Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-18 / 136. szám

/ 1944- JCMttK ML ICBLETt MAGYAR ÜJSAG A VILÁG TÜKRE WgyetewfwAlt» sterepcssrs S« Spanyol lapok a francia magatartásról 3. Miért nincs kenyér Portugáliában! tartásával az elözönlés ©setéi«. Megír- ; tát számtalanszor, hogy a fraooiák, az 1 Madridi lapok az invázióval foglal­kozva egyhangúan állapítják meg, hogy az angolszász nagyhatalmak Moszkva, kívánságának engedelmeskedtek akkor, amikor ebbe a kalandos vállalkozásba belekeedtek. Moszkva azonban eddig alig nyilatkozott az elözőnlési kisérlet- röl, A spanyol fővárosban as a véle­mény alakult ki, hogy a Szovjet tet­tekkel kellene bebizonyítsa, hogy elég­ségesnek tartja a kísérletet. Spanyol körök meg vannak győződve arról, hogy csak ha a Szovjet hatalmas nyári offenzivába kezd, ez jelenti, hogy Sztá­lin elégedett a fordulattal és keletről kívánja támogatni az angolszász nagy­hatalmakat. A teheráni tanácskozások idején ugyanis minden valószínűség szerint az inváziós hadműveletek és a keleti bolsevista támadás szinkronizá­lását határozták el, ha tehát ezen a nyáron a Szovjet mégis más célokat követne, úgy ez azt jelenti, hogy ön­álló politikát folytat Mind a bolsevista sajtó, mind az an­gol-amerikai szóvivők évek óta a keleti és nyugati hadműveletek egyöntetűsé­gét hangoztatták, mégis, a keleti had­színtéren még minden csendes és seta- mi sem mutatja a nagy támadás elő­jeleit. Német jelentések azt is kieme­lik, hogy keleten semilyen nagyobb csapatösszevonást nem sikerült felfe­dezni a legutóbbi napokban sem. Londonban és Washingtonban egy­aránt bizonyos nyugtalanság tapasz­talható emiatt. Az angolszász sajtó nem is titkolja aggodalmait a bolsevista, tét­lenség miatt. Az algiri francia disszi- dens bizottság szócsöve egyenesen Sztá­linhoz intézi szavait és aggódva kér­dezi, hogy mikorra várható a keleti nyári, támadás megindulása. Az angol és amerikai kormányok ugyan még hallgatnak, de egy német lap megjegy­zése szerint valószínű, hogy a keleti és nyugati támadás megindulását Tehe­ránban egyetlen napra tervezték. Egyes amerikai lapok „enyhítő körül­ményeket“ hoznak nyilvánosságra a Szovjet hallgatásáról. Roosevelt egy sajtónyilatkozatában kijelentette, hogy „az amerikai nép bizalma Sztálin irá­nyában nagyobb, mint valaha". Londoni lapok újabban sokat foglal­koznak a jasi német ellentámadások­kal és aggályukat fejezik ki amiatt, hogy a Szovjetnek még mindig nem sikerült elfoglalniok a ploesti román olajmezőket. Egyes angol katonai szak­értők szerint ezt az akciót már eddig 1« „könnyűszerrel" lehetett volna vég­rehajtani. A „Times“ így ír: Ezekben a sűlyos napokban egyetlen nap késés is végzetes következményekkel járhat. Nekünk teljes bizonyossággal meg kell győződnünk arról, hogy a Szovjet tár madni fog. Tudnunk kell azt, hogy az invázió sikere nagyban függ attól, hogy más harctereken mi történik, hogy egyáltalában történik-e valami. Ami a többi harctereken történik, az előnyösen vagy hátrányosan befolyá­solja az inváziós vállalkozás sikerét. A „Times“ vezércikke szerint « há­ború kimenetele szempontjából ugyan­olyan fontos az invázió, mint a keleti naay orosz támadás. Ennél sokkal élesebb hangnemben foglalkozik a kérdéssel a ,,Daily Tele­graph“. A lap aaqódva fejezi ki állás­pontját és kimleni, hogy a ssövetséo- koalició kebelében most megváltoztak a szerepek. Az angolszász nagyha+al- mak, amelyek érvkor a Fmviet etőfe­szítéseinek egy-'Tnrii szemlélői voltak, ma mamkra vállalták a nagyobb ter- hét, a Szovjetunió hadereje vedig arra szorítkozik, bor”!! az Euróvátrj ivd'*o*t hadműveleteket nywodtan szem1-'1 >. A Szovjet nem ny^s+koziV niaht'^n terveiről. — ima a lap — á1lásr)ón*iá- nak moréiba nem avat he senkit. .4 te- herdni tanácskozások idején a kelen és nyugati noir>i támadás fnr„M tettes mértékben ö*szhoneka hort-'k. t '<é1H'd a koordináció nélkül semmit sem ér a nyugati kísérlet, az inrá-dó kimenetele bizonytalan, annál is tnkdhhe mert az angolszász érák egerébe n németek a legjobban kiképzett, ekéiket állították harcba Frnnrioor szánkon. Ezt a több mint é-rdpVns szerepcserét, amelyre a spanyol laook mutattak rá, a „Berliner Böpsenzeitnmr“ mntiBitt rá. Váljon szavalt-C erről a londoni rádiót 2. egykori szövetségesek, egy emberként fognak fellázadni a „német uralom" ellen, francia „patrióták" már elő is készítették a lakosságot az angolszász szövetségesek diadalmas ' bevounlására stb. Az újságírás művészetében jártas angol és amerikai tndósitók színes Írá­sokban számoltak be a francia lakosság hősi ellenállásáról. A franciák akár­csak az olaszok, alig váriák, hogy üd­vözölhessék a győztes Tommikat és Jenkiket. Francia lányok titokban an­gol és amerikai zászlókat rejtegetnek. A zászlókon kivül természetesen fegy­vereket is rejtegetnek és hátha fogják támadni a német megszállókat. Az „Arriba" cimü madridi újság amerikai levelezője most meg állapítja, hogy a franciák, az egjfkorl szövetsé­gesek, nem mindenben felelnek meg az angolszász várakozásoknak,. „Mennyivel könnyebb lenne a helyzetűnk, ha a franciákat most is az 1792-es esztendő szelleme, a Marseillaise szelleme hatná át. Mennyivel biztosabb lenne az invá­zió sikere, ha a franciák hallgatnának de (rmdie tábornok felszólítására.“ Az „Espagnol“ cimü spanyol lap igy ir: — A francia nép borzalmas szenve­déseken m-nt át az angolszász terror­bombázások miatt és ma a német had-» erő felé a rokonszenv és együttérzés szellemével közeledik. A franciák nem viseltetnek ellenségesen a végetekkel szemben. t. Portugália nagy ínségben él, — közli egy lisszaboni jelentés. Elsősorban a kenyérellátás biztosítása ütközik a leg­nagyobb nehézségekbe és ennek oka el­sősorban az, hogy Anglia éppen uav, mint az Egyesült Államok, nem szállí­totta le az előirányzott búzamennyisé­get. Portugália már régóta szállította azokat az árakat, amelyekért bnzát kel­lett volna kapnia. Angiig és Amerika azonban mély hallgatással fizetett.' A lakosság egyre nyugtalanabb lesz a si­lány kenyérellátás miatt. A követe­lő«» sajtóbangokra válaszkép a lissza­boni angol nagykövet is megszólalt és azt igyekezett bebizonyítani, hogy „An­glián kivül álló okók miatt" nem le­Vlszonteladőknak engedmény! Beszerzésről tájékoztat »Saget« NÖVÉNYVÉDELMI SZEREK ELOSZTÓJA fUUNGEI OVOIŰV, ÚJVIDÉK betett eddig szállítani. A „Diario de Noticias" eimü portu­gál lap kifejtette, hogy már március­ban 16.000 tonna, áprilisban pedig to­vábbi 32.000 tonna búzának, kellett vol­na megérkeznie Angliából. Anglia azonban nem tartotta be a gazdasági szerződésben megállapított kptelezettsé- geit­Portugália most, hogy kenyérgond­jain enyhítsen, Argentínától szeretne kenyérgabonát vásárolni, annak elle­nére, hogy az ezévl búzáért járó por­tugál árut már teljes egészében átadta Angliának.., Emlékezés özveay a dési magyarság nagyasszonyára Aki mécéved voll» »miUr letjerälf roq? Uränsaq« í Erdély Itaíaléré«« Dés, junius 17. Désen, 105 éves korá­ban meghalt özvegy Almay Ferencné, a désiek dédelgetett és mindenki által tisz­telt nagyasszonya. A három emberöltő­nél magasabb kort megért nagyasszonyt nemrégiben kisérte utolsó útjára Dés és a megye magyarsága. Halálhírét annak idején mi is megírtuk röviden, most azok­ról a kedves emlékekről számolunk be, amelyeket Almay Ferencné maga után itthagyott s amelyeket ma szájról-szájra adnak Désen ’wérősei és tisztelői. A megboldogult nagyasszony az 1.81/8- rrs magyar szabadságharc ideién már 9 éves volt. A jó Isten olyan csodálatos emlékezőtehetséggel áldotta meg, hogy emlékezőtehetsége még életének, száza­dik éve után sem fakult meg. Egyik fia­tal ismerőse elmondja, hogy 102 éves ko­rában, amikor felkereste a nagyasszonyt és áldott életének élményeiről faggatta, Almay Ferencné a kérdezösködásekre egy kis versikével fele’t. A verset — amint mondotta, — közel száz évvel ezelőtt ta­nulta az elemi iskolában. — 1818-ban már iskolába jártam, — mondotta. Akkor tanultam a verset. A vers egyébként a vármegye