagó­giájával, — mint például a finneknél. Ez természetes, hiszen éppen marxista részről számtalanszor állapították meg, hogy a szociáldemokrácia és a bolsevizmus között csak árnyalati, illetőleg ütembeli különbség van, a végcél mégis ugyanaz: az osztály- nélküli társadalom, a magántulajdon meg­szüntetése, a kollektiv termelés és a tőke köztulajdonba vétele. Mindig együgyü ábrándozás minden olyan terv, vagy elképzelés, amely azt hiszi, hogy a marxizmus mögött álló tömeg­erőket a polgári ideológiák politikai jármá­ba lehet fogni s hogy taktikai előnyök ki­csikarására fel lehet használni, hogy azután visszaszorítsák a maga külön, zárt skatu­lyájába, mint a rugóra járó vörös kram­puszokat A marxizmus igenis kihasználja a maga céljaira mindig és mindenütt a baloldali polgári elemeket, a liberális és radikális pártokat, de csak addig megy velük, amíg ségitik az ö előretörését, siettetik és elő­készítik az ő győzelmét. De nyomban félre­álltja utjából őket, mihelyst úgy látja, hogy már maga elég erős a hatalom ávételére. (Nemzeti Újság) mint égő rakéta zuhant a nádasba. A másik kettő átrepült a sziget fölött. A keresztelői ünnepséget durván megza­varta az ellenség. v Senkinek sem volt kedve folytatni a .vi­gasságot. Bár a tüzeket ismét meggyujtot- ták, de már csak azért, hogy örök kínzóin­kat, a szúnyogokat előzzük. Markkal az élén kisebb csoport indult el* a lezuhant repülőgép keresésére. A késő éj­szakai órákban tértek vissza. Csak egyik szárnyát találták meg a gépnek a vízért úsz­kálva. Mindannyian elrontott kedvvel tértünk nyugovóra. Másnap reggel már a korai órákban tal­pon voltunk. Indulásra készülődtünk a kau­kázusi hegyekbe. A túlsó szárazföldi part őrségét megerősítették, hogy az átkelés za­vartalanul folyhasson le. A lovakkal és terhekkel csak igen lassan és nehezen tudtunk átkelni, mert kevés szál­lító eszközünk volt. Már beesteledett, amikor a vezér, néhány régi bajtársa és én beszálltunk a csónakba. Mark és Grisa már előre mentek, hogy megtegyék az előkészületeket az indulásra. A vezér gyöngéden búcsúzott fiatal fele­ségétől: — Nemsokára visszajövök, Nadjám Vi­gyázz addig, hogy minden jő! menjen itt a szigeten! És ha esetleg veszély fenyegetne benneteket, akkor azonnal meneküljetek be a nádasba! Harcosainak többségével és szinejavával indu’t el a vezér, úgyhogy erősebb cseka- osztagokkaé is bátran szembenézhettünk. (Folytatjuk.) Milyen hosszú ideig tűnődtek a nyugati demokráciák, s apró segédnépeik emigráns politikusai, hogy vájjon elismerjék-e hát De Gaulle-t, mint a francia nemzet „törvényes“' képviselőjét, s a köréje sereglett ambició­zus, sértődött társaságot, mint ugyancsak a francia nép igazi véleményének szószólóit ás kifejezőit... Persze, a Londonban tar­táspénzt élvező földtelen kormányok nem a maguk jószántából vártak mostanáig az áruló tábornok mandátumának igazolásával, ők Churchillre é3 Rooseveltre függesztették tekintetüket, egész magatartásukat az szabta meg: barátságos, vagy barátságta­lan-e az atmoszféra De Gaulle számára az angol és amerikai fővárosban. Most azonban egyszerre hányát-homlok siettek az évek ótá késő élismeréssel, s valamennyién úgy találták, a hosszú, szorgos vizsgálat után, hogy a féktelenül nagyravágyó generális csakugyan az .egyetlen hivatott képviselője Franciaországnak, ennélfogva őt és kormá­nyát ilyennek deklarálták... Vajjpn meny­nyi része volt ebben a lépésben a brit biro­dalomnak és az USA.-nak? Éppen most találta-e szükségesnek a két angolszász ha­talom De Gaulle legitimálását, amikor az annyiszor visszautasított, leintett tábornok o’“ félreérthetetlen módon állott ki a szov­jettel való együttműködés mellett, amikor szoros barátsági szerződést kötött ,a nőise vizmilssal, s minden jel szerint azon fára­dozik, hogy Moszkva tanainak minél termé­kenyebb talajt készítsen elő az egykori francia gyarmatokon Afrikában, sőt bizo­nyára arra 1» ígéretet tett ha egyszer módja lenne átkelni a Földközi-tengeren és megvetni lábát a hazai földön, ott hasonló­képpen járna el. Egy stockholmi jelentés leplezi le a furcsa ügyben az igazságot, amikor megállapítja, hogy a londoni apró emigráns szélkakasok a Kreml határozott nyomására rakták le De Gaulle lábai elé elismerő nyilatkozataikat. A közvetítő pedig Benes volt, ez a sötét politikai vigéc, aki előbb a nyugati demokráciával házalt Euró­pában, most pedig a bolsevizmus vörös por­tékáját kinálgatja fünek-fának abban a reményben, hogy jutalékként Sztálintól eset­leg megkaphatná — az uj Csehszlováklát... (Uj Magyarság) Sjtó’av terelnék külsős?^**!! fngaf!*a a Keleti Arcveral B^jfárs* Szövetségének vezetőségét Budapest, junius 16. (MTI.) Sztójay Döme miniszterelnök kihallgatáson fo­gadta a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövet­sége vezetőségét: Ney Károly dr. orszá­gos ügyvezető ismertette a szövetség céljait, amely pártpolitikán felül all, ha­zafias munkát végez a kormány iránti teljes bizalommal a nemzet érdekeiért. A miniszterelnök elismeréssel szólott arról a fegyelmezett és pártokon felülálló munkáról, amelyet a szövetség végez a magyar közéletben. Legyen továbbra is ellenszegülést nem ismerő harcosa a ma­gyarság egységének, —• mondotta töb­bek között. Ezután hosszasai! elbeszél­getett a küldöttség tagjaival-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom