Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)
1944-06-21 / 138. szám
KELETI MAGYAR ÚJSÁG A 1944. JUNIUS fi. Parasztok a sarló és kalapács árnyékában 29 irta: Niktiajew Péter + Magyarra fordította: Gaal'Oíga A felkelők csapata immár ezer emberből állt, úgy hogy nagyobb vállalkozást Is végre tudtak hajtani. Az újonnan érit esett harci erők sokszorosan felülmúlták vezérünk törzs csapatát. Vakmerő, vad fickók voltak, akik itt összeverődtek. Nehezen hajlanak meg az Idegen a learat előtt és mindenre készek. Olyan emberek, akik leszámolnak a* élettel. Amikor a hegyi törzsek utolsó csapata is* megérkezett és kihirdették a közös haditervet, egyhangidag vezérünket választották meg fejüknek. A vezér szívélyes szavakkal köszönte meg a biza’mat. Beszédéből hajthatatlan elszántság csendült ki, amely mindenkitől feltétlen engedelmességet és szigorú fegyelmet kíván. Ezután a kitűzött haditervről beszélt, ami nem más, mint a híres orosz fürdőhely és egyik legnagyobb kaukázusi város, P. elfoglalása — Ezen a napon meg kell mutatnunk hatalmunkat a vörösöknek, — mondotta — és mindent el kell pusztítanunk P. városban, ami a vörösök müve. Egyben tudtul kell adnunk a lakosságnak, hogy készüljenek a nagy felkelésié, P. városát tehát el kell foglalnunk! A vezér parancsa futótűzként terjedt el a harci csoportok között. Hallatlanul nagy és merész vállalkozás volt, amely annyit jelentett, hogy a kaukázusi bolsevista hatalom egyik központjába, aus oroszlán barlangjának közepébe kell be- ’ hatolniok. Ehhez a vállalkozáshoz nem csak az összeverődött harci erőkre volt szüksége vezérünltnek, hanem minden okosságra és ravaszságra is. A vezéri főhadiszállást a barlangban ütöttük fel. A szövetséges felkelő-csapatok kiküldöttjei itt találkoztak. A Fekete-tenger vidéki felkelők híres vezére, O. és a vad hegyi törzsek rettenthetetlen feje M. B. itt tárgyalták meg vezérünkkel a tennivalókat. Hogy kipróbáljuk a bolsevisták ellenálló erejét, e'sö harci mozdulatunk P. város bekerítése volt. 1930 márciusának egyik napján P. város egész telefon és távíró hálózatát .megsemmisítettük. , őket vezérünk — csak akkor, hogyha bolsevisták vagytok! Mert a ti és a magunk megmentése érdekében jöttünk ide. Nagy felkelés kezdetét jelenti ez a lépésünk. Oroszország csak akkor ébredhet újra életre, ha a gyűlölt kommunista rendszert megsemmisítjük. Síjén Oroszország! * Estefelé azt jelentették előőrseink, hogy nagyobb bolsevista csapat tart elfoglalt városunk felé. Nagy sietséggel kiürítettük a várost és újra visszavonultunk a hegyek közé. Az idősebb, harcedzett felkelők közül többen elégedetlenkedtek: — Úgy néz ki a dolog, — mondták — mintha menekülnénk, holott most c’ég erősek vagyunk ahhoz, hogy két vörös regimenttel is felvegyük a harcot, Vezérünk haragosán szólt oda a ’o várói; — Nem értitek, hogy az egész csak cselvetés akar lenni? Csak egyszer a hegyekben legyünk, akkor aztán majd megküzdünk velük. A késő esti érákban értük el a hegyeket.-— Az utóvéd várakozzék kissé, — mondta a vezér — úgy hogy a bolsevisták utolérjék, hagyják, hogy löjjenek rájuk és meneküljenek. De harcba ne elegyedjenek ve" ük! Mindig úgy kell tenni, mintha száguldva menekülnétek lovaitokon, de azért kissé késlekedjetek, hogy a vöröseket feltartsátok. így csaljátok be őket a hegyek közé. A bolsevisták előőrsei tényleg — iövöl- dősztek már utóvédeinkre. A felkelők tejesen a vezér utasításai szerint szétoszlottak és megbújtak a hegyekben. En a vezér mellett posztoltam az egyik magasiaţon. Grisa azok közt volt, akik útjukat a nagy szakadék felé folytatták. Nikolaj, aki a közelemben állt, oldalba lökött, s azt mondta: — Most nézd meg, hogy micsoda mesterfogást csinálunk! Célozz jól és ne kíméli senkit! Helyeslőleg bólintottam. De Grisa miatt aggódtam, mart .smfertem a rámenö természetét és tudtam, hogy csoportjára a fö harci feladatot bízta a vezér. A velünk szemközti magaslat legénységének Mark volt a parancsnoka. A mellékszakadékban megbújt erők parancsnoka a hegyi törzsek feje, a lóerőké pedig az oaroea G. Nehéz, várákozásteli percek múltak el. Egyetlen hangot sem ejtett ki senki. Csak a főszakadékhól hallatszott lódóbogás. Ezt is mesterségesen csinálták, hogy az ellenség azt higyje, mindannyian arra vonulunk tovább. A szakadék bejáratánál megjelentek az első vörös katonák. Meglepődtek, hogy egyetlen felkelőt sem látnak maguk elolt és pillanatig haboztak. De csapatuk zöme már nyomult utánuk. A csapat éle már magaslatunk alatt állt. Mindannyian megálltak. Parancsnokuk előre vágtatott. — Mit ácsorogtok itt, ebadta betyárok? — kiáltott rájuk. — Azt akarjátok, hogy a sötétség itt lepjen meg bennünket 1 Előre, gyáva nyulak! Hiszen ott lovagolnak a partizánok elől, nem hal’jótok ? De a vörösök csak álltak. Az idősebb, tapasztaltak szembe szálltak a fiatal parancsnokkal : — Parancsnok civtárs, —- mondták neki reszkető hangon -r- itt rettentő veszélyes a helyset. Becsalnak bennünket a rókafogóba. Forduljunk vissza! — Ugyan, mesebeszéd! intette le a parancsnok. — Ki a vezér út tulajdonképpen?! Induljatok, bitangok! —• A parancsnok valóban te vagy elvtárs, azt nem vitatja senki, — szólalt meg most egy nyugodt hang — de kérdés, hogy mi az észszerű! — A felkelők parancsnokát nemhiába hiv- ták „rókának*1. Nagyon csalárd és ravasz hadvezér és már nálunk okosabb embereket is becsapott. Parancsnok elvtárs! Te vagy felelős a csapat sorsáért! Mellettem állt a vezér. figyeltem az arcát. Szenvedélyes figyelemösszpom ©sírással hallgatta az alattunk elhangzó szavakat. Amikor a nevét említették a vörösök, büszkén mosolygptt. öltölbe szorította kezét és valamit mormogott a szakáiéba. A vörösök parancsnokát tényleg befő yá- solták az elhangzott Intelmek. Hosszan hallgatott. Időközben a felkelők tódobogása egyre halkult. — Nem, —■ döntött végül is a vörösök parancsnoka, -r Holnapra már megbújnak a hegyekben és megint nem tudom kézre- keriteni ezt a rókát. Lássuk hát, hogy szembe mernek-e szállani velünk. Eföre! Bizonytalanul vágtattak tovább. Amikor már mind mozgásban voltak, vezérünk előhuztaplsatol yát Lövés döreje tépte szét a csendet Odalent a vörösök úgy megmerevedtek, mintha villárntités érte volna őket. Néhá- nyan felfelé bámultak, —- aztán megkezdődött a mészárlás. A mellékszakadékböl kirohant a háromszáz felkelő és rávetették magukat a bolsevistákra. A’ig volt idejük ráeszmélni, hogy az ellenség a hátukban van, már' is megrohanta őket elölről G. csapata. Halálraváltan látták, hogy csapdába kerültek. Mielőtt az újonnan előbukkant felkelő-csoport ellen védékéz- hettek volna, számtalan elhullott közülök a fö felkelő-erők golyóitól, A harapófogóba jutott vörösök mind a középre igyekeztek. Leírhatatlan