vala­mennyi említésre méltó helyiségéi fog­lalta rímbe. — Mi akkoriban így tanultuk a föld rajzot és a történelmet is. A mester még a maternetikoÁ tudományt is rimbefog- lalva adagolta számunkra, mert szerinte igy könnyebben lehetett megtanulni. Eb­ben igaza is volt, mert úgy megtanul­tam, — mosolygott a nagyasszony, — hogy még máig sem felejtettem el... A nagyasszony elmondotta még azt is, hogyan pusztult és veszett ki a magyar­-í ^ ifi ­_ T\íi. 1_s*____L— ' _ Az angolszász sajtó hónapokon át foglalkozott s. francia lakosság maga­jobbágyság sok helyen erőszakkal vette birtokába a földesurak földjét. A földes­urak pedig földönfutók lettek. Aki még visszatért közülük arra a vidékre, csak azért tette, hogy eladja a még megma­radt kis földjét, ingóságát, aztán többet soha nem jött arra felé... özvegy Almay Ferencné férje egyéb­ként a szabadságharc alatt már jónevii, keresett orvos volt Désen és környékén. A szabadságharc alatt mint honvédor­vos tevékenykedett. Hiteles adatok sze­rint Almay Ferenc volt a magyar hon­védség első orvosa. A megboldogult nagyasszonynak vol­tak a szabadságharc emlékeinél „fris­sebb élményei is. Sokszor elmesélte azt is, hogyan találkozott Arany Lászlóval, Arany Jánosnak, a halhatatlan nagy magyar kö'tőnek a fiával. — Még Mányában laktunk akkoriban. Hánya egy kis falu Dés mellett. Ott él­tünk boldogan az urammal, amikor ván­dordiákként betoppant hozaánk egy este Arany Laci. Nótákat, verseket, mondá­kat és népmeséket gyűjtött ezen a vidé­kén a nagy költő fia. Csak egy éjsza­kára volt szándékában hálunk megszál- lani, de akkoriban még annyi magyar népdal,' népmese s monda élt ezen a Vi­déken, különösen Mányában, hogy hete­kig maradt, amíg összegyűjtötte... A megboldogult nagyasszony egyéb­ként hosszú, áldásos élete alett alig volt beteg. Négy évvel ezelőtt, 1040 . nyarán azonban komolyan megbetegedett. Hoz­zátartozói féltő gondoskodással és aggó­dalommal vették körül, mert a nagyasa- szony még mindenképpen meg akart ér­ni „valamit“... Még pedig azt, hogy Er­dély s a szőke Szamos völgye újból sza­bad magyar föld legyen. — Ha ezt megérem, boldogan hálok meg, mert tudom, hogy nem hiába — mondta. — Isten kegyes volt a nagyasszonyhoz. 1940 szeptemberének egyik ragyogó es­tébe hajló délutánján Désre bevonultak á dicsőséges honvéd csapatok... A daliás magyar honvéd tisztek hódolattal nyúj­tottak át egy szép virágcsokrot az első magyar horvéiorvos özvegyének. A meg­ható ünnepség csodát müveit a nagyasz- szonnyal. Elfáradt szivébe visszatért az élet, a nagy örömtől újból felgyógyult ■ boldogan ölelte szivére daliás unokáját, Almay Béla alezredest, aki hosszú kény­szertávollét után érkezett viasza az ősi magyar földre. A nagyasszony ekkor már túl volt éle­tének századik évén s bizony számolni kellett már azzal, hogy csak napjai, leg­feljebb hetei vannak még hátra. A na­pokból és hetekből azonban még évek let­tek s a boldogemlékezetij nagyasszony — amint említettük, 105 éves korában hunyta örök álomra szemét. Gyönyörű kort ért meg. És amíg élt, nemcsak magáért élt, lm nem másokért is, főként pedig magyar fájté iáért. Em­lékét azért őrzi olyan nagy kegyelettel özamosmente magyarsága. fl- /• Az óvóhe’yen tárgyaláson 15 évre ítél ek m^gro zött c js*a ai tolvajt Budapest, junius lö. A Magyat Országos Tudósító jelenti: A budapesti büntető törvényszék, mint rögtönitélö bíróság Mosánszki György hu­szadik évét még be nem tökölt segédmun­kást. elsötétítés ideje alatt elkövetett Üzlet­szerű lopás bűntettéért 15 évi fegyházbün­tetésre Ítélte. Mosánszkl 1943-ban a kassai jasntágfflfeéaat aO^eadäm re4L ahol bathénapi börtönbüntetését töltötté is oüháft ezév má­jus 23-én megszökött. Kassán és Budapes­ten követett el betöréses lopásokat legtöbb­ször az elsötétítés ideje alatt. A budapesti királyi bűn gtő törvényszék rögtönitélö bírósága a tárgyalást a délelőtti légiriadó miatt a törvényszéki pilot* óvó­helyén folytatta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom