Keleti Ujság, 1944. június (27. évfolyam, 122-144. szám)

1944-06-04 / 125. szám

1944. JUNIUS 4. 3 Keietiüjsxg \ A marosvásárhelyi székely honvédek hésiesen kitüntették magokat Sti2yos elhárító harcok Dét-Olaszorszagban Jasitól északra eredményes harcok Uj fegyvernemet vetett be a német légierő Az egész világ elitéii az angolszász terrortámadásokat Jó könyveink a leghűségesebb és legtürelmesebb barátai életünknek: Vásároljunk a ti, Olt kSnyvüani sátrában! (A Belvárosi Kávéház előtt) A MAROSVÁSÁRHELYT SZÉKELY GYALOGEZRED hősiességéről számol be a honvédvezérkar főnixének szombaton ki­adott harctéri jelentése. A jelentéshez fűzött kiegészítő közlés névszerlnt Is felsorolja a marosvásárhelyi gyalogezred hőseit, akik haláltmegvető bátorsággal és nagy ered­ménnyel adtak példát a helyállásből. A keleti arcvonal más szakaszainak har­caiból különösen a Jasi körül vívott ütkö­zetek érdemelnek hagy figyelmet. Amint a Nemzetközi Tájékoztató Iroda jelent, a Jasi­tól északra levő vidékeken Ismételten rend­kívül súlyos harcokra került sor. A bolsevis­ták jelentős lövész és páncélos kötelékek harcbavetésével kísérletet tettek azoknak a magaslatoknak a visszavételére, amelyeket német páncélos gránátosok, rohamlöveg-egy- ségek és páncélos alakulatok szoros együtt­működése következtében tőlük elragadtak. A szovjetnek sikerült átmenetileg egyes helyi betöréseket elérni, ezeket aoznban határo­zott ellenlökésekkel azonnal sikerült meg­szüntetni, miközben a bosevisták nagyszámú hadifoglyot, ezenkívül nagy mennyiségű páncélost, tüzérségi fegyvereket és más ne­héz harcieszközt vesztettek. A légitevékehy- i ég ugyancsak élénk volt ezen a vidéken a csütörtöki nap folyaméin. A bolsevisták több csatarepülő ezredet vetettek harcba ellentá­madásaik támogatására. Német és román vadászrepülök szünet nélküli bevetéssel sike­resen visszaverték az összes szovjet táma­dásokat. A vezéri főhadiszállás szombati jelentése egyébként ismételten utal a Jasi körüli harcokra és az ott elért eredményekre. He­ves harcok fejlődtek ki még Kolomea vi­dékén is, ahol a bolsevisták megkísérelték, hogy erős egységekkel felderítő vállalkozá­sokat intézzenek a német-magyar csapatok szakaszán. A kísérleteket még a német­magyar vonalak előterében véresen meg­hiúsították. Vitebszktől északnyugatra is meghiúsul­tak a szovjet előretörései, miközben szokat­lanul nagy veszteségeket szenvedtek. Több ezrederejű rohamszakasz ezen a vidéken a jól álcázott gyorstüzelő fegyverek kereszt­tüzébe került. Itt említjük meg, hogy Kolomea körzeté­ben egy német páncélos felderítő osztag katonái, amikor visszafoglaltak egy átme­netileg bolsevista kézbe került állást, a bol­sevisták által tartott állásokban több miv 210 lengyel borzalmasan megcsonkított holt­testét találták meg. Német katonai hatósá­gok megállapítása szerint a bolsevisták menekülésük előtt korbáccsal kényszerítet­ték a lengyeleket az állások és kis föld­erődök szétrombolására. A lengyelek ezek­ben az állásokban voltak, amikor a bolse­visták az előzőén aláaknázott árkokat fel­robbantották. * A NEMET HADI ANY AGGY ART ÁS az el­múlt hónapban a bombatámadások ellenére is tovább fokozódott •— állapítja meg Speer badianyaggvártási miniszter nyilatkozata, amely most a német sajtó érdeklődésének középpontjában áll. Speer miniszter megállapította, hogy a lőszer- ctt fegyvergyártás terén újabb csúcs­teljesítményt értek el. Számadatokat termé­szetesen nem lehet közölni, hogy az ellenség értékes értesüléseket ne kapjon. A politikai témák közül a berlini lapok fő­leg egyes angol sajtóhangokkal foglalkoz­nak, amelyek kezdik beismerni, hogy az egész világot a bolsevizmus veszedelme fe­nyegeti. Churchill mossa a kezét, Hull kü- ügyminiszter azt Ígéri, hogy a kis nemzetek egyenjogú képviselethez jutnak a háború után megvalósítandó világszervezetben. Roo­sevelt viszont arra kéri a közvéleményt, h°gy „ne beszéljen invázióról, hanem Európa felszabadításáról“. A „Tabiet“ cimü politikai folyóirat cikkében a többi között ezt írja: „Szovjctoroszország szövetségesei még min­dig hajlandók készséggel elhinni, hogy a bol­sevista politika a háború alatt megváltozott. A későbbi fejlődés azonban kétségkívül iga­zolja majd, hogy ez hamis elképzelés. Az európai államok kommunista megbízottjai ott működnek Moszkvában. Legutóbb is eg}[ nagy ünnepségen ott lehetett látni az úgy­nevezett nemzeti Lengyelország megbízott­ját, ami rossz óment jelent az angolszász vágyálomra nézve. Aki még mindig kételke­dik, vonja le a tanulságot, hogy a szovjet politikát nem az elhangzott szavak után kell megítélni, hanem mindig csak a tettek után1. A kis európai szövetségesek nagy aggo­dalmat éreznek a négy szövetkezett nagyha­talom között az úgynevezett nemzetközi bé­keszervezetről szóló tárgyalások miatt. Ez a nyugtalanság a szövetségesek rsajtójából és a semleges sajtóközleményekből is ki­tűnik. A „Dagens Nyheter“ londoni levelezője közli, hogy norvég, cseh és lengyei emigráns körökben rámutatnak arra, semmiképpen sem mondhatnak le az önálló cselekvésre vo­natkozó igényről. A kis államok elsősorban ebbe az irányba szeretnék befolyásukat ér­vényesíteni. Norvég körökben hangsúlyoz­zák, hogy a kis államok együttműködve ör- Tcödnek jogaikon, de semmiképpen sem akar­ják a kis államok szakszervezetét megvaló- sltam. jţ­A SVÁJCI SAJTÓ SZEMBESZÁLL az utóbbi hetekben egyre ei ósebbé váló kommu­nista propagandával. A „Neue Züricher Zei­tung“ ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy ebből a propagandából ~^egy vadidegen fanatikus szellem veti előre árnyékát és minden gát­lás nélldil mérgezi a közvéleményt. E propa­ganda elemei egyszerűen tényeket állítanak, nem gondolva arra, hogy igazak-e, vagy sem. Puffogó szólamok állandó ismétlése a jellemző kísérőzenéje ennek a demokrata- ellenes proţKigandănak, amellyel a forradal­mi baloldal dolgozik. Megállapíthatjuk — írja a lap — hogy ez a propaganda nem a józan itéletü emberekhez szól, hanem a ke- délyhullámzásbap szenvedők gyengeségével számol. A „Schweitzer Mittelpresse“ azt írja, hogy a III. Inlernacionálé műit évben történt likvidálása, a demokrácia mellett tett hit­vallása, az istentelenek mozgalmának be­szüntetése, az orthodox egyházzal kötött béke a Vatikán kegyeinek elnyerésére irá­nyuló törekvés, mindezek a látszólagos en­gedmények arra voltak jók, hogy sok na kedélyt befolyásoljanak. Ha mindehhez hoz­zátesszük az amerikaiakkal és az angolokkal baráti viszonyba került Badoglio-kormány elismerését és annak a kommunisták felé történt kibővítését és a De Gaulle-féle bi­zottság hasonló összetételét, akkor nem cso­dálkozhatunk azon a szellemi zűrzavaron, amely ennek következtében beállt. Mindazonáltal a csalóka látszatnak nem szabad minket elámitania — Írja a svájci ügynökség —, mert csak a módszer változott és alkalmazkodott az időhöz, a világforraáa- lom terve továbbra is fennmaradt. * AZ EGÉSZ VILÁG FELFIGYELT arra a gyűlöletre és utálatra, amely a francia népet hatalmába kerítette az angolszász bombatámadások szörnyűsé­gei után. Nemcsak a francia sajtó ad hangot a gyűlöletnek, nemcsak a sem­leges lapok számolnak be Franciaország ( lelki átalakulásáról, maguk az angol- ( szászok is kénytelenek számot vetni az j orvgyilkos terror következményeivel- A „Paris Soir“ az angolszász terror- támadásokkal összefüggésben többek között ezt irja: „Ha azt remélhetnénk, hogy a béke visszatérése után egyetlen angol és amerikai sem lépné át konti­nensünk határát, akkor mostani ször­nyű fájdalmunk csillapodnék." A „Petit Párisién“ az angolszász ter­rorbombázókat banditáknak, gonoszte­vőknek nevezi. A „Paris Midi" vezér­cikkében a többi között ezt irja: „Rouen székesegyházának felgyujtása, a régi történelmi érseki székhely rom- badöntése az angol gyávaság és kegyel­lenség megnyilvánulása, amely azt bi­zonyítja, hogy Anglia -banditákká vál­toztatta polgárait s nincs többé kato­nája." Angol x.észtől sem hagyják figyelmen kivül azt a tényt, hogy a francia nép körében napr ól-napra ellenségesebbé válik a hangulat az angolszászok ellen a francia városok és a polgári lakosság ellen intézett terrortámadások miatt — jelentik Stockholmból. A ,flews Chro­nicle“ azt az óhaját fejezi ki, hogy „az angol király fejezze ki rokonszenvét a francia népnek“, i A francia püspökök lángoló tiltakozására adott anglikán egyházi válasz teljesen eltévesztette a hangot és hatás nélkül maradt. Az egyik göteborgi kereskedelmi és hajózási szaklap jelentése szerint Fran­ciaország lakosságának hangulata az angolszászok ellen egyre fokózottabbá válik. Angolszász körökben — irja a lap — nyilván lebecsülik a francia városok ellen intézett légitámadások pszíholó- giai hatását­A svájci sajtó is részletesen foglal­kozik az angolszász légitámadások visz- szahatásaival. A „Gazette de Lausanne“ azokkal a hírekkel kapcsolatban, ame­lyek szerint egyes német helységek la­kosainak a lelőtt vagy ejtőernyővel ki­ugrott angolszász terrorbombázók ellen az önbíráskodás terére kellett lépniök, ezt irja: „Csak azon csodálkozhatunk, hogy már régebben nem érkeztek je­lentések ilyen esetekről• Azok a repü­lők, akik reguláris hadviselésben vesz­nek részt és kerülnek német kézre, ter­mészetesen élvezik a nemzetközi jog szabályait. Be képzeljük el azoknak szenvedéseit, akiknek asszonyai, gyer­mekei az égő romok között pusztulnak el, de mindezen felül még gépfegyver- tüzzel is, megtizedelik hozzátartozóikat. Nem kell elmélyednünk a tömeg lélek­tanába, hogy magyarázatot kapjunk az ilyen eseményekkel szemben megnyilvá­nuló felháborodásra. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a légihadviselés ilyen eszközökkel történő továbbfolytatása még olyan emberek között is visszatet­szést kelt, akik rokonszehvet éreztek az angolszászok, különösen az angolok iránt. Ha továbbra is gépfegyverezik a német lakosságot, akkor a Birodalom vezetőinek végül ts hozzá kell nyulniok olyan eszközökhöz, amelyeknek alkal­mazása a teljes megtorlásnak tekint­hető.“ A firenzei bíboros, mint az angolszász légitámadásoktól leginkább sújtott tos­I canai tartomány egyházfejedelme, kez­deményező Vpést tett, hogy az olasz papság tiltakozzék a bombaháboru vi­selésének gátlás nélküli módja ellen. Az olasz püspökök egész sorát szólította fel, hogy ilyen tiltakozásra tervezetet nyújtsanak be. Hir szerint a püspöki kar üzenetet intéz a szövetséges hatalmakhoz. Mint tájékozott körökben mondják, a bíboro­sok és püspökök nemcsak az összes hí­vőket szólifiák fel, hanem a Vatikán közvetítésével a tiltakozást diplomáciai utón hozzák a brit-amerikai kormány tudomására. A NÉMET KATONAI SZÓVIVŐ kijelen­tette, hogy teljesen elégedettek lehetnek a délolgszországi csata lefolyásával. A déli szakaszon indított nagy támadás, amely a német kötelékek bekerítésére és megsem­misítésére irányult, meghiúsult. Az