zűrzavar keletkezett soraikban, A sötétben egymáson keresztül zuhantak és önmagukat pusztították. Egyszerre csak felhangaott magaslatunkon a vezér parancsa: — Ne kíméljétek őket, mind bolsevisták, akik minket sem kímélnének! A bolsevista csapat eleje már éppen azon kísérletezett, hogy a magaslat alatt megbújva kicsússzék a kezünkből, amikor a vezér harsány fütyjelt adott. Egyszerre golyózápor hullott fentröl a vörös csapatra. A magaslat szélén állva nekidültem a sziklának és szünet nélkül lőttem a vörösökre. Vezérünk megvadulton vetette magát a harcba. — Üsd agyon a vöröst! —- ordította... A bolsevisták lemészárlása több mmt egy óra hosszat tartott. A csekisták a kétségbeesettek elszántságával harcoltak. Tudták, hogy menthetetlen a helyzetük. Teljesen körülkerített zsákba jutottak, amelyből nincs menekülés, —- Utolsó emberig el keU pusztulniok, — uszította vezérünk a felkelőket. Pisztolyom csöve már áttüzesedett. Vezérünk eldobta pisztolyát és kardot rántott. Lovával emberi 1: :’’ák és ló-tetemek között botorkált és minden oldalra csapásokat mért. A sebesült felkelők is felemelkedtek és amikor iő célpontot láttak, újra elütötték fegyverüketEgyszer csak észrevettem, hogy egy sebesült bolsevişta elörecsuszik a hulláik tömegéből és sziklánk, alatt keres menedéket. — Igen, te kutya, — kiáltottam menekülni szeretnél, ugye? Es már éppen tüzelni akartam rá, amik« kíntól meggyötört tekintettel felnézett rám. Szeme csupa alázat voit és könyörgés. Nagyon fiatal legény. Erőt vett rajtam az emberiesség érzése. Láttam, hogy kúszás közben az egyik lábát csak úgy vonszolja maga után. (Folytatjuk.) Szueságon működik a kórház szülészeti osztálya — Milyen stádiumban van az ügy? — A miniszter ur ás a főispán ur jóindulatú és megértő közbenjárása gyors eredménnyel járt. Az egyetem rektorának és az egyetemi gazdasági hivatal vezetőjének köz- benjöttével sikerült megállapodást létesíteni a SBuesági üdülőtelep átengedésére. Az üdülőtelepen Isten segítségével rövidesen megkezdi működését a kórház szülészeti osztálya. A kórház többi osztályainak működését is & lehetőségeknek megfelelően biztosítani kívánja az egyház. A sebészeti osztály rendeléseit Péterffy Pál dr. egyetemi adjunktus a klinikán vég». Nemsokára megnyitja rendelőjét a kórház belgyógyászati osztályának vezető,«, Kelemen László dr. főorvos, valamint Mester Gábor dr. igazgató-főorvos is, aki páratlan odaadással végzi a kórház újjászervezésének munkáját. Kovács Margit dr, á nőgyógyászati osztály vezetője, Szueságon fog rendelni, de bizonyos napokon Kolozsváron is fenntartja rendeléseit a kórház betegei számára. — Mikor kerül sor a kórház és a diakonissza intézet újjáépítésiére ? — kérdeztük. — A kórház és a diakonissza intézet teljés újjáépítésére vonatkozólag — folytatta a püspök — egyelőre mg nem történt intézkedés. Enne vonatkozólag az egyházkerület igazgatótanácsa június 29-ére összehívott ütésén fogja megtenni a szükséges intézkedéseket. Végül a püspök a közeljövőben történő vidéki látogatásai iránt érdeklődtünk. — Ezekben a rendkívüli időkben, utazási nehézségek miatt, nehéz rendszeres látogatást tenni a vidéki egyházközségekben Ezt egyébként kifejezésre is Juttattam Antal István miniszter ur előtt is és felhívtam a figyelmét, hogy valami módot ken tatáiul arra, hogy a közlekedési nehézségeket leküzdve, az egyházfők ellátogathassanak híveikhez. Utaltam arra, hogy a pünkösdi ünnepek alkalmával a besztercenaassőctvárme- gyei szórványvidéket kerestem fel s ott a szór vám-magyarok körében mély benyomást tett a fon ászt őri látogatás. A magyarság öntvdatositása és lelki élet ének ápolása céljából rendkívüli jelentősége van annak, ha az egyházfők rendszeresen felkeresik híveiket. A miniszter megígérte, hogy megfelelő utazási lehetőséget nyújt az egyházak vezetőinek. Egyébként, amennyiben a lehetőség megengedő, a Nyárádmentét és Háromszék vármegyét látogatom meg — fejezte be nyilatkozatát vásárhelyi püspök. (V, Ljţ A tettesek természetesen ismeretlenek maradtak a bolsevisták előtt és a vörösök a tettesek utáni nyomozással voltak elfoglalva, amikor a következő éjszaka észrevétlenül megszálltuk a város összes kijáratait. Amikor a bolsevisták ezt megtudták, nagy zűrzavar és izgalom keletkezett soraikban. Hanyathomlok menekültek erdőn és mezőn keresztül, de felállított őreink, mini a nyu- iakrt, agy puffogtattak le őket. Az a nehány, akinek sikerült elmenekülnie, a szomszédos K. városba futott, hogy kutyafuttában segítséget toborozzon P. város felmentésére. Ss ezeknek a gyáva nyu- lahnak szerencséjük volt. K. várasbán ugyanis megtudták, hogy a kormány éppen nagyobb csapatot küldött ki a felkelők fészkének kifüstölésére. Délfelé járt az idő és a felkelők a legnagyobb rendben vonultak be P. városba. A biztosító őrségeket leszámítva, mintegy SQQ ember vonult be a városba. Mellettem Grisa lovagolt. Vidáman nézett rám. Látszott rajta, hogy nagy örömét leli ebben a vállalkozásban. A városka, amelyet már régebbről ismertem. mintha megváltozott volna. Az ablakredőnyök mindenütt lehúzva, s egyetlen ember sem mutatkozott. A bolsevisták ugyanis, akik úgy látták, elkövetkezett a végzetük megfenyegették a lakosságot, hogy mindazokat agyonlövik, ak*k nem szálnak szemoe a felkelőkkel. A lakosság igy elhatározta, hogy Inkább teljesen passzív magatartást tanúsít. A felkelők a város föte: én ‘ütötték fel e’ső táborukat. A kisebb csoportok jobbra-balra széledtek el a mellék utcákban. A bo'sevis- ták némi ellenállást kíséreltek meg. A főtéren összeverődött cueka-esoport védekezni próbált. De meglepetésszerűen a mellék utcákból támadták meg őket. Pillanat a'att bekerítve találták magukat a vörösök és menekülni igyekeztek. De a felkelők fürge lovaikkal utánuk vágtattak és az Utolsó emberig lekaszabajják őket. .Ezután megkezdődött a t'sstogatás. A helyi viszonyokkal tisztába 1 t /ö felkelők minden hivatalos épületet áíkuVUtch és jelentékeny számú fog vöt hajtottak fe' a főtérre. Haladéktalanul Ítélkeztek felettük A saját népük ellen elkövetett tér vor-ese’ o&méayek miatt halálra Ítélték és kivégezték őket, — Ahogy ti tesztek velünk, ugyanúgy r>v veletek! — mondta a vezér az éli1élteknél: A késő dé'utáni órákban vezérünk nagy népgyülést hivott össze a város főterén. A nép ezerszámra özönlött végig az utcákon. ,-■> Nem keli félnetek, — figyelmeztette Szász Ferenc dr. álispán a hajléktalanná vált diakonisszák számára ajánlotta fel otthonát A református eţfybâr fielyreállitja m bombatéi kor m«9ronf|átl inlézményeH iadlá»Kolozsvár, junius 20. A várost ért terrortámadás során rendkívül súlyos veszteség érte a református egyház híveit és intézményeit egyaránt. A legtöbbet szenvedett városrészben, a református egyháznak igen sok iparos és munkás hive élt, akiknek maréknyi vagyonkájuk, kicsiny haj1 ékük vált üszkös romhalmazzá. Elpusztult az országos hifü református kórház is, amelyet a kisebbségi időkben olyan páratlan áldozatkészséggel állított az egyház a magyar orvosképzés és betegápolás szolgálatába. Ve'e együtt elpusztult a diakonissza intézet és diakonissza otthon is, úgy hogy ezt az intézményt is teljesen újra kell szervezni ás építeni. Súlyosan megrongálódott a hidelvei gyülekezet temploma is, mindazonáltal fajai körött minden nap felcsendül az istent dicsé’ö, ősi zsoltár. A tem- rtom mellett épült lelkészi lakás ,és lelkész! nivatal használhatatlan állapotban vannak. A református egyházat ért súlyos veszteségekkel kapcsolatban beszéltünk Vásárhelyi János erdélyi püspökkel, ah'nek szavai nem csak biztató reményt nyújtottak az elpusztult egyházi intézmények újjáépítésére, hanem bizonyt :tgot is adtak arról, hogy az egyház vezetősége mindent elkövet azoknak ''ív*c déktá’a n munká!>aáHitá-sára. Aljból munkába áiiiiji' az elunsztn! ina'zmónye Történt-e intézkedés — évdtkiö.Jiink — az elpusztult intézmények munkába állítására ? Az egyház vezetősége — mondotta Vásárhelyi János püspök - minden emberileg lehetőt meglett és *v Tesz az elpusztult, nagyjelentőségű intézmények ’ t'1 munkába í’.U'tása céljából. Már a meg end’ ő pnsztu- ást követő napokban rendkívül ii’ásre hívtam össre az igazgatótanács kolozsvári tagjait és javaslatokat tettem a segítés munkájának megszervezése és megindítása, céljából. Ugyancsak javaslatot tettem a kórház és a diakonissza intézet újjászervezésére és munkábainditáaárav Az Igazgatótanács gondoskodik a kárt szenvedett hívek összeírásáról és igyekszik nehéz helyzetükben segítségükre lenni. Ebből a célból a lelkészek mellé bizottságokat rendeltek ki. A bizottságoknak nemcsak az a feladatuk, hogy szára* statisztikai adatokat vegyenek fel a veszteséget szenvedett hívőkről, hanem minden tekintetben segítségükre legyenek mérhetetlen fájdalmuk enyhítésére. Ismét megkezdte munkáját a kórház és a diakonissza intézet — Sor kerülhet rövidesen a kórház és a diakonissza intézet munkájának folytatására? — kérdeztük ezután. ■— A református kórház és a diák auissza intézet máris megkezdte munkáját. A diakonisszák részére uj otthont bérelünk. A nemrég elhunyt Szá** Ferenc dr. alispán özvegye átérezve a diakonissza munka fontosságát, lakását felajánlotta a hajléktalanná vált diakonisszák részére, Ő mrga pedig ki- se‘-b lakásba költözött.  diakonisszák részben az uj otthonbaj Kaptak elnelyezást, mig a többiek a szúr sági üdülőtelepen kaptak otthont. Antal István kultuszminiszter urnák legutóbbi kolozsvári látogatása során egyébként jelentése vettem a d'akonisaxa intézet és '. kórház helyzetéről. Bejelentettem, hogy a kórház ezekben a nehéz időkben is tovább kívánja folytatni működését és elsősorban a szülészeti osztály az, amelynek további munkája igen fontos a jövő nemzedék szempontjából. A szülészeti osztály működése biztosítottnak is látszott abban az esetben, ha az egyház megkapja az egyetem által bérelt szuesági volt Sztgethy-féle kórházat. A miniszter ur és Inczédy-Joksman Ödön dr, főispán is nagy megértéssel és jó indulattal fogadta a kérést és adnak valóraváitásához a legmesszebbmenő támogatást ígérték mes. f
