Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-14 / 132. szám
MtxrrffxMc « 1944. JUNTOS 14. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 23 irta: Nék»latew Péter + Magyarra fordította: Gaai Olga Amikor felnyitottam a szemem, szegényes kié viskó nádfedelét láttam magam fölött. Szalmazsákon pihentem és lópokróc takaró volt rajtam. Karomon vastag kötés, felsőkabátot ée a csizmát lehúzták rólam. Kínos igyekezettel gondolkoztam. Hol is vagyok? Fogságba estem? Felidéztem emlékezetemben az elmúlt eseményeket. Végére érve átcikázott agyamon az örömteli gondolat: hiszen mi a felkelőkhöz kerültünk. Szerettem volna oldalra fordulni, de karomtól nem tudtam. Kívülről hangokat hallottam: — Sok vért veszített, — mondta egy idegen hang. — De a gyógyulás normális lesz. Lázálmai most max elmúlnak lassan. A seb nem veszélyes, csak az a baj, hogy nem tudták bekötözni rendesen idejekorán. — Sajnos, én nem értek a kötözéshez, — jegyezte meg egy másik hang, amelyben Örömmel fedeztem fel Grisa barátomat. — Hálát adok az Istennek, hogy nem lett komolyabb baj belőle. Nyílt az ajtó és két ember lépett be a kunyhóba. Amikor Grisa meglátott, hozzám sietett ás megszorította egészséges kezemet. — Mennyire örülök Petja, hogy jobban vagy' — mondta meleg hangon. Kisimította a hajamat a homlokomból. Sohasem tartottam volna képesnek Grisát ilyen gyöngédségre. — Három nap és három éjszaka őrködtem az ágyadnál. Azt mondta a felcser, hogy rövidesen meggyógyulsz. A másik ember, aki a háttérben állt meg, most közelebb jött. Köszönöm nektek! — suttogtam hála- telten. — Ugyan semmiség! — legyintett az idegen férfi. — Engem Nikolájnak hívnak és tegezz csak mert mi felkelők mind testvérek vagyunk. Hiszem, hogy együttesen még jó néhány bolsevistával elbánunk. .. — né- aett szembe, keményen, s már Indult is kifelé a kunyhóból. Grisa elmesélte, hogy mit látott a felkelők szigetén. Lelkesedéssel mesélt a felkelők életéről. — A szigeten mintegy 150 ember élt, köztük nehány gyermek és aggastyán. De asz- szony csak egyetlen egy volt köztünk, a vezér felesége. A vezér állandó összeköttetést tartott fenn az összes felkelőkkel, akik a Kaukázus hegyeiben, a kirgiz pusztákon, Kazahsztánban és a Volga mentén ..operáltak''. Ha valami veszélyes vállalkozást kellett eredményesen végrehajtani a bolsevisták ellen, akkor mindig vezérünk állt az élen. Senki sem kérdezte, hogy mi az igazi neve, senki sem érdeklődött a múltja, után. Annyit tudtak róla, hogy katona volt, részt- vett a nagy világháborúban és vitézségéért számos kitüntetést kapott. A cseka-embe- reknek, akik a szomszédban tanyáztak egyetlen éjszakai nyugalmat sem engedett Hallatlan lélekjelenlét volt benne, bátor és határozott tervei mindig nagyszerűen átgondolták, s a harc közben elhangzó parancsai azt bizonyították, hogy a legragyogóbb vezért egyéniség. A felkelők önkéntesen rendelték alá magukat, önként követték és ha kellett, a halálba mentek érte. Az egész aaiget népe a legszebb bajtársiasságban yélt együtt. Mindenki iránt figyelmes volt, mindenkor hűséges hozzájuk és a harcban egyetlen emberét sem hagyta magára. De ellenségeivel szemben nem ismert könyörü'etet. Haragjában szörnyű szívtelen és kegyetlen tudott lenni. Maguk, a legrégibb bajtársak is visszaborzadtak tőle, amikor Poes zu érzését