Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-21 / 138. szám

KELETI MAGYAR ÚJSÁG A 1944. JUNIUS fi. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 29 irta: Niktiajew Péter + Magyarra fordította: Gaal'Oíga A felkelők csapata immár ezer emberből állt, úgy hogy nagyobb vállalkozást Is végre tudtak hajtani. Az újonnan érit esett harci erők sokszoro­san felülmúlták vezérünk törzs csapatát. Vakmerő, vad fickók voltak, akik itt össze­verődtek. Nehezen hajlanak meg az Idegen a learat előtt és mindenre készek. Olyan em­berek, akik leszámolnak a* élettel. Amikor a hegyi törzsek utolsó csapata is* megérkezett és kihirdették a közös haditer­vet, egyhangidag vezérünket választották meg fejüknek. A vezér szívélyes szavakkal köszönte meg a biza’mat. Beszédéből hajthatatlan elszántság csen­dült ki, amely mindenkitől feltétlen enge­delmességet és szigorú fegyelmet kíván. Ezután a kitűzött haditervről beszélt, ami nem más, mint a híres orosz fürdőhely és egyik legnagyobb kaukázusi város, P. el­foglalása — Ezen a napon meg kell mutatnunk ha­talmunkat a vörösöknek, — mondotta — és mindent el kell pusztítanunk P. városban, ami a vörösök müve. Egyben tudtul kell adnunk a lakosságnak, hogy készüljenek a nagy felkelésié, P. városát tehát el kell fog­lalnunk! A vezér parancsa futótűzként terjedt el a harci csoportok között. Hallatlanul nagy és merész vállalkozás volt, amely annyit jelentett, hogy a kauká­zusi bolsevista hatalom egyik központjába, aus oroszlán barlangjának közepébe kell be- ’ hatolniok. Ehhez a vállalkozáshoz nem csak az összeverődött harci erőkre volt szüksége vezérünltnek, hanem minden okosságra és ravaszságra is. A vezéri főhadiszállást a barlangban ütöt­tük fel. A szövetséges felkelő-csapatok kiküldött­jei itt találkoztak. A Fekete-tenger vidéki felkelők híres ve­zére, O. és a vad hegyi törzsek rettenthetet­len feje M. B. itt tárgyalták meg vezérünk­kel a tennivalókat. Hogy kipróbáljuk a bolsevisták ellenálló erejét, e'sö harci mozdulatunk P. város be­kerítése volt. 1930 márciusának egyik napján P. város egész telefon és távíró hálózatát .megsem­misítettük. , őket vezérünk — csak akkor, hogyha bolse­visták vagytok! Mert a ti és a magunk megmentése érdekében jöttünk ide. Nagy felkelés kezdetét jelenti ez a lépésünk. Oroszország csak akkor ébredhet újra életre, ha a gyűlölt kommunista rendszert meg­semmisítjük. Síjén Oroszország! * Estefelé azt jelentették előőrseink, hogy nagyobb bolsevista csapat tart elfoglalt vá­rosunk felé. Nagy sietséggel kiürítettük a várost és újra visszavonultunk a hegyek közé. Az idősebb, harcedzett felkelők közül többen elégedetlenkedtek: — Úgy néz ki a dolog, — mondták — mintha menekülnénk, holott most c’ég erő­sek vagyunk ahhoz, hogy két vörös regi­menttel is felvegyük a harcot, Vezérünk haragosán szólt oda a ’o várói; — Nem értitek, hogy az egész csak csel­vetés akar lenni? Csak egyszer a hegyek­ben legyünk, akkor aztán majd megküzdünk velük. A késő esti érákban értük el a hegyeket.-— Az utóvéd várakozzék kissé, — mondta a vezér — úgy hogy a bolsevisták utolér­jék, hagyják, hogy löjjenek rájuk és mene­küljenek. De harcba ne elegyedjenek ve" ük! Mindig úgy kell tenni, mintha száguldva me­nekülnétek lovaitokon, de azért kissé késle­kedjetek, hogy a vöröseket feltartsátok. így csaljátok be őket a hegyek közé. A bolsevisták előőrsei tényleg — iövöl- dősztek már utóvédeinkre. A felkelők teje­sen a vezér utasításai szerint szétoszlottak és megbújtak a hegyekben. En a vezér mel­lett posztoltam az egyik magasiaţon. Grisa azok közt volt, akik útjukat a nagy szaka­dék felé folytatták. Nikolaj, aki a közelem­ben állt, oldalba lökött, s azt mondta: — Most nézd meg, hogy micsoda mester­fogást csinálunk! Célozz jól és ne kíméli senkit! Helyeslőleg bólintottam. De Grisa miatt aggódtam, mart .smfertem a rámenö természetét és tudtam, hogy cso­portjára a fö harci feladatot bízta a vezér. A velünk szemközti magaslat legénységé­nek Mark volt a parancsnoka. A mellékszakadékban megbújt erők pa­rancsnoka a hegyi törzsek feje, a lóerőké pedig az oaroea G. Nehéz, várákozásteli percek múltak el. Egyetlen hangot sem ejtett ki senki. Csak a főszakadékhól hallatszott lódóbogás. Ezt is mesterségesen csinálták, hogy az ellenség azt higyje, mindannyian arra vonulunk tovább. A szakadék bejáratánál megjelentek az első vörös katonák. Meglepődtek, hogy egyetlen felkelőt sem látnak maguk elolt és pillanatig haboztak. De csapatuk zöme már nyomult utánuk. A csapat éle már magaslatunk alatt állt. Mindannyian megálltak. Parancsnokuk előre vágtatott. — Mit ácsorogtok itt, ebadta betyárok? — kiáltott rájuk. — Azt akarjátok, hogy a sötétség itt lepjen meg bennünket 1 Előre, gyáva nyulak! Hiszen ott lovagolnak a par­tizánok elől, nem hal’jótok ? De a vörösök csak álltak. Az idősebb, tapasztaltak szembe szálltak a fiatal pa­rancsnokkal : — Parancsnok civtárs, —- mondták neki reszkető hangon -r- itt rettentő veszélyes a helyset. Becsalnak bennünket a rókafogóba. Forduljunk vissza! — Ugyan, mesebeszéd! intette le a parancsnok. — Ki a vezér út tulajdonkép­pen?! Induljatok, bitangok! —• A parancsnok valóban te vagy elvtárs, azt nem vitatja senki, — szólalt meg most egy nyugodt hang — de kérdés, hogy mi az észszerű! — A felkelők parancsnokát nemhiába hiv- ták „rókának*1. Nagyon csalárd és ravasz hadvezér és már nálunk okosabb embereket is becsapott. Parancsnok elvtárs! Te vagy felelős a csapat sorsáért! Mellettem állt a vezér. figyeltem az arcát. Szenvedélyes figyelemösszpom ©sírással hallgatta az alattunk elhangzó szavakat. Amikor a nevét említették a vörösök, büsz­kén mosolygptt. öltölbe szorította kezét és valamit mormogott a szakáiéba. A vörösök parancsnokát tényleg befő yá- solták az elhangzott Intelmek. Hosszan hallgatott. Időközben a felkelők tódobogása egyre halkult. — Nem, —■ döntött végül is a vörösök parancsnoka, -r Holnapra már megbújnak a hegyekben és megint nem tudom kézre- keriteni ezt a rókát. Lássuk hát, hogy szem­be mernek-e szállani velünk. Eföre! Bizonytalanul vágtattak tovább. Amikor már mind mozgásban voltak, ve­zérünk előhuztaplsatol yát Lövés döreje tépte szét a csendet Odalent a vörösök úgy megmerevedtek, mintha villárntités érte volna őket. Néhá- nyan felfelé bámultak, —- aztán megkezdő­dött a mészárlás. A mellékszakadékböl kirohant a három­száz felkelő és rávetették magukat a bolse­vistákra. A’ig volt idejük ráeszmélni, hogy az ellen­ség a hátukban van, már' is megrohanta őket elölről G. csapata. Halálraváltan látták, hogy csapdába kerültek. Mielőtt az újonnan előbukkant felkelő-csoport ellen védékéz- hettek volna, számtalan elhullott közülök a fö felkelő-erők golyóitól, A harapófogóba jutott vörösök mind a középre igyekeztek. Leírhatatlan zűrzavar keletkezett soraikban, A sötétben egymáson keresztül zuhantak és önmagukat pusztították. Egyszerre csak felhangaott magaslatun­kon a vezér parancsa: — Ne kíméljétek őket, mind bolsevisták, akik minket sem kímélnének! A bolsevista csapat eleje már éppen azon kísérletezett, hogy a magaslat alatt meg­bújva kicsússzék a kezünkből, amikor a ve­zér harsány fütyjelt adott. Egyszerre golyó­zápor hullott fentröl a vörös csapatra. A magaslat szélén állva nekidültem a szik­lának és szünet nélkül lőttem a vörösökre. Vezérünk megvadulton vetette magát a harcba. — Üsd agyon a vöröst! —- ordította... A bolsevisták lemészárlása több mmt egy óra hosszat tartott. A csekisták a kétségbe­esettek elszántságával harcoltak. Tudták, hogy menthetetlen a helyzetük. Teljesen kö­rülkerített zsákba jutottak, amelyből nincs menekülés, —- Utolsó emberig el keU pusztulniok, — uszította vezérünk a felkelőket. Pisztolyom csöve már áttüzesedett. Vezé­rünk eldobta pisztolyát és kardot rántott. Lovával emberi 1: :’’ák és ló-tetemek között botorkált és minden oldalra csapásokat mért. A sebesült felkelők is felemelkedtek és amikor iő célpontot láttak, újra elütötték fegyverüket­Egyszer csak észrevettem, hogy egy sebe­sült bolsevişta elörecsuszik a hulláik töme­géből és sziklánk, alatt keres menedéket. — Igen, te kutya, — kiáltottam mene­külni szeretnél, ugye? Es már éppen tüzelni akartam rá, amik« kíntól meggyötört tekintettel felnézett rám. Szeme csupa alázat voit és könyörgés. Na­gyon fiatal legény. Erőt vett rajtam az emberiesség érzése. Láttam, hogy kúszás közben az egyik lábát csak úgy vonszolja maga után. (Folytatjuk.) Szueságon működik a kórház szülészeti osztálya — Milyen stádiumban van az ügy? — A miniszter ur ás a főispán ur jóindu­latú és megértő közbenjárása gyors ered­ménnyel járt. Az egyetem rektorának és az egyetemi gazdasági hivatal vezetőjének köz- benjöttével sikerült megállapodást létesíteni a SBuesági üdülőtelep átengedésére. Az üdü­lőtelepen Isten segítségével rövidesen meg­kezdi működését a kórház szülészeti osztá­lya. A kórház többi osztályainak működését is & lehetőségeknek megfelelően biztosítani kívánja az egyház. A sebészeti osztály ren­deléseit Péterffy Pál dr. egyetemi adjunktus a klinikán vég». Nemsokára megnyitja ren­delőjét a kórház belgyógyászati osztályának vezető,«, Kelemen László dr. főorvos, vala­mint Mester Gábor dr. igazgató-főorvos is, aki páratlan odaadással végzi a kórház új­jászervezésének munkáját. Kovács Margit dr, á nőgyógyászati osztály vezetője, Szu­eságon fog rendelni, de bizonyos napokon Kolozsváron is fenntartja rendeléseit a kór­ház betegei számára. — Mikor kerül sor a kórház és a diako­nissza intézet újjáépítésiére ? — kérdeztük. — A kórház és a diakonissza intézet tel­jés újjáépítésére vonatkozólag — folytatta a püspök — egyelőre mg nem történt intéz­kedés. Enne vonatkozólag az egyházkerület igazgatótanácsa június 29-ére összehívott ütésén fogja megtenni a szükséges intézke­déseket. Végül a püspök a közeljövőben történő vi­déki látogatásai iránt érdeklődtünk. — Ezekben a rendkívüli időkben, utazási nehézségek miatt, nehéz rendszeres látoga­tást tenni a vidéki egyházközségekben Ezt egyébként kifejezésre is Juttattam An­tal István miniszter ur előtt is és felhívtam a figyelmét, hogy valami módot ken tatái­ul arra, hogy a közlekedési nehézségeket le­küzdve, az egyházfők ellátogathassanak hí­veikhez. Utaltam arra, hogy a pünkösdi ün­nepek alkalmával a besztercenaassőctvárme- gyei szórványvidéket kerestem fel s ott a szór vám-magyarok körében mély benyomást tett a fon ászt őri látogatás. A magyarság öntvdatositása és lelki élet ének ápolása cél­jából rendkívüli jelentősége van annak, ha az egyházfők rendszeresen felkeresik híveiket. A miniszter megígérte, hogy megfelelő uta­zási lehetőséget nyújt az egyházak vezetői­nek. Egyébként, amennyiben a lehetőség megengedő, a Nyárádmentét és Háromszék vármegyét látogatom meg — fejezte be nyi­latkozatát vásárhelyi püspök. (V, Ljţ A tettesek természetesen ismeretlenek maradtak a bolsevisták előtt és a vörösök a tettesek utáni nyomozással voltak elfog­lalva, amikor a következő éjszaka észrevét­lenül megszálltuk a város összes kijáratait. Amikor a bolsevisták ezt megtudták, nagy zűrzavar és izgalom keletkezett soraikban. Hanyathomlok menekültek erdőn és mezőn keresztül, de felállított őreink, mini a nyu- iakrt, agy puffogtattak le őket. Az a nehány, akinek sikerült elmenekül­nie, a szomszédos K. városba futott, hogy kutyafuttában segítséget toborozzon P. vá­ros felmentésére. Ss ezeknek a gyáva nyu- lahnak szerencséjük volt. K. várasbán ugyanis megtudták, hogy a kormány éppen nagyobb csapatot küldött ki a felkelők fész­kének kifüstölésére. Délfelé járt az idő és a felkelők a legna­gyobb rendben vonultak be P. városba. A biztosító őrségeket leszámítva, mintegy SQQ ember vonult be a városba. Mellettem Grisa lovagolt. Vidáman nézett rám. Látszott rajta, hogy nagy örömét leli ebben a vállalkozásban. A városka, amelyet már régebbről ismer­tem. mintha megváltozott volna. Az ablak­redőnyök mindenütt lehúzva, s egyetlen em­ber sem mutatkozott. A bolsevisták ugyanis, akik úgy látták, elkövetkezett a végzetük megfenyegették a lakosságot, hogy mind­azokat agyonlövik, ak*k nem szálnak szemoe a felkelőkkel. A lakosság igy elha­tározta, hogy Inkább teljesen passzív ma­gatartást tanúsít. A felkelők a város föte: én ‘ütötték fel e’ső táborukat. A kisebb csoportok jobbra-balra széledtek el a mellék utcákban. A bo'sevis- ták némi ellenállást kíséreltek meg. A főtéren összeverődött cueka-esoport vé­dekezni próbált. De meglepetésszerűen a mellék utcákból támadták meg őket. Pilla­nat a'att bekerítve találták magukat a vö­rösök és menekülni igyekeztek. De a fel­kelők fürge lovaikkal utánuk vágtattak és az Utolsó emberig lekaszabajják őket. .Ezután megkezdődött a t'sstogatás. A he­lyi viszonyokkal tisztába 1 t /ö felkelők min­den hivatalos épületet áíkuVUtch és jelenté­keny számú fog vöt hajtottak fe' a főtérre. Haladéktalanul Ítélkeztek felettük A saját népük ellen elkövetett tér vor-ese’ o&méayek miatt halálra Ítélték és kivégezték őket, — Ahogy ti tesztek velünk, ugyanúgy r>v veletek! — mondta a vezér az éli1élteknél: A késő dé'utáni órákban vezérünk nagy népgyülést hivott össze a város főterén. A nép ezerszámra özönlött végig az utcákon. ,-■> Nem keli félnetek, — figyelmeztette Szász Ferenc dr. álispán a hajléktalanná vált diakonisszák számára ajánlotta fel otthonát A református eţfybâr fielyreállitja m bombatéi kor m«9ronf|átl inlézményeH iadlá»­Kolozsvár, junius 20. A várost ért terror­támadás során rendkívül súlyos veszteség érte a református egyház híveit és intézmé­nyeit egyaránt. A legtöbbet szenvedett városrészben, a református egyháznak igen sok iparos és munkás hive élt, akiknek maréknyi vagyon­kájuk, kicsiny haj1 ékük vált üszkös rom­halmazzá. Elpusztult az országos hifü református kórház is, amelyet a kisebbségi időkben olyan páratlan áldozatkészséggel állított az egyház a magyar orvosképzés és betegápo­lás szolgálatába. Ve'e együtt elpusztult a diakonissza intézet és diakonissza otthon is, úgy hogy ezt az intézményt is teljesen újra kell szervezni ás építeni. Súlyosan megron­gálódott a hidelvei gyülekezet temploma is, mindazonáltal fajai körött minden nap fel­csendül az istent dicsé’ö, ősi zsoltár. A tem- rtom mellett épült lelkészi lakás ,és lelkész! nivatal használhatatlan állapotban vannak. A református egyházat ért súlyos veszte­ségekkel kapcsolatban beszéltünk Vásárhelyi János erdélyi püspökkel, ah'nek szavai nem csak biztató reményt nyújtottak az elpusz­tult egyházi intézmények újjáépítésére, ha­nem bizonyt :tgot is adtak arról, hogy az egyház vezetősége mindent elkövet azoknak ''ív*c déktá’a n munká!>aáHitá-sára. Aljból munkába áiiiiji' az elunsztn! ina'zmónye Történt-e intézkedés — évdtkiö.Jiink — az elpusztult intézmények munkába állí­tására ? Az egyház vezetősége — mondotta Vásárhelyi János püspök - minden emberi­leg lehetőt meglett és *v Tesz az elpusztult, nagyjelentőségű intézmények ’ t'1 munkába í’.U'tása céljából. Már a meg end’ ő pnsztu- ást követő napokban rendkívül ii’ásre hív­tam össre az igazgatótanács kolozsvári tag­jait és javaslatokat tettem a segítés mun­kájának megszervezése és megindítása, cél­jából. Ugyancsak javaslatot tettem a kórház és a diakonissza intézet újjászervezésére és munkábainditáaárav Az Igazgatótanács gon­doskodik a kárt szenvedett hívek összeírásá­ról és igyekszik nehéz helyzetükben segít­ségükre lenni. Ebből a célból a lelkészek mellé bizottságokat rendeltek ki. A bizott­ságoknak nemcsak az a feladatuk, hogy szá­ra* statisztikai adatokat vegyenek fel a veszteséget szenvedett hívőkről, hanem min­den tekintetben segítségükre legyenek mér­hetetlen fájdalmuk enyhítésére. Ismét megkezdte munkáját a kórház és a diakonissza intézet — Sor kerülhet rövidesen a kórház és a diakonissza intézet munkájának folytatá­sára? — kérdeztük ezután. ■— A református kórház és a diák auissza intézet máris megkezdte munkáját. A diako­nisszák részére uj otthont bérelünk. A nem­rég elhunyt Szá** Ferenc dr. alispán özve­gye átérezve a diakonissza munka fontos­ságát, lakását felajánlotta a hajléktalanná vált diakonisszák részére, Ő mrga pedig ki- se‘-b lakásba költözött. Â diakonisszák rész­ben az uj otthonbaj Kaptak elnelyezást, mig a többiek a szúr sági üdülőtelepen kaptak otthont. Antal István kultuszminiszter urnák legutóbbi kolozsvári látogatása során egyéb­ként jelentése vettem a d'akonisaxa intézet és '. kórház helyzetéről. Bejelentettem, hogy a kórház ezekben a nehéz időkben is tovább kívánja folytatni működését és elsősorban a szülészeti osztály az, amelynek további munkája igen fontos a jövő nemzedék szem­pontjából. A szülészeti osztály működése biz­tosítottnak is látszott abban az esetben, ha az egyház megkapja az egyetem által bé­relt szuesági volt Sztgethy-féle kórházat. A miniszter ur és Inczédy-Joksman Ödön dr, főispán is nagy megértéssel és jó indulattal fogadta a kérést és adnak valóraváitásához a legmesszebbmenő támogatást ígérték mes. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom