Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-11 / 130. szám
$ Mumlhsm IUL JUNTOS li. Parasztok . I a sarló és kalapács árnyékában Irta: Hiirciajew Péter + Magyarra fordította: Gaai Olga — Manym, — szólítottam meg a fiút. >— Tegnap estefelé valami hat lovast láttunk a távolban, vaj.ion bolsevisták voltak azok? Manym gondolkozott egy pillanatig, aztán szó nélkül megfordult lovával és már csak a távolból kiáltotta felénk: — ö, nagyon köszönöm, Manymnak ezt jelentenie kell az övéinek! — és vad iramban elrohant lovával. Helyzetünk hirtelen rosszra fordult. Villámgyorsan mérlegeltünk. Manym elrohant, tefaá az a meggyőződése, hogy a tegnapi hart lovas bolsevista volt. Ez pedig azt jelenti, hogy a felénk közeledő lovas is bolsevista. — Wem szabad megállnunk, — mondotta. Grísának, — mert különben észreveszi haá- pozatlaaaságunkat és azt, hogy félünk a találkozástól! — Tudod mit, Grisa. Dugjuk el a pisztolyunkat. Dobd le a kardodat is a fűbe, majd később aztán újra magunkhoz vesszük Tegyük magunkat békés lökeres- kedőknek. Grisa csodálkozva nézett reám, de nem szólt egy szót sem, hanem utasításom szerint cselekedett. Látszólag közömbösen lovagoltunk a vörösgárdista felé és mindjárt megismertük a eseka-tisztviselök hosszú egyenruháját. Egyenesen felénk tartott. Amikor közelünkbe ért, hanyagul köszönve tovább akartunk lovagolni. De elébünk ugrott lovával és „megálljt' kiáltott. Kihúzta a pisztolyát. Szivem a torkomban dobogott, de fegyelmeztem magam, hogy észre ne vehesse izgatottságomat. Grisára néztem, aki ebben a pillanatban vadállathoz hasonlított, amely ast lesi, hogy melyik oldalról támadhatja meg legkönnyebben prédáját. ■— Három lovast láttam, — mondja a eseka ember. — He! van a. harmadik? — Mi csak ketten lovagoltunk. — Válaszolta Grisa sötéten. — Ne hazudj, disznó kutya, -— ordított a Vörös katona. Cinkostársatokat biztosan segítségért küldtétek. De ez már nem eegit rajtatok, én mondom nektek, mert minda nyugitokat kiütünk. A vörös a távolba kémlelt» de Manym már olyan messze járt, hogy ,aligha látott valamit. A cseka-ember elő akarta vemü a távcsövét. Hideg futott át a hátamon. Úristen, irgalmazz szegény kalmüköknek, tni lesz velük, ha a vörös felismeri Manymot .. Na most aztán döntésre kerül a sor, — gondoltam magamban. — Leszállnü — hangzott a vörös parancsa. A többi pillanatok alatt játszódott le. Amikor a vörös maga is leszállt a lováról, Grita rárontott, kiütötte a revolvert a kezéből, amely nagy Ívben repült a fűbe. A vörös először feleiül tan állt, majd böszült bikaként ordította: — Mi az, nyilt utonállás? Rögtön elintézlek benneteket! Itt helyben! Azzal már rá is rontott Grisára. Felorditottam és én is odarohantam, hogy segítségére legyek a barátomnak Grisa fürgén ugrott vissza és a vörös ekkor teljes dühével nekem támadt. Kardjával vadul hadonászott. Hirtelen felkaptam a fűből az ott heverő revolvert és ráirányítottam. A vörös látta a veszélyt. Egy ugrással mellettem termett, kardjával a karomra sújtott. Lövésem a levegőbe fúródott. A vörös kardja ismét csapásra emelkedett, ekkor újra lövés dörrent és a vörös összeesett a gyepen. * — Látod Petje, — mondta Grisa később — te még nagyon békés temészettí vagy, nagyon bizol a kiegyenlítés és megbékélés lehetőségében. Pedig a harcban nincs alkudozás! Mire kellett ezt a lőkereskedő mesét kitalálni? Úgy sem hitte! Itt a szteppén csak a szteppe törvények érvényesülhetnek. Ez a törvény pedig: harc! Mindjárt le kellett volna lőnünk, mielőtt az egész komédiát megrendeztük! Na de ez keserű tanulság volt számodra. Amikor tovább lovagoltunk, nagyon elgondolkoztam a Grisa szavain. Persze, hogy igaza van! És még hozzá megmentette az életemet. — Köszönöm Grisa, — mondtam megha- tottan — ezt soha sem felejtem el neked! .— Szóra sem érdemes, — mondta Grisa. — Ki tudja nem, lesz-e neked is alkalmad, hogy rövidesen kiegyenlítsd tartozásodat. Elhatároztam, hogy a jövőben kevesebbet beszélek majd és többet lövök. Krasznov atyuska szavai jutnak eszembe: — öljed a bolsevistát, ahol csak találod! — Szervezett ellenállás!“ ,— mondotta a vörös... — Petja, — kiáltotta örömmel Grisa — nézd, itt a határfolyó, de balról meg a danák. .. Rettentő kellemetlen érzés... Nem tűnt fel neked, hogy a vörös sohasem egyesszámba beszélt, hanem mindig azt mondta „mi" ?! Abba az irányba figyeltem, amerre Grisa mutatott. Sebesült karom szörnyen fájt és vérzett. Ingemből letéptem egy darabot és Grisa bekötözött vele, de a vér egy-kettőre átszivárgóit rajta és vörös lett az egész kötés, — Igen, a dünák, — válaszoltam elgondolkozva — azt hiszem, hogy mögöttük a bolsevisták tanyáznak! Tovább nem folytathattam, mert egyszerre lódobogást hallottunk a hátunk megett. Amikor megfordultunk szörnyüködve láttuk, hogy öt cseka-katona üget utánunk. — Szálljunk le — kiáltottam oda Grisá- nak — mert különben nem tudok lőni! Jobb kezemmel a kantárt szorítottam, bal kezein pedig erőtlenül hullott alá. — Vág^ss! — ordította Grisa. — A dünák mögé kell jutnunk, mert az nagyszerű fedezék. A vörösök még lőtávolságon kívül vannak, de már is lövöldöztek. Lovacskáink vágtattak, ahogy csak tudtak és szerencsésen elértünk kitűnő fedezékünk mögé' Pillanat alatt leugrottunk. Kirántottam övemböl a pisztolyomat. Grisa is lövésre készen állt. A vörösök nem voltak elkészülve rá, hogy felvesszük velük a harcot. Azt hitték, hogy majd a határfolyón átugratunk és eltűnünk a felkelők területén. — Vigyázz, — súgta Grisa — te az elsőt, én a másodikat! Tüzelj! Egyszerre dördült el a két lövés. A második vörös megingott a lován, előrehajolt és lebukott a nyeregből. Az első lő felágaskodott, pillanatig két lábon állt, majd összeesett és maga alá temette lovasát. — Tölts! Vigyázz! Te a harmadikat, én a szélsőt! A lovasok már csak 50 méternyi távolságban voltak. Ismét megálltak. Látszott, hogy zavaróAz erúűelhallgatotté: I rci-A m*mtw megvadult i-íiA'.i 83 i>ve,y Ntzeír ni * no^. De a vörös nem jutott idáig, hogy belenézzen a távcsőbe. Amikor az üveget sze- 3 sséhez illesztette, Grisa lova hirtelen meg- vaStolt; legalább is agy nézett ki a dolog, »■■fagyott ugrott oldalra. Olyan közel került a vörös katonához, hogy az kénytelen volt félrelépni lovával. — Hé, még ülni sem tudsz a lovon? Vigyázz magadra! — kiálott rá a vörös. — Tudok úgy lovagolni, mint akárki, — válaszolta Grisa szemtelenül. — Ha még szemtelenkedsz is, — kiabál'*' a vörös — itt e helyben letartóztatlak! t£s már olyan mozdulatot tett, mintha t{ akarna rontani Grisára. — Hagyja békében a barátomat, — fi gyelmeztettem a vöröst fenyegető hangon. A cseka ember most lecsillapodott é' ceeudben végigmustrált bennünket. — Tehát szervezett ellenállás! Mindkette'- le vagytok tartóztatva! Ide az Írásokat!. Először én kerültem sorra. Lova olyan közel kerü't az enyémhez hogy kezemmel elérhettem. Kezeim reszkettek, miközben a zsebemben kutattam, s air gondoltam szorongva, hogy v‘v'“’ <“ veszi-e a vörös. Átnyújtottam az irataimat. — Kurszki illetőségű vagy tehát. Mit cá ngJHz akkor itt a szteppén hat reo utazá api- távolságban az első emberi településtől — Lékereskedök vagyunk! — Ezt a mesét nem hitetitek el velem Tudom, hogy kik .vagytok ti: Felkelők & oda túlra igyekeztek a tieitekhez! De ga- nasstáiosn, hogy oda soha sem érkeztek meg, mert most madjárt magunkkal viaesüje ben- nafcefest!, Puha, meleg fényben nyújtózkodik a júniusi erdő. Az első tavaszi mámoron túl van■■ már a Hajtásvölgy csalitja. Édes apróságokkal teltek meg a fészekaljak pihés ölei, s a szárnyas zenekar májusi scherzója komoly andantéba szelídült. Gyógyulást keresni jöttem ide a város- végi erdő fái közé, beszívni az avar tömör illatát s megízlelni a csorduló nedvek ízorgiáit. Kis nomád sátram is először napozik a téli pihenés után. Uj köntöst kapott a tavasszal: rőtt barna vásznára terepszín foltokat, hogy jobban belesimuljon a fény és árnyék tarka erdei mimikrijébe. Most aJ.ig Hz méternyire tőlem úgy belei ész az irtás bokraiba, mint a záporozó napfény itt szemközt a meredek vízmosások szurdokaiba. A sátor előtt kis prizmás távcsövem. Fényképezőgépem mellett ezúttal különös kis fekete ládikó pihen a gyepen. Hűséges kajakomnak, a Szampónak egyetlen luxuscikke ez a kis patéfon, amelyet egyik vizi- utamon „dúdoló gépnek“ titulált Csuka, az időtlenül vén szamosi halász. Három messziről jött lemezt fog ma el- dudolni itt a csalitosban: hat eredeti madárdal felvételt, közöttük olyan remekbe szabott művészlemezt is, mint a nagy és k's fülemülének páratlan duettjét. A kísérlet érdekes lesz és izgató: vájjon hogyan fogadja az erdő az érzékeny membránból kisugárzó éneket. Vájjon ré’smer-e a Hajtásvölgy fülemüléje, sárgarigója a távoli Fekete-erdőben daloló rokonra? Vájjon. ha felcsendül a párját csalogató pirók éneke a fekete lemez hajszálvékony barázdáiról, válaszol-e hívó szavára a Héja-erdő kis dalosa? Rőt barna ballonkabátumra ágakat tűzdelek s lassan megindulok alkalmas leshelyet készíteni magamnak és a dudoló- gépnek. Az egyik vízmosás száraznak látszó göbbenőjében, üde zöld mogyoróbokor alatt állítom fel a fényképezőgép háromlábját s erre terítem reá a terepszínű vásznat. Csakhamar a dúdológép is üzemkípes. Kezem ügyébe állítva pihen a látcső s a „színesre töltött“ kamra. Körülöttem zeng, dalol a csalit. Harkály kopácsol a reves sz'lfán s a messzi gyümölcsösben sárgarigó füttyönget kedél; esen. Kezem az indítókaron pihen. Lassan előretolom a kis nikkel rudat s halk morgással indul meg a jól olajozott gépecske. Először üresen, lemez nélkül futtatom. Az erdő szárnyas néps*?** ek idegen ez a hang. Meg kell szoknia. S ehhez türelem kell és idő. A csalit zenekara szinte varázsütésre elhallgat. A levelek alól, a gályák közül csillogó fekete szemecskék figyelik a mély, de mégis finom búgás eredetét. Egy kíváncsi pirók majdhogy a gépbe nem repül izgalrná- b an. Félrehajtott fejjel figyel, aztán egy vigyázatián mozdulatomra gyorsan a szemközti galagonyáit terem. Már harmadszor jut üresen a gép, amikor végre enged az erdő fojtott feszültsége s egy gondtalan cinke hangicsálása jelt ad az újrakezdésre. Néhány másodperc s újra zeng az irtás szimfóniája. Itt van az idő a bemutatóra. Óvatos mozdulattal nyúlok hátam mögé s lassan helyezem, a gép tányérjára az első lemezt: a fülemüle egyik hibrid fajának énekéi.. Uj tűt szorítok a lemezkarba aztán elindítom a gépet. Csengő tisztasággal szállanák az első trillák először még lassan, a teljes forduíatszám elérése után egyre természetesebben, megtévesztöbben. Köröskörül néma csendbe dermed a - csalit, de csak egy pillanatra. Aztán bokrok alól, od- vak mélyéből, zöld lombsátor rejtekéből surrogó szárnyacskák zaja kél. Halk pittye- géssel pirókok hívják egymást s egy vörösbegy szinte hanyat-homlok érkezik a váratlan hangversenymatinéra. Köröskörül benépesül az erdő. Már megszámlálni sem tudom a tarkaköpenyű erdei művésznépséget, amely most már együtt énekel a dúdoló géppel. Tőlem balra hirtelen felcsendül, kristálytisztán zendül a kisfülemiile magánszólama. Eleinte még halk pianóban kíséri a lemezen vendégszereplő rokont, aztán egyre bátrabban, lendületesebben veszi fel vele a versenyt. Már nem törődik sátram szokatlan sötétje -I, a dúdológép nikkel alkatrészeinek csillogásával, most csak a láthatatlan vetélytárssal verseng a mester- daln-kok erdei vetélkedésén. Lenyűgözően izgilmas ez a dalnokverseny. A lemezen jutó trillákat szinte együtt veszi fel a dií- dológéppel s egy-egy szokatlan „cifra“ után lelkes igyekezettel próbálja eltanulni a Fekete-erdő művészének műhelytitkait. Gyorsan forog a gép s én lázas igyekezettel húzom fel • újra az óramű rugóját. Újra íj.dúl a lemez, s körülöttem szinte centi méternyi távolságból izgatottam csipogó hangocskák ujrázzák a számol. Most a duett kerül sorra, amelyből a „helybeli“ művészek közrerúuködésével trió, kvartett, majd lassan egész énekkar r Má" ne .'ífól jn^gfcüiör.dottak é3 hátrafordulva nézik a két lelőtt bolsevistát. A legelső lovas vad lövöldözés közben egyedül száguldott felénk. f— Jól célozz Petja! — sürgetett Grisa, Háromszor lőttem egymás után és a vo- rösgárdlsta mint egy zsák, úgy zuhant lé a lováról, s ott csüngött beleakadva a kea- gyelvasba. 1 — Jó volt, remek! — kiáltotta Grisa elismerően, s valósággal mámoros lett az örömtől. Szemei ragyogtak, amikor mondta: — Vigyázz, jönnek! Tüzelj! Az egyik ló hirtelen megállt, fejét rázta, mintha egy kellemetlenkedő legyet alkart volna elhessegetni, aztán megingott és ösz- szeesett. Lovassá az utolsó percben ugrott le róla. Hatalmas ugrásokkal rohant a dünák másik oldalára: ■— Ne engedd előre, mert ez bajt csinál nekünk! — kiáltotta Grisa. Utánaeresztem utolsó két golyómat. A vörös hangos „jaj“ kiáltással felemelte a kezét, mintha a levegőbe akart volna megkapaszkodni, majd előrebukott... Most