Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-20 / 137. szám

1944. JUNTCS 20.

*

KELETI MAGYAR ÚJSÁG

Kíméljük a hársfákat

Kállay Miklóst, Keresztes-Fischer Ferencet,, Laky Dezsőt és vitéz Somogyvári Gyulát a MEP

terülte taglal közül

Budapest, junius 19. Az országgyűlés képviselőházában az «gyes pártok erőviszonya a következő: Magyar Élet Pártja 183, Erdélyi Párt 33, Magyar Megújulás Pártja Í7, Magyar Nemzeti Szocialista Párt 17, Nyilaskeresztes Párt 15, Keresztény Gazdasági és Szocialista Néppárt 6, Kárnátaljai Ruszinok Autonom Népegységv' rtja 7, Kárpátaljai képviselők csoportja 1, Magyar Nemzeti Szocialista Földmives és Munkáspárt 1, Népakaratpártja 1, pártonkiviüi 76 képviselő.

A Magyar Elet Pártjának országos vezetősége a következő országgyűlési képviselőket törő1 te: Kállay Miklós, vitéz Keresztes-Fischer Ferenc. Laky Dezső és vitéz Somogyváry Gyula.

i

Kérjük a hatóságot és a közönséget, vegyék védelmükbe a város közterein, utvorta* * 3 * * * 7ain álló, most éppen íávirágzó hársfákat. Rövidesen megindulnak a ,,szedők“, akiknek jórésze létra és olló nélkül tépássza, tördeli a gályákat. A fák alatt szemét csatatér marad, maguk a fák rregdulva, csonkán, fityegő, lehasi- t-'tt ágakkal, felsebzett kéreggel szomor- kodnak egész éven át, a barbár szüret emlékéül, /ki arra jár. tekintse meg a Zsolt Vezér-utca el egének jobboldalán álló két első hársfát, mivé tették máris gonosz kezek. Mindenki vigyázzon maga is a háza előtt álló fákra; jót tesz, ha lemetszi előre a túlságosán lecsüngő alsó ágakat, ezek ugyanis különösképpen imatják a járókelőknek mai időkhöz áliah/i illő „tréfás“ kedvét. Rendszerint beléjük csimpaszkodnak, megráncigalják őket és letépik a leveleket puffogtatás céljára. A fuvarosokat is kérjük, ne állítsák InyaM-at úgy a fák ' alá, hogy a gályák lege7ésével pótolják aţ abrakot. — A vdán úgyis csuful naponta, igye- kezt.ünmenteni is valamit szépségéből, javasol.

Kóiozsvár, 19jj. junius lő,

EGY OLVASÓ

Ma minden politikai erőnek támogatnia keli

a kormány rudfáná! álló férfiakat- mondotta Csíkszeredán vitéz laross Undor belügyminiszter

Sepsiszentgyörgy, Junius 19. (MTI) Vitéz Jaross Andor belügyminiszter, felesége és vitéz Ricsöi- Uhlarik Béla, a keletmagyarországi hadműveleti terület kormánybiztosa társaságában háromnapos köruträ indult a Székelyföldre. A Lél-motorossal érkezett Sepsiszentgyörgyre, Háromszék-vármegye székhelyére, ahol ünnepélyesen fogadták. A vármegyeházán vitéz Barabás Andor üdvözölte a székelység és a tisztviselők nevében.

Ezután a belügyminiszter nagy beszédet mondott:

— Mi, akik jól Ismerjük a kisebbségi şois minden keserűségét, igen sok értékes tapasztalattal tértünk vissza az anyaországba. Hiba.lenne, ha ezeket a tapasztalatokat nem használnánk fel a magyar élet nagy kérdéseinek megoldásában. A munkában minden komoly és a nemzetért dolgozni akaró magyar támogatására van szükségünk. Azért jöttem ide, hogy munkatársakat keressek, a helyszínen ismerjem meg a szükségleteket, megfogjuk egymás kezét, megismerjük egymást és igy vigyük előbbre a nemzet ügyét. Már az első látottakból megállapíthatom, hogy jó szándékban, akarásban és egymás megbecsülésébén nincs hiány.

Háborús időket élünk, mindenki tudja, hógy a harctér kiállásán túlmenően a győzelem legfontosabb biztosítéka a belső rend, amelynek érdekében a kormány minden lehetőt elkövet. Az. a kislelküség4 amely negyedévvel ezelőtt sok emberen erőtvett, már a múlté. A legutóbbi külpolitikai és katonai események, amelyek főleg nyugaton játszódták le, a még lappangó feszültséget is feloldották. Ma már mindenki tisztán látja, hogy kétkedésre vagy csüggedésre nincs ok.

— Az ország március 19. óta gyökeres változáson ment át. Három hónap távlatából világosan látjuk történelmünk egyik Jelentős fordulatát. Magyarország számára más ut nem volt, mint a földrajzi sorsközös- ség alapján csatlakozni a Német Birodalomhoz. Itt a népek nagy történelmi felvonulásának színhelyén, ahol a germánság és a szlávság ütközik meg, az elmúlt időkben, sajnos, akadtak olyanok, akik Magyarország útját Badoglio példáján kívánták megszabni. Ezeknek a lelke gyengébb volt, mint' a mienk. Azt látták, hogy az angolszász repülőgépek számbeli fölényben vannak és azt hitték, hogy Magyarország a szövetségi hűség elrugásával, keskeny ösvényen át tud vergődni a nemhadviselés és esetleg még keskenyebb ösvényén a boldog béke állapotába. Nem gondoltak arra hogy ennek következményeképp Magyarország háborús területté változott volna. A háború pedig többet árt, mintha a légitámadások pusztítják az országot. Az idő minket igazolt. A legelső megoldásra váró kérdés a zsidók ügye volt. Közel egymillió fertőző élemet kellett a nemzet vérkeringéséből eltávolítani. Sokan beszélnek az emberiss szempontok figyelmbevételéröl a zsidókérdés megoldásában. ,Arra semmi szükség nincs, hogy bárki, bárhol egyéni kegyetlenkedést kövessen el azokkal szemben, akiknek a nemzeti életből váló végleges eltávolítása, amugyis elhatározott tény. A kérdést azonban a mellékes szempontok figyelmen kf- vülhagyásával kell megoldanunk, mert nem lehet háborút viselni úgy, hogy magában az országban egymillió főnyi ellenség van. Eltávolításuk a nemzet életéből parancsoló szükségesség.

Ezután a magyar összefogásról beszélt.

— összefogás nélkül — mondotta a miniszter — nemzetmentő munkát nem lehet végezni.

A megjelentek nagy éljenzéssel fogadták a belügyminiszter szavalt, aki ezután megnézte az ősi vármegyeháza épületét. Kíséretével kora délután megtekintette a Székely Nemzeti Muzeum kiállítását, az 1760-as évekből származó székely házat é3 székely kaput, majd pedig a történelmi levegőjű vártemplomot. Sepsiszentgyörgy nevezetességeinek megtekintése után gépkocsin folyatta útját Csik-vármegyébe.

Senkinek magasabb fizetése nem lehet, mint a miniszterelnöknek l

Csíkszereda, junius 19. (í.«TI.) Székely- földi kőrútján vitéz Jaross Andor belügyminiszter és kísérete vasárnap késő délután Csíkszeredára érkezett. A fellobőgózott megyeháza előtt a helyi hatóságok ünnepélyesen fogadták. A közgyűlési terembe vonultak, ahol a Kormányzó Ur 76. születésnapja alkalmából ünnepélyt rendeztek. Szakács Balázs kisgazda, erdélyi szónok mélységes tisztelettel emlékezett meg a Kormányzó Űrről, majd Jaross Andor belügyminiszter beszélt.

Nagy örömére szolgált, mondotta, hogy végre a'kalma nyílik megismerni a székely- séget. Majd igy folytatta:

— Ha megvizsgáljuk, hogy milyen politikai erők osztózkodnak ma a kormányban, azt kell megállapítanunk, hogy ez a kormány nem egyes pártok akaratából jött létre, hanem történelmi esemény eredményeként, A kormány a Legelső Magyar akaratából a nemzet józan erőinek támogatásával alakult és azt a politikát folytatja, amelynek egyediül oélja a magyarság életlehetősé- gfenek biztosítása. Ezt a kormányt alulrftl, belpolitikai törekvésekkel megbuktatni n"m lehet, mert céljait nem pártszempontok határozzák meg, hanem történelmi szükségesség.

— Ma egyébként is minden politikai eróJo áru és

jó hirdetés;

___

alapja a ló ttzletmenetne

nek csak egy feladata lehet: azokat a fér- , tákat, akik a kormány rudjánál állanak, támogatni. A legfontosabb megoldásra váró kérdések közé tartozik a honvédség mindenáron való felfejlesztésének kérdése. Ezen a téren a mulasztásokat teljes erővel pótolnunk kell. Ma már sok bombatámadáson túlvagyunk. Az ellenség nyiltan bevallott célja az volt, hogy bombaterrorjával megbontsa a belső rend egységét, hogy szétválassza a magyart a magyartól. A bombázások nyomán azonban egy csodálatos je- terség szemtanúi lehettünk. A közös veszély tudata közelebb hozta egymáshoz az embereket és a közösségi szellemnek, valamint az áldozatvállalásnak gyönyörű szép példáit láttuk. Ebből a háborúból a vas és vér nyomán uj szellemnek kell születnie és az a nemzet lesz a győztes, amelynek soraiban ez a szellem minél jobban kiteljesedik.

— Rengeteg a tennivaló a szociális kérdések vonalán. A jövőben meg kell szűnnie annak a lehetőségnek, hogy a szélsőséges agitáció a szociális kérdésekbe kapaszkodva igyekezzék híveket szerezni tábora számára.

A szociálpolitika első követelménye tehát az, hogy a kisember életszínvonalát emeljük és ohtan anyagi bázist hozzunk számára bitre, amelyre támaszkodva fiatalsá- | gv,nk aránylag korán házasodhassák, hogy merjen családot alapítani. A társadalom -nyagi helyzetében jelentkező kiáltó ellentéteknek teljesen el kell tünniők. A háború idején a kormányzatnak a szociálpolitika síkján is meg van- kötve a keze. A nemzeti vagyon igazságos szétosztása azonban sokad

A VILÁG ILIKRE

Miért jutott Sodorna sorsára Angliai

Az egész európai sajtó vezető helyeken foglalkozik a német megtorló fegyverek harcbavetésével. A vezető német napilapok kiemelik, hogy az angoloknak most alkalmuk van magukbaszállni. Büntetlenül nem lehet véres háborúkat előidézni, — Írja a „Völkischer Beobachter“. Anglia gúnyosan és fölényesen beszélt hosszú hónapok óta arról, hogy az egész német népet ki fogja irtani, az európai városokat romba fogja dönteni. Ezért most éppeh nekik kell megismer- niök a világháború legborzalmasabb fegyvereit.

A német nemzeti szocialista párt hivatalos lapja kihangsúlyozza, hogy Németország már a háború megindulásakor számos alkalommal kísérletet tett arra, hogy a polgári lakosságot kíméljék.

— Mindnyájan tudtuk, hogy a háború borzalmas szenvedéseket jelent az egész emberiség számára. A szenvedéseket a lehetőség szerint csökkenteni akartuk, a polgári lakosságot pedig, az asszonyokat és gyermekeket, teljesen ki akartuk kapcsolni a férfiak háborújából.

— A háború kitörésekor soklcal nagyobb légierő birtokában ■voltunk, mint az ellenség, de a légi fegyverek használatát az emberiesség követelményeihez szabtuk. A Führer már 1939 szeptember 1-én kijelentette: Asszonyok és gyermekek ellen nem akarok háborút viselni. Szigorú parancsot adtam ki légierőm parancsnokainak, hogy támadásaikban kizárólag katonai célpontokra szorítkozzanak. De ha az ellenség úgy gondolná, hogy visszaélhet a légiháboru fegyvereivel, úgy meg fogja kapni a méltó választ, hogy megvakul és megsiketül tőle.

Az ellenség mérsékletünket gyengeségnek könyvelte el, — Írja a „Völkischer Beobachter“. Churchill már

1925-ben kijelentette:

— A következő alkalommal arról lesz szó, hogy az ellenség asszonyait és gyermekeit is megöljük. Egyáltalában az ellenség polgári lakosságát is ki kell irtanunk és a háború istennője annak fogja a győzelmi pálmát átnyújtani, akinek ez teljes mértékben sikerül, aki ezt meg tudja szervezni.

Churchill már 1925-ben igy irt az egyik angol újságban:

— Céltudatosan kitenyésetett bacillu- sokat kell az emberekre és az állatokra leszórnunk, tűzzel kell az ellenség termését felégetnünk, méreggel fogjuk lovaikat /és marháikat megölni, pestist oltunk hadseregedbe, de "'*m csak katonáikba, hanem a polgári lakosságot is meg fogjuk semmisíteni. Mindezt a modern haditudomány legfőbb következményének kell neveznem.

Baldwin brit miniszterelnök 1932 november 1 * 3 * * *0-én az angol alsóházban a képviselek hatalmas tetszésnyilvánítása közepette mondotta:

— A jövő háborújában minél több aşz- szonyt és gyermeket kell megölnünk.

1940 szeptember 5-én C. G. Whipp vikárius Leicesterben igy nyilatkozott:

— Irtsátok ki a németeket. Ne legyen egyetlen angol repülő sem, aki bevetéséről azzal jön vissza, hogy nem talált célpontot bombái számára. A parancsot igy kell kiadni: agyonütni mindenkit.

Anglia el is követett mindent, hogy a szó szoros értelmében agyonüsse Európa

lakosságát, azokat a népeket, amelyek a keletről fenyegető bolsevista imperializmussal vívta rneg élet-halál harcát. Euróna lángokban áflt és a csatornán túlról Anglia gúnyos és kárörvendő nevetése hallatszott.

1943 március 3-án a londoni rádió bemondója a következő mondatot olvasta, be:

— Borzalmas dolog, de mi nagyon örülünk annak, hogy a polgári lakosság, asszonyok és gyermekei- ilyen rettenetesen szenvednek.

1943. április 8-án Chenectady ' amerikai rádióállomása igy nyilatkozott:

— Az Európa elleni bombatámadásók- ról nem lehet azt mondani, hogy az Heg- háborúhoz tartoznak, mert céltudatosan előkészített irtóhadjáratról van szó.

1943 szeptember 26-án a ,Jfew-York Times“ igy ujjongott:

—. A németeket ki kell oktatni, a legjobb oktatószer a' légibomba. A lakóházaikat megsemmisítő bomba a légcsődet latósabb tanítómester.

1943 december 26-án Canterbury érse-' ke karácsonyi „szentbeszédében“ a kö-. vetkező kijelentést tette:

— Naponként halljuk, hogy a bombáinknak milyen irtó hatása van. Mi an•gd'ok ezt a legnagyobb örömmel vesz- szük tudomásul.

Egy egész kötetet tölthetnénk meg az angolszász álláspontot igazoló megnyilatkozások felsorolásával. Nem fehér, nem kék, nem sárga, hanem „Véres könyv“ telnék meg az Európára zúdított légi terrort igazoló angol és amerikai állásfoglalásokkal.

Azt hisszük, ernyi is elég Roosevelt és Churchill bűimnek felsorolásából.

Most erre ad vála, t a német haditudomány titkos arzenáljának legelső számú megtorló és*’*ö*e.

— De — „ez esek a kázdet és ezt London is tudja".

Az angol nép most leckét, kemény leckét kap a szenvedésből, hogy „bele vakul és bele siketül“ ...

MOSl. * **ai*QK

Win»»-' ■■■» »«» '■■■»wíwp.i «

ARFAD-mozgö: Ma, Tegnap, Holnap. Fősz.: Smnlay Arthur, Jávor Pál, Szilágyi, Szabó Eszter, Vaszar' Piroska, Mthályffy

Béla, Mily Gcró. Előadások kezdete d. u.

3, 5, 7 órákor.

CORVTN-mözgú. „Irta az élet“. Fősz.: Paul

Hörbiger, Beniamino Gipli és Monika Burg. Előadások kezdete: %4, %6 és 148. órakor.

EGYETEM-mozgó: Te vagy a dal. Sárdy

János, Szabó Klári, Vr -znry Piri, Mi- hálvffv Béla.

ERDJSLY-mozgó: Pusztai királykisasszony.

Szereplők: Szörényi íiva, Bilicsi Tivadar, Csortos Gyula. Hajmást Miklós.

MATYAS-mozgó: örök küzdelem Il-lk része: Isten’ veled Kvra. Fősz.: Alida Wally, Fosco Glachettl,. Rossano Blaffi. Előadások 3, 5, 7 és vasárnap d. e. 11 órakor. RAKóCZI-mozgó: Fekete hajnal. Fősz.:

Nagy István, Lukács Margit, Goll Bea és Mihályi Ernő. Vasárnap délelőtt 11 órakor: Matiné.

Hum

javíthat a kisegzisztenciák helyzetén. Olyan jogszabály .élesítésére van szükség, amely kimondja, hogy ebbci az országban a miniszterelnöknél magasabbrendü nyakát senki sem végez, magasabb fizetése sem lehet senkinek, mint a miniszterelnöknek. A szociális kérdés megoldásánál azonban ösz- szefoeúsra Is szükség van. A társadalom összefogására gondolok. Elszigetelt magyar sors nincsen. A nagyobb néprétegek életszínvonalának emelésénél különösen háborús időkben igen nagy szükség van a tehetősebbek áldozatkészségére.