Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-25 / 142. szám
ţ£EVETt MAGYAR UJSßSR Î944. JCNHIS SS Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 33 Irta: üflurtafsw Péter * Magyarra foriÜtGtta: Gaa! Olga — Igen, ha a vezér dolga, — tört ki belőlem a keserűség — akkor gondoskodjék róla, hogy mindannyiunk helyett magasra tartsa a fejét! fts ne mutasson olyan példát, hogy miként kell a kardot berozedáscdná hagyni! Mark hosszan és áthatóan nézett rám, majd megjegyezte: — Remélem, hogy ezeket csak nekem mondtad és nem beszélsz efélékröl az emberek előtt? — Úgy, szóval te nem tudod, hogy az emberék már zugólolnak, hogy már azon törik a fejüket, miként lopakodjanak ki a hegyek közül, mert más felkelő csapatokhoz akarnak csatlakozni?! Mark ismét hosszan nézett rám, majd egyszerűen csak azt mondta: — Petja, köszönöm neked, hogy mindezeket elmondtad Fogalmam sem volt a dolgok állásáról. . Helyes! Beszélek vezérünkkel. Nemsokára alkalom adódott erre a beszélgetésre. A vezér néhány nap múlva ismét ügynököket küldött szét és terveket kovácsolt a bolsevisták ellen. Azonkívül egy kisebb csapatot élelmiszer-beszerzésre küldött ki, amelyet természetesen, lehetőleg a bolsevistáktól kellett zsákmányolnunk. Uj bizalommal néztünk a jövőbe, s mi, otthonmaradottak, buzgón készülődtünk a legközelebbi harci cselekményekre. Mark láblövése már csaknem begyógyult és Nikolaj felcser rendelkezésére mindennap gyakorolnia kellett a járást és a lovaglást, Az ügynökök tiz-tizennégynap múlva mind visszatértek. Szomorú és fájdalmas dolgokat beszéltek, amelyek a szégyen és a harag pírját kergették arcunkba A felkelők ellen, mindenütt reguláris csapatokat, küldtek ki. M. vidéken egy vörös csapat megrohanta as ottani felkelőket, túlnyomó részüket lemészárolták, a többiek pedig elmenekültek. .. Vezérünkben újra feüobogott a harm kedv. — Bajtársak! — kiáltotta. — Felszedjük sátrainkat és segítségükre sietünk bajba Jutóit felkelő testvéreinknek. As ügynökök figyelmeztették a vezért, gondolja meg a dolgot, mert a felkelőket már mind szétszórták, megsemmisítették és «köt még itt-ott bujdoholnafc, azok között fct felbomlott a rend és fegyelem. — Hogyan? — kiáltott a veaér. ■— Nem voltak-e ők mind annyian lelkes felkelők? — •Se nem az éhség, a nyomorúság zffllesatette őket oda, ahol most vannak? «a ha valóban rablók, akkor majd észre téritjük őket! — Látod, — súgta Mark — ilyen ember a wszérünk. Ha valami cél lebeg előtte, akkor tfeőn-vtze« keresztül megvalósítja. nult az erdőbe. A parancsnok az egyik vastag te mögött feküdt megkötözve. — KI csinálta ezt? — kiáltott haragra gerjedve a vezér. — A megkötözött parancsnokot ugyanis jól ismerte, egyike a legrégibb bolsevistaellenes harcosoknak. — Azok ott, azok csinálták, — mutatott » a muzsik a® erdő felé, meghatározhatatlan Irányba, A kőtelektől és bilincsektől megszabadítottuk a parancsnokot, aki teljesen kimerült állapotban volt. Felemeltük és odavittük a dorbózoló felkelők elé. — Köszönöm barátom, — mondta halk hangon a vezérnek — hogy idejében kiszabadítottál! A legjobbkor jöttél híres „Róka- vezér!" A jóismert és rettegett név hallattán a dorbézoló felkelők csodálatos változáson mentek át. Sokan felugráltak és közelebb jöttek, hogy lássák a „Róka-vezért“. — Lázadás tört ki, — folytatta tovább a bilincseitől megszabadított parancsnok. — El akartam ugyanis tiltani őket az ivás- től... Állatokká váltak már ezek az emberek. . Megragadtak és bilincsbe vertek. Ezek voltak a f öko lompocok, — mutatott egy kisebb csoportra. A parancsnok most eltávolitott bennünket, csak mintegy húsz embert tartott visz- sza maga mellett. — Most Ítélkezni fogok! — mondta dörgő hangon a vezér. — Aki nem adja meg magát, azt azonnal agyonlövöm. Mert semmi kedvűnk sincs foglyokat cipelni magunkkal. Gondoljátok tehát meg! Akartok-e ’smét tisztességes, fegyelmezett felkelők lenni, avagy nem ? Tiz perc gondolkozás! időt adok. addig döntenetek kell! A becsipett felkelők nyugtalanul mozogtak, zavartan és határozatlanul néztek körül, majd egymás után álltak fel és jöttek hozzánk. Akkora csoport állt már körülöttünk, hogy többszörösen felülmu’ta a ml erőnket. De egy tizenöt-húsz emberből álló kisebb csoport f"'rz botját sem mozgatta vezérünk figyelm-- Vetésére, hanem gondtalanul tovább ivott és hangoskodott. Egész tömeg üres pálinkás üveg vette őket kőiül. A vezér intett Marknak és nekem. Hárman odamentünk hozzájuk. — Hé. kiáltotta vezérünk és belerúgott az egyikbe — felállni! Dühös' goromba szavakkal utasította visz- sza a vezért. — Kötözzétek meg! — parancsolta a vezér, mire,az Ittas ember dühöngeni kezdett. Jókora ütést mért rám, mire a többiek Is felugrottak és fegyverükhöz kaptak. Pillanatok alatt véres testvérhac keletkezett az erdőben. — Emberek előlépni! — kiáltotta a vezér. * • A VILÁG ILIKRE 1. vennyíbe kér?*! e**” katona! 3. Ts!Q - « . ZZŞ V •*! Ismét lovagoltunk. Napokon és éjfeleken át szörnyű fáradtsággal ügettünk a végtele« pusztákon, hogy mielőbb elérjük a szétszórt és erdőben megbújt felkelő bajtársinkat. Gondosan, elkerültünk minden öaazeüt- kőaéat olyan nagyobb vörös csapat-testekkel, amelyekkel nem tudtunk volna etbánnl. Cse- kQy ételmisaerkésztetünk már fogytán volt. OrcBtozást, kurjantgatást hallottunk. Az egyik ügynök azt mondta, hogy a szétszórt telkelő csapatok a bolsevistáktól zsák- ményott nagyobbmennyiségü élelmiszerrel és alkohollal bevetették magukat az erdő sSBráijébe és ott hangos dárldót csapnak. . . Tényleg, olyan féktelenül mulattak, hogy messze elhangzott az ordttorásuk. Mintegy száz méter távolságban megálltunk. — Les2ál!ni! — kiáltotta parancsnokunk. Pillanat alatt körülvettük a dorbézolótost. Vezérünk közéjük ment és megállt. Derűs „halló“-val fogadták. — Hol van a parancsnokotok ? — kérdezte szigorúan a vezér. Vad röhej volt a válasz. — Parancsnok? — ordított fel az egyik. — Ki vagy te, hogy ilyen hülyeségeket kérdezel tőlünk ée már ment is neki. A vezér egyetlen ökölcsapással földreteri- tette. Ekkor nagy zűrzavar keletkezett. —! Te ebíajzat, te átkozott kutya, — kiáltották minden felöl a vezérnek — mit fenyegetsz te bennünket? Vad dühhel megrohanták. A vezér meg- fujta a harci alpját. Embereink minden oldalról elöugrottak, lövésre kész pisztollyal kezükben. A dorbézolókat ugv körülfogták író gr moccanj sem tudtak. Kőbányán kijózanodtak közülük. — Felkelők vagytok? — kérdezte egy szakállas férfi a vezértől Azt majd akkor mondjuk meg, ha előbb megmutatod, hogy ki a parancsnokotok! A sz&kálas, akiről első percben látszott, hogy falusi muzsik, határozatlanul és zavarodottan Intett vezérünknek, akivel félrevoMennyibe kerül egy hősi h ’ It katona? — ezt a kérdést nálunk bizonyára nem is teszi fel senki. Az emberi életet mi nem pénzzel mérjük, az emberi szellemet nem kívánjuk pénzben kifejezni, a hősí halál sokkal dicsőbb annál, mintsem a csatatéren meghalt katona kiesését pénzügyi veszteségnek könyvelhetnék el. Nem igy azonban Amerikában. A nagy statisztikusok, a nagy pénzügyi szakemberek a tengeren tál mindent jobban tudnak, mint nálunk, ök azt is tudják, hogy mennyit ér egy katona élete, hány dollárt, vagy fontot. Menynyivel károsodik az „állam“, ha egy katona elesik. A „Daily Mail" jelentette, hogy bizonyos W. P. CompbeU ezredes, „Amerika legügyesebb statisztikusa“ kiszámította, hogy mennyibe kerül egy ellenséges katona megölése. Tizenkétezer- ötszáz fontba. Az amerikaiak hiába, mindent tudnak. Azt is tudják, hogy a múltban mennyibe került, hogy egy katona kilehelje lelkét. A statisztikus csak felüti noteszét és már fújja is: Cézár idejében 3 Shilling, fi pence A napoleoni háborúk idején 750 font Az amerikai polgárháború idején / 1260 font Az első világháborúban 5250 font A stat.istikus azt is a legnagyobb pontossággal állapította meg, hogy napjainkban hatvanhatezerszer többe kerül egy katonát megölni, mint Cézár idejében és már ebből is látható tehát, hogy az a bizonyos „haladás" milyen hatalmas méretű. Az amerikaiak már a háború utáni időkre vonatkozóan is statisztikákat készítettek. Andrew J. May, a kongresz- szus tagja az Egyesült Államok katonai bizottságában még áprilisban kijelentette, hogy az invázió első hónapja az USA-nak előreláthatólag 150.000 emberbe fog kerülni. Ebben a számban benne volnának a halottak, a sebesültek, az eltűntek és a foglyul ejtettek. Ha az emberi történet legnagyobb háborúja egyszerű számtani művelet lenne, mi sem könnyebb, mint kiszámítani, hogy mennyi pénzbe, hány dollárba kerül az invázió... Hisz a pénz, az arany, a dollár mindennél több, mondják Amerikában. Ennyi és ennyi az invázióé „kiadás“, de sebaj, mert ennyi és ennyi lesz a háborús „bevétel“, már mint arra az esetre, ha Amerika megnyeri a háborút és megindulhatnak az % Hull a k • yresszusban egy kérdésre Nagy brit,aunia és Mihajlovics tábornok viszonyáról nyilatkozott. Hull kijelentette, hogy Anglia minden további támogatást megtagadott Mihajlovicsnak és ezt azért tette, hogy „Jugoszlávia“ különböző népeinek nézeteltéréseit a Mihajlovics-kérdésben végre is nyugvópontra hozza... Anglia tehát cserben hagyta Mihaj- lovicsot is. Azt az embert, akit saját céljai érdekében felhasznált, de akit most már nem kivan „támogatni“, mert ott van Moszkva embere: Tito. Azt kell Londonnak támogatnia. Egy Bariból keltezett Reuter-jelentés arról számol hé, hogy „Jugoszláv“ területen Tito „marsall“ Subasiecsal, az emigráns jugoszláv kormány miniszterelnökével tárgyalt. Subasics Péter ex- király követeként jelent meg Titónál. A jelentés azt emeli ki, hogy számos kérdésben sikerült megegyezniük... (Vájjon miért nem minden kérdésben?) Randal Neale, a Reuter diplomáciai levelezője jelentését bő kommentárral látta el és kiemelte, hogy a tárgyalás Londonban nagy megelégedést keltett. Angol álláspont szerint a „megegyezés“ ügye most már a legjobb utón halad. Randal Neale haladásnak minősiti, hogy Tito főhadiszállása ezúttal a „királyi jugoszláv kormány“-ról beszél. A Reuter levelezője ebből azt kíséreli meg következtetni, hogy „Tito el akarja ismerni Péter királyt“. Ami Tito és a londoni emigráns szerb kormány közötti , kapcsolatokat illeti, kétségtelen, hogy Tito eddig sem tagadta azt, hogy a londoni kormány „királyi jugoszláv kormány“ lenne. Csupán azt vetette a szemükre mindig, hogy árulók Péter exkirdtlj/al együtt, akiknek a jövő „Jugoszlávia" felépítéséhez semmi közük sincsen, akiket a nép megvet és nevetségesnek minősít. A kiegyezés ötelete Tito és Péter között eredetileg Churchill ötlete volt. Egy belgrádi jelentés azt mondja, hogy Churchill egyenesen nyomást gyakorolt, hogy Péter és Szubasics keressék a megegyezés lehetőségeit Titóval. Tito azonban nem látszik arra az útra térni, hogy elismerje Pétert és vele együtt a monarchiát. Ha most mégis „királyi jugoszláv kormány“-ról beszél, az minden valószínűség szerint nem más, mint udvariassági megszólítás. Hogy sokat ne mondjunk, Kalinin „elvtárs“, sőt maga Sztálin is, Tito közvetlen „főnöke" az