az ötödik vörös is leszállt a lováról és azt a bajtársát igyekezett megmenteni, amelyiket a ló maga alá temetett. Csend lett körülöttünk. , — Giisa, ugye nagy szerencsénk volt? —súgtam oda neki és megs,riogattam a haját. — Várj, — szólt rám türelmetlenül •— még hátra van kettő! —i- Csak egy, — javítottam ki. *— Na és a lő alá temetett, az is él, csak a lába tört el, amint látom. Feszült figyelemmel néztem a szteppe felé, de nem láttam egyetlen embert sem. » ■— Fedezék mögé bujt, — súgta Grisa. —■ Tanult tölünk a bitang. A vörös még mündig nem mutatkozott, de egy pillanatig sem tévesztettük el szem elől azt a helyet, ahol az előbb sebesült bajsársa körül foglalatoskodott, — Ez valamibe töri a fejét, — állapította meg Grisa — Te, én ezt nem bírom ki tovább. .. — Végre észrevettem, hogy a döglött lovaktól mintegy húsz méternyire mozog a fü. Mintha egy macska kúszna benne. — Nézz csak oda, Grisa! (Folytatjuk.) böztetni sem az egyes fajokat, sem pedig a dúdológép hangját az eredeti futamoktól. A pattanásig feszült torkocskák szinte öntik magukból a trillákat, a „pár dny zókai“, A távoli kertek felől édes akácillatot permetez a szél. Gondolatban szeretném megszorítani a kezét annak a fáradhatatlan természtjáró- nak, aki mikrofonjával hanglemezre vette, megörökítette az erdők dalosainak életéU Nehéz munkája volt, A hangfelvétel érzékeny mikrofonját legalább 8 méternyi közelségre kellett belopni az éneklő madár mellé. A méteres átmérőjű hanggyűjtőt finom messzelátóval kellett beállítania, pontosan az éneklő madár irányába, s így is elég lett volna egy izgága szúnyog döngi- csélése ahhoz, hogy az egész felvételt tönkre tegye. A hangosfilmre vett madárdal kidolgozása még érzékenyebb művelet. Bizony gyakran előfordult, hogy ezer méter filmanyagból csupán száz maradt használható. Percek, majd órák telnek el s én rneg- babo-iázottan egyre csak a lemezeket cserélem s húzom a lejáró rugót: Egy vigyázatlan mozdulatomra lepattan az inditókar gombja s most félkézzel a letött csonkot fogva igazgatom dz „üzemet“. A vízmosás nedves mélyéből szúnyogok éhes hada ront reám, kezem és nyakam ég a csípések füzétől. Mégsem bírom végét vetni ennek a páratlan hangversenynek. Az egyre feljebb emelkedő nap már áttűz a lombokon s az izzadtság ltöv'ér csep- pekben pereg le homlokomról. Csak a hálás h-1 Igatóság fáradhatatlan. És egyre újabb vendégek érkeznek. A három lemez mindenik oldala lement már vagy tízszer, de a „reprizek“ sikere még az „ősbemutatóét“ is felülmúlja. Már nem tudom mióta ülök itt ebben a daloló, szárnyaló időtlenségben. Arra riadok fél, hogy csak a patéfon szól. Az erdő dalosai egyszerre elhallgattak. Az egész erdő csendes. És ez a hirtelen csend olyan kísérteties, hogy borzong a hátam Mi történt? Nagyon halk motorbúgást hallok nyűgét felől. Lassan erősödik, dübörgő dörejjé hatalmasodik. Ettől némultak el az erdő őrs dalosai. Fenn a magasban ellenséges bombázók zárt kötelékei zúgnak el a város felé. Ezért hallgat az erdő. Az erdő megérezte a veszedelmet. , Egy petre múlva a város feleit megkezdődött a, keléi és pusztulás dübörgő hangversenye. Az erdő dzrmedten hallgat. Együtt érez a várossal.,, Ifj. XĂNTUS JÁNOS tte