angol­szászoknak az a reményük sem teljesült, hogy német tartalékokat vonjanak el más arcvonalakról. Egy északamerikai őrmester, aki aZ olasz- országi arcvonalcn páncélos kötelékben harcolt és fogságba került, részleteket mon­dott el az olaszországi súlyos páncélos csa­tákról. Elmondotta, hogy március 12. óta szakadatlanul harcban állt páncélosával. , Fogságbakerülése előtt a páncélos robba­nása leszakította a lábát és elvérzett volna, ha a német katonák ki nem mentik a pán­célos roncsaiból. Elmondotta, hogy az ame­rikai páncélosok legveszedelmesebb ellen­felei a közelharci eszközökkel dolgozó né­met katonák. Az Albani hegyekben, ami­kor ott harcolt, kétszáznál több * szétlőtt amerikai páncélost számolhatott meg. Az északamerikai őrmester értesülése szerint az angolszászok 'eddig mintegy ezer páncé­lost vesztettek. A Iionvétíc*npafoSi m«g)»vi1oflák védelmi feliefőségeiVet BUDAPEST, junius 3. A Magyar Távi rati Iroda jelenti: A honvéd vezérkar fő­nöke közli: A honvéd csapatok arcvonalain az elm ült héten élénk felderítő és tüzérségi tevé­kenység volt. Két ellenséges felderítő' harcc soportot megueinmi Hitettünk, foglyokat ej­tettünk és fegyvereket zsákmányoltunk. E kisebb jeleutó'ségü harcok során vitézségével különösen kitüntette magát a marosvásárhelyi székely gyalogezred. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Illetékes katonai helyről a magyar hadijelentéshez ki­egészítésképpen közük: A magyar hadsereg arcvonalán az elmúlt héten sem került sor lényegesebb harci cse­lekményekre, ellenben a vállalkozások és helyi jelentőségű harcok az elmúlt héthez viszonyítva szaporodtak. Ezekben a harcok­ban sok helyi jelentőségű harcászati ered­ményt értünk el. Az arcvonalat több helyen kiigazítottuk és igy a védelmi lehetőségeket kedvezővé tettük. A harcokban különösen kitűntek a hachje- lentésben em'itett székely gyalogezredből György Károly és Dani László szakaszve- zetö, valamint Ferenczl Frigyes honvéd, akik egy több felderitőböl álló szovjet tám­pontot a megszálló legénységgel együtt rob­bantással megsemmisítettek. Papp Imre őr- ■ vezető kilenc emberével az általa megszállva 8 tartott támpontot egy teljes szovjet század I több Ízben végrehajtott makacs támadásé- | val szemben hösie3 kitartásával megvédte és a szovjet századnak igen súlyos vesztesége­ket okozott. Csoportjából Kádár Ödön hon­véd mint golyószórókezelő súlyos sebesülése dacára sem hagyta abba a tüzelést a táma­dás visszaveréséig. Egyik helyi zászlóaljunk egy százada Zólyo­mi László századparancsnok körültekintő és bátor vezetésével a v'öő körletét támadó ellenséget, annak veszteséget, okozva, fölé­nyest' verte vissza Az ellenséges vállalko­zások és kisebb előretörések visszaverésé­ben küzdőinket hathatósan támogatta tü- vzérségünk és több he yen a már felismert ellenséges gyülekezéseket igen hatásosan, eredményesen verte szét. A harcokban tíz lüvegct és páncéltörő ágyút, 22 géppuskát, egy T. 34. mintájú harckocsit, 4 repülőgépet és sok könnyű gyalogsági fegyvert smr.n dtettünk meg, illetve zsákmányoltunk. A vezéri főhadiszállás jelentése a szárazföldi, légi és tengeri háború eseményeiről Berlin, június 3. (MTI). A Führer főhadi­szállásáról jelentik a német Távirati Iro­dának: A véderő főparancsnoksága közli: Az Albani hegyekért tegnap is elkesere­dett küzdelem folyt. Lanuvionál és attól nyugatra csapataink kemény harcokban minden ellenséges tá­madást visszavertek. Az Albani hegy»' délkeleti lejtőjén és a Via Casilina mind­két oldalán az ellenség túlsúlyban Jétc* erőkkel támadott egész nap. Elkeseredett

Next

/
Oldalképek
Tartalom