féktelenül kitombolta. A bolsevisták nagyon féltek tőle. mert tudták, hogy végtelenül ügyes, ravasz, kegyetlen és igazságszerető. A vörösök ugyanis talán még a golyónál is jobban féltek attól az igazságtól; amelyet a felkelők ismételten lelkiismeretükben kiáltottak: — Azért harcolunk ellenetek és azért akarunk titeket megsemmisíteni, mert ti az orosz nép hóhérai vagytok! Nyugodtan feküdtem helyemen és hallgattam Grisa érdekes beszédét. Amit otthon csak suttogva mertünk em' egetni, az itt mind valósággá vált körülöttem. . . * A szigeten nemsokára otthonosan érzem magamat. A gondos ápolás és nyugodt élet következtében szépen gyógyultam. Két nap múlva, — a felcser engedélyével — már fent jártam. A vezér ezen a napon összehívta a felkelőket. Esküt kellett tennünk. A felkelők fé’körben álltak fel. A vezér barátságosan fogadott bennünket, mint uj jövevényeket és nétn.py szívélyes szól Intézett hozzánk. •— Már ismerlek benneteket, — mondta í— bajtársaink elbeszéléséből, tudom, hogy milyen vitézül vívtátok meg a harcot a bolsevistákká! Röoéd veiíatas következett. Nem a származásunk és kilétünk felől érdeklődött, sem afelől, hogy honnan jöttünk, hanem hogy miért? Elmeséltük neki összes élményeinket. Ifjúságunktól kezdve egészen a menekülésig és a szökés viszontagságait is. Szépen be is esteledett, mire befejeztük mondanivalóinkat. Az emberek némán hallgatták elbeszélésünket. Itt-ott megértőén bólintottak a fejükkel. A vezér felállt. — Mégegyszei szívből üdvözöllek benneteket körünkben, — fordult felénk. — Sorsotok biztosíték számomra, hogy mindig hűségesek maradtok, nemkülönben az első harc, amelyet az ellenséggel vívtatok. Ezután letettük az esküt vezérünk kezébe. Mélyen atéreztem azoknak a perceknek komoly ünnepélyességét. Giisára néztem, aki szintén komoly és csendes volt. Mától kezdve tehát vége a polgári életnek. Üldözni és pusztítani fogjuk nap, mint nap Oroszország ellenségeit és ők is üldözni meg öldökölni fognak bennünket., . — Ma este vendégeim lesztek a tűznél, — Kolozsvár, június 13. Horthy-ut 5. sz. alatti házban délelőttönkint rengeteg ember tolong, s a kapu előtt német tehergépkocsik állanak. A sürgés-forgás közepette egy-egy pettyesruhás fiatal hölgy jön ki. néhány szót vált a német gépkocsi vezetőjével, aztán beugrik maga is az autóba. A kocsi elszáguid. Néhány perces ut után a hatalmas jármű valamelyik bombázott környéken áü meg. A házakból javában folyik a költözködés, a még megmaradt holmik csomagolása. A bútorokat felrakják a teherautóra. A pettyesruhás fiatal hölgy ellenőrzi a munkálatokat. A munka a legnagyobb rendben folyik, szinte szó nélkül, katonásan. Ki lehet ez a fiatal hölgy? Úgy vigyáz mindenre, úgy szemmel tart mindent, mintha a saját holmijáról volna ' szó. Perceken belül ismét érkezik egy újabb autó, abból egy másik fiatal nő száll ki és végzi a munkáját úgy. mint az előbbi. Ezek a szorgos ..felügyelők1- vöröskere&z- tes önkéntes munkaszolgálatotok. Ellenőrzésük mellett költöznek el a bomba károsultak a romok közül a kiutalt uj otthonokba. Megtudjuk, hogy az utóbbi napokban összesen 170 Ilyen munkaszolgálatos jelentkezett a VörÖBkeresztncl. Nagyrészük tisztviselőnő, egyetemista és katonafeleség. Közeledik az ebédidő s a munkaszolgálatos hölgyek visszatérnek a Horthy-utí központjukhoz. Itt intézik a bombakárosultak gyorssegélyezését és étkeztetését. Tizenkét A végsőkig megfeszített harc és munka gyors és határozott intézkedéseket követel a közösségi szellem megerősítésére s minden mérgező anyag eltávolítására az áldozatokat hűséggel vállaló magyar közélet szervezetéből. Vallottuk és valljuk, hógy a zsidóságot, a reakciót és az ellensége® hatalmakat kiszolgáló politikai lakájoknak nem lehet többé soha vezető helyet biztosítani a nemzet élén s az állami, gazdasági és társadalmi magas polcokon. Akik eddig a helyükön maradtak ebből a kártékony ember- csoportból. azok is el kell hogy tűnjenek az erkö'csi igazságszolgáltatás süllyesztőjében. A nagy tisztogntómunkát a nemzet kemény kiállása érdekében végre kell hajtani, nem titokban és restelkedő, halk bocsánat kéréssel, hanem az okok egyenes és nyílt feltárásával! De ha ez a nagy őrségváltás megtörténik. akkor legyen vége a felelőtlen rágalmazások. az. e'suttogotf vádak, a gyáva névtelen feljelentések és röpcédulázások határtalan anarchista özönének is egyszer s mindenkorra! A beteges személyi tülekedés, az émelyítő öndicséret és a „csak nekem van igazam". — „csak én vezethetek", — „csak én vagyok tiszta ember" című sértődött feljajdulás egyszerűen nem méltó eszköze a ’celpobtizálásnak olyan időkben, ami- kpr magyar honvédek hősi szivét golyó üti át s a légi bombák tűzesőjében magyar asszonyok és gyermekek pusztulnak el.. . Nem volna tisztességesebb dolog a pártvillongások heves energiáját a honvédelemre, vagy a közös magyar munkára toroltam ?. (*■** Újság) í szólt hozzánk a vezér. — Mert nálunk az a szokás járja, hogy akik az első harcban vitézül helytállnak, azokat a vezér különös tisztelettel veszi körül. Gyertek tehát. Feleségem, aki önként követett a száműzetésbe, . majd készít nektek jó teát! A szigeten mindenütt fellángoltak a tüzek. Főképpen a szúnyogok elvUelhetetien csípése után gyújtották meg a máglyákat már a kora esti órákban A tűz köré telepedtünk. Néhány érdemes öreg felkelő is akadt a társaságunkban. — Ez az én kedves feleségem,, a ti vezér- nétek! — mutatta be a vezér a tűz körül megjelent harminc év körüli fiatalasszonyt, aki mindannyiunkkal kezet szorított. Észrevettük, hogy áldott állapotban volt. — Nem akarsz lefeküdni? — kérdette tőle a férje. — Menj Nádján, menj és feküdj le szépen! De előbb szolgáld fel a teát! * Amikor a teát megittuk, a vezér felénk fordult és igy szólt;-— Na, most aztán meséljetek nekem arról, hogy mi hír van odakint a nagyvilágban? Sokat, mérhetetlen sokat szenved a mi orosz népünk, azt jól tudjuk. De mi a lovábbi tervük a bolsevistáknak ? Hogy viszik keresztül a kollektivizálást? És mit eredményezett eddig a nagyszabású iparosítás? « Részletesen elbeszéltük, hogy milyen módszerekkel és eredménnyel működnek a bolapró leventefiucska hordja az ebédet a bombakárosultaknak a konyháról. Akinek nem jut itt ebéd, utalványt kap, amellyel vendéglőkben jelentkezhetik ebédért. Itt osztják ki a pénzbeli segélyeket is s az egyéni panaszokat is itt hallgatják meg és orvosolják. Ezek a fiatal hölgyek fáradhatatlan munkakészséggel és szeretettel dolgoznak kora reggeltől késő délutánig. Az ügyek adminisztrációját az esti órákban végzik s bizony a legtöbbször éjszaka van már, mire a napi feladatokkal megbirkóztak. A városnép jóléti ügyosztálya" gondoskodott a bombakárosultak ruhával való ellátásáról. Felaő ruhákat, fehérneműt és ágyneműt, sőt fontos és nélkülözhetetlen háztartási cikkeket is utaltak ki a város raktáraiból. A közéli napokban ezek & holmik is kiosztásra kerülnek, ugyancsak a vörös- keresztes önkéntes munkaszolgálatosok utján. A Vöröskereszt Farkas-utcai -rodáját naponta keresik fel újabb és újabb pettyes és empriméruhás fiatal lányok. Odaállanak a szürkeruhás szociális testvér elé azzal a kívánsággal, hogy ők is segiteni akarnak, ők is dolgozni szeretnének a bombakárosultakért és nem riadnak vissza attól, hogy napi hat-nyolc órán keresztül járjanak teherautókkal a romok között és szivvel- lélekkel viseljék gondját minden megmenthető holminak. Alaposan megmagyarázták az USA kato- náiiiak, hogy mi is az az amerikai évszázad, s hogyan értelmezendő az újvilág valamennyi fiának e'sőszülöttségi joga a többi kontinens alacsony rendű népei, s azok minden értéke fölött. . . A kitűnő leckéknek köszönhető, hogy most, Rómába bevonulva pontosan úgy viselkednek ezek a hangos, rosszmodoru idegenek, mintha valóban saját tulajdonuk lenne mindaz, amit e földrészén az emberi tudás művészet, szorgalom évezredek verejtékével, zsenialitásával alkotott, akkor, amikor a világuralmi á’mokat melengető Amerika helyén a térképen még fehér folt sem volt. Érkezik a hir az örok- vároeból, hogy a pökhendi amerikai katonák nem hajlandók tiszteletben tartani a pápai állam szuverenitását se. mert részegen behatoltak' a Vatiks n területére, s amikor a srvájrii gárdisták meg akarták nekik magyarázni: mily kevés keresnivalójuk van e helyen. fegyvereik után kapkodtak s szabá:y- szerii harc keletkezett. Vér öntözte a pápai állam, az egyetlen tökéletesen semleges ország földjét, s e foltokat igazán nem lehet lemosni udvarias diplomáciai jegyzékekkel, magyarázatokkal és bocsánatkérésekkel, mint ahogy az USA követe próbálta Marione bíboros államtitkárnál meg nem történtté tenni a durva incidenst.. Nem epizód Amerikának ez a szemérmetlen, prepotens magatartása: jellemző tünet az Egyesült Államok egész politikai életére, gondolkodására, s r"-'- ~ magasröptű álmokra Is, melyeket 'Washingtonban melengetnek. Mi- V— J-otímon akar egy nagyhatalom, bársevisták. ., — Istenem, — szólalt meg végül a vezér — vájjon mikor elégeled meg az orosz nép szenvedését ?! Aztán hosszan elgondolkozott ée folytatta: —- Már a világháborúban is millió számra pusztult az orosz és milliárdokat pocsékolt el. De mindez nem érintette a nép lelkét. A bolsevisták azonban a lelket akarják megölni az orosz népben. A moszkvai szent Kremlünkben ma nem oroszok ülnek. Csak igen kevés orosz akad köztük és azok is jelentéktelen szerepet játszanak. A vezető egyéniségek elsősorban zsidók, kaukázusiak, lettek, mongolok... De legerősebben a zsidók keze működik, ök irányítják az orosz nép elleni irtó hadjáratot. Egész területeket elnépteleniteneft. Hova tűnt a polgárság, hol van a középosztály? Ezek már nem léteznek többé. És mi a sorsa a szabad parasztságnak? Megsemmisítették, vagy lezüllesz- tették, kiéheztették és megrontották a lelkét, Tönkre megy az orosz nép. A felkelők megrendültén hallgatták a vezér szavait. Némán ültek egymás mellett és senki sem mozdult. — Igen, — folytatta a vezér — Oroszországnak volt egykor „Rettenetes Ivánja“, aki alatt zűrzavar és felkelés dúlt végig az országon, aztán következett a megtorlás ideje, de ilyen szervezett tömeggyilkosság, amelyet a bolsevisták visznek véghez, nem fordult még elő az orosz történelemben. .. (Folytatjuk.) mily gazdag, bármennyi aranya van, gyámkodni más nemzetek fölött, milyen jusson akar életük irányításába, gondolkodásukba beleszólni, ha ennyire nem tiszteli a legelemibb erkölcsi törvényeket, ha ennyire nincs érzéke egy földrész múltja, hagyományai iránt, s ennyire nem tud alkalmazkodni ahhoz a világhoz, amelynek sorsába rendező hatalomként akar beleavatkozni? (Uj Magyarság) ■* Különös érzés dobogtatta meg ma szivünket, amikor a postás a B. 476-os tábori posta számról pénzt "hozott Szerkesztőségiünkbe a nagyváradi bombakárosultak felsegélyezésére. D. I. zászlós katonái 101 pengőt gyűjtöttek össze maguk között, amikor meghallották a szomorú hirt Nagyvárad bombázásáról. Megértjük-e ennek a nemes együttérzésnek mély jelentését, megérezzük-e az adományokban a magyal- katona áldozatos szivének lüktetését? Vájjon elveszhet az a nemzet, amelynek ilyen fiai vannak ? A nemzet jövőjét és nagyságát nem csak népességének nagy száma jelenti, hanem még Inkább fiainak lelkülete. A kis népek is tudnak nagyok lenni, ha nagy lélek, nagy szív élteti fiai törekvését. Kis népek is tudnak erősek lenni, ha összeszedik minden erejüket, ha mindenki összetart és egymást keresi. Ezt a nagy lelkierőt és nagyságot érezzük katonáink példás cselekedetében. Érezzük, hogy nincs elválasztó fal az otthon és a f front között, a polgár és katona együtt harcolnak, kezüket egymásnak nyújtják, mert egy szív és egy lélek irányítja minden küzdelmünket: a magyar haza szeretete: az otthon a frontért van, a front az otthonért és mindakettö együttesen az édes hazánkért. S még néhány szó a belső front katonáihoz, mindnyájunkhoz, akik otthon vagyunk. Katonáink áldozatkészsége sarkalljon bennünket még nagyobb áldozatra. Ha eddig dolgoztunk érdekükben, ha eddig együttéfez- tiink velük, ezután fokozottan kell Wgyul- nia a szeretet tüzének bennünk, mert mindjobban felénk sugárzik katonáink szeretete is. A hálás gondolkodású ember szeretete annál nagyobb, minél nagyobb és minél közvetlenebb a feléje táruló szeretet szava (Magyar Lapok) A budapesti román követség katonai attasé-irodájának k őzlomény® A román követség katonai attasé- irodája tudomásra hozza, hogy a mai naptól kezdve megszűnik minden további tanulmányi vagy betegségi halasztás a Magyarországon tartózkodó hadköteles román állampolgárok részére, akik az 1938—1945. évfolyamhoz tartoznak. Az érdekelt személyek kötelesek jelentkezni az illetékes román badkiegészitő parancsnokságnál legkésőbb 1944 jnnius 15-ig. Semmi néven nevezendő kivétels- ze**«égnek nincs helye. — Eltűnt! Ki tud róla? Nagy Györgyné Szent László-utca 51. szám alatti lakos bejelentette a rendőrkapitányságon, hogy 27 éves MÁV fékező férje a június 2-án történt bombatámadás alkalmával a pályaudvar területéről eltűnt s azóta nem adott életjelt magáról. Ha valaki tudna Nagy György hollétéről, jelentse kétségbeesett feleségének vágj' a rendőrkapitányságnak. humph mm gu. « m wmaomamm Százhetven vöröskeresztes munkaszolgálatos kolozsvári hölgy vállalt munkát a bomba károsulta kért KERESZTMETSZET