angol királyt még ma is „királyi fenség“-pék szólítja, bizonyára üzletek a rommá változott Európával. arra az n’ka’mas pillanatra gondolva, Ki beszél ott az emberi nagyságról, az! hogy mikor lehetne Anglia első emberét is „elvtársnak“ szólítani. Tito a jelek szerint semmiképen sem azon az utón halad, mintha a szovjetcsillagot le^ akarná venni gallérjáról és bűnbánóan a „jugoszláv monarchia“ kokárdáját- akarná feltenni. A Reuter-jelentés a továbbiakban tudta! adja, hogy a Tito és Szubasics kői Húsz emberünk lövésre készen állt. — Aki nem teszi le azonnal a fegyvert, azt agyonlőjjük! Atkozott bitang részeges disznók! Ti nem vagytok méltók a felkelő névre.. Eldördült egy lövés. Az egyik rebellis felkelő lőtt. A lövés megsebesítette egyik baj társunkat. Ez a lövés jeladás volt a többi részeg lázadónak, akik most vadul lövöldöztek az erdő felé . Embereink jól célozva lőttek. A részeg felkelők a fák közé menekültek. Már kilenc halottjuk és négy sebesültjük volt. Embereink közül egy meghalt, kettő sebesült. A megmaradt részeg felkelők térdreesve könyörögtek... Ezen az éjszakán nem aludtunk, mert a tábort szigorúan körülzárva őriztük. Másnap reggel mintha kicserélték volna a szeszmámort kialudt dorbézolókat. Feltétlen hűséget és engedelmességet fogadták, parancsnokukat az egyesített csapat alpí rancsnokává tette meg a vezér, akihez u t> visszatért a régi hadiszerencse. Másnap egész sor ügynököt küldőt ki. Egyszerű muzsiknak öltözve, kicsi szekerükre ültek, amelyet mindenféle háztartási szerszámmal, lim-lommal raktak meg, hogy menekülteknek higyjék őket. A vezér újraszervezte a tábori életet. Egy cirkáló és egy álló őrség védett bennünket a meglepetések ellen. (Folytatjuk.) ■remberi szellem méltóságáról, az emberi hősiességről, a katona bátorságáról és hazaszeretetéről? Az ember szám. Az amerikai statisztikus igy tudja. A bá- j ború üzlet. Kiadásokkal és bevételek- I kel. És ha ez a „mérleg'1' esetleg „deficit- ) tel“ záródik?. s1 zötti tárgyalások „sok lényeges kér dóst" elintézetlenül hagytak és még b - zonyos időnek kell eltelnie addig, am.g az „összes összefüggésekre rá lehet vi lágitani“. Német vélemény szerint Szubasics a jelek szerint számos kérdésben kompromisszumos álláspontra helyezkedett Moszkva hegyenednél, Titóval szemben. Kérdés azonban igy is, hogy Tito komolyan veszi-e ezt az angol nyomásra kezdeményezett közeledési kisérletetf GONDOLATOK Nem csak a jó tanít meg bennünket a fejlődésre, néha a rossz is megóvhat az elbukástól. Meg akarod tartani? Tégy úgy, imv-K ha el tudnád veszíteni. Gyűlölöd az embereket? Gyűlölni fognak téged. * Ha nagyobbnak láttak, mint te önmagádat, még nagy is lehetsz! Nevelni akarodt Akkor hét ne prédikálj neki. Adj minél nagyobb szépségei és jóságot, hogy megmutasd: milyen csúnya és rossz. * Hasztalan hágsz a magasba, onnan sem láthaiod azt, ami mellett a mélybe any* nyiszor elhaladtál. * Ha azt akarod, hogy szeressenek, tűnj él, mielőtt köszönetét mondhatnának '•’’elekedet edért. A köszönet egy neme a megalázkodásnak és ha elfogadod, önkéntelenül is annak elismerésére kényszerited a kö- szönőt: hogy te több vagy nála. És ezt nem tudja neked sohasem megbocsátom. A látható dolgok mindig kevesebbet jelentenek, mint azé!. árnyék mögöttük vannak. A pillanatok értékét csak a jlicó tudja. A másokkal szemben elkövetett bűneinket sokkal könnyebben tudjuk jóvátenni, mint azokat, amelyeket magunk ellen követtünk el. Mások megbocsátása feloldoz és felszabadit minket, de önmagunknak megbocsátani tulajdonképpen sohasem tudunk. FLÓRIAN TIBOR H ^f’seh, apr«Mi>*fe**sek feladhatók Beák Ferenc-utca 42 szám alatti irodahelyiségben
